Időpont: Június 25., péntek délután; Helyszín: SeaWorld, San Diego

Gyerekkorában Jack járt már egyszer San Diegóban. Amikor az apja összeomlott az édesanyja halála miatt, az anyai nagyszülei elvitték magukhoz San Franciscóba egy időre. Ötéves korában a nagyapja kocsival elhozta innen a San Diegó-i SeaWorldbe. Jack mindenképpen meg akarta nézni a kardszárnyú delfineket. Látta ugyanis a „Szabadítsátok ki Willyt” című filmet, s a kis Jacket nagyon lenyűgözte ez a vízi emlős. Sajnos ebben az időben maga Willy még Mexikóban volt. Két évvel később azonban a filmhős átkerült az Oregon állambeli Newport Oregon Coast nevű akváriumába. Ide is a nagypapa vitte el. Még mindig emlékszik, hogy útközben azt tervezte, hogyan fogja kiszabadítani ő maga a nagy „halat”. A terve ugyan nem sikerült, de nagy élményekkel tért haza. Jack azóta nem járt egyik helyen sem, pedig a SeaWorld San Diego hírességei közé tartozik. Ezt a vízi parkot 1964-ben hozták létre a lenyűgöző Mission Bayben. Az alapítók nem egy hatalmas akváriumot, hanem inkább egy szórakoztató létesítményt szerettek volna alkotni, amely segíti az oktatást és a kutatást is, sőt a ritka fajok megőrzésében is szerepet játszik. Jack elsősorban a kardszárnyú delfin show-t szerette volna megnézni. Volt még egy kis idő a műsor kezdetéig, ezért meglátogatta a cápa akváriumot. A hatalmas fehér ragadozók látványa rémisztő volt, arra gondolt, hogy szörfözés közben nem lenne jó találkozni egy ilyen állattal. Sok látogató volt, ezért Jack húsz perccel a kezdés előtt beállt a show-ra várakozók sorába.

Ezt látták és hallották a show részvevői

A kardszárnyú delfinek három tonna körüli állatok voltak. A tanítómestereik akrobataként lovagoltak az óriásdelfinek hátán. Az állatok szinkronban végeztek szaltóugrásokat. Néha a medence széléhez közel csobbantak a vízbe, s ilyenkor a közelben ülők csuromvizesek lettek volna, ha nem kapnak vízálló köpenyeket. A gyerekek sikoltoztak örömükben. Látványos bemutató volt. Jack azonban nem élvezte túlságosan, mert rossz kedve támadt. A gyerekkori élmények eszébe juttatták, hogy az élete kisiklott, s nem is lát semmilyen értelmes megoldást. Egyre rosszabb érzések kerítették hatalmába, ezért hirtelen felállt, s megrázta magát. Észrevette, hogy a körülötte ülők furcsán néznek rá, de nem foglalkozott ezzel. A lelkileg ingataggá vált ember sietős léptekkel, elhagyta a létesítményt, s az autója felé tartott. Az volt az aggodalma, hogy újra pánikrohama lesz. A futás mindig feldobta, hátha most is segít. Bedobta a zakóját a Mustang csomagtartójába és elkezdett intenzíven futni a környéken. Ahogy rótta a köröket, egyre enyhült a nyomás a fejében, s nyugodtabb is lett. Amikor úgy érezte, hogy elmúlt a roham veszélye megállt, visszasétált a kocsijához, majd hazahajtott.   

Este nyolc után érkezett haza, hóna alatt egy elemózsiával teli zacskóval. Egy kínai kifőzdében vett currys csirkét tésztával.

   ♦ Ne higgyünk Freudnak, hagyjuk inkább a régi traumákat békén nyugodni ♦