Időpont: Június 24., csütörtök este; Helyszín: Kaliforniai Egyetem, La Jolla

Ez a nap rendkívül kimerítő volt Jack számára, fáradtan ült be a kocsijába. Éppen kihajtott a parkolóból, amikor megcsörrent a telefonja.

- Szép jó estét O’Neil professzor! Rita Burns vagyok. Emlékszik ugye, hogy ma lesz a vitaest nálunk a Ráció klubban? – kérdezte egy érces női hang.

Jacknek azonnal leesett, hogy miről van szó. Körülbelül egy hónappal ezelőtt felhívta ez a hölgy, hogy valamilyen vitát rendeznek, s meghívta őt résztvevőnek, amit el is fogadott. Írt egy ismeretterjesztő cikket a tudattal kapcsolatban, s ennek apropójaként hívták meg.

- Az igazat megvallva, teljesen kiment a fejemből a dolog. És ma lenne ez a rendezvény?

- Igen, este hétkor, éppen egy óra múlva.

- Te jó ég! Nem lehetne egy másik időpontra eltenni ezt a vitát? – próbálkozott Jack.

- Legalább kétszáz fős közönséget várunk.

- Értem. Hát akkor …

- Messze van? Elmegyek önért, ha kell – ajánlotta fel a nő a segítségét, s egyben jelezvén a rendezvény fontosságát.

- Köszönöm, erre nincs szükség, itt vagyok a közelben. Csak még nem vacsoráztam, át kellene öltöznöm, és egyáltalán nem készültem a vitára.

- Lesz itt egy kis snack és nem hinném, hogy külön készülnie kellene. Az öltözékkel pedig ne törődjön, teljesen informális beszélgetés lesz.

- Rendben, ott leszek – mondta kényszeredetten a professzor. – Mi is a pontos témakör?

- A vita címe: Teremtés vagy evolúció?

- Nem az elme szabadságáról beszéltünk?

- Arról is lesz szó, de a beszélgetés keretét a materializmus és a vallás adja majd.

Ha Jack tudta volna, hogy ez a helyzet, nem biztos, hogy elfogadja a meghívást. Az amerikai társadalom mostanában nem túl toleráns a hitbéli kérdésekben. Az előző kormány egy olyan törvényjavaslat benyújtását fontolgatta, mely szankcionálná azokat a megnyilvánulásokat – elsősorban a médiában - amelyek sértik az emberek vallásos hitét. Az új elnök azonban liberálisabb felfogású, s nem lett semmi a számos gumiparagrafust tartalmazó tervezetből. Jack rosszul emlékezett a helyszínre, ezért némi kerülővel, s néhány perces késéssel érkezett. Azonnal el is kezdődött a műsor a résztvevők bemutatásával. A vita koordinátora egy középkorú, elegánsan öltözött hölgy, Rita Burns szociológus és valláskutató volt. Maga után Jacket mutatta be, azzal a megjegyzéssel, hogy ő képviseli a természettudományt, míg Dr. Donald Ramsey a Gyógyszerész Kar docense a vallást. A gyógyszerész ki volt öltözve, szürke öltönyt, s világoskék nyakkendőt viselt. Jack laza póló és tornacipő szerelése azt a benyomást kelthette, hogy a professzor nem adja meg a kellő tiszteletet a műsornak. Valóban sokan voltak a nézőtéren.

Dr. Donald Ramsey: Annyival módosítanám a bevezetőt Rita, ha megengeded – fordult oda a gyógyszerész a műsorvezetőhöz - hogy nem pontos az a megfogalmazás, hogy O’Neil professzor képviseli a tudományt ebben a vitában, hiszen én is tudománnyal foglalkozom. A vallás és a tudomány ugyanis – az evolúciót kivéve - nem zárja ki egymást. Én egy hívő és egy ateista közötti vitára érkeztem ide. Egyébként üdvözlöm a résztvevőket. Jó estét kívánok – folytatta a gyógyszerész, miközben felállt és ünnepélyesen meghajolt. Ütemes taps keletkezett a közönség soraiban. A tapsvihar elültével a műsorvezető vette át a szót.

Rita Burns: Köszönöm a pontosítást Don. Donnal tegeződni fogunk, hiszen már hosszú ideje ismerjük egymást – adott magyarázatot a vitavezető az egyik résztvevőhöz való szívélyes viszonyulására.

Jack: Szólítson nyugodtan engem is Jacknek - ajánlotta fel a tegeződést a professzor. És én is üdvözlöm a megjelenteket – próbálta pótolni a bemutatásakor elmaradt köszönést, s felállva enyhén meghajolt.

A professzor csak szórványos tapsot tudott kiváltani.

