Időpont: Július 5., hétfő; Helyszín: Salk Intézet, La Jolla

Martin Greenfield nem a legjobb állapotban találta Jacket az irodájában.

- Greenfield, nagyon nem jó időpontban jöttél. Egy kultúrember pedig kopog, mielőtt belép valaki más irodájába – fakadt ki gorombán Jack, rá nem jellemző arroganciával.

A két férfi farkasszemet nézett egy darabig. A látogató törte meg a csendet.

- Öntsünk tisztavizet a pohárba O’Neil. Többen úgy gondoljuk, hogy valami nincs rendben a cikkedben közöltekkel. Ha nem segítesz, bajba kerülsz – fenyegetőzött Greenfield.

- Minden benne van a cikkben, csak béna vagy – reagált indulatosan Jack.

- Ha nem kezdjük el a héten a munkát, megkeserülöd – emelte fel fenyegetően a mutatóujját a férfi.

- Azt teszel, amit akarsz, de a hónap végéig akkor sem érek rá. Utána segítek, bár nagyon nem érzek késztetést, hogy egy ilyen kellemetlen alaknak segítsek – tette hozzá fogcsikorgatva, de mégis békítőleg Jack.

- Dolgoznod kellene, nem pedig a nők után szaladgálnod! – felelte ingerülten Greenfield, s rácsapta Jackre az ajtót.

Julie kérdő tekintettel jött be az irodába, Jack széttárt karokkal jelezte, hogy nem tudja, mi ütött a kollégájába.

- Pedig kedves férfi hírében áll – jegyzete meg a titkárnő, majd finoman becsukta az ajtót.

„Úgy látszik, csak velem ilyen cinikus és agresszív. Nem tudom, miért pont engem pécézett ki? Szakmai féltékenység lenne?” - töprengett. Nem bánta volna, ha Greenfield örökre eltűnne az életéből, nagyon idegesítette ez a pasas. Hogy jön ez ahhoz, hogy ilyen arrogáns módon fenyegesse? Miért nem foglalkozik valamilyen más témával? – pöfögött. Elgondolkodott Greenfield megjegyzésén a nőkkel kapcsolatban: „Vajon Nicole-ra, vagy Rosemary-re gondolt ez a gonosz ember?” Nem bírt a munkájára fókuszálni, elhatározta, hogy korábban hazamegy, fut, eszik, kikapcsolódik. Igen ám, de egy kis szürke Mazda beparkolt a Mustangja mögé, s így nem tudott kitolatni. El kell ismerni, ez nem az ő napja volt.

 ♦ A férfiak harca éles ♦