Időpont: Július 10., szombat; Helyszín: Pier View North beach, Oceanside

Tenger, tenger, mondd meg nékem

A mustársárga Mustang leparkolt Nicole lakása előtt, a sofőr pedig finoman dudált hármat. A szomszédok lehet, hogy káromkodnak – gondolta, de ez még mindig jobb, mintha James visszajött volna éjszaka, s ő nyitna ajtót. Nicole egy perc múlva kilépett az ajtón egy pórázzal a kezében, aminek a másik végén Jackie húzta a gazdáját előre.

- Kistermetű kutya, de nagyon vehemens. Pórázon kell tartani, mert mostanában mindig megszökik – mondta Nicole. – Egyébként, szia, Jack! – üdvözölte a férfit, s megpuszilta az arcát.

Mintha az elmúlt héten mi sem történt volna, úgy folytatódtak az események. A lány arcán azért látszottak a sírásnyomok, s Jacknek is néha felrémlettek a gyötrődései. Nicole vett egy fényképezőgépet, s útközben sokat fotózott. Ami addig nem volt éppen egyszerű, míg Jackie el nem aludt az ölében, s felszabadult végre mindkét keze. Halkan szólt a zene, s semleges témákról beszélgettek. A lényeg az volt, hogy James neve ne kerüljön szóba. Nicole feltett néhány szakmai kérdést is, amit nem sikerült megértenie a cikkekből. Kiderült - nem nagy meglepetést okozva - hogy nem tud szörfözni, s egyébként is fél a cápáktól. Majd a parton napozik, s olvas, miközben Jack lovagolja a hullámokat – állapodtak meg. Hozott egy könyvet, valamilyen szerelmi történet volt. Egy New York-i barátnője ajánlotta neki, állítólag bőgött a végén.

- Neked most valami vidámabb történet kellene – kommentálta a férfi, Nicole kissé dagadt szemhéjaira utalván.

- Ez másfajta bőgés – nevetett Nicole.

A nagy famólóhoz közeli parkolóban álltak meg. Jack elhúzta a hitelkártyáját a parkoló óra előtt, majd pakolni kezdtek a kocsiból. Ki kellett oldozni a szörfdeszkát, ami a hátsó üléshez volt stabilan rögzítve, nehogy a szél útközben kifújja. A mólótól nem messze lerakták a cuccaikat, majd levetkőztek. A coronadói találkozáskor Jack nagyon izgult, ezért nem nézte meg alaposan Nicole-t a fürdőruhában. Most azonban volt ideje, s elcsodálkozott, hogy milyen szép sima bőre van, az alakja pedig egyszerűen bombázó. Gyorsan be a vízbe, nehogy észrevegye Nicole, hogy milyen kívánatos – gondolta Jack. El kellett volna mennem orvoshoz – bosszankodott magában. Szörfözés közben észrevette, hogy a lány néha figyeli, ezért akrobatikus elemeket is vitt a mozdulataiba. „Nagy fájdalmak lesznek ebből reggelre” – gondolta. De hol van még az. Nicole napozott, miközben hol Jacket, hol a kutyust, hol pedig a könyv sorait próbálta követni a szemeivel. A látókérge belefáradt a párhuzamos jelfeldolgozásba, ezért letette a könyvet, s elővette helyette a fényképezőgépet. Fotózta a tájat, Jackie-t és Jacket, amint szörfözik, napozik és rója a szokásos köreit a homokban. Jack különféle body buildinges pózokat parodizált, amikor elfutott előtte. Egyszer csak játékosan kikapta a gépet a lány kezéből, s egy sorozat képet csinált róla. Megkért egy idős urat is, hogy készítsen róluk egy közös képet. Fura módon, amikor otthon újranézte a képeket Nicole arca mindig takarásban volt. Hol a kezét tette maga elé, hol elfordult, hol pedig a szalmakalapja vetett árnyékot az arcára. A legjobban az öregúr képe sikerült, de Nicole olyan széles grimaszt vágott, hogy gyakorlatilag felismerhetetlen volt rajta. „Pedig csodaszép arca van, … kár” – bosszankodott Jack. Nincs egy normális képe a lányról, az intézeti honlapról is csak az ő fotója hiányzik. „Nyilván valami szupertitkos kém lehet, ezért rejtőzködik” – viccelt magában.

