Időpont: Július 26., hétfő; Helyszín: Rendőrőrs, San Diego

 Génekben az ÉNek

Eljött az idő, s vele együtt a kísérő rendőr is, aki kinyitotta a cellaajtót. Jack gyorsan magára kapta a zakóját, s felállt. Ez egy másik őr volt, aki - érdekes módon - nem adta rá a bilincset. „Lefizette volna az ügyvéd?” – álmélkodott. Így a probléma jelentősen egyszerűbb lesz. Gyurmák a kézben, kúphengerek a zsebben. Ha ugyanis nem sikerülne a ragasztás, akkor vissza kell hozni a kódleolvasókat, ezért kellettek az üres kúpok. A rendőr ment elöl, ezért a zárka kóddobozának aljára gyerekjáték volt a gyurma felragasztása. Az ajtónál a művelet azonban egy kicsit nehezebbnek bizonyult. A rendőr nyitotta ki ajtót, s előre ment, majd visszafordult Jack felé. A figyelemnélküliség villanásnyi ideje elegendő volt Jack számára, hogy elvégezze a feladatot. A két gyurma tehát élesítve. Jack elfogásának negyedik napján ismét a tárgyalóban ült. A nyomozó – szokása szerint – néhány perccel később érkezett. Kerülte a formaságokat, s mindjárt a lényegre tért.

- Dr. O’Neil, ön tegnap segítségemre volt, annak ellenére, hogy ezzel saját magát hozta kedvezőtlenebb helyzetbe, s ennek a tudatában is volt. Ezért hálából én is megosztok önnel egy hírt, s így kvittek leszünk.

Jack feszülten figyelt. Maga is meglepődött, de a tegnapi incidens ellenére, kezdte újra kedvelni a nyomozót, még ha nyilvánvaló is volt számára, hogy a férfi egyetlen szándéka az ő börtönbe juttatása. „Ez a munkája” – mentegette a pozitív érzéseit. „Lehet, hogy Stockholm szindrómában(13) kezdek szenvedni?” – morfondírozott tovább.

- Négyszemközt kellene beszélnünk – kérte a nyomozó.

Jack az ügyvédre nézett, aki magasra emelte a jobb kezét, jelezvén, hogy érti a kérést, s kiment a teremből. 

- Nem amerikai pénzből fedezték Matthew Patterson kutatásait – jelentette ki. – Megnéztük a számlákat. Egy ismeretlen tulajdonosi hátterű Kajmán szigeteki alapítvány a finanszírozó. Ez nyilván azt jelenti, hogy a majom-kísérleten résztvevő két személy nem állami megbízásból volt jelen.

- Hm … - töprengett Jack. - Nem lehet, hogy a Pentagon titkos bankszámlákról finanszíroz fedett projekteket? – kérdezte.

- Elvileg lehetséges, de több jel is arra utal, hogy itt nem erről van szó – felelte a nyomozó.

Jacket nem győzte meg ez a kijelentés, s továbbra sem volt fogalma, hol érnek össze a szálak, s kik mozgatják azokat. Észrevette ezt a nyomozó, ezért magyarázattal szolgált.

- Van egy jó barátom a CIA-nál, tőle kapom az információkat. 

- Értem. Köszönöm a tájékoztatást. Elképzelhető, hogy én is veszélyben vagyok, még önöknél is?

- Megvédjük önt – mondta nem túl meggyőzően a nyomozó, de nem nézett közben Jackre.

„Na, szép kilátások!” – összegezte Jack magában a helyzetet.

- Ebben az ügyben még két kérdésem lenne – folytatta a nyomozó. Az egyik, hogy van-e valami elképzelése arról, miért tűnhetett el a két kutató?

- Sajnos nem tudom. Azok a valakik a hibernáló folyadék receptjét már megszerezték. Fogalmam sincs, hogy milyen szerepe lehet a továbbiakban Matt Pattersonéknak. Az elméleti lehetőségek nyilvánvalóak, de nem hinném, hogy ön ezekkel ne lenne tisztában – bókolt a nyomozónak, aki most először elmosolyodott.

