Időpont: Július 22., csütörtök; Helyszínek: titkos motel, San Diego

 Akit a világ összes szervezete üldöz

Patricia és Nicole jó barátként együtt nevetgéltek az álom mozivásznán. Szép tavaszi nap volt. Ezerféle színben pompáztak mindenütt virágok és fák, s szikrázva ragyogott a Nap. A két nő egy kerti asztalnál ült, s olyan derűsen beszélgettek, mintha már évek óta ismernék egymást. Mindketten hófehér ruhában voltak, s múlt századi stílusú könnyed fehér kalapot viseltek. Lenge tavaszi szellő járta át a cseresznyefák közti teret, s borzolgatta a hosszúra nőtt pázsitot. A madarak is fennhangon dicsérték a szépséges tavaszt. Jack is ott ült a két nemes hölgy között, de hiába szólt hozzájuk, azok tudomást sem vettek róla. Már üvöltözött, de semmi reakció. Hozzáért Nicole-hoz, keze azonban könnyedén áthatolt a gyönyörű lány testén. A két nő pedig csak nevetgélt tovább. Aztán hirtelen képváltás. Megint dörömböltek a katakombában, de a zaj jóval távolibbnak tűnt. Jack ismét elindult a hang irányába a már jól ismert nyirkos alagútban. Óvatosan közelített a kapszulához, kinyitotta, de most felébredt még a múmia érintése előtt. Rémülten felült. „Vége a dalnak” – gondolta miután az agya átváltott az álomból a valóságra. A sorsnak megadva magát nyitott ajtót, ahol azonban a várt rendőrök helyett Gerry állt.

- Ne haragudj, főnök, hogy itt zavarlak, de odabenn fontos események történtek – kezdte egyenesen a tárgyra térve. – Arra gondoltam, hogy ez téged is érinthet, ezért jöttem sürgősen.

- Mi történt? – kérdezte Jack aggódva

- Eltűnt Matt Patterson és Brian Garrod.

- Láttam őket a tévében. Azt hittem, hogy velem kapcsolatban kerültek be a hírekbe.

- A rendőrség nem várta ki a szokásos két napot, mivel egy másik eltűnés is volt a közelmúltban - Nicole, ugyebár – ezért azonnal kiadták a körözést. Engem is kikérdeztek, mivel Brian a barátom volt. Reggel egyébként felhívott, s megkért, nézzem már meg, nem hagyta-e az íróasztalán a kulcscsomóját, s hívjam vissza sürgősen, mert ha nincs meg, akkor keresi tovább otthon. Megtaláltam, de a visszahívást már nem fogadta, ki volt kapcsolva a telefonja. Matt, a felesége szerint, reggel elindult dolgozni, de útközben eltűnt. Este már tele volt velük minden híradó.

- Rendkívül furcsa – jegyezte meg Jack elgondolkodva. – De nagyon veszélyes, hogy idejöttél. Nem lett volna szabad. Biztosan figyelnek téged is.

- Nagyon óvatos voltam. Tettem néhány megtévesztő hadműveletet is útközben. Kizárt, hogy követtek volna.

- Miből gondolod, hogy ez olyan fontosságú ügy, hogy kockáztass? – kérdezte Jack. Ő maga már rájött a személye és a két eltűnt közötti lehetséges kapcsolatra, azt azonban nem értette, hogy Gerry honnan tudja ezt.

- Főnök, nem vagyok vak. Egyértelmű volt, hogy valami nagyon fontos dolog zajlott a majomkísérletek során, ha katonák és biztonságiak is jelen voltak.

- Honnan tudsz te az idegenekről?

- Láttam őket kimenni. Sokáig dolgoztam aznap is.

- Miből gondolod, hogy a civil a biztonságiaktól jött?

- Csak rá kellett nézni, nem volt nehéz kitalálni.

- Gerry, beszélt neked Brian a kísérletről? - tekintett kérdő szigorral Jack a fiúra.

Gerry egy darabig mereven maga elé nézett, majd ezt válaszolta:

- Igen, én kértem, hogy mondja el mi történt, de megígértem neki, hogy senkinek sem mondom el. 

- Nyilván elmondta másoknak is. Talán ezért tűnt el a két kutató.

