Időpont: Július 29., csütörtök délelőtt; Helyszín: Salk Intézet, La Jolla

Másnap reggel Gerry beszállt a kis Mazdájába, s az intézetbe hajtott. Azon gondolkodott, hogyan ellenőrizhetné a kamerákat észrevétlenül. Támadt egy jó ötlete. A gyomra remegett az idegességtől. Nem a kamerák miatt, hanem az éjszakai eseményektől félt előre. Az intézetbe érve köszönt a morcos Dannak. Az öreg fapofával biccentett. „Miért lesz vajon sok ember öreg korára barátságtalan?” – töprengett el ezen a - jelen pillanatban lényegtelen - problémán Gerry miközben a labor felé tartott. Dan mindig magával hozza az elektronikus fényképeit, s a fiatalabb kori képeken olyan gondtalannak tűnik. Korábban kiképző őrmester volt. Talán az nem tetszik neki, hogy most nem ő dirigál, hanem őt ugráltatják. Egy ravatalozó hangulatosabb hely manapság, mint Jack intézete. Az emberek bejárnak a munkahelyükre, de nem dolgoznak. Julie arcára egyértelműen kiültek voltak a gyakori sírás nyomai. Gerrynek volt egy olyan érzése, hogy Jacket nem csak mint a főnökét siratja, hanem mint titkolt érzelmeinek tárgyát is. De lehet, hogy csak emberileg rajongott érte. A posztdoktorok folyton telefonáltak, a kiszűrődő hangok alapján új állások iránt érdeklődtek. A PhD hallgatók pedig más fogadó intézeteket keresnek. Az állatházasok voltak a legnyugodtabbak. Úgy gondolhatták, hogy bármi történik, az állatokra úgyis szükség lesz a kísérletekhez. Julie mondta Gerrynek, hogy Bruce Cohen kereste, s arra kéri, hogy ugorjon be hozzá az egyetemen. „A keselyűk prédára vadásznak” - gondolta a fiú. „Jack biztosan dicsért a rákkutatónak, s most meg akar szerezni. Pedig még ki sem hűlt a holttest” – gondolta Gerry, s még idegesebb lett a szófordulat találó volta miatt. Remegő lábakkal a műszaki szobába ment. A biztonsági őr újságot olvasva ült a helyén.

- Nem kell a kamerákat bámulni, úgyis felvesznek minden eseményt, s ha kell akár két hónap múltán is lejátszhatóak – magyarázta az őr, miért nem a kamerákat lesi folyton.

- Sam, vettem egy szendvicset, de nagyon ideges vagyok. Tudod, az elmúlt napok nálunk …

- Igen, látom is rajtad.

- Szóval arra gondoltam, hogy neked adom, ha elfogadod. Nem nyúltam hozzá.

- Hálás köszönettel, de nincs nálam apró.

- Hagyd csak, Sam.

Gerry váltott még néhány szót az őrrel, s közben alaposan megfigyelte, hogy hová irányulnak a kamerák. A külső parkoló és a hátsó bejárat nem látszik egyik képen sem, s az egyik monitor szürke volt. Gerry megkérdezte, mi a baj vele.

- A hátsó bejárati kamerával valami gond van már legalább három hete. Állítólag holnap kijönnek megjavítani. Addig is kiraktam egy mozgás érzékelőt az ajtó tetejére, az majd jelez, ha valaki be akarna jönni. De ugyan ki jönne ide? – tette fel a költői kérdést az őr. Habár a mostani események ….

- A folyosókon nincsenek kamerák? – szakította félbe Gerry.

- A folyosókat nem figyeljük. Csak a bejáratok, a recepció, a liftek, a központi raktárak, az ebédlő, a kazánház, a belső parkoló, s a tetőtér van megfigyelés alatt – adott pontos listát a biztonsági őr. Úgyhogy, ha terrorakcióra készülsz, kerüld ezeket a helyeket – mosolygott Sam.       

   ♦ Élőkre vadászó keselyűk ♦