Időpont: Június 25., péntek; Helyszín: Salk Intézet, La Jolla

Jack a szokásos időben, tíz óra körül, érkezett a munkahelyére. Az utóbbi időben egy kicsit elhanyagolta a titkárnőjét, úgyhogy behívta magához kávézni. Ő maga készítette el a koffeintartalmú italt. Julie egy kissé zavartan viselkedett, nem volt hozzászokva az ilyen szemtől szemben való bőrfoteles beszélgetéshez. A főnök érdeklődött, hogy kiheverte-e a válást, s finoman puhatolózott, hogy van-e már valakije. A titkárnő zavarodottsága azt tükrözte, hogy nincs, bár határozott választ nem adott. Julie is érdeklődött, hogy minden rendben van-e Jackkel, mert az utóbbi időben a szokásos derűs nyugalma helyett, nagyon zaklatottnak tűnik. Jack bizalmasan elmondta, hogy válás előtt áll, s ez egy kissé megviseli.

- Őszintén szólva, úgy látszik, mintha nem is kissé viselne meg a dolog – mondta empatikusan a titkárnő.

Julie megemlítette, hogy az a lány Matt Pattersonnál nagyon szép, sokkal szebb, mint a ma divatos manökenek. Nem olyan donga vékony és sápadt, mint azok. Jack úgy vette észre, hogy a titkárnő teszteli a reakcióit. Valóban, elkezdett szaporábban dobogni a szíve a téma kapcsán, de szerencséjére nem tudták azt részletesen kitárgyalni, mert Gerry kopogott az ajtón.

- Zavarhatok főnök? Valami gond van a DNS szekvenáló berendezéssel. Sürgősen ki kellene hívni a szervizt, néhány napig még garanciális.

Jacknek kapóra jött a helyzet, s elhatározta, hogy elkíséri Gerryt a laborba, egyébként is elég régen volt már ott. Julie-nak azt mondta, hogy majd máskor folytatják a beszélgetést, mivel ezt a problémát valóban sürgősen orvosolni kell. A nő számára nem a beszélgetés hossza volt a fontos, hanem maga a gesztus, hogy nem csak munkatársként, hanem emberként is számításba veszik.

A laborban mindenki tett-vett, építgette leendő karrierjét, amihez tudományos publikációk kellettek, ahhoz pedig eredmények. Gerryvel odamentek az elromlott géphez. A probléma egyszerű volt, a masinát nem lehetett áram alá helyezni. Jack megkérte Gerryt, hogy hívja a gyártó cég szervizét minél hamarabb. Szerencsére nem kellett leállni a projektekkel, mert volt egy másik szekvenáló gép is, igaz nem olyan modern, mint az, amelyik most elromlott. Amíg Gerry telefonált, Jack odament a két egymással beszélgető posztdoktorhoz, s szóba elegyedett velük. Érdeklődött, hogyan állnak a kísérleteikkel.

- Nemsokára kész a harmadik cikk anyaga – felelte büszkén és széles mosollyal Peng. – Már csak statisztikailag értékelhető kísérletszámot kell produkálnom hozzá. Úgy tűnik, hogy a tíz kipróbált idegen gén közül az egyik meggátolja a plakk-képződést az Alzheimeres egerekben, igaz csak fokálisan, azaz a beoltás helyén.

- Ez nagyszerű – lelkesült fel Jack. – Melyik génről van szó?

- Egy kicsit babonás vagyok, nem szeretném elkiabálni. Hadd ismételjem meg a kísérletet! – kérte Peng.

- Rendben – válaszolt Jack, pedig nagyon furdalta a kíváncsiság.

- Remélem, sikerül kidolgozni azt a technikát, amivel az agykéreg teljes felületére be tudjuk juttatni a gént, mivel csak akkor van értelme az egésznek – fűzte hozzá reménykedve a kínai fiú.

- Igen, de maga a terápiás gén megtalálása önmagában is egy jelentős dolog, s egy nagyon jó lapban le is tudjuk majd közölni. Csak sikerüljön az ismétlés! – tette hozzá bizakodva a labor vezetője. 

A kínai fiú nagyon produktív kutató volt. Ő volt az egyetlen, aki több időt töltött a laborban, mint Gerry. Jack mindig végiggondolta a munkatársai képességeit és úgy próbálta irányítani őket, hogy megtalálják a helyüket miután elhagyják a laborját.

Jennifer is jól haladt. Ő az a tipikus szervező típus volt, könnyedén be tudta vonni a PhD hallgatókat a saját munkájába úgy, hogy közben ő maga csak az irányítómunkát végezte. „Mindjárt főnökként kezdi, pedig a tudományban a verejtékcseppeket nem lehet kikerülni”- gondolta a labor vezetője. Jenny jó előadói képességekkel rendelkezett, s könnyen meg tudta győzni az embereket az igazáról. „Valószínűleg, jobban tudná hasznosítani a képességeit egy olyan állásban, ahol folyamatosan mozgásban és kommunikációban lehet” – morfondírozott Jack a lány jövőbeli pályáját illetően.

A laborvezető beszélgetett még a PhD hallgatókkal és az egyetlen asszisztenssel is. Julia és Michael egy konferencián vettek részt. Közben szétnézett a laborban, s úgy találta, hogy a rendetlenség mértéke a túlzó felé közelít, ezért így szólt.

- A nyári szabadságok előtt tartunk egy takarításos napot. Jenny, te vagy a felelős, hogy el ne felejtődjön a dolog. 

Ezt követően a laborvezető visszament az irodájába. Hozott magával saját készítésű szendvicseket, ez volt az ebédje. Délután cikkeket olvasott. Ma hamarabb befejezte a munkáját, mert el akart menni a SeaWorld-be. Gondolkodni akart egy kicsit, de nem karosszékben, hanem jártában. Indulásig Nicole nem telefonált.

 ♦ Egy jó főnök azt látja egy beosztottjában, hogy mire alkalmas, s nem azt, hogy mire nem