Időpont: Július 2., péntek este; Helyszín: Monsoon étterem a Gázlámpás Negyedben, Negyedik sugárút 729, San Diego

Jack - szokásával ellentétben - zakót és nyakkendőt húzott a vacsorához, hogy emelje esemény rangját. Arra számított, hogy partnere is ki fog öltözni. Benn az étteremben várta a lányt, aki időben meg is érkezett egy elegáns fekete kalapban és testre feszülő fekete színű, fehér pettyes ruhában, s egy széles mosoly kíséretében vidáman leült a férfival szemben az asztalhoz. „Remélem egy hét múlva már mellém ül” – bizakodott Jack. Az étteremben félhomály uralkodott. Az asztal közelében egy belső vízesés csobogott, ami meghitt romantikát kölcsönzött a helynek. A pincér nyomban ott is termett az étlapokkal, de megjegyezte, hogy büfé is van, ahol válogathatnak az ételek közül.

- Megnézzük a választékot, aztán eldöntjük – felelte Jack.

- Hozhatok valamilyen italt még a vízen kívül? – kérdezte, s közben a pohárban lévő jégre öntötte a kancsójából a vizet.

- Te kocsival jöttél? – kérdezte a férfi?

- Nem, gyalog vagyok – válaszolta a lány cinkos mosollyal, jelezvén, hogy érti az összefüggést a pincér és Jack kérdése között.

- Akkor valamilyen nagyon finom bort hozzon első körben, legyen szíves – mondta a pincérnek, de közben olyan tekintettel nézett a lányra, hogy az tiltakozni tudjon szükség esetén. Beleegyező pillantás lett a válasz. „Arcizmaink játékával, a beszéddel egyidejűleg, egy párhuzamos csatornán kommunikálunk. Rendszerint árnyaljuk a szavakkal ki nem fejezhető mondanivalót, de néha a két csatorna eltérő üzenetet közvetít. Ilyenkor az arcnak kell hinni, mivel a beszéd sokkal nagyobb mértékben áll a tudat irányítása alatt, mint a mimika, s a tudatunkkal hazudunk” – tört elő az elemző a férfiból.

 Ez a gondolatsor néhány másodperc alatt futott végig Jack elméjében, ezért Nicole nem érzékelte, hogy a partnere figyelme erre a rövid időre eltávolodott tőle.

- Chardonnay megfelel? – kérdezte a pincér.

A férfi a lányra nézett, aki bólogatott.

- Tökéletes – felelte Jack.

- Mi lett a csimpánz-kísérletek eredménye? – kérdezte érdeklődve Nicole.

- Sajnos az állatok mind elpusztultak – válaszolta Jack.

Tulajdonképpen nem hazudott, csak nem ecsetelte az elhalálozás körülményeit.

- Úgy látszik, hogy a nagytestű állatoknak valamilyen más összetételű hibernáló folyadék kell – folytatta a témát a lány.

Jack zavartan feszengett, majd váratlanul témát váltott.

- Nagyon szép vagy – mondta, mire reakcióként Nicole szemöldöke ív alakot vett fel, a tekintete pedig a távolba révedt.

Jack azonban nem hagyta abba a mondandóját.

- Elgondolkodtam, hogyan tud vajon egy ilyen vonzó nő normális életet élni, hiszen a férfiak nyilván folyton udvarolnak neki.

Nicole nyelt egyet az új téma bevezetésén, majd teljes természetességgel válaszolt.      

- Megszoktam már az érdeklődést, egyszerűen nem veszek erről tudomást. A munkában egy kicsit azért néha nehéz. Gyakran érzem, hogy a segíteni akarók nem a szakmai pályám miatt aggódnak. Idővel kialakul az emberben egy technika, hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket – válaszolta Nicole mosolyogva.

A lány egy kicsit elgondolkodott, majd meglepetésszerű váratlansággal azt mondta, hogy:

- Te is helyes vagy.

Nicole zavartan mosolygott a kiejtett szavak hatására.

- Óh, valóban? Nem is emlékszem, már elég régen néztem tükörbe – próbált viccelődni Jack.

- Tetszik, hogy olyan sportos vagy, s az őszülő hajad is vonzó.

- Ne is mondd, sokkal öregebbnek látszom emiatt, mint amilyen valójában vagyok. Már csak a génjeim helyesek.

- Kedvelem az idősebb pasikat – pirult el ismét a lány.

- Hát igen, az a bizonyos apakomplexus – jegyezte meg Jack.

