Időpont: Július 15-17., csütörtöktől szombat délelőttig; Helyszín: Ötödik sugárút 656 – Gázlámpás Negyed, San Diego

Nem lehetne, hogy az Élet kikérje a véleményem mielőtt döntene rólam?

Az elkövetkező napok Jack alváshiánya miatt teljesen összefolytak, s időrendileg összekeveredtek, ezért bizonyos események nem biztos, hogy abban a sorrendben következtek be, ahogyan prezentációra kerülnek. Amikor Nicole ébren volt, arról beszéltek, mit tegyenek. Nicole úgy érezte, hogy nem képes végigcsinálni a haláltusát. Nem sok választás volt. Megvárni a természet által diktált tempót, vagy hamarabb elmenni. Ebben a három napban voltak nagyon rossz, rossz, s kevésbé rossz periódusok. Ez utóbbi kettőt a morfium tette lehetővé. A kevésbé rossz periódusokban más témákról is beszélgettek, például Jack megmutatta a gyerek- és fiatalkori képeit. A karácsonyi villanyvasút, kisgyerekfejjel olvas az ágyban egy fejjel lefelé tartott újságot, egy rég elfelejtett lány a középiskolából, haverok, a banda és a piás korszak, az első baseball-felszerelés, az egyetemi élet digitális pillanatképei váltották egymást. Az esküvői képeknél Nicole hirtelen elkomorodott, ezért abbahagyták a fényképnézegetést. Nyilván eszébe jutottak korábbi jövőbeni tervei, s az, hogy neki nincs jövője. De az is lehet, hogy a kezdődő erőteljes hidegrázásai miatt nem volt képes összpontosítani. Egy másik elviselhető alkalommal Jack megkérdezte tőle, hogy milyennek látta őt, s mit gondolt róla a megismerkedésük napjától kezdve. A férfi kíváncsi volt, hogy vajon Nicole megérezte-e a freudi elszólását a korkülönbséggel kapcsolatban. Nicole elmosolyodott, s bólintott.

- Láttam, hogy megfordult valami a fejedben, de hát a férfiak már csak ilyenek. Nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget.

- Pedig akkortól szerettem beléd végérvényesen – mondta Jack szentimentális hanglejtéssel.

A lány ismét elérzékenyült a férfi szenvedélyességétől.

- Coronado Beach – folytatta az események sorát a férfi.

- Néztem, ahogy futsz, meg, ahogy a nők beszélgetnek rólad. Eszembe jutott hirtelen néhány perverz ötlet, de tudod, akkor még kapcsolatban voltam.

- Én is – vigyorgott Jack.

- A vacsorameghívást viszont nem ezért fogadtam el, hanem mint leendő munkatárs. Vacsora közben, viszont eszembe jutott néhányszor a tengerparti gondolat. Főként, amikor az intelligenciádat villogtattad.

- Szóval, csak egy szexuális segédeszközként tekintettél rám – próbálta viccesen kezelni Jack a témát.

- A nőknél az ilyen gondolatok és a realizálás között fényévek vannak. Szeretünk fantáziálni, de nem törekszünk az ilyenfajta ábrándok megvalósítására idegen férfiakkal. Lehetséges, hogy már ekkor elindultak bennem azok a folyamatok, amelyek a Jamesszel való szakításhoz vezettek, csak még elnyomtam magamban ezeket. Azt láttam, hogy vonzónak találsz, de eleinte azt hittem, hogy az érdeklődésed pusztán szexuális. Amikor elmesélted Patriciát, akkor eszembe jutott, hogy esetleg partnerként szeretnél, s egy kicsit megijedtem, hogy ez el fogja rontani a munka-kapcsolatunkat. Azt is tudtam, hogy ilyenkor egy megalázott férfi szeretne visszajelzéseket kapni egy nőtől arról, hogy még férfinek számít. Szóval, azt hittem, hogy valami ilyesmi lenne a szerepem, s Nicole Veronesi mint személy nem különösen érdekes számodra.

- Nem ez volt a helyzet – cáfolta Jack.

Nicole újra elmosolyodott.

- Amikor hármasban vacsoráztunk még egyértelmű volt, hogy Jameshez tartozom, de nagyon bántott a viselkedése. Kiengesztelésként akartalak elhívni valahová. De nem jöttél.

- Nem is tudod elképzelni, hogy mennyire vártam, hogy még egyszer hívj. Elkopott a telefonkagylóm a várakozó pillantásoktól.