Rita Burns: Talán kezdjük a vitát az álláspontok tisztázásával. Don, te mit gondolsz a Világ és az ember eredetét illetően.

Dr. Donald Ramsey: Egy rendkívül egyszerű választ adok erre a kérdésre Rita – válaszolt széles mosollyal és rituálisan széttárt karokkal a megszólított. A Teremtést a Teremtő végezte, mégpedig pontosan hatezer évvel ezelőtt. A részletek ismertek a Bibliából.

Jack meghökkent a kijelentésen. Tisztában volt azzal, hogy az amerikai népesség egy jelentős hányada hiszi, hogy a genezis a közelmúltban történt, de azt nem gondolta volna, hogy ez a nézet az egyetem falain belül is magas rangú képviselőre talál.

Rita Burns: Professzor, öné a szó – mutatott az ateizmus proponensére Rita Burns, megadva ezáltal Jacknek a szót.

Jack furcsállta, hogy a nő nem fogadja el tegezést, de nem tulajdonított különösebb jelentőséget ennek.

Jack: Én ezzel szemben úgy vélem, hogy a Világ keletkezéséhez nem volt szükség Teremtőre. Nem tudjuk, miért jött létre az Univerzum. Azt sem tudjuk, hogy létezett-e előtte valami, ha egyáltalán ennek a kérdésnek van értelme a modern fizika fényében. Arra vonatkozóan azonban, hogy a nagy robbanást követően mi és hogyan történt, már vannak elképzeléseink. Ami az embert illeti. Nos, mi emberek majom ősöktől származunk. E majmok ősei primitívebb rovarevő emlősfajokból, az emlősök a hüllőkből, azok a kétéltűekből, a kétéltűek pedig halakból jöttek létre. Ha elég messzire visszamegyünk az időben, akkor a baktériumokhoz jutunk el, még tovább haladva pedig az élet keletkezéséhez. Az élet maga az élettelen anyagból jött létre mindenféle intelligens tervezettség nélkül.

Jack agya a nyilvános szereplésekkor rendszerint átállt a választékos beszédre. Tartott tőle, hogy ebben a nem túlságosan barátságos közegben ez most nem következik be, de szerencsére alaptalan volt a félelme.

Rita Burns: Ha már itt tartunk, akkor elmondom, hogy én az intelligens tervezettségben hiszek. Azt nem tudom, hogy pontosan mikor keletkezett a Világ, de az biztos, hogy egy felsőbbrendű akarat hozott létre mindent.

Jack: Beleértve a Teremtőt is?

Rita Burns: Nem, a Teremtő mindig is létezett.

Jack: Akkor a probléma csak eggyel odébb csúszott, nemde? – próbálkozott a vitával nem túl konfrontatív tónusban Jack.

Rita Burns: Nincs itt semmi probléma, csak annyi, hogy másként látjuk a dolgokat.

A kategorikus szavak jelezték, hogy vitának ebben a kérdésben helye nincs, ezért a professzor Don felé fordult.

Jack: Don, elárulnád, hogy honnan tudod ilyen biztosan, hogy hatezer éves a Világ? – vette át a koordinátor szerepét a professzor. Tudomásom szerint ez nincs benne a Bibliában.

Dr. Donald Ramsey: A Biblia Ádámtól kezdve megadja az életkorokat, tehát egyszerűen kiszámolható a dolog.

Jack: Hm … Te tudományos kutatással foglalkozol. Hogyan magyarázod az ősmaradványokat?

Dr. Donald Ramsey: Régen több faj élt, mint ma, de a többségük kihalt, elsősorban az Özönvíz során.

Jack: És azt hogy magyarázod, hogy az egyes földtani rétegekben mindig a réteg képződésének korára jellemző fajok maradványai találhatóak? A százötvenmillió éves kőzetekben dinoszaurusz kövületek vannak.  Az evolúció elmélet azonmód összeomlana, ha egy jurakori mintában egy őzgida fosszíliát találnánk. Nyilván, nem is találunk. Ráadásul a rétegek korát radioaktív kormeghatározással elég nagy pontossággal meg tudjuk állapítani.

Dr. Donald Ramsey: Számtalan cikket olvastam, amelyek arról szólnak, hogy ezek a módszerek abszolút megbízhatatlanok.

Jack kérdésének első része felett elsiklott a válasz.

Jack: Érdekes, én nem találkoztam ilyen publikációkkal, legalábbis olyannal nem, ami tudományos lapban jelent volna meg – jegyezte meg Jack.

Dr. Donald Ramsey: Nem csak tudományos megközelítés létezik – reagált magabiztos mosollyal a férfi.

Rita Burns: Hát igen. A tudomány nem tud mit kezdeni például az ezotériával, az UFO-kkal és az alternatív gyógyászattal sem. De ne menjünk el ebbe az irányba - zárta le vitavezető a saját maga által kreált mellékszálakat.

