Időpont: Június 16., szerda; Helyszín: Kikötő, San Diego

A férfi úgy érezte, hogy az eddigi sorsa túl jól alakult, különösen annak fényében, ami majd most fog következni. Életének összes eddig stabilnak hitt cölöpje kilazulni látszik.  Leborult az íróasztalára és sírt, közben Bruno Mars zenéje vigasztalta. Agyában szeretett városának - San Diegónak - az emlékei villantak fel.  Egy idő után felállt, s céltalanul fel-alá sétált az irodájában. Egy magányos lődörgés talán segít elviselni a megnövekedett lelki terheket. Korábban, amikor Patricia előre bejelentette, hogy később jön haza a normálisan is kései érkezéseihez képest, Jack néha kiment a kikötőbe, ahol naplementét nézve elmélkedett. Most is ehhez volt kedve. Az elhatározást tett követte, s egy óra múlva már ott üldögélt a szokásos helyén, a betonpadka peremén. A levegő rendkívül tiszta volt, szép naplemente ígérkezett. Az aranyló alkonyulat élményét általában hangulatától függő zenével fokozta. Jelen érzelmi állapotához Yanni „One man’s dream” című szerzeménye passzolt leginkább. Ezt a számot állította be folyamatos lejátszásra. Jack észrevette, hogy a zeneszám kezdeti taktusai megegyeznek az „Almost a whisper”–ével, mely még a koncertről csengett a fülében. „Ez eddig nem tűnt fel, pedig már vagy százszor meghallgattam mindkét számot”- csodálkozott magában. Hangosan dúdolta a zenét, de ezt csak az arra haladók hallották, ő maga azt hitte, csak suttog. Szemei előtt két nő képei követték felváltva egymást. Az egyiket elveszítette, a másikat meg sem szerezte. Szőkés kék harsány kacajok és barnás zöld tartózkodó mosolyok villództak, s távolodtak a téridőben. Dúdolt és sírt a magára maradt férfi. A Nap közben tette rutinszerű dolgát, fokozatosan közelített a horizonthoz. Nemsokára lebukik, de csak azért, hogy holnap újra feljöhessen. A Világ fontosabb eseményei periodikusan ismétlődnek. A nyár is alábukik az őszben, hogy a tavasz majd ismét felélessze. Az Univerzum is összeroppan majd egyszer, hogy újra kezdje az anyag és talán az élet grandiózus történetét. Jack élete azonban nem periodikus, ő véglegesen elveszített mindent, ami fontos volt számára. Zokogott a férfi, ahogy csak tudott.

Nyugtató kezek érintették meg a vállát. Egy ballonkabátos borostás arcú idegen állt fölötte. Jack kihúzta a füléből a fejhallgatót, s intett, hogy nincs semmi baj. A férfi bólintott, s továbbment. Nem ment azonban messze, leült egy közeli padra. Valami nem stimmelt ezzel az emberrel, nagyon szomorúnak látszott. Kiégett szemek, céltalan tekintet. Egy takaró volt nála. Az arcvonásai egy hajdani entellektüelt sejttettek. Jack felállt, odament hozzá, s odanyújtotta neki bontatlan sörét, amit a férfi hálás mosollyal el is fogadott. Szóba elegyedtek. Jack megkérdezte, mi a baj, de inkább ne tette volna. A férfi nehezen kezdte a történetét, s a folytatás is lassan haladt. Egyedül nevelte a kisfiát, a felesége a gyerek kétéves korában autóbalesetben meghalt. A szemefénye kisfiú az iskola legjobb tanulója volt. Az apa nagyon büszke volt rá. Egyszer csak tíz éves kora körül azt vette észre, hogy a gyerek egyre rosszabbul lát, majd az iskola is nehezen ment neki. Mitokondriális betegséget diagnosztizáltak nála. Az orvosok széttárták a karjukat, mondván, hogy sajnos e kór ma még nem gyógyítható. A gyerek az évek során az apja szeme előtt zsugorodott össze. A férfi feladta a munkáját, hogy a kisfiú maradék napjait vele tölthesse.”Apa, mi történik velem?” – kérdezte a gyermek, mert a tudata majdnem végig ép maradt. „Kisfiam, az Angyalok téged jobban szeretnek másoknál, s hamarabb szeretnének találkozni veled” – hangzott a válasz. A gyerek azonban nem volt ostoba, s kis fejével megértette, hogy neki csak ennyit szabott az élet. Az apa kölcsönt vett fel, s zálogként a házukat adta, hogy a drága csodaszereket megfizethesse. Gyógyfüvek, vitaminok, ásványi anyagok és homeopátiás készítmények fogytak a ház értékében. Mindhiába, a fiút két hete temették, a házat pedig tegnap árverezték. Jack pitiáner történetére sor már nem került, de el sem tudta volna mondani, hiszen zokogását próbálta mindvégig visszafojtani. Némán megszorította az ember kezét, majd magára hagyta őt. Gyűlölte a szélhámosokat, akik az emberi nyomorból élnek, hamis illúziókat árulnak drága pénzen. Elhatározta, hogy professzorként küzdeni fog ellenük a katedráról, a médiában, s mindenütt ahol csak lehet. Jack nagyon rosszkedvűen érkezett haza. Telefonján egy nem fogadott hívás volt, Gerry kereste. „Majd holnap visszahívom” – gondolta, s inkább ágynak vetette magát. Álmában nagyon rossz érzése volt, mert elfelejtette megkérdezni az idegen férfi nevét, hogy segíthessen neki. Rohant a kikötői padhoz. De már nem volt ott ember, csak a tengervíz fodrozódott. Elmondva semmi, álmodva viszont szörnyű volt az egész. Fel is ébredt, de visszaaludni már nem volt képes.

♦ A tragédiákban üzletet látók világa a mai ♦