Időpont: Július 29., csütörtök este; Helyszínek: Salk Intézet, La Jolla

Az autóval a külső parkolóba mentek, ott nem voltak kamerák. Mary furgonja mellé álltak be. A kocsiban megbeszélt terv első pontja az volt, hogy Gerry bemegy az intézetbe, s beengedi Jacket a hátsó ajtón, ahol jelenleg nem működik a kamera, csak egy ideiglenesen felszerelt mozgásérzékelő. Gerry bement az intézetbe, váltott néhány szót Maryvel, Jackről természetesen, majd megkérdezte, hogy van-e más is az intézetben.

- Peng Hai nemrég távozott, csoda, hogy nem futottatok össze. Greenfield professzor van még benn – válaszolta a recepciós nő.

Gerry nem számított rá, hogy valaki ilyenkor még dolgozik, ezért óvatosabban mozgott az intézetben. Brian kulcscsomóján lévő mágneskártyával sikerült bejutnia a Patterson intézet laborjába. A belső raktárban sorakoztak a kapszulák. Gerry belépett a titkárnő számítógépébe, szerencsére nem volt jelszóval védve, s az elektronikus leltárban a fagyasztószekrények számát tizenötről tizennégyre módosította. Amikor ezzel megvolt kivette a kapszulát, a labor-ajtó elé állította, majd lement a hátsó ajtóhoz, hogy beengedje Jacket, aki közben óvatosan leszerelte a mozgásérzékelőt. Gerry figyelmeztette a főnökét, hogy a professzortársa még benn van, azért halkan kell dolgozniuk. A fiú odatapasztotta a fülét Greenfield-titkárság ajtajához, de semmilyen mozgást nem észlelt.

- Biztosan nem jól emlékszik Mary, mindenesetre óvatosan dolgozzunk – súgta oda Jacknek.

Felmentek a kapszuláért, ketten együtt lecipelték a hátsó kijárati ajtóhoz, s a falhoz támasztották. Folyékony nitrogén nélkül a kapszula szinte pihe könnyű volt. A terv az volt, hogy Mary furgonjával viszik el a katakombába. Jack megigazgatta a haját és az inggallérját, majd határozott léptekkel a recepció felé tartott. Egy olyan helyen állt meg, ami a kamerák hatósugarain kívül esett. Egy kis zajt csinált a lábaival, mire Mary odafigyelt, s a megdöbbenéstől elkerekedett a szeme. Jack a szája elé emelte az ujját, jelezvén, hogy ne szólaljon meg. Majd felmutatott a kamerákra is. Mary megértette a célzást, s megpróbált természetesen viselkedni. Jack intett, hogy menjen oda hozzá, s a karmesterek által használt piano kézmozdulattal jelezte, hogy csak halkan, nyugodtan.

- Mary, ne higgy el semmit abból, amit a tévében hallasz – mondta suttogva.

- Eddig sem hittem el – felelte elérzékenyülten a nő, s anyai gondoskodással tapogatta a férfi sebes arcát.

- Szükségem lenne a furgonodra – mondta kertelés nélkül Jack. - Visszahozom nemsokára – ígérte, de Mary szemében látta, hogy tudja, többé nem fogja látni a barátját.

Jack észrevette ezt, ezért korrigálta az előbb elhangzottakat:

– Ha nem én, akkor valaki más – suttogta.

Mary belenyúlt a zsebébe, kivette a slusszkulcsot, s odaadta neki, majd egy váratlan mozdulattal átölelte.

- Vigyázz magadra, Jack, és ne felejtsd el az öreg Maryt – zokogott szinte hangtalanul.

Jack könnyei is kicsordultak. Adott egy csókot a nő homlokára, majd elköszönt tőle. Berakták a kapszulát a furgonba. Jack odaadta a mozgásérzékelőt Gerrynek, hogy majd helyezze vissza a hátsóbejárat felé, ha visszaérkezik. A fiú ugyanis bejött a főbejáraton, ezért ki is kell majd ott sétálnia. A furgont is ő hozza majd vissza. Elindultak.

♦A búcsút érdemes pillanatokra osztani, s így hosszabb marad ♦