Időpont: Július 17., szombat délután; Helyszín: San Diego, külváros, pontos hely: ismeretlen

Egykor fiatalon

Tárcsázta a számot. Hosszú csörgés, s egy álmos hang válaszolt.

- Szia, Tony! Jack vagyok – mondta. A férfi nem volt képben, vagy csak nem ébredt még fel. - Jack O’Neil – segített a régi barát.

- Áh, öreg cimbora – reagált ásítva Anthony – Mi újság van szombat reggel hatkor arrafelé? – kérdezte.

„A fenébe, hétvége van és nagyon korán” – esett le Jacknek, aki számára az utóbbi időben nem léteztek nappalok és éjszakák, csak egy folyamatos rémálomszerű szürkeség.

- Ne haragudj, Tony, de egy nagyon fontos és sürgős ügyről van szó.

- Semmi gond. Mi a probléma?

- Kellene egy fagyasztó szekrény, olyan, amilyet Matt Pattersonéknak szállítotok.

- A Salk Intézetben vagy te is? – kérdezte Anthony.

- Igen, a szomszéd laborban. A helyzet az, hogy én is szeretnék hibernációs kísérleteket végezni, de az öreg nagyon féltékeny a témájára, ezért nem az intézetben végezném ezeket.

- Rendben, nem odaszállítjuk majd – nevetett a most már teljesen éberré vált egykori barát. – Mesélj, mi van veled, jó öreg Jack? Mikor is találkoztunk utoljára?

- Tizenhat éve – válaszolta a kérdezett.

- Sajnos, gyorsan pörögnek az idő kerekei. Család, munka?

- Figyelj csak, Tony. Mi lenne, ha ezt ma este beszélnénk meg itt San Diegóban? Anthony elgondolkodott a furcsa kérésen, de nem firtatta az okát.

- Hát, … úgy volt, hogy ma hozzám jönnek a srácok, de fel tudom hívni az ex-feleségem, hogy tegyük át vasárnapra.

- Nagyon hálás lennék, ha megtennéd. El tudnád hozni a fagyasztót is? – kérdezte Jack.

Anthony számára nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen kéréssel csak valóban rendkívül komoly helyzetben fordul hozzá a régi barát, ezért habozás nélkül igent mondott.

- Hozz, kérlek folyékony nitrogénnel teli tartályt is.

- Rendben, délután négyre San Diegóban vagyok – felelte, majd megbeszélték a pontos helyet. 

Jack érzelmi állapotát két jelzővel lehet leírni, melyek a félelem és az idegenség-érzés. Úgy érezte, mintha nem is ő maga irányítaná a cselekvéseit, hanem egy kívülálló erő. Mindenesetre, ezt kell tennie, s ha robotként is, de megteszi ezt a lány érdekében. Jack hagyott egy üzenetet Nicole-nak, hogy el kellett mennie, s hívja, ha baj van. Jackie-t pedig megbízta a helyzet felügyeletével. Első útja az intézetbe vezetett. Max volt a recepciós. A liftből való kiszállás után a Patterson-labor felé vette az útját. Remélte, hogy senki sincs ott szombat délután, ha meg igen, majd kitalál valamit. A vegyszer-raktár közvetlenül a folyosóról nyílott. Jack ismerte a számkombinációt, ami Matt születési éve volt. Egyszer szükségük volt hétvégén valamilyen kemikáliára, s Matt elárulta neki, hogy be tudjanak jutni. „Remélem, nem változtatta meg a kódot az öreg” – reménykedett. Az ajtó kinyílt, tehát a kód stimmelt. Az egyik polcon felismerte a hibernációs kísérleteknél használt HL jelzésű folyadékkal teli barna üvegeket. Beleszagolt, s megbizonyosodott róla, hogy a konzerváló oldat van benne. A kísérletnél érezte először az összetéveszthetetlen szagú elixírt. A folyadék beadásához szükséges eszközök is voltak a polcon. Nyugtatót és injekciós tűt a saját laborjából szerzett. Egy nagy táskában cipelte ki a hibernáció kellékeit Max szeme láttára, de a recepciós ügyet sem vetett rá.

Jack bérelt egy lerobbant kisteherautót. Odaadta a teljes árát biztosítékként csak ne kérjék a személyi okmányait. A mexikói tulajdonos beleegyezett a dologba, nem gondolta volna, hogy ennyit ér az autója. Jack várt a megbeszélt helyen, s Anthony időben meg is érkezett egy kis furgonnal. Átölelték egymást, majd gyorsan áttették kapszulát és a nitrogénnel teli tartályt Jack bérelt autójába. Jack készpénzben akart fizetni, de Anthony nem akarta elfogadni.

