Időpont: Június 25, péntek este; Helyszín: Ötödik sugárút 656 – Gázlámpás Negyed, San Diego

A Káosz utat tör magának a rendben

Intézeti telefonját ezúttal átkapcsolta a mobiljára, hogy egy fontos jelentkezés - fogadás híján - nehogy meggondolja magát. Eme esemény bekövetkezésének azonban rendkívül csekély esélyt adott. Hazaérvén lehuppant a fotelbe és a postaládából behozott újságokban különféle politikai és gazdasági híreket olvasgatott különféle online portálokon. Egy érdekes összefoglalóra bukkant az Economistban a világgazdasági trendeket illetően. A cikk a gazdaságban bekövetkezett fellendülést és a demokratikus gondolkodás visszaszorulásának okait elemezte. Az írás szerint a fejlett világ kilábalni látszik a több évtizedes gazdasági és pénzügyi depresszióból. Az Egyesült Államok és Kína kapcsolatai rendeződni látszanak. A két nagyhatalom közötti különbség a gazdasági és a katonai erő tekintetében mára kiegyenlítetté vált, s ennek szellemében osztották fel egymás között a világot. A hidegháború idején a megegyezés lényege amerikai részről az volt, hogy bizonyos fokig szemet hunytak a szovjet birodalom kolonizációs politikája felett, ma csupán arról van szó, hogy Amerika tiszteletben tartja Kína befolyását a gazdasági érdekeltségi körébe tartozó régiókban, s nem próbálja meg semmilyen legális eszközzel vagy titkos akcióval kiszorítani onnan az ázsiai hatalmat. Persze más a felszín és a háttér. Mosolygó politikusok az újságok címlapján, halott és bebörtönzött titkos ügynökök a színfalak mögött. Igaz ez utóbbiakat időnként kicserélik egymással. 

Az USA újfajta módszerekkel sikeresen stabilizálta pénzügyi rendszerét két rendkívül fontos területen is. A bankok működésének új elvei kizárták azt, hogy ezek a pénzügyi szervezetek erőn felül, kockázatos hitelek kihelyezése révén versenyezzenek egymással. A likviditás fenntartását úgy sikerült megoldani, hogy közben a bankok hitelezési tevékenysége ne bénuljon meg. A lakáspiaci helyzet is megerősödni látszik, az ingatlan árak, ha mérsékelten is, de felfelé kúsznak a több mint húsz éve stagnáló minimum szintről. A pénzügyi rendszer egy másik lábát, a részvénypiacokat is racionalizálták. Az új rendszer a részvények lényegét érintő – egy cég feltőkésítését célzó - adásvételi tranzakciókat továbbra is támogatja, de rendkívüli mértékben korlátozza az egyértelműen árfolyamnyereségre törekvő spekulációkat. Megszüntették például a shortolás lehetőségét is. E határidős eladási ügyletek során olyan értékpapírokat értékesítenek, melyeket egy bank vagy brókercég csak kölcsönad, azaz nem kerülnek az eladó birtokába. Az eladó tehát olyan részvényt árul, amelyet köteles egy rövid időn belül az aktuális árfolyamon visszavásárolni, majd visszaszolgáltatni a banknak, aki ha ez megtörtént visszaadja a letétet. Ebben a háromszereplős ügyletben a kölcsönvett összeget eladó az árfolyamesésre, a vásárló pedig az árfolyamnövekedésre spekulál, a bank a kölcsönkamatot nyeri. Normális esetben ez a pénzügyi tranzakció jótékony hatású a tőkepiacra, mivel a papírok piaci árát közelíti a reális árhoz. A shortolás azonban jelentős mértékű bizonytalanságot visz a rendszerbe. Feszült piaci hangulatban ugyanis fékezhetetlen árfolyamzuhanáshoz vezethet. Az úgynevezett fedezetlen shortolás, amikor az eladó olyan pénzügyi eszközöket ad el, ami nincs is a birtokában, még komolyabb zavarokat is okozhat. Ezek a tranzakciók normális pénzügyi szituációban is csökkenthetik a befektetői bizalmat, hektikus piaci körülmények között viszont egyfajta dominóhatást válthatnak ki. Az utóbbi évtizedekben a virtuális gazdaságban való pénzmozgások már nagyságrendekkel meghaladták a reális gazdaságban forgó pénz mennyiségét, ami rendkívül sebezhetővé teszi egy ország pénzügyi stabilitását, elsősorban a pszichológiai tényezők dominanciája miatt. Az innovációban már régóta Kína vezet. Ennek egyértelmű oka a hatalmas amerikai államadósság, amely elvonja a forrásokat a fejlesztéstől. Az új kormány egyik legfőbb célkitűzése a felduzzadt államadósság radikális csökkentése. A Kínával való új megállapodás remélhetően segít majd ebben. Az utóbbi években a kínai gazdaság fejlődési üteme is csökkent, melynek fő oka az volt, hogy az új vezetés első intézkedései közé tartozott a bérek jelentős emelése, valamint, ennek fedezésére a gazdagok és a multinacionális cégek adóinak emelése. Ez a tett eleinte jelentősen visszavetette a hatalmas ország versenyképességét, viszont jótékony hatással volt a termelés szerkezetének átalakítására. A szakképzettséget nem igénylő olcsó munkák ugyanis áthelyeződtek a környékbeli szegényebb országokba, míg a helyükben kvalifikált munkaerőt igénylő hightech ipar jött létre. Mindezzel párhuzamosan a hatalmas ország hatalmas költségvetéséből óriási szeletet vágtak ki a modern oktatás, a csúcsszintű kutatás és az innovatív technológiák támogatására. E folyamatok eredménye mostanra ért be, s a Nagy Fal országának gazdasága újra szárnyalni kezdett. Kína ebben az új pozíciójában ült le tárgyalni Amerikával az állami deficit kérdésében. A tárgyalások megkezdésének hírére a dollár és a jüan az utóbbi két évtized legjobb árfolyamait produkálta az euróval, az angol fonttal és a japán jennel szemben.

