Időpont: Július 28., szerda; Helyszín: Rendőrőrs, San Diego

Kavarodnak az események szálai

Jack egész délelőtt várta az elkerülhetetlent, ami meg is jelent Moranis nyomozó személyében. Fél órával a felügyelő érkezése előtt már bevitték a tárgyalóba. Annyira izgult, hogy kis híján megfeledkezett a gyurmáról. A szigorú rendőr vitte be megbilincselve, nem látszott esély a megszerzésére. Ekkor a rendőr váratlanul kiejtette a mágneskártyát a kezéből, majd lehajolt érte. Jack megpróbálta kihasználni az alkalmat a gyurma megszerzésére. A rendőr azonban, mielőtt megfogta volna a leesett tárgyat, felemelte a fejét.

- Ne ügyeskedjen – figyelmeztette Jacket.

 A férfi szíve zakatolni kezdett, az agya pedig reménykedni, hogy nem most adják be a szérumot.

– Ha meg igen, akkor legalább egy ideig jól fogom érezni magam – próbált keresni valami pozitívumot a helyzetében.

Az ügyvéd nem várta meg a felügyelőt, hamarabb bejött a tárgyalóba. Jack széttárta a kezét, s szótlanul leült. Közben megjött a felügyelő. A pókerarc mintha némi nyugtalanságot tükrözött volna.

- Nem hozta a szérumot? – kérdezte tőle Jack reménykedve, s némi poénkodó hangsúllyal.

- Még dolgoznak a felvételeken – este hatra ígérték. – Lehet, hogy holnapra halasztjuk az igazságot – válaszolta a felügyelő.

- Akkor mi járatban? – kérdezte Jack, de akkorát sóhajtott, hogy ez nem kerülte el a felügyelő figyelmét.

- Megtaláltuk a két eltűnt személyt. Hullák formájában – válaszolta.

Jack nagyot nézett megdöbbenésében, de szó nem hagyta el a száját.

- A vízbe dobták őket a kikötőben – folytatta.

- Szentséges ég!

- Ted, azt hiszem most nem lesz szükség a jelenlétedre. Nem is kell várnod, ma már nem lesz rád szükség – mondta Jack, de közben a felügyelőre nézett, aki egyetértően bólintott.

- Rendben, de … – habozott a köpcös férfi, feltehetően a gyurma probléma megoldatlansága miatt, de hirtelen megfogta az aktatáskáját, elköszönt, s eltávozott. Nem ő akar szökni, gondolhatta.

- A három elvi lehetőség közül kettőt kizárhatunk, mint az elrablás fő okát. Ezek a nyomok eltüntetése és annak megakadályozása, hogy más is hozzájusson a folyadék összetételéhez – folytatta a felügyelő.

- De hát a gyilkosság éppen ezek valamelyikére utal. Inkább azt zárhatjuk ki, hogy a bűnözők célja a projekt folytatása az elrabolt kutatók közreműködésével – érvelt Jack.

- Hacsak nem valaki mást tanítottak be az elmúlt napokban – válaszolta a nyomozó. Egy ilyen témával foglalkozó kutató – feltételezem - hamar elsajátítja a hiányzó ismereteket.

- Matt tájékoztatta azokat az embereket a hibernáló folyadék összetételét és a kutatási projekt minden részletét illetően. Ezek ismeretében, egy szakértő folytatni tudta volna a kísérleteket. Ezért egy ilyen indokú gyilkosság ésszerűtlennek tűnik számomra.

- Hm – reagált töprengve a felügyelő. - A tények ismeretében a másik két indok is értelmetlen - válaszolta.

- Miért, mik a tények? – kérdezte Jack kíváncsisággal vegyes izgalommal.

- Megkínozták őket – válaszolt a felügyelő.

Jack szemei ismét elkerekedtek, s megismételte a korábbiakat: „Szentséges ég!”.

- Azért jöttem, hogy segítsen nekem megtalálni a motivációt. Úgy gondolom, hogy ehhez az ön szakmai ismeretei szükségesek.

- Egyszerűen fogalmam sincs, mi ez az egész. Nyilván arra gondol, hogy valamit ki akartak húzni belőlük és, vagy vonakodtak, vagy elmondtak ugyan mindent, de ezek a vademberek biztosra akartak menni, ezért megkínozták őket. Hát… nem tudom – összegezte a véleményét a professzor. - Én még a szer összetételét sem ismerem.

- Kérem, gondolkodjon a dolgon, s holnap újra beszélünk erről – mondta a nyomozó, s amilyen sebtében érkezett, ugyanúgy távozott.