- Ne viccelj, nagyon drága egy ilyen ketyere.

- Sokat keresek a Matt Patterson-féle üzleten. Tényleg nem probléma. Hívj meg inkább egy italra – ajánlott alkut a régi barát.

Jack Tony tenyerébe csapott. A közelben volt egy kiskocsma, s odahajtottak. Jack végül is kierőszakolta a fizetést, de jelentős kedvezményt kapott az árból.

 - Jack, úgy látom, hogy súlyos problémáid vannak. Nem szeretnék indiszkrét lenni, ha nem akarod, ne mondd el. Nyilván tisztában vagy azzal, amit tenni akarsz.

- Jobb, ha nem tudod, Tony. Azt szeretném kérni, hogy ne beszélj senkinek a mai találkozásunkról, akkor sem, ha rossz irányt vennének a dolgok.

- Mi sem természetesebb – mosolygott Anthony, de most már aggódott egy kicsit.

A beszélgetés során Jack megtudta, hogy Anthony elvált. A kapcsolatuk vége felé nyitott házassággal próbálkoztak, a feleség javaslatára.

- Nekem is ez jutott az eszembe, de én elkéstem vele – mondta Jack.

- A feleségemnek szeretője volt, csakhogy kiderült a dolog. Így hát az ajánlat valójában nekem szólt. Valószínűleg, tartalékban akart tudni engem, addig, amíg kiderül, hogy mi lesz a kapcsolatával. Mindenesetre, azt vettem észre, hogy a házasságom alatt egy lepel szállt a szememre. Amióta a gyerekeim megszülettek más szemmel néztem a nőkre. Emlékszel, hogy milyen voltam – kacsintott Jackre.

- Nagyon is – mondta Jack. - Sajnos, én már foglalt voltam, pedig néha eszembe jutott, hogy elmegyek veled a bulikra.

- Szóval, amikor tisztán kezdtem látni, rájöttem, hogy férfi vagyok, s még tetszem a nőknek, nagyon is. Egymást követték a kapcsolataim. Kifejezetten jól éreztem magam. Közben megismertem a férjes asszonyok szende, erkölcsös világát – mosolygott huncutul a férfi.

- Csakhogy Lisának – ő a volt feleségem – a kapcsolata rossz irányt vett, s végül befejeződött. A pasi nem vált el, csak hitegette őt. Egyébként a főnöke volt. Lisa azt akarta, hogy én is fejezzem be. Nem gondoltam fairnek, hogy ő kezdeményez, s ő is vet véget ennek a dolognak, s ezért nem teljes szívvel egyeztem bele az új alkuba. Később lebuktam egy nővel, ezért váltunk el.

- És most mi a helyzet? - kérdezte Jack, anélkül, hogy erkölcsi támogatást adott volna Tony számára.

- Van egy fiatal barátnőm, huszonhat éves.

Jack nyelt egy nagyot.

- Van fényképed? - kérdezte

Anthony előrántott egy digitális albumot, s belelapozgatott. Egy csodaszép lányról voltak benne képek, egy részlegesen öltözött is beugrott véletlenül. A barát megkérdezte Jacket az ő helyzetéről, de az azt válaszolta, hogy beszéljék ezt meg legközelebb, amikor erre jár. Anthony nem erőszakoskodott.

- Jack, van egy dolog, amit szeretnék elmondani neked.

- Hallgatlak.

- Sokáig lelkiismeret-furdalásom volt emiatt, de féltem, ha elmondom, akkor tönkreteszem a barátságunkat és talán a házasságodat is. Egyszer megpróbáltam elmondani neked. Emlékszel, amikor elhívtalak sörözni, és összeverekedtünk néhány munkásgyerekkel?

Jack bólintott.

- Ha nem jön közbe az a balhé, akkor elmondtam volna. 

Jack figyelte a régi barát zavarát, a szemébe nézett, s csak ennyit kérdezett.

- Szerelem volt?

- Nem, csak egyszer voltam vele. Nem tudtam ellenállni, ne haragudj.

- Patricia kezdeményezett?

- Nézd, nem akarom elhárítani a felelősséget …

- Ő kezdeményezte?

- Igen, de nélkülem nem lett volna semmi a dologból.

Jack értékelte az olyan embereket, akik nem tolják el maguktól a felelősséget, hanem felvállalják azt, sőt még többet is, mint kellene.

- Mikor történt?

