Időpont: Július 24., szombat; Helyszín: Rendőrőrs, San Diego

 Könyörtelen tények 

A tegnapi események fényében, Jack újraértékelte a helyzetet. Sajnos nem tudja kijátszani az „őszinte kártyát” a lánnyal való viszonyukat illetően, hiszen a nyomozó nyilvánvalóan tud erről. Némi töprengés után Jack úgy döntött, hogy az igazságot fogja elmondani, beleértve Nicole-lal való viszonyát és a lány betegségét is. Az eseményeket azonban a lényegi pontokban átírja. Azt fogja hazudni, hogy a lány csak meglátogatta a lakásán. Később, miután Nicole hazament, felhívta, de a telefonja ki volt kapcsolva, s nem tudja, mi történt vele. Ő maga egyébként otthon végzett elméleti munkát. Nincs más választása, hiszen a másik lehetőség a beismerés. Az egyetlen, igaz rendkívül súlyos gond a kültéri kamerák problémája. Jack abban bízott, hogy a nyomozó talán csak blöffölt, vagy csak kis területet látnak be, vagy valamelyik nem volt bekapcsolva egy ideig. Szóval, hátha, hátha. Ha van felvétel, ha nincs, mindkét esetben időhúzásra kell játszani, hiszen ha előzetesbe viszik a börtönbe, onnan nincs esély a szökésre. Jack ismét a kihallgató-szobában ült. Némi várakozás után megjött Moranis nyomozótiszt és az ügyvéd. A felügyelő Jackkel szemben ült le. Az ügyvéd a téglalap alakú asztal rájuk merőleges oldalánál foglalt helyet, s figyelt.

- Ön hétvégén sem pihen Moranis felügyelő? – kérdezte a kerek szemüveges, köpcös ember.

- Göngyölítsük fel hamar ezt az ügyet, aztán pihenjünk rá egyet. Rendben? – válaszolt a kérdezett.

Az ügyvéd halkan motyogott valamit, úgy tett mintha nem lett volna elégedett a válasszal.

- Dr. O’Neil van nálam egy naptár. Felsorolok néhány dátumot. Arra kérem, mondja meg nekem, hol tartózkodott ezekben az időpontokban, és kinek, vagy kiknek a társaságában tette ezt – kezdte a beszélgetést a nyomozó. – Július tizenhárom és tizennyolc közötti dátumokról lesz szó.

Miután figyelmeztette a gyanúsítottat, hogy az elhangzottakat rögzítik, majd sorban elkezdte feltenni a kérdéseit. Jack az előre kitervelt forgatókönyv szerint válaszolt. A nyomozó a vallomás végén megjegyezte, hogy a történet viszonylag hihetőnek tűnik, kivéve egyes részleteket.

- Márpedig az ördög a részletekben lakozik – mondta hümmögve.

A viszonyukra és Nicole betegségére már fényt derített a nyomozás. A felügyelőnek az események pontos időrendjére lett volna szüksége, de a Jack által szolgáltatott információk szemmel láthatóan nem segítették ebben. Ekkor a tiszt váratlanul egy nem szokványos kérdést tett fel.

- Ha arra kérte volna önt Nicole Veronesi, hogy segítsen neki meghalni, eleget tett volna a kérésének?

- Ilyen kérdést nem tehet fel – vágott közbe az ügyvéd, akinek a feladata éppen az efféle kérdésekre adott válaszok megakadályozása volt.

- Fogalmam sincs. Szerencsére ilyen kérés nem hangzott el – válaszolt mégis a gyanúsított.

- Rendben – nyugtázta a nyomozó a választ.

- Az ön és a Miss Veronesi lakása közvetlen közelében kültéri kamerák vannak – jegyezte meg Moranis nyomozó, abban a reményben ismételve meg a tegnap informálisan elhangzottakat, hogy a gyanúsított meggondolja magát, s elmondja a teljes igazságot. - Már bekérettük a felvételeket, folyik az átvizsgálásuk.

Az ügyvéd számára ez egy merőben új információ volt, s pókerarcán megjelent a vesztett ügyeket jellemző arckifejezés. Valójában nem érdekelte, hogy az ügy megnyerhető-e, vagy sem. Azt értette meg, hogy az idő valóban rendkívül sürgetővé vált, a védencének minél előbb le kell lépnie innen.

- Azt ugye tudja dr. O’Neil, ha együttműködik velünk, akkor enyhébb ítéletben reménykedhet? – fejezte be a nyomozó a gondolatsort ezzel az álkérdéssel, ami miatt valójában elkezdte az egész kültéri kamera témát.

Az ügyvéd azonban értette a szakmáját, résen is volt.  

- Ne dőljön be a cselnek, dr. O’Neil, erre semmi garancia nincs – figyelmeztette a csapdára a védencét. – Nem említve azt a tényt, hogy nem követett el semmit – tette hozzá.

Jack ma még borúsabban látta a helyzetét. A kamerafelvételek valószínűleg meggyőzik majd az ügyészt a bűnösségéről, aki megadja az engedélyt a kémiai vallatásra, s akkor vége a játszmának. 

- Sikerült kitalálnia valamilyen tervet a szökésre? – kérdezte az ügyvéd. miután a nyomozó elhagyta a helyiséget.

- Nem, azt hittem ez az ön feladata – válaszolta Jack. – Már csak két napunk maradt, legfeljebb három.

Az ügyvéd értette a célzást. Azt is felfogta, hogy a védence bűnös, de ez számára morálisan fikarcnyit sem számított. Az ügyvédi szakma egyébként sem az érzelmekről, hanem a paragrafusokról szól. Ez egyfajta játszma, az alkuk és az értelmezések csatája, legalábbis normális esetben. Jelenleg azonban a részvevők terveit nem a jog szabta keretek korlátozzák, hanem a cellák valóságos rácsai.

   ♦ Feladat-orientált emberek csak hétköznapokat ismernek ♦