Az öreg kontinens egyelőre kilóg e felfelé ívelő trendből. Európa legtöbb tagállamának gazdasága depresszióban van, habár egyes országokban a lejtő meredeksége határozott csökkenő tendenciát mutat. Az EU országait jelenleg több súlyos probléma is gyötri. Az egyik az, hogy népei továbbra sem képesek az összefogásra és a közös gondolkodásra, ezért a politikai unió, az Európai Egyesült Államok létrejötte csak egy szép, de reménytelen ábránd maradt. A másik alapprobléma az emberek demokráciába vetett hitének jelentős apadása. További nyugtalanságra okot adó fejlemények még a nacionalizmus és a rasszizmus fellángolása, továbbá a bürokrácia és a korrupció oly mértékű elburjánzása, hogy ez az egyes tagországok működésére már bénító hatást gyakorol. Vizsgáljuk meg e tényezők hátterét és részleteit az alábbiakban.

Az Egyesült Államok különböző népek olvasztótengelye. A csillagos-sávos lobogó a házak falán sikeresen egyesíti e népeket. Náluk Texas problémája Kalifornia problémája is. Az Európai Unió sajátossága a népek nyelvi kavalkádja. A nyelvi különbözőség azonban – csakúgy, mint a vallás és a bőrszín különbsége - könnyen feléleszti a népek között szunnyadó viszályt. Ha a francia földművelők többet kapnak a közös mezőgazdasági kasszából, akkor a német polgárok zúgolódnak, hogy bezzeg ők. Ha egy euró-zónabeli ország állama többet költ, mint amennyit a büdzséje megengedne, végül más országok adófizetőinek kell majd finanszírozni azt, hogy helyrebillentsék a fiskális egyensúlyt. Európa harca a személyes névmások között zajlik. A siker kulcsa a többes szám első személy diadalának kellene lennie az egyes szám első személy felett. Európában lényegében az ember biológiai és társadalmi énje küzd egymással, s egyelőre még a vak ösztönök állnak nyerésre.

