Időpont: Június 28., hétfő délelőtt; Helyszín: Salk Intézet, La Jolla

A prof korán kelt, megreggelizett, majd munkába indult. A Mustang ismerte már az utat, hamar a célállomásra is ért. Jack, szokásával ellentétben, induláskor nem engedte le az autója vászontetejét, ezért most ezzel nem kellett bajlódnia. Felkapta a holmijait az ülésről, s a következő percben már a recepciónál járt. Dan foghegyről odavetett egy álmos „Jó reggelt!”-et, a bejárati ajtó nyílása ébreszthette fel. „Ez az ember mindig alszik ügyeletben” – gondolta Jack. A lépcsőn Rosemary, Greenfield titkárnője jött szembe. A férfi szeme egy pillanatra megakadt a csinos nő domborulatain, aminek topográfiáját a testre feszülő ruha élethűen mutatta, s egy közömbös mosollyal üdvözölte. Ahogy elhaladtak egymás mellett Jack telefonja megszólalt: „Szív küldi szívnek”. A titkárnő sejtelmes pillantásokkal fordult a professzor után, aki zavartan felhúzta a vállát, jelezvén, hogy fogalma sincs mi volt ez.

- Helló! Hogy, s mint vagy ma? – köszönt oda a titkárnőjének, de meg sem várva a reakciót, beviharzott az irodájába.

Lehuppant a kényelmes fotelébe, majd elővette a telefonját, hogy megnézze mit és miért produkált az a lépcsőfordulóban. Egy üzenetet jelző kék boríték alakú ikon villogott a képernyőn. Rábökött az ujjával, aminek következtében a következő szöveg jelent meg: „Rosemary Joyce mindenben megfelel az általad beállított követelményeknek, s te is megfelelsz az ő kívánalmainak” Jack majdnem kiejtette a telefont a kezéből. Tegnap babrált ezzel a programmal, de úgy emlékezett, hogy nem aktiválta. „De kínos” – gondolta. „Ha ez a nő elmondja Greenfieldnek, az egész intézet tudni fogja, hogy nőt keresek. Sőt, az fog elterjedni, hogy kikezdtem a titkárnővel” – folytatta az aggályoskodást. „Mindazonáltal Rosemary egész vonzó nő: karcsú, formás fenék, nagy keblek, szőkített haj. Negyvenfelé járhat, de nagyon fiatalos, olyan örök tinédzser. Általában farmerben és pólóban jár, de jól áll neki az elegáns öltözet is.” Jack eszébe jutott, hogy milyen csinos volt a koncerten, de ekkor nem fordított túl nagy figyelmet rá, hiszen Nicole-t figyelte egész idő alatt. Eljátszott egy kicsit a gondolattal, hogy ő és Rosemary… „Mit mondhatott vajon Greenfield ennek a nőnek rólam?” – töprengett a lehetőségek latolgatása közben. De mindegy is, mivel a nő mosolygott rá, miután nyilvánvalóvá vált a helyzet. „Hm…”. Julie kopogása zavarta meg főnökét az ábrándozásában. Sok aláírnivalóval jött, s mire a végére értek Rosemary teljesen ki is ment Jack fejéből.

♦ Alkalom szüli a szerelem-tolvajt ♦