Időpont: Július 5., hétfő hajnal; Helyszín: Ötödik sugárút 656 – Gázlámpás Negyed, San Diego

Jack felült az ágya szélére. „Írnom kell neki egy levelet” – ötlötte ki, s már be is kapcsolta a számítógépet. Próbálta a balféltekés írást, de nem működött, logikus, de túl unalmas sorok keletkeztek. Átkapcsolt a jobb féltekére: szép metaforák, értelem nélkül, ez lett az eredmény. „Egy kicsit pihenek, majd megpróbálom a teljes szellemi kapacitásom használni. A fő probléma az, hogy soha nem írtam még ilyet” – hezitált az újdonsült író. Egy kicsit járt-kelt a szobában, majd egy rövid idő után újra megpróbálkozott. A lényeg, hogy közöljem vele az érzéseimet, a bennem lakozó Cyranót majd bemutatom máskor.

Drága Nicole!

Kutatóként gyakran elgondolkodom az emberi lét értelmén. Úgy hiszem, a személyes létemben megtaláltam e kérdésre a választ: azt a szenvedélyt szeretném látni a szemedben, ami irántad ég én bennem. Az sem baj, ha ez egy röpke pillanat lesz csupán, az emlékezet végtelenné teszi majd az érzést, hogy egykoron én voltam számodra a legfontosabb személy. Bár sokáig próbáltam tagadni e tényt magamban, az első naptól fogva nyilvánvaló, hogy te vagy, akit a sorsom oly régóta kutat megszállottan.

Smaragd pillantásod a végtelenbe repít, s csak az ajkaid tüze ránt vissza onnét. A testem lángra lobban, ha hozzád érek, a lelkem pedig fuldoklik a kínzó vágyak tengerében. E bűverő a szívedet védheti tőlem, mert béklyót vet az elmémre, hogy ne tudjak önmagam lenni a közeledben.

Volt egy álmom az első találkozásunk előtti éjjel. Az életed rám volt bízva ebben, de én elveszítettelek. Ugyanez a szörnyű érzés fog el mindig, ha eltávolodsz tőlem. Amikor néha úgy érzem, közel vagy hozzám, az olyan, mintha megnyílna a fenséges Mennyek Kapuja, s égi manna hullana, hogy nyugtalan lelkemet táplálja.

A parallel valóság elmélete szerint, az események végtelen számú történelmet alkotva futnak egymással párhuzamban, de a szereplők mindig csak egyről, a sajátjukról, bírnak tudomással. Én abban a világban szeretnék élni, melyben a sorsvonalaink keresztezik egymást, majd innentől az időnk végeztéig együtt futnak tovább.

Szeretlek, tiszta szívemből.

Jack

„Nem túl jó szöveg, tele van közhelyekkel, s letagadhatatlan, hogy a tudományok embere írta” – gondolta magában a szerelmes férfi. Jack ujja a „küld” gomb felett tétovázott, de nem szánta rá magát a levél elküldésére. Azt találta ki, hogy ha holnap igent mond Nicole, akkor még aznap elküldi neki a levelet. Így elkerüli azt a megalázó esetet, ha esetleg mégsem szereti a lány. Egy ilyen levélnek örökre nyoma marad, míg egy beszélgetés hamar a felejtés homályába veszik – győzte meg magát sikeresen a halasztás racionalitását illetően. Jack újra elaludt, de alvása felszínes volt. A kudarc előszele borzolgatta lelkét.

 ♦ Szenvedély és értelem ♦