Jackie nem bírt magával, ugatta a hullámokat, s megtámadott egy hozzá képest hatalmas golden retrievert. Ez a kutyabőrbe bújt bárány jámboran tűrte az apróság csipkedéseit. A nagy kutya gazdája csak mosolygott.

- Olvastam, hogy a Jack Russelek agyából hiányzik az az információ, hogy ők ilyen pöttöm méretűek, s ezért habozás nélkül nekimennek tőlük jóval erősebb kutyáknak is – kommentálta a kiskutya viselkedését a másik kutya gazdája.

Az idősebb férfi és Nicole elbeszélgettek a kutyatartás szépségeiről és praktikus aspektusairól, miközben Jack a homokban hanyatt fekve napozgatott. Később Nicole is bement úszni egy kicsit, s közben Jack vigyázott a kutyusra. A férfi megunta az álldogálást, felkapta a kutyust s beszaladt vele a habokba. A kutya egyáltalán nem félt. Hármasban élvezték a hullámokat. Ez kiváló alkalom lett volna, hogy megfogja Nicole kezét, s együtt ugráljanak, de a kutyust nem engedhette el. Annyit nevettek és bohóckodtak, hogy belefáradtak. Nicole azzal szórakozott, hogy fellökte Jacket, s a férfinak úgy kellett beesnie a vízbe, hogy a kutyus közben száraz maradjon. Egy hirtelen elhatározással Jack betette Jackie-t a vízbe, aki vidáman úszkált. Kár volt a nagy izgalom. Amikor azonban egy hullám beterítette nagyon megijedt, csitítgatni kellett egy darabig az incidens után. Jack felhevültségében meg akarta tréfálni Nicole-t, azzal, hogy cápát kiáltott, de nagyon megbánta, mert a lány irracionális mértékben félt ezektől a vízi ragadozóktól, s kimenekült a vízből. Be sem ment többet.  

Az ebéddel nem sokat törődtek. A móló lábához közeli kis büfében bekaptak néhány aprósüteményt, s ittak egy-egy üdítőt. Egy öreg néni akart nagyon ismerkedni velük, miközben sorban álltak az ételért. Kiderült, hogy sok évvel ezelőtt idejöttek nyaralni a három kis gyerekükkel, akiknek annyira megtetszett a hely, hogy mindenáron ide akartak költözni. Aztán az apjuk is melléjük állt, s a család egyszer csak itt találta magát.

- A gyerekek kiröppentek, mi pedig itt maradtunk a férjemmel - mutatott a néni egy nagyon öreg bácsira, aki az egyik asztalnál várta, hogy a felesége vigye az ebédjét.

Ez a rendkívül egyszerű történet szemmel láthatóan meghatotta Jacket és Nicole-t. Vajon azért, mert magukat képzelték a boldog öreg pár helyébe? A néni egyébként szép párként jellemezte őket, aztán visszament a férjéhez. Miután felálltak, az öreg néni visszasomfordált hozzájuk még egy kicsit beszélgetni. Amikor kiderült, hogy Jack professzor, és Nicole is magas tudományokkal foglalkozik, szabadkozott, hogy akkor nem is zavar, úgysem értené a dolgokat. 

- Maradunk mi is? – tette fel a kétértelmű kérdést Jack. Ma estig mindenképpen – felelte mosolyogva Nicole.

Újra a tenger és a beach. Szörf, futás, napozás. Mivel nem volt más kutya a közelben, Jackie-t szabadon engedték, de úgy, hogy a póráza rajta maradt. Így nem tudott olyan gyorsan futni, hogy ne lehessen elkapni, ha le akarna lépni. A kutyus kergette a madarakat, Jack pedig a kutyust. A férfi észrevette, hogy Nicole figyeli milyen önfeledten játszik a kiskutyával, és a tekintetéből ítélve tetszik is neki. Jackből előbújt az evolúcióbiológus. Emlékezett rá, hogy egy szép fiatal nő jelenlétében a fiatal férfiak gyakran elkezdik simogatni az idegen gyerekek fejét, s játszanak velük. Ezzel azt demonstrálják a nőnek, hogy szorgalmas gyereknevelők lesznek majd. Persze csak átverés az egész, a férfiak csak rövidtávon gondolkodnak. „Bennem is ilyen automatizmusok lennének?” – töprengett.