Nicole szerette Jack szenvedélyét érezni, s a körülményekhez képest, némi boldogság érzés öntötte el.

- A baseball-meccsen már kifejezetten éreztem, hogy részedről nem pusztán szexről és a férfiúi hiúságod ápolgatásáról van szó. Amikor megfogtad a lábam, ismét előbújt belőlem egy pillanatra a kisördög.

Jack elmosolyodott az ő emlékképeiben is megjelenő jeleneten.

- A Monsoon étterembe vegyes érzésekkel mentem. Lelkiismeret-furdalásom volt, hiszen egyértelmű volt a helyzet, legalábbis részedről. Én még Jamesszé voltam lelkileg, de valami már egyértelműen beindult bennem, azt hiszem. Ezt nem tudom pontosan. A vacsoránál jól éreztem magam, s fel is oldódtam. Valahogy elfelejtettem a körülményeket, s flörtöltem veled. A vacsora végén nyilallt belém a felismerés, hogy hiszen én lelkileg nem vagyok még szabad. A piknik-ötletedre nem szívesen mondtam igent. Tudtam, hogy én rángattalak ebbe a helyzetbe, azért talán a kisebbik rossznak gondoltam, ha elfogadom a meghívást. De az is lehet, hogy tudat alatt már döntöttem. Nem bántam meg a pikniket egyáltalán. Sőt.

Jack elmesélte Nicole-nak a látomását a kaktusznál, s hogy teljesen az volt az érzése, hogy ez valóságos. Elmesélte a menekülős álmát is, aminek női szereplője nagyon hasonlított rá, csak öregebb volt.

- Atyaég! A kutya Jackie volt, csak öregebben – csapott a homlokára.

A férfi nem tudta elképzelni, hogy álmodhatott addig még ismert személyről és kutyáról. „Valószínűleg, utólag módosult az álom az fejemben” – vonta le a konklúziót.

A lány megfogta a kezét, s rámosolygott.

- Akkor a jövőben találkozunk majd – mondta.

Jack eszébe jutott, hogy mennyit őrlődött azon, hogy Nicole mit érezhet és, hogy mik a tervei. Most jött rá, hogy a lányban egyáltalán nem voltak olyan egyértelműek a szándékok és az érzések, mint ő benne.

- Meglepődtél, amikor szerelmet vallottam neked?

- Nem, egyáltalán nem. Láttam az arcodon, mit fogsz mondani. Előző éjszaka én is gondolkodtam a dolgokon. Ekkor még egyenlő volt az állás James és közted a bennem vívott csatában. Bár megdöbbentett az érzés, amit a megérkezésekor éreztem. Mintha egy idegen jött volna haza. De estére jobb lett a helyzet. Amikor elmondtad, mit érzel, nem ébredt bennem tiltakozó érzés. Pedig annak a szónak, hogy „szeretlek” nem csak kiejtéséhez kell tiszta szív, hanem a fogadásához is. Amikor azt mondtam, hogy én is szeretlek, az ugyan egy hirtelen jött reakció volt, de nem lett rossz érzésem miatta. Az elkövetkező napokban sokat veszekedtünk Jamesszel, ami addig egyáltalán nem volt jellemző. Azt hiszem, hogy én provokáltam a vitákat. Végül az lett a vége, hogy elküldtem Jamest, s nem éreztem egy percig sem, hogy rossz döntést hoztam volna.

Jack csak figyelt, s itta a lány szavait. Az a rengeteg bizonytalanságban töltött idő új értelmezést nyert benne. Mennyire szerette volna megtudni akkor, hogy mi játszódik le a lány fejében, s most minden megvilágosult. Nicole elmondta, hogy Oceanside-on és Los Angelesben lelkileg már teljesen az övé volt. Hosszú percekig ölelték egymást, s mindketten zokogtak közben. Ez volt az egyetlen önfeledt óra ebben a siralomidőben.

- Írtam neked egy szerelmes levelet, de végül is nem küldtem el – mondta hirtelen Jack.

- Felolvasod? – kérdezte a lány.