Jack: A tudomány a természet összefüggéseit megfigyelésekkel és kísérletekkel vizsgálja, a kapott eredményeket pedig a racionális gondolkodás és a matematika eszközeivel értékeli. Ennek a módszernek nincs értelmes alternatívája.

Dr. Ramsey felállt, s átszellemült mosollyal körbemutatott a termen.

Dr. Donald Ramsey: Jack, nyisd ki a szemed és nézz körül. Hogyan jöhettek volna létre ilyen értelmes emberek pusztán véletlen folyamatok által?

Viharos taps érkezett reakcióként, habár a válasznak semmi köze nem volt a professzor által felvázolt problémához. Jack az egyetértést nem a tartalomnak, hanem inkább a vicces megjegyzésnek tudta be. Legalábbis remélte, hogy ez a helyzet.

Rita Burns: Úgy van, pusztán mutációval nem jöhetett létre olyan bonyolult szerv, mint például a szem. Tegyük fel, hogy sétálunk a tengerparton, s találunk egy órát. Ugye, senki nem fogja azt gondolni, hogy az apály/dagály és a szél hozta létre azt a homokból, hanem egy intelligens tervezőt, egy órásmestert tételezel fel. Ugyanez a helyzet az élőlények esetében, ők is intelligens tervezés eredményei.

Jack: Az említett órás példa William Paley szerzetestől származik – fűzte hozzá a professzor. - Szóval, a mutáció csupán az evolúció egyik lépése. A véletlen mutációk hozzák létre a genetikai változékonyságot, melyek közül az alkalmasabb tulajdonságokat eredményezők rögzülnek a populációban. A következő mutáció már ezen az új megváltozott DNS-en keletkezik. Magyarul, a kedvező genetikai változások egymásra épülnek. Azért sikeresebb az ivaros szaporodás az ivartalantól, mert az egész populáció gyűjti és osztja meg egymás között a genetikai újdonságokat. A folyamatok irányát pedig a szelekció határozza meg, ami nem véletlen, hiszen a jobb alkalmazkodás irányába vezet.

Rita Burns: A bonyolult szervek azért nem jöhettek létre, mert a köztes állapotnak nincs értelme. Egy negyed szem értelmetlen, nem lehet vele látni. Tehát, a lépésenkénti szelekció elve hibás.

Jack ismerte ezt a véleményt, az intelligens tervezettség hívei érvelnek ezekkel a szavakkal szó szerint.

Jack: A szem nem úgy fejlődik, hogy először létrejön egyezrednyi szem, ebből egy-ötszázadnyi, és így tovább. Az evolúció folyamán először a pontszem jött létre, s ez bonyolódott fokozatosan. Minden egyes lépésnek szelekciós előnye volt. De ha már a szemnél tartunk, megemlítem, hogy egy intelligens tervező nem a jelen formában alkotta volna meg a gerincesek szemét. A helyzet az, hogy a fény érzékelését végző retina illogikus szerkezetű. A bejövő fénynek ugyanis át kell haladnia az úgynevezett ganglion és bipoláris sejteken mielőtt eléri a fényérzékelő fotoreceptorokat, melyek a csapok és a pálcikák. Ez azért van, mert az ősi szem nem volt túl érzékeny, s emiatt nem számított az alacsony szintű érzékenység. Később már fontos lehetett volna a normális szerkezet, de egyszerűen nem létezik olyan mutáció, amely egyetlen lépésben képes lenne megfordítani a sejtek a sorrendjét. Túl bonyolult a probléma, nincsenek biológiai mechanizmusok, amik végre tudnák hajtani azt. A modern szem tehát egyfajta evolúciós csapdába került. Itt valóban arról van szó, hogy a köztes lépések 5trfgcszelekciós hátrányt okoznának. Megjegyzem még, hogy a polipok szeme ésszerű szerkezetű. Ezek a lények lehet, hogy intelligensen lettek tervezve, az ember azonban nem – próbálta meg Jack ezzel a viccesnek szánt mondattal maga mellé állítani a hallgatóságot, a nézőtér azonban tiltakozó hallgatással reagált.

Dr. Donald Ramsey: Óvatosan szakítanám csak félbe ezt a nagyívű értekezést azzal a megjegyzéssel, hogy a fajok nem egymásból keletkeztek – mondta suttogást imitáló gunyoros hanglejtéssel a gyógyszerész, s közben cinkosan a közönségre kacsintott.

A bohóckodó mozdulatok ismét megtették a hatásukat, amit a közönség derültsége jelzett. Jack nem hagyta kizökkenteni magát, s a következőképpen reagált a megjegyzésre.