Európa egy másik alapvető nehézségét a szabadság eszméjétől való elfordulás jelenti, amely elsősorban a keleti régiókban vált rendkívül jelentős problémává. Ezek az országok félúton vannak a nyugati demokratikus és a keleti autokratikus berendezkedés között. A szélirány egyre inkább keleti, a szélerősség pedig egyre erőteljesebb. A nyugati eszmék lassan, de biztosan visszavándorolnak oda, ahonnan származnak, részben a gondolkodó elmék emigrációja révén.Egész Európára jellemző azonban, hogy az a politikai erő, aki nem ígéri be a csillagos eget, esélytelenül indul a választásokon. A választópolgárok emlékezete sajnos rendkívül rövid, akárhány átverést követően újra és újra az illúziókra szavaznak a józan realitás helyett. A demokrácia elvi lényege az, hogy a nép a versengő pártok programjainak ismeretében választja ki a győztest. Mára azonban a választási program – ha egyáltalán létezik ilyen – köszönő viszonyban sincs a későbbi tettekkel. A politikai propaganda mindent beígér, a megvalósítás helyett azonban inkább a szavak jelentését változtatják meg. A nyugat-európai értelmiség nyíltan vitázik a jelenleg létező demokratikus rendszer értelméről. Sokak szerint külön kellene választani valahogyan az érdekképviselettel kapcsolatos kérdéseket a szakmai problémáktól, mondván, hogy az egyre növekvő számú manipulált és iskolázatlan tömegek egyszerűen nem tudják eldönteni, mely politikai erő alkalmas arra, hogy egy ország gazdaságát rendbe rakja, ésszerű oktatás- és tudománypolitikát folytasson, valamint számtalan egyéb szakmai tudást igénylő problémát professzionális módon oldjon meg. A mikéntekről heves vita zajlik. sokak szerint nem lehetséges és nem is célszerű a fenti szétválasztás, mert a végén a fürdővízzel a demokrácia gyermekét is kiöntjük a kádból. Ez utóbbi véleményt vallók gyakran idézik Churchillt, aki szerint „a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma - nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik". Csakhogy, a néhai brit miniszterelnök álmában sem gondolta volna, hogy a tömegek tudatos megtévesztése ekkora mértéket fog ölteni, s egy külön tudományterület jön majd létre a modern machiavellista technikák alkalmazásra. A demokrácia megújítására esetleg a belga modell szolgálhatna mintaként. Ebben a pici országban sikerre vitték azt az elképzelést, hogy a nép a választási ciklusok között is aktívan beleszólhasson az állam irányításába. A képviseleti demokráciára ugyanis az a jellemző, hogy a négy-, vagy ötéves ciklusra megválasztott képviselők a következő választásokig azt tesznek, amit akarnak, mégpedig a népi felhatalmazásra hivatkozva. Az európai országok politikai elitje azonban elveti a belga modellt, s minden egyéb változtatási ötletet, mivel azokat a hatalma megnyirbálásaként fogja fel. Persze, az ellenérv nem ez, nyilvánosan a hatékony kormányozást féltik. E polémiák Európa nyugati felén zajlanak. Ez a vita a keleti végeken értelmiségi fanyalgásnak tűnik, mivel ezekben az országokban komoly demokrácia-deficit alakult ki az utóbbi években. Hosszútávra berendezkedett állampártok jöttek létre, amelyek a demokrácia tartóoszlopait jelentősen meggyengítve irányítják ezen országokat. A pártvezérek erős népi támogatást élveznek, igaz, nem függetlenül attól a ténytől, hogy az állami és kereskedelmi médiumok egymást licitálják túl a dicsőítésükben, a szervilizmus és a mohóság nagy dicséretére. Az ellenállás gócai a nagyobb városokra korlátozódtak, a vidék teljesen a kormánypártoké. Az erőtlen és megosztott ellenzék a választások tisztaságát is vitatja. A nyugat a saját problémáival van elfoglalva, ezért nem kéri erőteljesen számon a közösségi alapelvek betartását a keleti tagállamokon. A háttérben azonban egy kisebb, de hatékonyabban működő EU létrehozásáról suttognak – szivárgott ki nemrég a hír egy szűk körben tartott berlini tárgyalásról. A kizárandó országok elitje sem nagyon bánná ezt, mert elegük van a néha azért előforduló kioktatásokból. Európa keleti szegletének országaiban a társadalom szürkeállományának, az értelmiségnek a helyzete rendkívül nehézzé vált, hiszen éppen attól a jogától fosztották meg, ami a legfőbb sajátja, ez pedig a kritika gyakorlása. Ebben a rendszerben nincs szükség autonóm módon gondolkodó egyénekre. A legelégedetlenebb a humán értelmiség. Ez a réteg – szemben a természettudományos, orvosi, vagy műszaki szakmával rendelkezőkkel – nyelvfüggése miatt, nem hagyhatja csak úgy faképnél a szülőhazát. A haza emlői azonban tej helyett mérget termelnek, amely - ha nem történik valamiféle drasztikus pozitív irányú változás – a kultúránk végérvényes elsorvadását eredményezi – fűzi hozzá egy ismert kelet-európai író.

A nacionalizmus és a rasszizmus - e két társadalmi métely - is újra felütötte fejét Európában. A nacionalizmus tüzét a pán-Európa-ellenesség szítja, ideológiáját pedig a nagyobb fokú nemzeti önrendelkezés eszméje adja. A rasszizmus célpontjai nyugaton a bevándorlók, keleten pedig a zsidók és a cigányok, mára pedig a szomszéd országok népei is idesorolhatóak. Míg azonban nyugaton a mértékadó politika mindkét fronton csillapítani igyekszik a kedélyeket, keleten e destruktív ösztönöket a vezetés szítja a nép kordában tartása érdekében.

