Egy fiók rendje

Időpont: Június 17., csütörtök; Helyszín: Salk Intézet, La Jolla

Jack másnap korán, Julie-t is megelőzve, érkezett az irodájába. Elhatározta, hogy beleveti magát a munkába, ami nem csak szakmailag hasznos, hanem a magánéleti problémáit illetően is terápiás hatású lehet. Vizet eresztett a csapból a vízforralójába, s közben előkészített egy csomag instant kávét. Cukor nélkül itta, mert meg akart szabadulni a mostanában felszedett egy-két plusz kilójától. A vízről eszébe jutott, hogy meg kellene locsolnia a virágait is, melyek szép számban nőttek az irodában, élénk hangulatot árasztva a komor tudomány világába. Jack miközben szürcsölgette a tűzforró kávét, mutatóujjával a fiók biztonsági zárjához ért. Az ujjleolvasó rendszer azonban nem produkálta a nyitás megszokott kattanó hangját. Még egyszer próbálta,…. semmi. Harmadszor, …. most sem reagált a rendszer. Jack megpróbálta kinyitni a fiókot, s meglepetésére az ki is nyílt. Ez azért volt érdekes, mert normálisan a fiók a becsukást követően öt másodpercen belül automatikusan bezár. Biztosan kinyitotta, csak nem hallotta a kattanást. Belenézett a fiókba. Tartalék hitelkártya a helyén, a két darab ötvendolláros is ugyanúgy volt, ahogy tegnap behelyezte. Valami azonban nem stimmelt. A férfi nem tudta megmondani, hogy mi, de valami mintha nem lett volna a helyén. Becsukta a fiókot, s várta a zár kattanását, de ez nem következett be. Újra kihúzta a fiókot, s alaposan szemügyre vette újra a tárgyak elhelyezkedését. A tolla nem úgy állt, ahogy szokott. Az évekkel ezelőtt Patriciától kapott íróeszközt mindig úgy szokta a fiókba helyezni, hogy az kézre álljon. Nem tudatosan tette, s eddig soha nem is gondolt erre, de most, hogy fordítva állt, feltűnt a dolog. Átkutatta a fiókját, hogy hiányzik-e valami, vagy, hogy mi lehet érdekes egy idegennek, de semmit nem talált. Megnézte a zárat valamilyen sérülésnyomok után kutatva, nem voltak behatolásra utaló jelek. Szétnézett az irodában, megvizsgálta a polcokat, de itt sem vett észre semmilyen változást a tegnapi helyzethez képest. „Lehetséges, hogy egyszerűen elromlott a zár. Kit érdekelhetne az irodámban valami, és hogyan tudta volna feltörni a biztonsági zárat?” – töprengett magában a professzor. „Nyilván, csak egyszerű hiba történt” – vonta le az egyetlen logikus következtetést. „De mi magyarázza, hogy a toll nem úgy állt, ahogy szokott?” – jöttek elő újra a kételyek. „Nyilván, Greenfield látogatása felzaklatott és fordítva tehettem vissza” – nyugtatta magát Jack. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy gyors léptek haladnak el az irodája előtt a folyosón. Azért hallhatta, mert nyitva volt Julie ajtaja. Ilyen korán csak a takarítónők szoktak benn lenni, de azok csoszogva közlekednek. Óvatos léptekkel a külső ajtóhoz osont, kinézett a folyosóra, de senkit sem látott. Visszament a kulcscsomójáért, bezárta az irodaajtót, s lement a lépcsőn a recepcióra. Dan, az ügyeletes aludt, ugyanúgy, mint amikor reggel érkezett. Jack köhécselt, mire a recepciós felébredt. A professzor megkérdezte, hogy rajta kívül tartózkodik-e más az intézetben. Dan a fejét rázva azt válaszolta, hogy csak a takarítónő, nincs más ilyen korai madár, mint a professzor. Jack nem volt meggyőződve a válasz megbízhatóságát illetően. Ráadásul van egy hátsó bejárat is, bár a monitorán elvileg azt is látja az ügyeletes, feltéve, ha nem alszik. A prof visszament az irodájába és kiadta a számítógépének a „böngészési előzmények” parancsot, amely felismervén Jack hangját, villámgyorsan bekapcsolt és a kívánt menüsort mutatta. A tegnap esti tevékenységének listája volt látható, más nem használta az internetet a gépén. „Letöltések” adta meg a következő parancsot. Tegnap esti dátummal rendelkező műveletek, emlékezett is ezekre mind. „Törlés visszavonása”, volt a következő parancs. Ekkor egy váratlan dolog történt. Egy, a felhőben tárolt jegyzőkönyvének fájlja jelent meg a képernyőn. Megnyitotta. Egy protokoll volt a rekombináns herpeszvírusok előállításával kapcsolatban. A törlés dátuma ma hajnali 4 óra 12 perc. A felhőt el lehet érni bármilyen gépről, de persze a jelszót tudni kell hozzá. Greenfield szimatol a dolgai után, de semmi fontosat nem tudhatott meg, mivel Jack a fejében tárolta ezeket a dolgokat. Hogy szerezte meg vajon a jelszavát, s hogyan hatolt be az irodájába éjszaka, ha egyáltalán behatolt? – ez volt a kérdés. A professzor felpattant a székről, kirohant az irodájából, s elszántan Greenfield szobájához sietett. Bekopogott az ajtón. Semmi válasz. Erre erőteljesebben kopogott. Nincs reakció. Hirtelen a háta mögül megszólalt egy hang: 

- A professzor nincs itt, most takarítottam az irodáját. Túl korán van még. 

Egy mexikói takarítónő hozta rá Jack-re a frászt.

- Valaki járkált a folyosón, azt hittem Greenfield professzor az – reagált remegő hangon Jack.

- Csak én vagyok itt – felelte latin akcentussal a nő. – Úgy tudom, hogy tegnap elutazott, és legalább egy hétig nem is lesz – tette hozzá.

„Ha ez igaz, akkor Greenfield nem járhatott az irodámban. Ha nem ő, akkor ki, ha egyáltalán valaki” – morfondírozott a prof, majd visszament az irodájába, s belemerült a munkájába. Egy kéziraton dolgozott, a neves Cell nevű szaklapba akarta küldeni az anyagot. Az incidens, illetve a vélt incidens csak néhányszor jutott eszébe a nap folyamán, nem akadályozta a munkájában. Szólt Julienak, hogy csak fontos ügyekben zavarják. Senki nem kereste. Elröppent a nap, kimaradt az ebéd és a szörfözés is, igaz ez utóbbit ma nem is tervezte. Arra gondolt, hogy egyedül beül egy étterembe a Little Italy-ban. Nem akart boltba menni, mert ilyenkor mindig több napra vásárol, holnap viszont utazik a nővéréhez Los Angelesbe. Egy mellékutcában parkolt le, s épp azon töprengett, hol egyen, amikor az út túloldalán James-et és Nicole-t pillantotta meg, akik karonfogva sétálgattak. A hórihorgas fiatal férfi lehajolt, s megcsókolta a lányt, aki viszonozta a csókot, simogatva közben a párja fejét. „Azt hittem, a lány is San Franciscóban van Mattékkel” – gondolta. „Lehet, hogy még mindig albérletet keres”. A fiatalok nem vették észre a professzort, aki szinte lopakodva felszívódott. Elment a kedve az étteremtől. Talál még otthon valamit biztosan a hűtőben.               

   ♦ Paranoid üldözési mánia, vagy tényleg megfigyelnek? ♦