Jack: Ha összehasonlítjuk a szemmel láthatóan rokon fajok DNS-ének bázis sorrendjét, akkor genetikai szinten is nagyfokú hasonlóságot észlelünk. Ugyanezzel a módszerrel azt is megállapíthatjuk, hogy az egyes fajok mikor váltak el a közös őseiktől. A múltunk megőrződött a DNS-ünkben.

Rita Burns: Ezt az érvelést nem fogadom el, hiszen a hasonló testfelépítés hasonló DNS-t feltételez – reagált a Jack számára ismerős szavakkal a nő.

Jack: Ez nem így van. A DNS nagy részének nincs hatása az egyed jellegeire. A magasabb rendű élőlények örökítő anyagának jelentős része egyfajta genetikai szemét. Ezekben a DNS régiókban a mutációk jórészt semleges hatásúak a test felépítését és működését illetően. Viszont egy kiváló genetikai órát biztosítanak számunkra az evolúciós idő mérésére. Visszatérve a problémára. Tehát, az anatómia és az élettani hasonlóság nem követeli meg a genetikai hasonlóságot.

Dr. Donald Ramsey: Ki tudja? Az is lehet, hogy a kövületekkel és a DNS-beli hasonlósággal az Úr csak meg akarta téveszteni az embereket azért, hogy ne a tudás, hanem a hit révén jussunk el hozzá. A Teremtő szándékai kifürkészhetetlenek – kommentálta magabiztos nevetéssel, s színpadias mozdulatokkal Dr. Ramsey a nézőtérnek játszva.

A nézők ütemesen doboltak a padokon a tetszésük jeléül. Jack most sem reagált az elhangzottakra, inkább folytatta, amit elkezdett.

Jack: A DNS-ből az is kiolvasható, hogy a Föld összes ma élő szervezete egyetlen közös ősből jött létre. Ezt onnan tudjuk, hogy minden faj ugyanazt a genetikai kódot használja. A laikusok kedvéért elmondom, hogy a genetikai kód azt a módot jelenti, ahogyan a DNS meghatározza a fehérjék aminosav sorrendjét. A kód logikája egyszerű: egy bázishármas egy aminosavat határoz meg, például az ATG a metionint, a CTT a leucint, és így tovább. A bázishármasok és az aminosavak párosítását semmiféle kémiai kényszer nem indokolja, elvileg bármilyen kombinációban párba állíthatóak. Egyszer valamikor nagyon régen kialakult a genetikai kód, aztán befagyott. Azért nem változott meg, mert egyetlen csere is katasztrofális hatású lenne. Az összes fehérje szerkezete ugyanis megváltozna ezáltal, s így azok funkcióképtelenek lennének. Lehetséges tehát, hogy az élet sokféle úton indult el annak idején, de ezek közül csupán egyetlenegy próbálkozás maradt fenn, a miénk.     

Dr. Donald Ramsey: Úgy látszik, hogy a professzor úr nem vitatkozni jött, hanem kiselőadásokat tartani – kommentálta az elhangzottak a férfi.

Újabb derültségi hullám keletkezett a közönség soraiban.

Jack: Én pedig úgy vettem észre, hogy a gyógyszerész úr inkább kinyilatkoztat, mint vitatkozik. Eddig egyetlen érvemre sem érkezett érdemi válasz – replikázott ingerülten Jack.

A közönség nem díjazta a megjegyzést, amit a háttérből jövő zúgás jelzett.

Rita Burns: Azt javaslom O’Neil professzor, hogy ne sértegessük egymást, hanem nyugodt hangnemben folytassuk a vitát.

Taps jutalmazta a „békéltető” szándékú megjegyzést. Jack igazságtalannak érezte, hogy a vitavezető kizárólag neki címezte a kérést, de nem tett erre vonatkozó megjegyzést.

Rita Burns: Lépjünk tovább. Két fő kérdést szeretnék még feszegetni a továbbiakban. Az egyik a tudat természete, a másik téma pedig az emberi élet értelme annak fényében, hogy pusztán biológiai lények vagyunk-e, vagy pedig lélekkel is rendelkezünk. Kezdjük az első témával. Vajon csak mi emberek rendelkezünk tudattal, vagy az állatok is? Don, mi a véleményed?- fordult ismét elsőként az ideológia által vezérelt emberhez a vita koordinátora.

Dr. Donald Ramsey: Természetesen a tudat az ember kizárólagos sajátja. Egyetlen állat sem képes gondolkodni, szimbólumokkal kommunikálni és az emberéhez hasonló bonyolult társadalmat építeni. Ergo, az állatoknak nincs tudatuk – szólt a magabiztos érvelés.