Európát két másik csapás is sújtja, ezek a korrupció és a bürokrácia rendkívüli mértékű elburjánzása a legfelsőbb szintű uniós szervezetektől a vállalatokon keresztül az egyetemekig. Az állami cégeknél és szervezeteknél a korrupció visszaszorítását célzó közbeszerzési szabályok teljesen irracionális többletkiadásokat, rendkívül hosszú átfutási időket, korszerűtlen technológiák vásárlását, kényszerét, s végeredményben a verseny kiiktatását eredményezték, ráadásul, úgy hogy közben nemhogy kizárták volna a korrupciót, hanem annak melegágyaivá váltak. A nyertesek és az azok kiválasztását végző hivatalnokok közötti összefonódásról napi rendszerességgel számol be a nyugati sajtó. Ez az információ azonban a keleti régióban gyakorlatilag nem jut el az érintett országok lakóihoz, mivel nem létezik független sajtó, az interneten pedig korlátozzák az idegen tartalmakat. A nép amúgy sem beszél más nyelveket, mert az iskolákban már majd két évtizede egy holt nyelv, a latin lett kötelező. A hivatalos propaganda szerint, aki jól megtanul latinul, az sokkal könnyebben elsajátítja majd a második és a harmadik nyelvet. A fő probléma azonban az, hogy a túlnyomó többség már az első nyelv elsajátításánál elbukik. Az is az adminisztráció létszámát növeli, hogy a pártok hűséges katonáikat jól fizető, de értelmetlen állásokkal honorálják. A fölösleges adminisztráció akkor ártalmatlan, ha nem tesz semmit. Ha viszont létezésének jogosultságát akarja igazolni, akkor az irányítása alatt lévő szervezeteknek ontania kell a sokpéldányos papírhegyeket, ami a számítástechnika jelen szintjét tekintve, rendkívül nevetségesnek tűnik. Sokan már be sem adnak pályázatokat, mert annyi időt vesz igénybe annak megírása, a folyamatos jelentéstétel, a különböző szervezetek által lenyúlt extra költségek, s az erre fenntartott saját adminisztráció, hogy egyszerűen nem éri meg. Ráadásul, az adminisztrátorok rendkívül pökhendiek és kelletlenek lettek, mert míg ők be vannak betonozva az állásukba, addig a kutatók többsége szerződésről szerződésre tengeti az életét. A riport megszólaltatott egy nevét nem vállaló kutatót, hogy véleményezze a jelen helyzetet. „Sokan nem vagyunk képesek eligazodni az adminisztráció által fabrikált új technikus terminusokban sem. Bár többen rájöttek, hogy ha a különböző rubrikákba bármilyen értelmetlen szöveget írnak be, az átmehet az ellenőrzésen, mert az állandóan cserélődő ügyintézők nem értik, hogy miről van szó, s csak azt nézik, hogy van-e írás egy lapon, vagy sem, a tartalom lényegtelen. Az uniós pénzeket az állami szervek gyakran visszatartják, de közben már írni kell a jelentéseket a még meg sem kapott támogatásból elvégzett munkáról. Ha az ember leírja, hogy nem csinált semmit, mert nem jött még meg a pénz, akkor nem is fogja megkapni azt. Ha meg behazudja, hogy dolgozott, akkor annak jogi következményei lehetnek” - taglalta a róka-fogta-csuka helyzetet keserűen az Európa szerencsétlenebbik felén élő kutató. Tulajdonképpen az egész rendszer – és itt nem csupán a kutatásra gondolok – arra épül, hogy csak csalással lehessen boldogulni. Így az egyén sakkban tartható, hiszen bármikor ráirányulhatnak a reflektorok – tette hozzá keserűen a tudomány embere.

A lényeg az, hogy a világgazdaság szele a főbb országokban irányt váltott. Remélhetően, az amerikai és kínai fellendülés Európát is magával rántja majd. Nagy-Britanniában, Németországban és a skandináv államokban határozottan ez a trend van kibontakozóban. A vitorlánkat jó irányban kell tartanunk, hogy mi is velük tartsunk – zárta az értekezését a kelet-európai újságíró.

„Hát, a leírtak alapján nem igazán érthető ez az optimizmus” - kommentálta magában Jack a zárszót.