Időpont: Július 4., vasárnap; Helyszín: Titkosszolgálati Központ, Peking, Kína

Chang tábornok: Hogy sikerült a majom-kísérlet?

Jang: Nagyon jók lettek az eredmények tábornok úr. A többség, ha segítséggel is, de túlélte a protokollt.

Tábornok: Akkor induljon a mi projektünk is.

Jang: Igenis! Milyen mintaszámmal kezdjük a munkát?

Tábornok: Minden vagy semmi alapon játszunk, nem?

Jang: Értettem, tábornok úr. Kérek engedélyt távozni.

A titkok fő őrzője háttal állva intett, hogy mehet a beosztott. A generális elgondolkodott az országa és saját fényes jövőjén, talán nem is ebben a sorrendben. Látta a megdicsőült hazát, melynek legfőbb dobogóján ő maga integet az alázatos népnek. A kegyetlen ember mosolya körbejárta az irodát, de nem találván pusztítani valót, visszatért, s megpihent a gazdája állán.

A tábornok csettintett egyet, mire az irodában az összes lámpa kialudt. Odament az egyik ablakhoz és kinyitotta. Felnézett a csillagos égre, s elmerengett a látványon. Elméje a Galaxis pereméig repült, s onnan nézett le a Földre, mely egy észlelhetetlen ponttá zsugorodott az út során. Óriási a Világ, a földi élet benne pusztán egy apró semmiség. De ő tudja, hogy létezik valami, ami összeköti az Univerzum széttartó részeit. És a tábornok itt nem holmi banális közhelyekre, vagy költői szóvirágocskákra gondolt, hanem egy valódi az emberénél magasabb rendű létre. Az őrült ember úgy vélte, hogy ő is része e lét által formált univerzális közösségnek, s tettei révén a Föld is bekapcsolódik majd hamarosan a gigantikus csillagközi vérkeringésbe.