Jack megtette. A lány nagyon meghatódott a költői sorokon, s zokogás közben aludt el. Sokat aludt, s csak akkor tudott úrrá lenni rajta ismét a pánikhangulat, amikor csökkenni kezdett a morfium hatása. Jack viszont nagyon kétségbe volt esve, s csak egyszer tudott néhány órát aludni. Szegény Jackie is érezte a bajt, s szolidárisan szomorkodott a gazdikkal. Néha azonban előjött belőle a kölyökkutya és a Jack Russel vér, s ilyenkor marcangolta a zoknikat és a papucsokat. Jack néha odahívta magukhoz az ágyba. A kutyus ilyenkor volt a legboldogabb.

Jacknek hirtelen egy ördögi gondolat ötlött az agyába. „Mi lenne, ha Nicole-lal megpróbálnák a hibernálást?” A múlt században sok tehetős amerikai egy halom pénzt fizetett azért, hogy a halála után lefagyasszák a testét, vagy - ha nem volt annyira gazdag - csak a fejét, abban a reményben, hogy a fejlettebb technika korában majd újra tudják éleszteni. A szöveteik azonban nyilvánvalóan szétroncsolódtak, mivel semmiféle hibernáló folyadékkal nem kezelték őket. Egyébként is a halálukat követően történt a fagyasztás, tehát, nemigen lesz esély a felélesztésükre. Most azonban más a helyzet, kifejlesztettek egy technikát, ami csimpánzokon viszonylag jól működik. Ez a gondolat mélyen szöget ütött Jack fejében. Amikor Nicole felébredt, a férfi el is mondta neki az ötletét.

- De hát a csimpánzok is elpusztultak – reagált értetlenül a lány.

Jack elmondta Nicole-nak, hogy a projekt katonai vonatkozási miatt hazudni kellett, s mindössze annyit lódított, hogy az összes majom komplikációmentesen ébredt.

- Amint a tudomány gyógyítani képes a betegséget, felébresztelek. A biztonság kedvért – ha valami történne velem - beállítjuk harminc évre az ébresztő automatikát.

„Azért harminc évre, mert, ha addigra nem lenne áttörés a betegség gyógyításában, akkor ő nagy valószínűséggel még élni fog, s előrébb tekerheti az órát” – de ezt már nem mondta el a lánynak. Az időzítésnek csak pszichológiai jelentősége volt, hiszen, ha Jack életben marad, akkor kezében tudja tartani az eseményeket. Egyszerűen nem jó abba belegondolni, hogy a sorsunkat a véletlenre kell bízni, hogy hátha megtalál majd valamikor bennünket valaki. De egyébként, ha mégsem lenne senki a közelben, akkor a lányban lenne még annyi erő, hogy segítséget kérjen, persze, ha segítség nélkül is felébred. Mindenestre, az időzítés hasznos lehet.

Nicole beleborzongott a folyékony nitrogén gondolatába, s kapásból nemet mondott. Ahogy azonban teltek-múltak az órák, s a morfiumhatás is mérséklődött, a lány tisztább fejjel fogta fel a halál jelentését, s bár a teste hevesen tiltakozott, az elméje lassan kezdte belátni, hogy számára ez az egyetlen remény. Jack többször felhozta a témát, s a lány néhányszor beleegyezett, majd később visszakozott. Végül, végérvényesen eldöntötte, hogy bármennyire is fél a protokolltól, meg kell tennie ezt a lépést. Az elkövetkező éjszaka az átlagosnál is szörnyűbbre sikeredett, Nicole-t nem bírta alvásra kényszeríteni a kábító anyag, erős hidegrázásai voltak, s nagyon fájt a feje. Hajnalra végre elaludt. Jackben az ötlet elhatározássá változott, s már csak a terv kivitelezésén törte a fejét. Anthony Davis a megoldás. Gyorsan rákeresett az interneten, segítségére volt, hogy pontosan tudta a születési dátumát. Jack gyakran kis öcsinek hívta Anthonyt, pedig csak két nappal volt fiatalabb tőle, viszont jóval magasabb. A cég neve, ahol dolgozik, D’Origene, s a székhelye – jól emlékezett - Santa Barbarában van. Nem a céges számon akarta hívni, ezért a facebookon is megkereste, s szerencsére a mobil telefonszáma is a hozzáférhető információk között volt. Jack nem szerette volna, ha a beszélgetés tartalmára utólag fény derülhetne, ezért leszaladt a közeli telefonfülkéhez. Előtte ránézett Nicole-ra, aki még mindig aludt.

   ♦ Az életünk utolsó pillanata az, amikor már biztos, hogy nincs remény ♦