Azt viszont nem említette, hogy a lány az említett preferenciái ellenére jelenleg egy huszonöt évessel jár.

- Először is az apám jóval idősebb, mint te vagy, s kitűnő a kapcsolatom vele. Tulajdonképpen, idilli gyerekkorom volt. Nincs szükségem kompenzációra. Azt hiszem, hogy a velem egykorúak gondolatvilága nem köt le annyira, a legtöbben olyan gyerekesek.

- Ősz haj, feszülő combok. Csak ennyi? – provokálta Jack játékosan további színvallásra a lányt.

- Kedvelem a tekinteted is, különösen azért, mert tükröződik benne, hogy nagyon okos vagy.

Jacket beindította ez a dicséret-ária, különösen az a része, ami a szellemi képességeire vonatkozott.

- Ne higgy a férfiak intelligenciájának, az csupán a megtévesztés eszköze.

- Igazán? – kérdezte csintalanul a lány.

- Mindegy, hogy mivel foglalkozik a férfi, legyen az totálisan lényegtelen dolog, komoly tudomány, vagy művészet, a lényeg az, hogy elméje pallérozottságával lenyűgözze a nőt. Merthogy minden ekörül forog.

- Ezt te jobban tudod Jack, a te agyadról van szó – nevetett Nicole. - Honnan veszed egyébként ezeket a dolgokat?

- Sokat olvastam evolúciós pszichológiai írásokat. 

- Miért nem ezzel a témával foglalkozol szakmaként?

- Mert ezt hobbiként lehet művelni, a kísérletes biológiát viszont nem - felelte a férfi.

Közben egy elegáns pár lépett be az étterembe, s várta, hogy a pincér odavezesse őket az előre lefoglalt asztalukhoz. Jack háttal ült, de ösztönösen érezte, hogy az étterem bejáratánál valami fontos dolog történik. Hátranézett hát. A felesége állt ott milliárdos partnerével. Találkozott a tekintetük. A nő is meglepődött. Végigmérte Nicole-t, s odabiccentett nekik. Majd mielőtt leült volna, odament a másik asztalhoz, s ezt mondta enyhén fennhéjázó hanglejtéssel:

- Jack, drágám – az ügyvédem türelmetlenül várja a te ügyvéded hívását. Mit mondjak neki, mikorra számíthat rá?

- A napokban meglesz a hívás, ne aggódj, Pat.

A hölgyek bemutatkozása elmaradt.

- Apropó – fordult vissza a nő távozóban - a helyedben jobban vigyáznék, Kaliforniában szigorúan büntetik a kiskorúak alkoholfogyasztását.

Jack megdöbbent a gonosz megjegyzésen, de ügyesen replikázott.

- A te partnered viszont nyugodtan ihat, Pat, hetven felett már nem adnak ki jogosítványt.

- Cseszd meg! – sziszegte a nő, s visszament a szerelméhez, akinek a korát azért némileg túlbecsülte Jack.

A férfi barátságosan odabiccentett, nyilván nem hallotta a rá vonatkozó megjegyzést.

– Drágám, nem biztos, hogy jó ötlet volt ilyen lepukkant helyre jönnünk vacsorázni – mondta a barátjának Patricia olyan hangerővel, hogy az a távolabbi asztalnál is hallatsszon.

Nicole ismét nyelt egyet, s kérdően nézett Jackre.

– Elmenjünk innen? - kérdezte.

- Maradjunk, ha téged nem zavar – felelte Jack.

Ezzel a jelenettel Patricia végképp leírta magát Jack előtt. A férfi szinte fizikailag érezte, hogy a nővel töltött közel húsz év memórianyomai átrendeződnek az agyában. Az elmúlt évek eseményei más értelmezési kontextusba kerültek, s maga a felesége is idegenné vált számára.

- Nem lehetett könnyű neked – jegyezte meg szánakozó arckifejezéssel Nicole.

- Valójában akkor kezdődtek a problémák, amikor ideköltöztünk San Diegóba. Fokozatosan romlott a helyzet idáig. Amit most Patricia művelt az számomra is meglepő volt, nem ilyen volt korábban. Szerintem, rád nézett és elvesztette az eszét a féltékenységtől – bókolt széles mosollyal a lánynak, s egyben vissza is kanyarodott az eredeti témára.