Jack most sem említette, hogy Brian nem tartotta a száját, s elmondta Gerrynek a kísérlet részleteit. Nyilván, Brian másoknak is beszélt erről, s talán ez lehet az oka, hogy kivégezték őket. Nem akarta Gerryt belekeverni, hiszen a bujkálás közben szerezte tőle az információt. A laza őr jött érte. „Túl késő” – gondolta Jack. Mindenesetre, sikerült leszednie a hiányzó gyurmát.

„Meg kell kísérelnem újra beszélni az ügyvéddel” – határozta el magát Jack. Megnyomta a hívógombot, s a kiérkező rendőrnek azt mondta, hogy a felügyelővel való beszélgetést követően új szempontok merültek fel, s ezért szeretne mégegyszer az ügyvéddel beszélni.

- Megkérdezem Moranis felügyelőt, s ha engedélyezi, akkor rendben – felelte a rendőr. – Bár nem szokványos az ilyen gyakoriságú konzultáció – jegyezte meg.

Egy órán belül jött érte a rendőr, s vitte újra a tárgyalóba. Jack gyorsan az extraidőpontban érkező ügyvéd kezébe nyomta a gyurmát, amit az azonnal zsebre rakott. 

- Sok sikert! – mondta, s már fel is állt. – És a soha viszont nem látásra – próbált ezzel a köszönéssel Jack lelkébe erőt önteni. – Figyelje a falat! – mondta búcsúzóul ügyfelének.

Jack elmondta a cellatársának a szökés részleteit a kód leolvasásáig bezárólag. Az autóról nem beszélt. A cellatárs azon a véleményen volt, hogy az egyetlen lehetőség a két őr lefegyverzése. Az ötlet azonban nagyon nem tetszett Jacknek.

Ekkor egy váratlan esemény történt. Megjelent az emlegetett két őr, kinyitották a cellaajtót, s megbilincselték Jacket. A férfinak erős balsejtelmei keletkeztek, s a szíve heves kalapálásba kezdett.

- Mi történik, uraim? – kérdezte, de választ nem kapott.

Bevitték egy terembe, ahol egy ágy állt és mellette egy infúziós palackot tartó állvány. A szobában ott volt a felügyelő és egy fehér köpenyes ápolónő. A rendőrök erővel az ágyra fektették, majd lekötözték. A nyomozó elővett egy pecsétes papírt, melyről felolvasta az ügyészi határozat számát és tartalmát. Jack lázasan próbálta visszaidézni azt a kitalált történetet, amit korábban sokszor begyakorolt. Az nem lehet, hogy a kémiai szer legyőzi a tudatát. Ellenáll, és megtéveszti a nyomozót. Nicole-t kitette a kikötőben, mert a lány ezt kérte tőle. „Megfordult ugyan a fejemben, hogy öngyilkosságra készül, de nem asszisztáltam ehhez. Ez az igazság”- gyakorolta az elmondandó szöveget. Az ápolónő gyakorlott mozdulattal beszúrta intravénásan a vallató folyadékot Jack bal alkarjába, majd egy rövid idő után kihúzta a tűt. Ezt követően csak a felügyelő maradt a szobában. Jack egyre jobban érezte magát, de ellenállt. Elkezdett viccelődni a felügyelővel, s jókat nevetett a saját poénjain. A felügyelő is a hasát fogta a nevetéstől. A fal szája is a füléig ért. Még a váza az asztalon és a rács az ablakon is mosolygott. Minden csodaszép volt. Jack elmondta, hogy a lányt, kérésére nem messze a kikötőtől kirakta az autóból, aztán egyedül hazahajtott. Biztosan öngyilkos lett. Úgy tűnik, ki lehet játszani ezt a kémiai izét. Nem derült ki semmi, s este megszökik. Becsapta a felügyelőt. Vajon bizonyítéknak számít, amit mondott? Mert ha igen, akkor nincs életfogytiglan, hiszen azt hiszik majd, hogy ez az igazság. De végül is az sem számít, ha börtönben marad, hiszen az élet mindenütt gyönyörű. Jack nem tudta felbecsülni, hogy mennyi ideig próbálkozott a felügyelő. Egy idő után megunhatta, mert jött az ápolónő, aki szétszedte az infúziós berendezést, majd a rendőrök kioldozták. A feldobódott ember átölelte a nővért, a rendőröket, majd miután visszakísérték, a cellatársát is. Énekelt és táncolt még egy darabig, aztán elaludt.

♦ Az igazság sokféleképpen kicsalható ♦