Jack: Valóban, az állatok intelligenciájának erős korlátai vannak. Akinek van kutyája az tudja, hogy a házi kedvence előszeretettel cipeli ki az udvarra a fekhelyét, de ha elered az eső nem hozza azt vissza. Nem látja ugyanis az eső és a fekhely elázása közötti kapcsolatot. Tudaton azonban manapság nem a logikus gondolkodást érjük, hanem a szubjektív átélést. Ha rálépünk egy kutya lábára, látjuk a viselkedésén, hogy nem csupán észleli a fájdalom ingert, hanem át is éli azt. Ugyanúgy fáj neki, mint nekünk, embereknek. Hasonlóképpen éljük át a tapintás, a látás és a hallás ingereket is. A gondolkodás is ugyanígy történik. Habár a belső szerveink működését szintén az idegrendszer végzi, normális esetben mégsem észleljük ezt. Ez azért van, mert a belső szervek működését az agyunk zombi részei végzik.

Dr. Donald Ramsey: Lehet így is definiálni a tudatot, de szerintem helyesebb, ha a lélek fogalmával azonosítjuk azt. A lelkünk ugyanis elhagyhatja a testet. És természetesen csak az ember rendelkezik lélekkel.

Jack: És hol lakik vajon a lélek? Az agyban? S ha igen, annak milyen régiójában? – kérdezte minden tisztelet mellőzve Jack.

Dr. Donald Ramsey: A lélekről nem beszélhetünk a mi világunk téridő fogalmaival. Ezért nincs is értelme azt kérdezni, hogy hol van.  

Jack: De csak kapcsolatban van az aggyal? – próbálkozott ellentmondásba keverni Jack a gyógyszerészt.

Dr. Donald Ramsey: Igen, a lélek irányítja az idegsejtek működését. De hát ezt nem csak vallás véli így. Karl Popper filozófus és John Eccles neurobiológus is azt állították, hogy a tudat hatást gyakorol az idegi működésre. David Chalmers filozófus pedig egyenesen új törvények, az úgynevezett pszicho-fizikai törvények megalkotását szorgalmazza az anyag és a tudat kölcsönhatásának leírására.

Jack meglepődött a gyógyszerész tudományfilozófiában való tájékozottságán.

Jack: A főáramú tudomány azonban nem fogadja el ezt a nézetet. A kutatók többsége szerint bizonyos idegsejtek működése automatikusan produkálja a tudatos élményt.

Dr. Donald Ramsey: Tehát, a tudat mint árnyék követi csupán az agyban végbemenő fizikai folyamatokat?

Jack: Lényegében igen, a hasonlata kiválóan megvilágítja a probléma lényegét – szólt elismerően a professzor.

Dr. Donald Ramsey: De akkor mi értelme van a tudatnak? Szerintem az itt ülők mindnyájan úgy érzik, ha felemelik a kezüket, azt tudatosan teszik, nem pedig zombiként. Igazam van? – fordult a közönséghez a vita során mágussá avanzsált ember.

- Igen – zengett a közönség soraiból a válasz, s a kezek a magasba lendültek.

Dr. Donald Ramsey: Tehát a tudat az első, s csak ezt követi a cselekvés.

Jack: Biztosan ismeri Benjamin Libet híres kísérleteit – nézett kérdően Jack a gyógyszerészre.

A kérdezett arcán a bizonytalanság jelei mutatkoztak. Úgy tűnik, a filozófiai kérdésekben jártas ember, a genetika mellett az idegtudományokban sem túlságosan tájékozott. Ezt azonban természetesen nem ismerte el, s ezért nem reagált a kérdésre.

Jack: Libet kimutatta, hogy egy érzéklet fél másodperccel később tudatosul, mint ahogy azt a megfelelő agyközpontok érzékelik. Magyarul, a tudatos érzékelésünk fél másodperccel a valóság mögött kullog. A másik kísérlet még érdekesebb ebből a szempontból. Libet pácienseket kért meg, hogy emeljék fel a kezüket, amikor csak akarják, de jelöljék meg azt az időpontot, amikor elhatározták a mozgást. Ehhez meg kellett nevezni egy körben forgó fénycsík helyzetét a döntés időpontjában. Libet a kísérleti alanyok mozgatókérgének aktivitását - ezt nevezzük készenléti potenciálnak - EEG-vel, a kéz fellendülését pedig EMG-vel mérte. Azt várnánk, hogy először elhatározzuk a cselekvést, ez beindítja a mozgást irányító agyi mechanizmusokat, majd következik a kéz felemelése. A valós sorrend azonban nem ez volt: a tudatos döntést megelőzte a mozgatókéreg aktivitása. A mozgást tehát „valaki” már korábban elhatározta az agy sötét zugaiban. Ebből a kísérletből úgy tűnik, hogy a szabad akarat nem más mint egy puszta illúzió.

