Csak semmi pánik!

Időpont: Június 20, vasárnap este; Helyszín: Ötödik sugárút 656 – Gázlámpás Negyed, San Diego

Hazaérkezvén, Jack egy kis lazulásra vágyott. Ránézett az elolvasandó cikkek tornyosuló hegyére, de semmi kedve sem volt a szellemi munkához. „Baseball” – ütött egyet az agyában a megváltó gondolat. Bekapcsolta a tévét, s kiválasztotta a szemüveges 3D-s menüpontot, majd start. A szemüveg nélküli 3D hatást imitáló technika még nem tudta lekörözni azt a megoldást, amikor a két szem – az eltérő szűrők miatt – más információkat kap, s emiatt a valóságtól is sokkal tökéletesebb térbeliséget produkál. Két ismeretlen csapat játszott. A pályán zajló események azonban nem kötötték le Jack figyelmét, a férfi inkább csak háttérzajokra vágyott. Agyának előtere ugyanis stratégiákat dolgozott ki az elkövetkező hódításra. Egyszer csak megcsörrent a telefon. Patricia arca jelent meg rajta. Hihetetlen, de mintha évek óta nem látta volna a feleségét. Az eltelt hét minden napja egy-egy év hosszúságúnak tűnt. Jack robotszerű mozdulattal megnyomta a nő képét a képernyőn. A feleség az egyébként szokásosnál is több sminket viselt az arcán, s a szempilláinak a hossza is mintha növekedett volna. 

- Szia, Jack! – mondta megjátszott kedvességgel. – Nem akarlak sürgetni, de találtál már lakást magadnak?

- Szia. Nem kerestem még, ne haragudj, összetorlódtak most a dolgaim.

A férfi eddig el sem gondolkodott azon, miért neki kell költöznie, de egy rövid kalkulációval kiszámította, hogy bizony nem tudná kifizetni Patricia részét. Sőt, alig maradt pénze a bankban. Mostanában mindent ő fizetett. A nő már biztosan készült a válásra, s visszafogta a közös célú költéseket.

- Értem. Jó, maradt még három heted. De ha problémád lesz, egy-két nap csúszás nem a világ. Figyelj csak, van már ügyvéded? Nem csak a vagyonelosztás miatt, hanem mert mielőbb el kellene válnunk. Szeretnék újra megházasodni.

 - És én útban vagyok ehhez, ugye? – próbált játékos hangot megütni az elhagyott férj, pedig Patricia szavai késként vágtak a húsába.

- Mikor tudnának találkozni az ügyvédeink?

- Megpróbálok a jövő hét elején beszélni valakivel.

- Oké, rendben. Pá.

- Várj csak, Pat. Az anyagi dolgokat mi is megbeszélhetnénk.

- Jobban értenek ehhez a szakemberek, Jack.

- De az ügyvédek sok mindent nem tudhatnak.

- Dehogynem, Jack, többet tudnak ezek, mint gondolnád. Minden jót.

Katt, lépett működésbe az elektronikus kapcsolatmegszakító. Ez a halk hangocska felszakította elfedett depressziójának vékonyka felszínét. Jack korábban reálisnak látta egy szerelmi háromszög egyenes vonallá alakítását, úgy, hogy a James nevű „pontot” eltávolítjuk a rajztábláról. Most azonban ez az esély olyan picivé zsugorodottnak tűnt, amit említeni sem érdemes, nemhogy megpróbálni valamit tenni érte. Az önbizalom szintjének csökkenése a szakmai jövőt is megkérdőjelezte. Hirtelen a korábban zseniálisnak vélt elképzelések rendkívül kockázatos projekteknek tűntek. A sok kiváló munkatárs sorsa a főnöküktől függ. Ő pedig elvesztette a hitét. Jack, a negyvenhárom évével öregnek kezdte érezni magát. Azt számolgatta, mennyi lehet még hátra az életből. Fogja-e majd valaki siratni? Egyre erősödött az a már megtapasztalt idegenség-érzés, a gyomra remegett, a belei görcsöltek, a tudata pedig kezdte elveszíteni a kontrollt a gondolatai és a teste felett. A teljes összeomlás felé közeledett.

„Mi is lehet Patrick MacClain száma?” – suhant át az agyán. Google, meg van a telefonszám, hívás.

- Patrick, ne haragudj, hogy vasárnap hívlak. Válófélben vagyok, és nagyon rosszul érzem magam.

- Semmi gond, Jack – válaszolta a pszichiáter - s tekintetével alaposan felmérte a kollégája állapotát. Jack arca kipirosodott, s egy bögrényi mennyiségű verejtéket produkált. A depressziós rohamok csak akkor veszélyesek, ha a páciens öngyilkos gondolatokat forgat a fejében. „Jacknél azonban szemmel láthatóan nem áll fenn ez a veszély” – összegezte a pszichiáter magában.

- 656 Ötödik sugárút, jól látom a gépen?

- Igen.

- Be tudod engedni a szállítókat?

- Igen, azt hiszem.

- Ne ijedj meg, csak nyugtatót visznek, már el is küldtem az online rendelést, kiemelt sürgősséggel. Pár perc múlva ott vannak a gyógyszerrel. Vegyél be három szemet. Jót fogsz majd aludni, s nyugodtan ébredsz. Holnap délután négyre pedig gyere be hozzám. Szólok a titkárnőnek, hogy soron kívül engedjen be, s megbeszéljük a dolgokat. Nyugodj meg, nincs pánikra ok. És ezt most szó szerint értem, mert pánikrohamod van. Állj fel, lélegezz mélyeket, egy kis torna, s mindjárt ott is vannak a fiúk.

- Köszönöm, Patrick. Kérlek, ne végy fel az elektronikus beteglistádra, nem szeretném, ha a kollégák megtudnák.

- Nyugodj meg, Jack, senki sem fog tudni a dologról. Várlak négykor.

Már a tudat, hogy jön a segítség, azonnali terápiás hatást gyakorolt a beteg lelkiállapotára. Tíz percen belül ott is volt a gyorssegély. Jack bevette a három szem pirulát. Egy félórán át hánykolódott, majd eszébe ötlött, hogy becsukta-e az ajtót a szállítók távozása után, de a válasz már lényegtelen lett, a jótékony álom magával ragadta az összes gondjával együtt.

    ♦ Egy agykutató is elveszítheti kontrollját az elméje felett ♦