Időpont: Június 28., hétfő este; Helyszín: egy magánlakás, San Diego

A két férfi profi volt, ezért a lakásba való behatolás gyerekjátéknak bizonyult számukra. Egy megfelelően kódolt mágneskártya és kész. A riasztó hatástalanítása sem okozott különösebb problémát. Egyikük – széles vállú és magas - a virtuális világban kutakodott, a számítógépet vette kezelésbe: kódok feltörése, intelligens keresés, adatok letöltése. A másik – zömök, erős testalkatú - a fizikai világban keresett különféle írásos nyomokat: a fiókokban, az ágyneműtartóban, a WC öblítőben és minden potenciális rejtekhelyen. A férfiak gyorsan és céltudatosan dolgoztak, egymással alig kommunikáltak. A magas férfi szemével követte a letöltődő fájlokat, hátha a név alapján felismeri, amiért jöttek. A biztonság kedvéért a számítógép összes anyagát lementette, sőt a célszemély felhőben tárolt fájljaihoz való hozzáférés sem jelentett problémát. A telefon hangpostafiókját is átmásolta a saját adathordozójára. A társa óvatosan mozgatta az iratokat és a ruhaneműket, s pontosan ugyanúgy rakta vissza őket, ahogyan eredetileg voltak. Néhány anyagról fotót készített a mobiltelefonjával. A két férfi egymás tökéletes ellentéte volt. Az alacsonyabbik durva arcú, kegyetlen tekintetű, hosszú, hátul összefogott szálas szőke hajjal, fekete, galléros pólót és feszes Ralf Lauren farmernadrágot viselt. A magasabb, kifejezetten helyes férfi, laza nyárias sötétszürke Boss öltönyben volt, fekete haja mélykék értelmes szempárral párosult. Szelíd, művelt tekintetétől nyilvánvalóan olvadtak a nők. Ránézett a társára, s a kéztartásával jelezte, hogy végzett a feladattal. A másik még a ruhásszekrényre mutatott, hogy ez az utolsó át nem vizsgált terület. A mimikájával azt is jelezte, hogy az ő kutatása eddig nem járt sikerrel. Éppen kinyitotta a szekrény ajtaját, amikor kattant a bejárati ajtó zárja. A zömök férfi gyorsan belépett a szekrénybe, magára húzta az ajtót, s ugyanezzel a mozdulattal előhúzta a zsebéből a hangtompítós fegyverét. A társa eközben párducszerű akrobatikával az ágy alá vetette magát. Egy férfi lépett be lakásba, hangosan dúdolva közben. Az előtérben lehúzta a cipőjét, mondott valamit, amit a rejtőzködők nem értettek, mert az előszoba ajtaja csukva volt. A férfi álmos léptekkel a ruhásszekrény felé tartott, s megpróbálta a közben levetett zakóját betenni oda. A szekrényajtó azonban beszorulhatott, mert sehogy sem akart kinyílni. Egy nagy rántással végre sikerült a művelet. A betörő ott állt mozdulatlanul a ruhák között pisztollyal a kezében, ujjával a ravaszt fogva. A házigazda azonban nem vette ezt észre, talán mert közben csukott szemmel ásított egy nagyot. Levett egy üres fogast, ráhelyezte a zakót és visszazárta a szekrényajtót. A szekrényben megbújó látogató gyakran került már meleg helyzetekbe, de mindegyik más és más volt, nem lehet megszokni őket. Az agyában pillanatok alatt átfutott az esetleges felismerését követő akciók összes lehetséges kimenetele. A pisztolyt csak kifejezett támadás esetén használta volna, hiszen az illető a megbízóik számára értékes személynek számított. Valamit tudott, amit titkolt mások elől, azért jöttek a lakásba, hogy kiderítsék mi az. A zömök ember az izzadt ujjait csak akkor vette le a ravaszról, miután a férfi által keltett zajok már eltávolodtak a szekrénytől. A hazaérkező férfi leült a számítógép elé, s egy darabig pötyögött a billentyűzeten. Gépelés közben halkan motyogott, biztosan az általa írt szöveget ismételte el szóban, de érteni nem lehetett.  Egyszer csak a térdére csapott, s nem sokkal ezután a gép kikapcsolásának hangja hallatszott. Egy tompa pukkanás, talán a hűtőszekrény ajtaját nyitották ki, majd a mikrohullámú sütő zúgása töltötte be a szobát. Egy hangos ásítás, majd káromkodás. Székcsikorgás, tévé bekapcsol. Hírek, sűrű ásítások, csámcsogás, tévé kikapcsol. A férfi kidobta a melegítős étel alumínium tálcáját a kukába, majd az ágy felé közelített. „Csak le ne hajoljon” – fohászkodott az ágy alatt rejtőzködő. A biztonság kedvéért a fegyverét célzásra emelte. Nem tájékoztatták, hogy mekkora harci erővel rendelkezik az illető, ezért kortizol hormonjának mobilizálásával maximálisra pörgette a sajátját. Szerencsére a férfi csak magához vehetett valamit a megvetetlen ágyról, talán a pizsamáját. A következő percben hangos púzás szaga árasztotta el a szobát. Az ágy alatt rejtőzködő megpróbálta visszafojtani a légvételét, mert nehezen viselte a büdös szagokat. Egyszer egy drogellenes akcióban vett részt Nicaraguában, ahol elfogták, s minden nap azzal kezdődött a vallatása, hogy a fejét egy emberi ürülékkel teli kádba nyomták, egészen addig, amíg automatikusan levegőt próbált venni. A szökését követően hányinger kerülgette mindig, amikor hasonló szagokat érzett. A saját fürdőszobáját is mindig alaposan befújta dezodorral, mielőtt ráült volna a WC-re. Egy kis idő eltelte után nyögések, majd vízcsobogás szerű hangok szűrődtek ki a fürdőszobából. A férfinek vizelés problémái lehettek, mert a nyögések a csobogással egyidejűleg is folytatódtak. Később zuhanyzás és éneklés volt hallható. A két idegen kihasználta az alkalmat, s kikászálódtak a rejtekhelyeikről. A szekrényajtó megreccsent a bezáráskor, mire mindketten megmerevedve figyelték, hogy érkezik-e reakció a zárt ajtó mögül. Az éneklés folytatódott, tehát nincs semmi baj. Az alacsonyabbik tekergette a nyakát, ami elgémberedett, mivel a szekrényben nem tudott kiegyenesedni, a magasabbik pedig - undorodó grimasszal - ventilálta a levegőt a kezével, mert még mindig büdös volt. A két férfi összenézett, tekintetükkel jelezték, hogy amit lehetett megtettek, s amilyen csendben jöttek be a lakásba, ugyanúgy távoztak is.

A kocsiban az alacsonyabbik férfi elővette a mobilját és tárcsázott egy számot.

- Helló Greg, Sakál vagyok. Én nem találtam semmit, Ficsúr még ellenőrzi majd az elektronikus adatokat.

- Rendben, várom a jelentést - hangzott a válasz.