A közönség soraiból valaki: A kísérlet hitelességét többen megkérdőjelezik – kiabált az illető.

Jack: Többen megismételték a kísérletet és ugyanezt az eredményt kapták. Amit egyesek megkérdőjeleznek, az az eredmények értelmezése.

Dr. Donald Ramsey: Hát éppen erről van szó. Szerintem teljesen egyértelmű, hogy a tudat nem anyagi természetű, de mégis képes kölcsönhatásra az anyaggal.

Jack: Popperék szerint a tudat önálló entitás ugyan, de az agy produkálja azt. Ez azt jelenti, hogy a tudat az agy halálával együtt pusztul el. Tehát, nem ugyanarról beszélnek, mint a vallás képviselői.

A gyógyszerészt szemmel láthatóan zavarta, hogy szellemi hátrányban van kollégájával szemben, s már ripacskodással sem tudta kompenzálni ezt. Ezért stratégiát váltott.

Dr. Donald Ramsey: Nos, ebben is természetesen téved professzor – reagált, s közben váratlanul felállt és a székek melletti pódiumra állva egy kiselőadásba kezdett.

Az átszellemült szónoklat lényege az volt, hogy a Teremtő szabad akaratot adott az embernek azért, hogy választhasson a jó és a rossz között. Nem mellesleg, ez a választás fogja eldönteni majd a lélek halál utáni sorsát. A lélek nem matéria, hanem az anyagi világ fölött áll, s uralja azt. Az előadó megkérdőjelezte azoknak az ép eszét, akik kétségbe vonják ezt a nyilvánvaló tényt. A gyógyszerész magasztos szavakkal beszélt még arról, hogy a tudósok hogyan csapják be az embereket. Említette az úgynevezett piltdowni leletet, melyet majom állkapocs és emberi koponyadarabokból barkácsolt össze egy szélhámos kutató. Több más hasonló esetet is felsorolt, aminek egyébként az égvilágon semmi köze sem volt a témához. A beállítással az sugalmazta, hogy a kutatók általában csalók, a tudományos eredmények pedig megbízhatatlanok. Megtudhattuk azt is, hogy a legkiválóbb tudósok mind vallásosak voltak. Jacknek az volt a benyomása, hogy ezzel a beszéddel előre készült a vitapartnere, csak nem találta el a megfelelő pillanatot, mivel a beszéd tartalmának nem volt köze ahhoz, amiről közvetlenül előtte beszélgettek. A professzor több csúsztatást és logikai bukfencet is felfedezett a monológban, de nem ment bele a vitatkozás zsákutcájába. A közönség reakcióiból ítélve, népszerűtlen is lett volna minden ilyenfajta próbálkozás. A hallgatóság valósággal itta a föléjük magasodó ember patetikus szavait.A beszéd végeztével a gyógyszerész önelégülten Jackre nézett miközben helyet foglalt. A gúnyosan kihívó tekintet jelentése olyasmi lehetett, hogy „na, ehhez tegyél hozzá, pajtás!”.

Jack: A kinyilatkoztatás jóval egyszerűbb, mint a racionális érvelés – jegyezte meg halk szarkazmussal, de a hangosításnak köszönhetően válasza tisztán és érthetően járta körbe a termet, s férkőzött be egyenként a fülek járataiba.

A közönség soraiban hangos zúgolódás támadt, többen fütyültek is. Jack az előadásairól ismerős arcokat is felfedezett a hallgatók soraiban, s ez módfelett elkeserítette. Dr. Ramsey látványosan legyintett. A műsorvezető kínosnak érezhette az esetet, ezért megpróbálta továbblendíteni a témát.    

Rita Burns: Azt javaslom, hogy térjünk át az utolsó témára. Az élet értelme egy hívő és egy ateista ember számára. Don, te miben látod az élet értelmét?

Dr. Donald Ramsey: Megint triviális dolgokat fogok mondani Rita, de hát az igazság mindig nagyon egyszerű. Becsületes, másokat segítő, felebarátainkat szerető, szerény és hívő életet kell élni. Ez vezet a földi boldogsághoz, s egy ilyen élet nyitja meg majd a mennyek kapuit is.

Rita: Ez nagyon szép volt, Don.

A közönségnek is tetszhetett, mert ismét kopogtak a padok. Rita úgy érezhette, hogy neki is szól az elismerés, s kezdte átvenni a tömeg hangulatát.

Rita Burns: Mi egy ateista álláspontja erről a kérdésről? Egyáltalán van-e cél nélkül értelme egy hitetlen ember életének? – tette fel ezt az ellenségesen elfogult kérdést Rita.