- Három elvi lehetőség van – vette át a szót a tiszt. – Az egyik az, hogy titkolni akarják a saját személyüket, és főleg a mögöttük álló szervezetet. Arra számítanak, hogy a kísérletben résztvevő emberek eltüntetésével ez a probléma megoldható. Erre utalhat az, hogy munkakezdés előtt jöttek, s munkavégzés után távoztak. Mintha ügyeltek volna arra, hogy senki se lássa őket. Még a recepciósok sem tudtak személyleírást adni, mivel a hátsó bejáraton közlekedtek – egészítette ki Moranis nyomozó. - Az ottani kamerát pedig valaki működésképtelenné tette. Három héttel a kísérletek után senki sem asszociált volna az eltűnés és a kísérletek közötti kapcsolatra – fűzte tovább gondolatmenetét a tiszt, aki egyébként mostanában valamivel elegánsabb, és nem gyűrött zakót viselt – észrevételezte Jack.

„Kibékülhetett az asszonnyal” – gonoszkodott magában.

– Kivéve az ön egyik munkatársát, egy holland fiút – tette hozzá a nyomozó.

- Magyar – helyesbített Jack.

- Mindegy. A lényeg az, hogy ő hívta fel a kollégáim figyelmét erre a lehetséges kapcsolatra. A másik elvi lehetőség az, hogy a kísérleteket egy titkos laborban akarják folytatni, s ehhez rabolták el a kutatókat. A harmadik indok pedig az lehet, hogy nem akarják, hogy más is birtokolja ezt a technikát, ezért eltüntették azokat, akik tudják, hogy miről van szó.

- Itt az én szempontomból az a kérdés merül fel, vajon tudják-e, hogy én nem ismerem a hibernáló folyadék összetételét, sőt gyakorlatilag fogalmam sincs az egész projektről – gondolkodott hangosan Jack.

- Az első verzióval kapcsolatos a második kérdésem – folytatta a nyomozó negligálva Jack megjegyzését. Ránézne erre a két fantomképre, kérem? Ismerősek?

- Igen, ez az a két ember. De ha nem látta senki őket, akkor hogyan ….?

- Arcformát meghatározó gének – mondta sejtelmesen a nyomozó.

Jack értetlen szemekkel nézett a nyomozóra.

– Catherine Barrett – folytatta az.

Jack nem hitt a fülének. Jól ismerte Catherine-t még a Cornellről. Bioinformatikus volt, s Patricia megjelenése előtt szóba jöhetett volna, hogy esetleg ő és Catherine nem csupán szakmailag kerülnek közelebbi kapcsolatba. Jelenleg az UCLA-n dolgozik Los Angelesben, s nemrég tettek közzé egy cikket a tekintélyes Science magazinban arról, hogy az arc morfológiáját meg lehet jósolni egy DNS mintából. A cikknek röviden az volt a lényege, hogy arc alapformáját néhány egyedfejlődében szerepet játszó gén, úgynevezett transzkripciós faktor gén, határozza meg. A géneket már legalább tíz éve azonosították. Az egyes személyekben e gének allélvariánsai különféle kombinációkban vannak jelen. Catherine-ék egy olyan programot fejlesztettek ki, ami a genetikai profil alapján megjósolja az arckaraktert.

- De honnan vették a DNS mintát? – kérdezte hitetlenkedve Jack

- A használt köpenyeket tároló konténerből gyűjtöttünk hajszálakat.

- De hát az rengeteg haj és nem biztos, hogy a keresett személyeké is közte van.

- Hát igen, az egész éjszakám ráment, hogy a honlapjuk alapján azonosítsam az összes hajszál DNS-ből készített fantomképet az intézeti dolgozókkal. Kizártam a munkatársakat, s csak ez a két figura maradt.