- Rögtön azután, hogy a Cornellre kerültem. Még nem voltunk barátok. Később nem tettem volna ilyet.

- Te egy évet kihagytál az egyetem után, ha jól emlékszem. Akkor én másodéves PhD hallgató voltam – próbálta meg Jack helyretenni az időpontokat. Abban az évben házasodtunk össze. Mikor történt pontosan? – kérdezte a megcsalt férj.

- A tanévnyitó buli utáni héten.

- De hiszen egy héttel előtte volt az esküvőnk.

- Hát, igen – felelte komoran a barát.

Jack mereven bámult egy ideig maga elé. Most értette meg teljes mélységében a házasságát. „Vajon mi motiválhatta Patriciát, hogy hozzám jöjjön?” – töprengett. Az evolúciós pszichológia bölcsességére gondolt, miszerint kell egy megbízható „szürke” férj, s közben van idő a „színes gének” gyűjtögetésére. „Hát igen, Anthony valóban színesebb volt nála valamivel”.

- Elmondhattad volna akkor. Nyerhettem volna majd húsz évet az életemből – mondta némi szemrehányó éllel Jack.

- Ne haragudj, egyszerűen képtelen voltam rá – szabadkozott Anthony.

- Nincs semmi baj, Tony. Köszönöm, hogy most elmondtad. 

A fiatalkori barátság nagyon erős kötelék. Elválaszthatják évtizedek, szaggathatják az élet viharai, mégis szilárd marad. Jack megköszönte a barátja rendkívüli szívességét. Anthony gratulált még Jack karrierjéhez. Utánanézett ma reggel útközben a neten, hogy professzor, s nemzetközileg elismert kutató lett. Végül, megölelték egymást, s elbúcsúztak. Anthony tekintete rendkívül aggódó volt. Jacké is.

Egyszer Patricia elment három napra New Yorkba. „No lám, mégiscsak voltak a Patnak önálló útjai” – jutott eszébe Jacknek a korábbi gondolata. Akkor a felszabadult idejét Jack kirándulással töltötte. A mexikói határ közelében bóklászott, amikor egy katakomba rendszerre bukkant. Valószínűleg mexikói kábítószercsempészek fúrhatták az alagutakat, s építettek ki elosztó központokat. A tízes években rendkívül eldurvultak a szomszéd országban a viszonyok, drogbandák uralták Mexikót az amerikai határ közeli területeken. A húszas években amerikai segítséggel végeztek a bandákkal, s az alagútrendszert berobbantották, de nem végezhettek tökéletes munkát, mert Jack talált egy épen maradt szakaszt. Be is ment akkor a ciszternába, de félelmetes volt, úgyhogy rövid körülnézést követően gyorsan távozott. Ide hozta most a kapszulát. A pókhálók és a növényzet alapján Jack úgy saccolta, hogy már egy évtizede nem járt errefelé egy lélek sem. Első fordulóval a kapszulát cipelte be, majd a folyékony-nitrogént tartalmazó palackot. Egy nagyobb teremben összeszerelte a két szerkezetet, majd elhagyta a helyszínt. Visszavitte az autót, a mexikói cégtulajdonos meglepetésére, majd beszállt a közelben parkoló Mustangjába, s hazahajtott. Nicole aludt, s az üzenet változatlan helyzete azt jelezte, hogy fel sem ébredt azóta. Jack elfoglalta magát, olvasott, ételt készített, játszott a szomorú kutyussal, s lelkiekben készült a nagy tettre. Tudta, hogy, amit csinál, azt minden bíró gyilkosságként értelmezné, függetlenül a helyzettől. Nicole-ért azonban bevállalja ezt a kockázatot. Ebben az egzaltált állapotában azonban egyáltalán nem mérte fel a következményeket, elsősorban a kockázati tényezőket. Éjfél körül lefeküdt, de sokat hánykolódott. Végül elaludt, de nem volt pihentető ez az alvás. Azt álmodta, hogy Nicole-lal egy sarkvidéki végtelen tájon hóviharban mennek előre. A lány nagyon fázott, s Jack nem tudott segíteni neki. Már odaadta a saját kabátját is, de mindhiába, az csak sírt. Ránézett az arcára, s egy múmia nézett vissza. Remegve, s leizzadva ébredt fel. Néhány perc kellett ahhoz, hogy regenerálja magát, majd készített egy kávét, s közben megreggelizett.

♦A fiatalkori barátság nagyon erős kötelék, elválaszthatják az évtizedek, szaggathatják az élet viharai, mégis szilárd marad ♦