Jack: Először is vitatkoznék azon, hogy az ateisták cél nélkül élnek. Másrészt, visszautasítom azt a sugalmazást, hogy az ilyen nézetű emberek élete értelmetlen. Barátságos közegben értelmesen ki tudnám fejteni a témát, de itt sajnos nem ez a helyzet. 

Pfujolás és füttykoncert a közönség soraiban lett a válasz erre a megjegyzésre. Egy idő után a gyógyszerész felállt, magasra emelte mindkét kezét, s megértő nyájassággal kérte a társaságot, hogy adják meg a lehetőséget a vitapartnernek is, még ha a szavai Isten-káromlóak is. Jack azon töprengett, hogy fel kellene állnia és otthagyni ezt a társaságot, semmi értelme itt a szócséplésnek. De mivel úgyis nemsokára vége lesz a rendezvénynek, inkább nem csinált botrányt, s a maga intelligens módján válaszolt.  

Jack: Az ember, mint személy, természetesen célokat fogalmaz meg magának. Számomra ezek a család, a szakmai siker, egy boldog és egészséges élet. Ha viszont biológiai szempontból nézzük az élet értelmét, akkor egyszerűen fogalmazva, az értelem maga a szaporodás.

Dr. Donald Ramsey: Ennyi? Egy ilyen primitív dolog? Én a hűséget sokkal fontosabbnak tartom, mint a nők után való futkározást.

Az elsősorban fiatalokból álló közönség soraiból ezúttal nem jött támogató visszajelzés. Talán, szégyenlősen, de mégis úgy vélhették, hogy az élet ebben a korban igenis a nők után való futkározásról szól. 

Rita Burns: És hogyan hangzik bonyolultabban ez a dolog a szaporodással?- kérdezte a vitavezető, továbbra sem szólítva Jacket a keresztnevén, ezzel is demonstrálva a tőle való elhatárolódást. 

Jack: A sejttel rendelkező élőlények esetében a DNS a genetikai információ hordozója (sok vírus RNS-t használ erre a célra). A DNS információval rendelkezik azt illetően, hogyan legyen egy DNS molekulából kettő. Ez az úgynevezett komplementaritás elvén alapul, ami annyit jelent, hogy „A”bázis  „T”-vel kapcsolódik és fordítva, „C” pedig „G”-vel, és vice versa. Az egyik DNS szál tehát magában hordozza a másik szál információját. Ez az elv az alapja a DNS molekula kettőződésének, s tulajdonképpen ez az információ másolódik generációról generációra. A DNS létrehozta a sejteket, a többsejtűek esetén pedig a testet. Az egyedek testének funkciója annak elősegítése, hogy az ivarsejtjeit egyesítse a másik nem ivarsejtjeivel, azaz utódokat hozzon létre.

Rita Burns: Az emberi elme is erre a feladatra lenne beállva?

Jack: Igen, de ez nem jelenti azt, hogy folyton szexre törekszünk. Mivel a partnereinket illetően válogatósak vagyunk, s a válogatás fő szempontja a partner társadalmi sikeressége, ezért az ember erre törekszik. A nagyobb társadalmi presztízs magasabb reprodukciót tesz lehetővé, legalábbis ez volt a helyzet korábban. A modern társadalom megváltoztatta ezt a szabályt, de a motivációink ősiek, ezért ma is a sikereket hajhásszuk, habár e nagy törekvésben lehet, hogy kevesebb utódunk lesz, mint ha nem ezt tennénk. Lehet, hogy itt kiábrándítónak hangzik mindaz, amit elmondtam, de ez az igazság. Aki tudja, hogy az élete a földi létre korlátozódik, az aszerint is él. Ez az élet azonban nem boldogtalanabb, mint azé, aki hisz a túlvilágban. Legalábbis a különböző felmérések ezt mutatják. 

Dr. Donald Ramsey: Én nem ezt tapasztalom. Az ateista ismerőseim mind mohók, csak a fogyasztás érdekli őket, folyton csalják a feleségüket, és közben rettegnek a haláltól – harsogta fennhangon, gúnyos röhögéssel körítve Ramsey docens.

A közönség is nevetett a gyógyszerész által dehumanizált ateistákon, s azok ott ülő egy szem képviselőjén. Jacknek nem volt kedve tovább vitatkozni ezzel az öntelt emberrel, ebben a közegben. Felállt, kijelentette, hogy hiba volt elfogadnia ezt a meghívást, majd leszedte a csiptetőmikrofonját, s elhagyta a termet. A pfujolás és a fütyülés hangzavara a kocsijáig kísérte. Elkeserítette ez az agresszív tudományellenesség. Sajnos, ezt a tendenciát vélte felfedezni a társadalomban is. Úgy érezte, hogy csúszunk vissza a sötétségbe. „Lehetséges, hogy az ész uralmának vége szakad majd egyszer, a nyugati civilizáció pusztulását okozván ezáltal” – tépelődött magában.