- De hiszen csak tegnap került szóba a Pentagon szál.

- Utólagos engedelmével, az ön nevére hivatkoztam, amikor felhívtam dr. Barrettet, s megkértem, hogy segítsen nekem ebben szombat este.

- Atyaég! Tisztában vannak a főnökei azzal, hogy milyen tehetség egyengeti a karrierjüket? – fejezte ki az elismerését ezzel a kérdő mondattal a meglepett professzor.

A dicséret címzettje másodjára is elmosolyodott. Jack nem hízelegni akart. Tisztában volt vele, hogy ez az ember nem fog habozni a sorsát illetően, ha előkerülnek a bizonyítékok. Ez a sejtelme azonmód be is igazolódott.

- Dr. O’Neil, szerda délutánra remélhetően készen leszünk az utcai kamerák felvételeinek az elemzésével. Ha összeomlik az alibije, akkor már aznap délután megkapja a szérumot. 

- Kár, pedig már kezdtem élvezni a szellemi párbajunkat – próbált vidámnak látszani Jack.

- Tulajdonképpen a mai kihallgatásnak Miss Veronesi ügyében nincs értelme, a felvételek lesznek a döntőek. Van valami kérése, kérdése, esetleg bejelenteni valója?

- Nincs.

- Akkor én megyek is – mondta a felügyelő, s ekként is cselekedett. 

 ---

Lefizette az egyik őrt? – kérdezte Jack a szobába visszatérő ügyvédtől.

- Nem, nem kockáztattam volna meg ilyet.

- A gyurma is elég nagy kockázat.

- Lehet, hogy nyilvánvaló, hogy én hoztam be őket, de ezt nem tudják bizonyítani. Megszerveztük a szökésének kinti részleteit. Egy szürke Ford fogja kinn várni a …. (titkos) utca elején, coloradói rendszám, kulcs az anyósülés alatt. Ugyanitt lesznek az új papírjai, a teendői pontos leírása, és pénz. Hajóval megy majd Európába Mr. Brownstein. Ez az új neve. Csak jusson ki innen. A kikötőben egy Normann nevű embert keressen a Seegull nevű hajó közelében. A hajó a Crosby Street Park és a Coronado Bridge között fog tartózkodni.

- A gyurmák fenn vannak, de még nem tudtam levenni őket, mivel nincsenek élesítve. 

- Ügyeskedjen – mondta az ügyvéd, s felállt. – Holnap jövök értük.

- Várjon, a kúpokat be kell helyeznem – mondta Jack, majd előrehajolt, s bedugta őket arra a helyre ahol biztosan nem kotorásznak az őrök.

- Majd elfelejtettem: hoztam egy szerszámot a cella kód-dobozának a gyurmájához – kapott a fejéhez az ügyvéd. - Ezzel a mágnes kártyát is tudja majd használni. Van benne egy másik gyurma, ez csak egy egyszerű ragasztó. A ceruzát ki lehet húzni kétméteresre, ráragasztja a gyurmát, arra a mágnes kártyát, s kinyílik a cellaajtó.

- De hát megmotoznak.

- Ez egy ceruza, adok hozzá egy noteszt is. Mondja, hogy a felügyelő kérte, hogy írja le, amit az esetről tud, s ahhoz kell az íróeszköz.

- Ez elég zűrös – mondta Jack, de követte az ügyvéd utasításait.

A laza rendőr kísérte vissza. Nem volt se motozás, se bilincs. Megkérdezte viszont, hogy mi dudorodik ki a zsebéből. Szerencsére bevette a Jack által előadott szöveget.

- De ugye nem öli meg magát a ceruzával? – akart biztosra menni az őr.

- Viccel? Ártatlan vagyok – nevetett Jack, de nem volt benne biztos, hogy a rendőr nem érzékelte a nevetés mesterkéltségét. - Ezzel maximum csak a szememet lehet kiszúrni, de hát nem szemtanú vagyok – próbált poénkodni.

