San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu/atom
blfr5@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://sandiego2032.blog.hu/2015/05/10/latszat_es_valosag_564
Ami a regényből kimaradt - 4
2015-05-10T17:10:26+02:00
2015-05-10T17:10:26+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Időpont</strong>: Június 26., szombat hajnal; </em></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Helyszín</strong>: Ötödik sugárút 656 – Gázlámpás Negyed, San Diego</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/latszat222.jpg" alt="latszat222.jpg" width="275" height="220" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Éjfélt csipogott a ház összes elektromos kütyüje. Itt a hívás ideje. Jack bepötyögte az Incognitus öccsétől kapott számot, s izgatottan várta, hogy a hívott fél felvegye. Egy rövid csöngési idő után megnyomták a zöld gombot a túloldalon.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Jó reggelt kívánok! Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Jack O’Neil vagyok. San Diegóból hívom. Remélem nem rosszkor zavarom.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Jó reggelt. Nem, semmi gond, éppen kávézgatok.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Én a Salk Intézetben dolgozom….</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Tudom, ki Ön. Nem csak azért, mert az öcsém említette, hogy beszélgettek, hanem ismerem is a munkásságát a génterápia témakörében.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Azért hívtam fel, mert arra szeretném kérni, hogy nézze át az ismeretterjesztő cikkeimet a beküldés előtt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Szíves örömest, bár szerintem önnek nincs erre szüksége, mivel kiválóan ír.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Én mégis szeretném erre kérni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Rendben, megbeszéltük a dolgot. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack nézte az öregember arcát a monitorán, élénk szemében mély szomorúságot látott. Kíváncsi volt, hogy mi lehet a baj, de nem mert direkt módon rákérdezni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Mi a helyzet a magyar egyetemeken? – kérdezte.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nem tudom, már egy éve nyugdíjas vagyok – felelte ravaszul a kérdezett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nem unalmas a semmittevés? – próbálkozott Jack egy fonalvéget találni a beszélgetés folytatásához.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A semmittevés valóban unalmas, de én erre képtelen vagyok – nevetett a magyar férfi.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Biztosan az unokákban leli az örömét – találgatott Jack.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Sajnos, ők nem Magyarországon élnek. Az egyik fiam családja Londonban, a másik Bonnban él.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Valóban? Bonn csodálatos város, én is dolgoztam ott egy évet.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">– Én pedig jártam San Diegóban, nem is egyszer. Csodás városnak találtam – mondta mosolyogva Incognitus.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Miért álnéven ír?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Mert az írásaimnak aktuálpolitikai üzenetei is vannak, s ezt nem szereti a hatalom. A cikkek külföldi lapokban jelennek meg, de azért aki nagyon akarja, az el tudja olvasni őket.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Értem – hümmögött Jack eltöprengve.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Mi a célja az írással? – kérdezte Jack.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nem pusztán az ismeretek, hanem a tudományos gondolkodásmód népszerűsítése is. Ez utóbbi ugyanis megegyezik a józan és logikus gondolkodással. A társadalmi attitűdöket az irracionalizmus uralja, s ez ellen csak az ész és a tudás birtokában lehet küzdeni. Egy ráció-alapú társadalomban arra használjuk a demokráciát, amire való: a programok alapján való tudatos választásra. A demokrácia fogalma ugyanis kiüresedett mára, az emberek az illúziókat ígérő politikai erőkre szavaznak. A politika manipulálja az embereket: egyrészt, vak rajongásra készteti a tömegeket a vezetők iránt, másrészt pedig, elhiteti velük, hogy ők valamilyen közösséghez tartoznak, akiknek meg kell védeniük magukat az ellenségtől.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- És ki az ellenség? - kérdezte Jack</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Mindenki, aki nem tartozik hozzájuk, határon innen és túl. A törzsi ösztön felélesztésével kiiktatják a racionális gondolkodást.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Az emberek gondolkodását egyéb területeken is miszticizmus, az ezotéria és a hitszerű elkötelezettség irányítja.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Pontosan erről van szó. Az iskolákban kevesebb tényt kellene oktatni, inkább magát a gondolkodóképességet kellene fejleszteni. Tanítani kellene például a csalás és a manipuláció felismerését. Nem csak tudományos feladatok megoldási sémáit kellene ismertetni, hanem a társadalomban való eligazodás alapjait is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Egy észre épülő társadalom csak egy szép utópia. Mintha éppen az ellenkező irányba tartanánk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Hát igen... – konstatálta az idős professzor.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Visszatérve az ismeretterjesztésre, sajnos a tudományos társadalom elvesztegetett időként értékeli ezt a tevékenységet – mondta panaszosan Jack. - Pedig, szemben egy közepes színvonalú tudományos cikkel, amit jó esetben is mindössze néhány kutató olvas el, s még kevesebben hasznosítják a munkájukban is a leírtakat, addig ezeket az írásokat akár százezrek is olvashatják, s így jelentős hatással lehetnek az emberek gondolkodásmódjára. Persze, egy nagy felfedezés az más.