Szomorúan hajtott hazafelé. Eltöprengett azon, hogyan lehetséges, hogy az emberiség túlnyomó többsége hisz valamilyen istenben. Jack nem értette, hogyan kerüli el az emberek figyelmét az a tény, hogy a saját vallásuk attól függ, a bolygó melyik régiójában születtek. Egy buddhista ugyanúgy megvan győződve a saját hitének igazáról, mint egy hindu, egy keresztény, egy muzulmán, vagy a régi idők több isten hívői. Miért nem teszi fel magának senki a kérdést, mitől olyan evidens, hogy az ő vallása az igaz, s az összes többi hamis.

Hazaérkezvén, gépies mozdulatokkal kivett a hűtőből egy mikrohullámú sütőben elkészítendő ételt. Csak a melegítés időtartamát nézte meg, a csomag tartalmát nem. A ma esti eseményeken gondolkodott. Korábban voltak mélyen vallásos barátai is, és semmi probléma nem volt ezzel. Talán jobban meg is bízott bennük, mint másokban. Egyszerűen nem beszéltek arról a témáról, ami elválasztotta a gondolkodásukat. Kivéve az egyik fiút még egyetemista korában, akivel viszont sokat vitatkoztak, hogyan kell értelmezni a tudományos eredményeket a Teremtés fényében. Ez azonban egyáltalán nem befolyásolta a barátságukat. „Hogy is hívták?” – töprengett. „Meg van, Jayson” – jutott eszébe. Tőle hallotta korábban azt az érvelést, hogy a Teremtő az őslény maradványokkal meg akarta téveszteni az embereket. Jack emlékezett, hogy milyen különös volt számára ez a fiú. Hihetetlen intelligenciával rendelkezett, mégis amikor a hitről volt szó, mintha átkapcsolt volna az agya, s irracionális dolgokat próbált logikus érvekkel alátámasztani. „Lehet, hogy neki volt igaza, s majd magyarázkodnom kell, ha eljön az idő?” – gondolta viccesen magában. Mindenesetre, Jack remélte, hogy a mai estét csak Ramsey úr alakította ilyen nyomasztóvá, s nem kell majd félnie attól, hogy ateista nézeteket vall.      

Egyszer csak megszólalt a telefonja. „Ki lehet ilyen későn?” – futott át az agyán. Volt egy remélt tippje. Bizakodva emelte fel a kagylót.  

- Jó estét kívánok! Mrs. Ramsey vagyok. Elnézést kérek a kései zavarásért – szabadkozott a nő.

- Semmi probléma, asszonyom. Mit óhajt? – kérdezte Jack csalódottan, de egyben kíváncsian is.

- Ott voltam az esti vitán. Sajnálom, hogy olyan megalázó volt az ön számára.

- Valóban, nem vettem még részt ilyen ellenséges légkörű beszélgetésen. Nem is tudtam értelmesen kifejteni a véleményemet.

- Különféle vallásos közösségekben hirdették meg a programot, azért lehetett ilyen egyoldalú a közönség.

- Átfutott ilyesmi az én agyamon is – mondta Jack, s egyre növekvő kíváncsisággal várta, mit akarhat a gyógyszerész felesége. 

- A férjem a hűséget és a szerény életmódot emlegette a vita során – folytatta a nő.

Egy sóhajnyi szünet keletkezett.

- Figyelmesen hallgatom asszonyom – próbált segíteni Jack.

-  A hűségről annyit, hogy öt éve szeretője van, és nem is nagyon titkolja.

- Sajnálom – reagált zavartan Jack, akit megdöbbentett ez a váratlan információ.

- A szerény életmódról is mesélhetnék. Elég csak annyi, hogy rendkívül képmutató volt ez az állítás, nem fedi egyáltalán a valóságot. És nagyon cudarul is bánik velem. – folytatta a nő.

- Sajnálom.

- Gondolkodtam, hogy felállok a vita végén és kitálalok.

- Jól tette, hogy nem ezt az utat választotta – felelte Jack, de azért átfutott az agyán, hogy milyen hatással lett volna ez bejelentés a férjet támogató tömegre, s elmosolyodott ezen a lehetőségen.

- Folytatom az imádkozást érte – mondta az asszony búcsúzóul.

- Köszönöm, hogy elmondta ezt nekem – mondta a rövid beszélgetés végén Jack.

A kedves nő által szolgáltatott információk megnyugtatták a férfit, s az utóbbi idők egyik leggondtalanabb éjszakáját aludta át.

♦ Álságosság okozta válság a mai ♦