Nicole vette a lapot, s tovább flörtölt a férfival. Jack a reakcióival biztosította a lányt, hogy csak ártalmatlan flörtnek veszi a dolgokat, nehogy megijedjen, s abbahagyja ezt a férfi számára oly kellemes és izgalmas hangulatú témát. James neve nem került elő egyszer sem, így Jacknek fogalma sem volt a verseny állásáról. Pedig érdekelték volna a fejlemények. Valójában, szurkolt James-nek, mert minél több versenytársát veri tropára, annál tovább marad Phoenixben. Persze, az sem lenne baj, ha kikapna, hátha csökkenne emiatt Nicole szemében a vonzereje. Szóval, bármi is történik azon a versenyen, az csak kedvező lehet. „Minek foglalkozzak akkor vele?” – összegezte magában a férfi a helyzetet. A pár úgy döntött, hogy a büféből válogatnak. Mindketten különféle, elsősorban meleg ételekből raktak kis ízelítő mennyiségű darabokat a tányérjukra. Jack bárányos Tikka Masalából vett egy nagyobb mennyiséget, Nicole pedig Tandoori csirkéből. Annyira elmerültek a beszélgetésben, hogy észre sem vették az idő múlását és az étel fogyását. Nicole mesélt az életéről. Philadelphiában született, s ott élt egészen a középiskola befejezéséig. A szülei boldog házasságban élnek a mai napig, ami manapság ritkaságnak számít. Egyke. Talán azért, mert a szülők elég későn, negyvenévesen hazásodtak össze, s ő ráadásul csak öt évvel később született. Édesapja neurológus orvos volt, s kitűnően zongorázott. Minden este improvizált neki valamit. Nicole is megtanult játszani ezen a hangszeren. Ha rossz hangulatban volt, csak leült zongorázni, s nemsokára jókedvre derült. Jack nem vágott közbe azzal, hogy ő is szeret zongorázni. Nicole édesanyja biológia-tanár volt, s így mindkét részről begyűjtötte a tudomány iránti szeretetet. Az édesanyja ráadásul nagyon szépen rajzolt, s erre megtanította a kislányát is. Nicole egyetemista korában festett is, műveit jelenleg a szülői ház őrzi. Volt egy kutyája, akit sajnos nem tudott magával vinni Ithacába, mert egy kertes ház bérlésére nem tellett, a kutyus pedig megszokta, hogy az udvaron tölti az ideje nagy részét. Már nem él szegény.

- Képzeld, vettem egy kutyust – jutott a lány eszébe a témáról. - Mit gondolsz, hogy hívják?

A férfi az arckifejezésével jelezte, hogy fogalma sincs.

- Jackie. De ne aggódj, nem miattad. Jack Russel terrier a fajtája, s így a név adta magát. Kislány egyébként.

- Benn tartod a lakásban?

- Igen, de sajnos nagyon hullatja a szőrét. James eléggé mérges emiatt. Nicole megszegte azt a hallgatólagos szabályt, miszerint nem beszélnek az élsportolóról. Észbe is kapott, s nem folytatták a témát, pedig még szívesen mesélt volna arról, hogy milyen aranyos a kiskutya, olyan vadóc, s a papucsokat is mindig ellopja. De mivel a kutya asszociációba került Jamesszel, ezért, vagy mindkettőjükről beszélnek, vagy egyikkőjükről sem. Az utóbbi mellett döntöttek.

- Miért nem maradtál Phillyben? Ott van a Pennsylvania Egyetem, ami előkelő helyen van az egyetemek rangsorában.

- Tényleg csodás gyerekkorom volt. De tudod, hogy van ez egy tininél? Mindegy, hogy hová, csak el a családi házból. Ithacáról egy barátnőm mesélt. Ez egy egyetemi városka, harmincezer lakóval és ugyanennyi diákkal. Egyfajta kettősség volt bennem. Egyrészt, nyugodt tanulásra vágytam, s ezt a nyugalmat Ithaca lett volna hivatott biztosítani. Másrészt, Phillyt egy kis porfészeknek gondoltam, egy világváros nyüzsgésére is vágytam. Ez lett volna New York. Sajnos, nem néztem meg alaposan a térképet, mert hamar rájöttem volna, hogy az a tény, hogy Ithaca New York Államban van, még nem jelenti azt, hogy pár percre is van New York-tól. Azt hiszem az zavart meg, hogy a Cornell Orvosi Kara New Yorkban van, s azt gondoltam, hogy csak át kell sétálni oda. Szóval, egy eléggé szeleburdi tini-lány voltam. 