A Ruby’s vendéglőjébe mentek vacsorázni, Ez az étterem a famóló végén volt. Jack ölbe kapta a kutyust, hogy az ne zavarja a horgászokat. Menet közben érdekes dolgokat láttak. Az egyetlen árusbódé tetején egy pörölycápa lógott, állkapcsában egy vérző kart tartott. Nicole felsikoltott, amikor meglátta. Még élénken élt benne Jack rosszízű tréfája. A bodega mellett egy barna pelikán üldögélt, unottan bámulva a fotósokat. Az egyiktől kapott egy falatot, amire felélénkült, s várta a következőt.

- Sokan állítólag már nem is tudnak halászni. Éhen halnának, ha nem táplálnák őket a turisták – magyarázta Jack a lánynak.

Nicole lefotózta a madarat, a cápát viszont nem volt hajlandó.

- A móló egyébként közel kétezer láb hosszúságú, s ezzel a legnagyobb a nyugati parton. Lassan újra kellene építeni, a fagerendák sok helyen már eléggé korhadtak – folytatta a helyszín ismertetését a férfi.

Ruby’s vendéglője a múltszázad ötvenes éveinek hangulatát idézte. A végeláthatatlan óceán gyönyörű panorámát biztosított a vacsorához. Lassan a Nap is nyugodni tér, de előtte még húzott egy ezüst csíkot az óceánon, megjelölvén azt a pályát, amit holnap újra be kell majd járnia. Ennél romantikusabb helyet nem is találhatott volna Jack. Áldotta a sorsot ezért az ötletéért. Vacsora közben semleges témákról beszélgettek ugyan, de az asztaluk körüli atmoszféra romantikus érzelmek és finom erotika gyúlékony elegyével volt telítve. Jack nem kísérelte meg, hogy Nicole-hoz érjen. Teljesen bizonyos akart lenni abban, hogy a lány mellette döntött, s érzelmileg is kötődik hozzá. A vacsora végén Nicole a halántékát tapogatta.

- Fáj? – kérdezte Jack együttérzően.

- Igen, szoknom kell még a klímát – felelte Nicole.

Jack emlékezett, hogy amikor a nagyszüleihez utaztak fel a hegyekbe, az első este neki is mindig fájt a feje. Meg kellett szokni a légnyomásbeli különbséget. Intett a pincérnek, s megkérte, hogy szerezzen egy aszpirint. Nemsokára meglett a fájdalomcsillapító, s a lány egy kis vízzel együtt bevette. Nicole az étteremből kifelé jövet megszédült, s Jack gyorsan karon fogta, hogy el ne essen.

- Úgy látszik, hogy nem bírom túl jól az alkoholt – szabadkozott Nicole.

- Mi lenne, ha itt aludnánk valahol? – kérdezte a lányt, aki meglepően könnyen beleegyezett.

Jack mobil-interneten szállást keresett és foglalt is útközben a booking.com-on. Két szobát foglalt, megadva a lehetőséget Nicole-nak, hogy külön aludjon, ha túl korainak tartja az együttlétet. Azt persze nem gondolta, hogy a lány élni is fog ezzel a lehetőséggel, pedig ez történt. A fejfájására hivatkozott, s elköszönt Jacktől. „Talán nem is baj, mert nem szereztem még gyógyszert” – próbálta meglátni a dolog pozitív oldalát. Jack hamar elaludt, ma éjjel nem gyötörték álmok. Mostanában ugyanis az álom és a rémálom számára ugyanazt a fogalmat takarta.

   ♦ A nyugvó Nap gravitációja a romantikus érzésekre is vonzerővel bír  ♦