A rendőr elnevette magát, közben kinyitotta a belső ajtót, majd a mágneskártyával a cellaajtót, s betessékelte Jacket. Sajnos a gyurmákat még nem lehetett leszedni, mert nem voltak élesítve. Nemsokára megkapta az ebédet, aztán a vacsorát, ami az ebéd maradéka volt. Délután Jack cellatársat kapott egy villogó szemű ember személyében. Átkozta a sorsot, hogy itt van ez az alak, s nem tud majd dolgozni. Támadt azonban egy ötlete. Megkérdezte tőle, akar-e pénzt keresni. A válasz igenlő volt. Elmagyarázta neki a feladatot, s hogy nagyon óvatos legyen. Beígérte az embernek, hogy akkor is kap egy kisebb összeget, ha nem tudja leszedni a gyurmát, de ha lebukik, akkor semmit. Ezzel a finanszírozási szisztémával egyrészt ösztönözte az ismeretlen embert, hogy megszerezze, amit kért, másrészt viszont óvatosságra is késztette, hiszen mindent elbukik, ha feltűnően csinálja. Megadta neki Gerry telefonszámát, ezt kell hívnia a pénz ügyében. Ezt a Mustangért kapod – gondolta magában, s közben elmosolyodott. Nem önzetlenül vonta be a férfit. Egyrészt érezte, hogy más őrökkel nem lesz ilyen gyalog-galopp a gyurma begyűjtése, s a férfi segíthetne ebben. Másrészt, ha van egy cellatársa, nem tud csak úgy elszökni. Ehhez a másiknak is lenne egy-két szava. Egy kis idő múltán a férfi odament Jackhez, s azt mondta:

- Új alkut ajánlok. A pénz nem érdekel, hiszen, úgysem tudom elkölteni, ha börtönben rohadok egész életemben. Meg nem is hiszek magának a barátjával kapcsolatban.

- Akkor mit szeretne?

- Én is megyek magával - mondta.

Jacknek nem tetszett az ötlet, s megpróbálta lebeszélni erről a férfit, sikertelenül.

- Jó, de akkor tényleg nincs pénz – mondta lemondóan.

- Rendben, áll az alku – válaszolta a férfi.

- A fenébe! Ez komplikálja a dolgokat – bosszankodott magában Jack. Mindegy, majd kiteszem valahol. Az a baj, hogy látni fogja a kocsit.

Jack egyelőre félretette a jövő problémáit, s elkezdett a jelennel foglalkozni.

- Akkor most leszedjük az első gyurmát – mondta a pasasnak, s elővette a ceruzát. Lecsavarta a kupakját, kivette belőle a normál gyurmát, s beragasztotta az ágya alá. – Ez majd a mágneskártyához kell – mondta. A ceruza belseje olyan volt, mint egy matrjoska baba, egymásba ágyazódó részekből állt. Szép sorjában kihúzta őket, s tekert rajtuk egyet, így stabilizálván a kapott pálcát. Kidugta a kezét a rácson, majd elkezdte a gyurmát piszkálni, ami le is esett a földre. Jack a pálcikával beügyeskedte a kódolvasót a rács közelébe, majd kinyúlt érte, felvette, s ezt is felragasztotta az ágya alá. Ahogy számított rá, a fura alakot nemsokára kihallgatásra vitték. Egy fél óra múlva felhúzott vállakkal, s a sikertelenséget jelző egyéb testtartás elemekkel érkezett vissza, a gyurmák nélkül.

- Sajnálom, észrevette volna az őr – csak ennyit mondott. Jack reménytelenül üldögélt a nap hátralévő részében. Késő délután elaludt, s az éjszaka közepén ébredt fel rémálmoktól gyötörve. Már nem tudott visszaaludni. Úgy érezte magát, mint egy siralomházban, nemsokára az egész élete lejtmenetből a gödör fenekére kerül.

♦ Az igazság győzni fog. De vajon melyik? ♦