Időpont: Július 9., péntek; Helyszínek: Egy kávézó, La Jolla

Péntek, ebédidő, s a régi szép idők rutinja: Jack a folyosói üvegablakon figyeli Nicole remélt érkezését, de a lány nem jött. Meg kell tudni, hogy mi lehet a baj.

- Szia, Matt! Nicole nem volt benn ma, pedig összegyűjtöttem neki néhány fontos cikket a munkához.

- Dehogynem, itt volt délelőtt, de már elment – válaszolta az öreg.

- De hülye vagyok – fakadt ki Jack hangosan

-  Remélem, hogy nem ez a helyzet, Jack, s valójában okos vagy. Terveim vannak veled, tudod – poénkodott Matt, roppant viccesnek gondolván magát.

Jack elvörösödött, hogy így elszólta magát Matt előtt. Azért volt egyébként ’hülye’, mert készpénznek vette, hogy, ha bejön Nicole, akkor ebédelni is fog. „A bejárati ajtót kellett volna figyelnem” – ütött rá idegesen az íróasztalára. Azt persze nem tisztázta magával, mit tett volna abban az esetben, ha meglátja a lányt. Merthogy ugyebár Nicole most gondolkodik, s nem szabad addig zaklatni, amíg nem jut dűlőre. „De mi tarthat ilyen sokáig?” – próbálta rágni a körmét Jack sikertelenül, mivel korábban már minden ujjáról lerágta. „Lefekszik közben vajon Jamesszel?” – töprengett. „Szeretkezés közben nem lehet túl higgadtan gondolkodni” – vonta felelősségre gondolatban a lányt.

Jack érzéseit, ha lassan is, de elkezdte uralma alá vonni a józanész. Egyszerűen nem érdekli a lányt. Ez a profán helyzet. E felismerés némileg nyugtatóan hatott a zaklatott emberre. Az elme azonban sohasem nyugszik le teljesen, folyton megoldások után kutat. Egyik gyakori módszer az alternatívák számbavétele. „Rosemary” – villant át Jack agyán. Az elmaradt randevú miatt biztosan orrol rá a nő. Már vagy tíz napja ígérhette neki a másnapi kávét. Bátorságot vett magán, s hívta az irodai számot.

- Professzor Greenfield titkársága, tessék – hallatszott egy finom női hang a vonal túlsó oldalán.

- Greenfield professzort hívtam a közvetlen vonalán, hogy kapcsolja miss Joyce-ot, de sajnos nem vette fel a kagylót – próbált vicces lenni a másik prof.

- Régen hallottam a hangod, Jack. Mit szeretnél?

- Bocsánatért esdekelni.

- Nem követtél el semmit, úgyhogy nincs miért – válaszolt mosolyogva Rosemary.

- Ebéd után egy kávé? – kérdezte Jack nőügyekben tőle szokatlan határozottsággal.

- Oké, találkozzunk egykor a recepciónál.

- Rendben. 

Jack nem ment le az ebédlőbe, hanem egy otthonról hozott szendvicset fogyasztott el az irodájában, majd egy óra előtt két perccel lebaktatott a recepcióhoz. A nő már ott volt, Maxszel beszélgetett. Köszöntötték egymást, majd Rosemary váratlanul belekarolt, s így vonultak a közeli kávézóba. A nő olyan laza volt, hogy Jack egyáltalán nem érezte kínosnak a helyzetet. A beszélgetés egy teljesen más személyiség képét mutatta, mint ahogyan Jack korábban elképzelte a titkárnőt. Az emberek sztereotípiákat gyártanak, hogy azok megkönnyítsék a világban való tájékozódást. Nem kell analizálni egy adott helyzetet, csak ösztönösen egy már korábban megalkotott sémát kell húznunk rá, és kész. Sajnos, sokan azután is ragaszkodunk ezekhez a sémákhoz, miután kiderül, hogy az általánosítás egyáltalán nem illik az adott személyre. Jack könnyen tudott véleményt, sőt nézőpontot is váltani, ezért volt jó kutató. Rosemary orvosnak tanult, de harmadéves korában önkéntes nővér munkát vállalt egy etiópiai kórházban. Kétéves ott tartózkodása során gyakorlatilag felélte a szülei tandíjra összegyűjtött pénzét, meg egyszer meg is lopták, ezért nem tudta folytatni a tanulmányait. Néhány évig még különféle jótékonysági szervezeteknél dolgozott a világ mostohábbik felén, majd hazajött San Diegóba. Titkárnőként helyezkedett el, s azóta is ezt a munkát végzi. Rosemary magánélete is elég viharos volt. Röviden: nem tudott megmaradni sokáig egyetlen férfi mellett sem. Elhatározta, hogy mostantól csak olyanokkal próbálkozik, akikben perspektívát lát. Jack egy kicsit kínosan fészkelődött, nem érezte jól magát a perspektíva szerepében, az ő szíve ugyanis már foglalt volt. Viszont Rosemary eddig csak mint nő tetszett neki, most már mint személy is. De a szerelemhez más kell. Nem több ennél, hanem valami más. Talán az, hogy a kiszemelt nő számára ő maga érdektelen legyen. Tudta, hogy ez egy paradoxon, s így sohasem talál partnert, de a reménytelen szerelem valamilyen ok miatt elveszi a férfiak eszét. Jack Rosemaryt egy nagyon értékes nőnek tartotta, ezért elhatározta, hogy talonban tartja. Nem hitegeti, de nem is utasítja el egyértelműen. Rosemary azonban átlátott a szitán, s megosztotta női megérzését a férfival, mely szerint ő egy másik nőért van oda. Jack elismerte ezt. Rosemary megértőnek bizonyult, s barátságban váltak el egymástól. Sőt, egy búcsúcsókot is nyomot Jack arcára.

 ♦ A megértő nők nem kelendők ♦