- És a Rutgers? Milyen volt Newarkban? – kérdezte Jack

- Ott nagyon erős a matematika és a neurobiológia, de sajnos ez nem áll fenn a molekuláris genetikára. A város pedig egyáltalán nem tetszik. Valójában szörnyű volt. Viszont Newarkhoz New York valóban közel van. Csak már nem égett bennem annyira a láz a Nagy Alma iránt. Nem érdekeltek túlságosan a bulik. Egy normális kapcsolatot szerettem volna.

Ismét elterelés szükséges. Jack lázasan törte a fejét egy új témán, de nem jutott eszébe semmi. A régit pepitázta ezért.

- Gyakran meglátogatod a szülőket?

- Igen szívesen megyek haza. Van néhány gyerekkori barátom is Phillyben.

- Továbbra is jók a benyomásaid San Diegóról?

- Abszolút – mosolygott a lány. Egy kicsit meg kell szoknom még az óceáni klímát, ami egyébként egyáltalán nem rossz.

- Mit kell megszoknod benne? – kérdezte Jack

- Néha fáj a fejem, biztosan attól van – felelte a lány.

Jack lényegtelennek érezte a problémát, ezért nem kérdezett többet róla. Egy kicsit szakmáztak is, de főként Nicole-ról volt szó. A Candelasbeli beszélgetésükön elsősorban Jack beszélt magáról, most viszont kiegyenlítődtek az egymásról való információ-mennyiségek. A szemkontaktusok gyakoriságából és időtartamából egy külső megfigyelő egyértelműen megállapította volna, hogy két érzelmileg egyáltalán nem semleges ember beszélget. Észrevette ezt Patricia is, aki gyakran tekintgetett arrafelé. Róla viszont teljesen megfeledkeztek az inzultált asztalnál. Az elegáns pár hamarabb befejezte a vacsorát, mivel ők beszéd helyett az evéssel törődtek, s várták, hogy a pincér visszahozza a férfi hitelkártyáját. Felálltak, s elindultak kifelé, de Patricia egy hirtelen elhatározással újra Jackék felé vette az útját.

- Patricia, kérlek ne! – emelte fel Jack mindkét kezét védekezően.

- Csak elnézést szeretnék kérni az előző megjegyzésemért – mondta váratlanul. - Mostanában túl sokat dolgozom…. Szóval, elnézést – esdekelt zavarodottan a büszke nő.

- Semmi gond – bökte ki Jack meglepetésében. – Én sem gondoltam komolyan, amit mondtam. Remélem, jól vagy, Pat – reagált kissé erőltetett mosollyal az elhagyott férj.

Nicole mozdulatai is jelezték, hogy ő is megbocsátott, s minden rendben. A helyzet azonban az, hogy a megkeményített ajak, a felfelé kerekedő szemöldök, valamint a két kéz húszfokos oldalt kifelé-, s tízfokos felfelé irányú állása az alkarhoz képest – jóval bonyolultabb üzeneteket hordoz. Ez az arckifejezés és kéztartás nem csupán azt jelzi, hogy el van felejtve a dolog, hanem azt is, hogy azért maradt még némi neheztelés a sértettben, s hogy máskor ugyanez az esemény semmiképpen nem következhet be. Egyben lezárja a további kommunikációt, s talán még egy elköszönés-féle is benne van. Patricia mosolygott, s mindkettőjüknek megköszönte a feltételezett megbocsátást. A férfi emlékei visszarendeződést fontolgattak, de legyintettek egyet, s a kivárás mellett döntöttek. A válás mikéntje fontos lehet majd még e döntésben. Miután az elegáns pár eltávozott, Jack egy hirtelen kérdéssel fordult Nicole felé:

- Nincs kedved holnap piknikezni?

- Hiányzik a mezítlábas érzés? – kérdezett vissza Nicole.

A férfi nem reagált, a válaszra várakozott.

Némi várakozó csend vegyült a levegőben, majd a válasz feloldotta a hirtelen jött feszültséget.

- Oké, megbeszéltük – válaszolta visszafogott mosollyal Nicole.

Jack illúziókezelő mechanizmusai a mosoly elemzésébe kezdtek. Ez kissé kényszeredettnek tűnt. „A lány valószínűleg csak diplomatikusan mondott igent. Várható, hogy holnap valamilyen ürüggyel visszamondja majd az élelmiszerdobozos randit” – suhant át az agyán. Ez a lány egy örök rejtély, teljességgel kiszámíthatatlan. Az elmúlt két óra alapján minden lélekbúvár azt jósolta volna, hogy a következő jelenet a nő férfi karjaiba való omlása lesz. De nem ez történt. Újabb eltávolodás várható?

   ♦ Bocsáss meg, hogy én is megbocsáthassak ♦