Időpont: Június 24., csütörtök délután; Helyszín: Salk Intézet, La Jolla

Hazafelé menet, Jack beugrott még a Salk Intézetbeli irodájába, hogy összeszedjen néhány cikket, mert éjszaka olvasni akart. Elfelejtette átkapcsolni a benti telefonját a mobiljára, s ellenőrizni akarta, hogy nem kapott-e valami fontos üzenetet, vagy nem kereste-e egy fontos személy. Sajnos, ez bizonyos személy ma sem kereste. Kifelé menet megállt Maryvel beszélgetni.

- Jack, egy kicsit pihenned kellene, mostanában szörnyen nézel ki – adott ismételten jó tanácsot a professzornak a recepciós hölgy.

- Te pedig mostanában túl sokat dolgozol. Akármikor jövök, mindig te vagy itt – vágott vissza mosolyogva Jack.

- Én és Dan dolgozunk csak teljes munkaidőben, s Dan jobban szereti az éjszakai műszakot, ezért látsz engem itt folyton.

- Mi újság a családdal? – érdeklődött Jack.

- Az öreg sokat iszik – utalt sóhajtva a férjére a nő.

- Miért nem fegyelmezed? – kérdezte cinkos mosollyal Jack.

- Áh. Akkor iszik, amikor nem látom. Megfenyegettem, hogy elhagyom, de erre jókedvre fakadt, úgyhogy többet nem mondtam neki ilyet – nevetett Mary.

- A lányod?

- Az ő férje is iszik – mondta szomorúan. – Ezek valami genetikai dolgok Jack? – kérdezte.

- A hajlam öröklődhet, de akarattal legyőzhető – válaszolta a professzor.

- Úgy látszik, hogy ez az, ami nem megy. A lányom el akar válni. Megismerkedett egy normálisnak látszó pasival.

- A gyereket nem viseli meg a dolog?

- Attól félek, hogy igen. Az apja részegen eléggé agresszív. Az iskolából is szóltak, hogy viselkedésbeli problémái vannak. Behívott az osztályfőnök, s azt mondta, hogy a történelem-tanárnő panaszkodik rá. Személy szerint, ő kedveli a fiút, s viccesnek találja a huncutkodásait. Szerinte, a tanárnő azért ilyen frusztrált, mert lelépett a férje. Nem tolerálja a legkisebb rendbontást sem, több kisfiúra is panaszkodott már.

- Otthon hogy viselkedik a fiú? – kérdezte Jack.

- Nem vettem észre komoly dolgokat. Vidámnak tűnik. Kivéve persze, ha az apja részeg. Volt már, hogy ilyenkor nekiment a gyerek.

- Sajnálom, Mary – mondta együtt érzően Jack, s rátette kezét az alacsony hölgy vállára.

- Remélem, hamar megoldódik a probléma, s a fiú elfogadja majd az új apját. Okos gyerek?

- Igen, nagyon. Az anyja és én is rengeteget olvasunk neki. Sokat mesélünk is a gyereknek. Mindig másként kell elmondani neki a történeteket, nem szereti az ismétléseket. Tényleg nagyon okos - mondta büszkén a nagymama. - Állandóan kérdez. De sajnos mi általában nem tudjuk a választ. Olyan apuka kellene neki, mint te – mondta az öreg hölgy, s megbökte finoman az öklével Jack mellkasát.  

- Foglalkozzatok vele sokat, ez alakítja ki az értelmet – zárta le a témát a professzor.

- Veled minden rendben, Jack? – kérdezte Mary olyan hangsúllyal, hogy jelezze, úgy érzi, gond van a férfi magánéletével.

- A házasságom erős próbatétel előtt áll – szépítette a helyzetet Jack.

Mary megfogta Jack vállát, s azt mondta neki, hogy:

- Biztos vagyok benne, hogy jóra fordulnak majd a dolgok. Csak addig bírd ki. Ne az alkoholban keress segítséget – adta jó tanácsként recepciós hölgy.

„Ez a nő mindent tud” – dohogott magában Jack. Közben megérkezett a váltás, Dan jött meg, szokás szerint morcosan. Jack elköszönt Marytől. „Nem lehet könnyű ennek az alapvetően vidám nőnek” – gondolta.

♦ Egyszerű emberek őszintesége valódi  ♦