- Igen, én is erre gondoltam. Azért jöttem el hozzád, hogy figyelmeztesselek, mivel te is benn voltál velük a kísérletnél.

Gerry éles elméjű, rájött a majomkísérletek és az eltűnés közötti kapcsolatra, pedig már három hét telt el azóta. Jack abban viszont már nem volt olyan biztos, hogy a fiú elég óvatos volt. Lehet, hogy követték. „A nyakamon a rendőrség, a katonaság, az FBI, s talán a CIA is. Ne hagyjuk ki az Interpolt sem, mivel lehet, hogy nemzetközi jelentősége is van az ügynek” – összegezte rémülten a helyzetet.

Gerryvel megbeszélték, hogy az eredeti időpontban találkoznak. Jack elmondta neki, hogy külföldre szándékozik szökni, hátha Gerrynek van valami ötlete, hogyan lehetne új személyi okmányokat beszerezni.

- A tágabb baráti körömben vannak olyan emberek, akiknek mindenféle kapcsolatai vannak – mondta Gerry.

Jack valahogy nem lepődött meg ezen az információn.

- Szóval, olyan emberek, akik tudnak hamis papírokat szerezni és más egyebeket is el tudnak intézni – pontosított Gerry. - Ne aggódj főnök, én nem vagyok benne ilyen dolgokban, csak ismerem a fiúkat.

- Most valahogy ezt nem bánom – felelte Jack.

- Rendben, intézem a dolgokat. Csak azt dönts el, hová akarsz menni.

Egyelőre ennyiben maradtak. Gerry hozott egy nagy táska ételt és italt, hogy a legközelebbi találkozásig éhen ne haljon a főnöke.

- Mi a helyzet odabenn? – váltott témát Jack.

- Teljes a káosz – felelte a fiú. – Eltűnt két professzor, két posztdoktor munkatárs, mindenki a folyosókon tartózkodik, s különféle teóriákat gyártanak. Ezek között olyan is van, hogy te vagy főnök a felelős az eseményekért, hiszen a híradásokban is szerepelsz, de nem ez a jellemző. A titkosszolgálatokra gyanakodnak inkább, mert a rendőrök a majomkísérlet látogatói iránt érdeklődtek elsősorban.

- Honnan tudtak ezekről az emberekről? Úgy tudom, hogy Matt a hátsó bejáraton engedte be és ki is őket.

- Én beszéltem nekik róluk.

- Hm – foglalta össze velősen Jack a gondolatait.

- Ja, és Mary nagyon sajnál téged. Folyamatosan sír az a nő. Én is aggódom érted főnök, de valahogy csak kikászálódsz ebből a dologból, ugye? Szerzek magamnak is papírokat, s megyek veled Európába, …. vissza - mondta a fiú, s elsírta magát. Jack sem bírta visszafogni a könnyeit, átölelte a fiút, s együtt zokogtak.

Mielőtt elment volna, Gerry még elmondta Jacknek, hogy az elektronikus chip alapján megtalálták Nicole kutyáját, valahol a Little Italyben kószált. Mivel a lány nem vette fel a telefont, az intézetet hívták, s Brian ment el a kutyusért.

- Lehet, hogy most ott van Brian lakásán? – kérdezte Jack.

Gerrynek fogalma sem volt erről.

- Utánajárok, főnök – mondta.

- Nagyon hálás lennék, ha megtennéd Gerry – kérte Jack. – Nagyon szerette Nicole a kutyust.

Miután Gerry elment, Jack gyorsan nekiesett az ételnek. Közben gyakran kinézett az ablakon, mert benne volt a félsz, hogy Gerryt mégiscsak követték, vagy esetleg a recepciós köpött. A Gerry által hozott ételek-italok kitartanak legalább három napig, s addig ki sem mozdul a motelből. A nap egyébként teljes eseménytelenségben telt. Egyszer mintha halkan koppantott volna valaki, de lehet, hogy csak hallucinált. Mindenesetre, nem nyitott ajtót. Korán lefeküdt. A nyugtatói a lakásában maradtak, ezért csak remélte, hogy nem fogják gyötörni a mostanában szokásos rémálmok.

 ♦ Baj van, amikor a kutatók után kell kutatni ♦