Időpont: Június 13., vasárnap este

Helyszín: Ötödik sugárút 656 – Gázlámpás Negyed, San Diego

Jack már távolról látta, hogy Patricia otthon van, mivel égett a hálószobában a lámpa, s a Buick is a helyén parkolt. Az úton hazafelé az a gondolat jutott eszébe, hogy nyitott házasságot ajánl a nőnek, hátha megnyugszik, ha nem nyomasztja majd a hűtlensége miatt érzett lelkiismeret-furdalás, s így talán ő is „legálisan” összejöhetne Nicole-lal. Ez utóbbi terv persze nem tudatosult a férfiben, ezért úgy vélte, hogy csak Patriciának tesz gesztust az ajánlatával.

- Szia drágám! Milyen volt az utad? - próbálkozott kedveskedni Jack.

- Szörnyű visszajönni ebbe a városba. Egyszerűen szörnyű. Én nem értem, hogy tudsz te itt elégedetten élni. Manhattanben minden él és mozog, itt meg csak a por kavarog a levegőben.

- Pat, szeretnék beszélni veled.

- Nem lehetne holnap? Nagyon fáradt vagyok.

- Fontos lenne.

- Bökd ki gyorsan, kérlek.

- Tudom, hogy van valakid.

A nő először megdöbbent, majd szemmel láthatóan valami durva kifejezés tolult a nyelvére, de meggondolhatta magát, mert a szétvált rúzsos ajkak visszazárultak.

- Honnan veszed ezt? – próbált terelni a nő.

- Tudom azt is, ki az.

Hosszúnak tűnő csönd után Patricia hangja váratlanul kedves tónusúra váltott.

- Na és kire tippelsz? – próbálkozott erőltetett mosollyal, hátha csak blöfföl a férje.

- Rick Dunaway, az E-Digital Corporation feje.

A nő realizálta a bukást, s eszerint válaszolt.

- Jack, el akartam neked mondani, de valahogy sohasem volt rá alkalmas a helyzet.

- Pat, semmi gond, nem azért mondtam. Megértelek, nem hibáztatlak. Ha valaki hibás, az csak én lehetek. Ezt őszintén mondom.

- Nagy kő esett le a szívemről, hogy ez kiderült, már nagyon nyomasztott a dolog.

- Ennek igazán örülök. Úgy értem, örülök, hogy leesett a kő a szívedről. Én csak azt akarom mondani, hogy … - és most jött volna az ajánlat.

- Várj, Jack, előbb én. Igazán örülök, hogy megértően fogadod a helyzetet. Azt hittem dühöngeni fogsz és hibáztatni engem. Egyébként, a napokban tényleg mindenképpen el akartam mondani neked, csak szerettem volna átgondolni, hogyan fogjak hozzá. Nagyon sajnállak, Jack – mondta őszintének tűnő szánakozással a nő. - Azt hiszem megtaláltam az igazit, szerelmes vagyok. Ebben senki sem hibás, egyszerűen így alakultak a dolgok.

Jack nem erre a reakcióra számított. Ha az agyában maradt volna fölös elektromos tevékenység, azt halkan megjegyezte volna, hogy azért alakulhatott így a dolog, mert a nő sokat próbálkozott, hogy így alakuljon.

- Remélem, azért barátok maradunk. Én most elmegyek, ezek után nem tudnék itt maradni – folytatta a még éppen feleség. - Majd az ügyvédeink megállapodnak a vagyonelosztásról. Emlékszel? Készítettünk egy házassági szerződést, mely szerint a jövedelmünk alapján osztozunk. Figyelj csak, Jack. Én nem bánom, …. egy darabig még maradhatsz a lakásban, ha akarsz. Addig nem nyúlok semmihez – mondta a nő anélkül, hogy a döbbenten álló férjére nézett volna.

Patricia gyorsan összekapkodta a nélkülözhetetlen holmijait, miközben Jack továbbra is csak állt szótlanul a szoba közepén.

- Mit is akartál mondani? – kérdezte miközben a fehérneműit tuszkolta be a táskájába.

Jack enerváltan intett a mutatóujjával, hogy semmit, hiszen a mondandója elvesztette aktualitását.

- Akkor puszi, puszi – zengte Patricia ajak csücsörítve, s mint egy mániás boldogságkórban szenvedő rohant ki a lakásból. A nővel együtt suhant el a férfi életéből két évtizednyi idő. Szerelem, vágy, düh, buja intimitás, romantikus pillanatok, hétköznapok és ünnepek emlékei illantak tova a nyitva hagyott ajtó résén keresztül.

Az utóbbi hónapok eseményei alapján, Jack tudatalattija egy valószínű alternatívaként kezelte ugyan a most realizálódott forgatókönyvet, de az agya nem modellezte, hogy ennek milyen hatása lesz majd a testére. Jacket a döbbenet sóbálvánnyá merevítette. Vagy öt percig mozdulatlanul állt, jobb kezét félig szólásra emelve, majd leült a földre, s szemét az ajtóra szegezte. Az éjszaka hátralévő részét ebben a pózban töltötte az álom és az ébrenlét periodikus váltakozásai közepette. A Parkinson-kór legvégső állapota lehet ilyen – gondolta volna mint szakember, ha lettek volna tudatos agytevékenységei. A felkelő nap drasztikus változást okozott Jack állapotában: pislantott egyet, majd pislantás pislantást követett, s a férfi agya zombiból emberivé változott. Érzékelte a madárcsicsergést, felfogta a gyomra korgásának jelentését, s a kényelmetlen üléstől vádlijába beállott görcs is valós fájdalomérzetet keltett. Az események gyors ütemben követték egymást. A porig alázott ember felállt, odament a konyhaasztalhoz, kezébe fogta a hideg dupla kávéval teli bögrét, s egy hörpintésre felhajtotta annak tartalmát. Ez a koffein-adag azonban csak arra volt elég, hogy eltaláljon az ágyáig, ahol néhány pillanat múlva újra az álomördög markába került.

♦ Két évtizednyi múlt keres gazdát magának ♦