A modern tudomány őrült sebességgel tárja fel a természet titkait. Kezdjük érteni, mi történt a Világ keletkezésének első pillanataiban, és talán megvalósul a fizika régi álma is: közös elméletben egyesül a négy alapvető erő. A kvantumfizika és a modern kozmológia egy fantasztikus világ képét tárja elénk: a létezés és a valóság fogalmai - az eddigi szemléletes felfogástól gyökeresen eltérő - új alapokra kerülnek, s érthetővé válik, hogyan keletkezett a Világmindenség akár a semmiből. Evidenssé vált, hogy az ember az állatvilágból származik, s létének értelmét e tény fényében kell meghatároznia. A tudat vizsgálata már nem csupán spekulatív filozófiák privilégiuma, az idegtudomány kutatja, mely agyterületek vesznek részt a kialakításában. A hogyanról sajnos még nincs fogalmunk. Szemtanúi lehetünk, ahogyan a molekuláris genetika, az agykutatás és a nanotechnológia új alapokat ágyaznak a jövő orvostudománya számára, alapvető szemléletváltást okozván ezzel a gyógyításban. Lehetséges, hogy a közeljövőben legyőzzük a betegségeket, s megfejtjük az örök élet titkát.

A Föld népességének zömét laikusok alkotják, akik egyre kevésbé képesek követni a tudomány által diktált tempót, nem értik az új ismeretek lényegét és ehhez nem kapnak a kutatóktól sem segítséget. Ennek fő oka, hogy a tudomány természete megváltozott mára. A kutatást korábban a világ megismerésének vágya motiválta, manapság viszont mintha eltűnt volna az a régi szenvedély. Sokan inkább unalmas adatokat gyűjtögetünk, nagy lelkesedéssel csupán az eredményeinkkel dicsekszünk. A tudomány egyszerű szakma lett, többeknek csak kényszerpálya. Figyelmünk jelentős részét speciális szakterületünk művelésére fordítjuk, s nem marad időnk és ambíciónk az ezen túl való kitekintésre. Egyébként is időpazarlásnak tartjuk az ismeretterjesztést, hiszen az életrajzunkból inkább elvon, mintsem hozzáad ahhoz. Sok időt és energiát elvesz még a karrierünket egyengető folytonos nyüzsgés a szakma berkein belül. Egyszóval, nem is nagyon érünk rá az írásra. A mi felelősségünk is tehát, hogy a hétköznapi ember fejében nem tud teret nyerni a tudományon alapuló, vagy legalább az azt tisztelő gondolkodás. A mai kort ugyanis nem csupán a tudomány nagy ívű szárnyalása jellemzi, hanem ezzel párhuzamban egy szellemi árnyékvilág is rátelepedett társadalmi fejlődés ütőereire. Az arrogáns tudatlanság zajongva megveti a tudományt, amit választópolgárként - a törvényhozáson keresztül – sikeresen gátolni is képes. A tudományellenes közhangulat legfőbb áldozatai a modern biológia és orvoslás. Egy ettől is fontosabb probléma, hogy a tudományos gondolkodás elvetése egyben a racionalizmus feladását is jelenti.

A tudományos ismeretek hiteles terjesztése volt az egyik fő motiváció, amely írásra késztetett. Igaz, e célt nem a szokványos módon, hanem egy regénybe ágyazottan próbáltam megvalósítani. Tettem ezt abban a reményben, hogy így szélesebb közönséghez jut majd el ez az írás. E törekvés napjainkban különösen aktuális, hiszen a tudomány és a technika fejlettségi szintje ma már lehetővé teszi, hogy megtudjuk az igazságot a világ dolgairól, mégis gyakran a téveszmék és a hiedelmek uralják a közgondolkodást. A valóság azonban sokkal érdekesebb, mint a misztikum, a mágia, és az áltudomány együttvéve. Ehhez azonban nem csupán nézni, hanem látni is kell azt, ami körülöttünk és a Világban történik. Ez a regény egy szellemi lámpást nyújt ehhez segítségként.

Indíttatásom egy másik forrását a különböző online és nyomtatott lapokban megjelent ismeretterjesztő publikációim lelkes fogadtatása adta. Ezen írások egy része A szabad elme illúziója – válogatott írások a gének hatalmáról című kötetben jelent meg a közelmúltban, egy másik mű pedig, A téveszmék ötven árnyalata című könyv pedig remélhetően hamarosan megjelenik.

Végül, de nem utolsó sorban, egy élvezetes és elgondolkodtató regényt szerettem volna írni. Sok olvasó talán észre sem a veszi, hogy az alaptörténeten kívül egy párhuzamos esemény is zajlik: a megbúvó szemlélet észrevétlen formálja a nézeteit.