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Így van. A kutatók abban a hitben élnek, hogy a tudomány házát úgy kell felépíteni, hogy sok-sok téglát gyűjtünk, melynek minden egyes darabja, verejtékcseppestül, az építmény része lesz majd. Valójában az a helyzet, hogy a publikációk túlnyomó többsége gyakorlatilag semmivel nem járul hozzá a tudomány fejlődéséhez. Ne értsen félre, nem tudományellenesség beszél belőlem, csak azt érzem, hogy manapság a kutatást nem a megismerés szenvedélye motiválja, hanem egy egyszerű szakma lett a sok közül.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack nemrég Nicole-lal is éppen erről a témáról beszélt, nagyon hasonló szellemben.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Muszáj publikálni a szakmai előrehaladásért, a pályázatok elnyeréséért és a PhD hallgatóink disszertációjáért. A mindenáron való publikálás kényszere pedig azt eredményezi, hogy a mai tudományban rengeteg a forgács és kevés a valódi alkotás – fejtette ki ekként a véleményét az amerikai kutató. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ezzel mélységesen egyetértek. Mivel a szakmai sikert a tudományos indikátorok jelzik, ezért sok egyetemi oktató és kutató inkább ezeket gyűjti – ráadásul bármi áron - s elhanyagolja mind az oktatást, mind a tömegek művelését.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Pedig elsősorban azért vagyunk egyetemi tanárok, hogy a tudásunkat továbbadjuk, s nem kizárólag az egyetemi hallgatóknak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Így van – vette át a szót a magyar kutató. - Az ismeretek terjesztése nem megfelelő kezekbe került. A nagy olvasottságú lapokban újságírók végzik ezt a tevékenységet. Nyilván nincs elegendő háttérismeretük, sem szemléletük. Azt hiszik, hogy elég, ha átfogalmaznak egy máshol írt cikket. A tudományt általában a bombasztikus hírekkel azonosítják: a tízezredik üstökös tart a Föld elé, mérgezőek a genetikailag módosított élelmiszerek, egy UFÓ-t látott valaki, egy aranyos kiskutyus mémmé vált képe, vagy hasonló témákkal és megközelítésekkel vannak tele a tudományos rovatok. Az átlag értelmiségi attitűdöket pedig a sznobizmus uralja. Filozófusoktól és modern szómágusoktól vett idézetek lepik el az internetet.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Az előbbieket nem értik, az utóbbiaknak pedig nincs értelme – egészítette ki Incognitus szomorúan a tényeket. - A kutatók feladata lenne a közgondolkodás formálása. Ehelyett inkább látszatokat igyekszünk produkálni. Az impakt faktorok gyűjtögetésével fényezzük magunkat. Az én országomban, mágikus ereje van ezeknek a számoknak. Sokan jobban ismerik az én paramétereimet, mint én magam. Egyébként, idehaza, ha befolyásod van, akkor egész sokat begyűjthetsz belőlük. Elég, ha a barátokat és az ismerősöket beveszed a cikkeidbe, ők pedig viszonthonorálják ezt. Vagy idézed a kollégáidat, akik viszontidézik a te cikkeidet.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ma már ott tartunk, hogy a magas presztízsű lapoknak gyakran száznál is több szerzője van, viszont csak öten dolgoztak a témán.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- És te, aki a 89. helyen vagy úgy számolod a lap impakt faktorát és a cikk idézettségét, mintha végeztél volna valamilyen munkát benne. Pedig csak egy kolléga vagy, esetleg valamit rendelkezésre bocsátottál. Rengeteg egyéb módja is van az efféle opportunizmusnak. Egy betegségre kipróbálhatsz húszféle potenciális hatóanyagot, s egyenként leközölheted ezek hatását, vagy éppen hatástalanságát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ismerem az ilyen a publikációkat az én szakterületemen is. Rengeteg szert közölnek le például az Alzheimer-kór gyógyításával kapcsolatban is, de se gyógyszer, se előrevivő tudományos ismeret nem származik ezekből a kutatásokból. Ezeket már el sem olvasom - jegyezte meg Jack.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Igen, pontosan erről beszélek. Egy másik tipikus helyzet az, hogy egy intézetben te vagy a főnök, s a tehetséges embereid ontják a cikkeket, miközben neked semmi ötleted nincs, gyakran nem is érted a részleteket, sőt néha azt sem, hogy egyáltalán miről is van szó. Mégis magadévá sajátítod az eredményeket.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Hát, ez nálunk is gyakran előfordul – vágott közbe Jack nevetve.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A legtermékenyebb stratégia az impakt faktorok gyűjtésére viszont az, ha van egy műszered, vagy egy technikád, amivel csak te rendelkezel. Minden hozzád fordulónak dolgozol valamit, s bevesznek a cikkekbe, mert azt hazudod nekik, hogy emiatt olcsóbban végezted a kísérletet.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Amerikában nem kutatók, hanem cégek, vagy egyetemi szolgáltató központok végzik ezt a tevékenységet, ez utóbbiak általában ingyen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Igen, tudom, én is dolgoztam az Államokban. Európa fejlettebb országaiban is ez a helyzet. Folytatva az előbbi gondolatmenetet. A felsorolt módszerekkel dolgozók közül sokak több impakt faktorral rendelkeznek, mint a szakma legnevesebb kutatói. A szakterületükön viszont ismerik ezt a trükköt, mert e látszólag jelentős teljesítmény ellenére nem hívják őket komoly konferenciák vitaindító előadóinak. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Látszat és valóság. Az én életemet is e kettősség határozza meg. Rendkívül zavar az, hogy folyton felszínes dolgokat kell láttatni, a valóság pedig gyakran egyáltalán nem számít – toldotta meg Jack egyetértőleg az elhangzottakat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A világ egyre inkább a látszatok felé tolódik. Elég, ha valamilyennek tűnnek a dolgok, a tartalom rendszerint érdektelen. A hiedelmek uralnak ma már szinte mindent, s egyre több babonával és téveszmével kell képmutató módon megértést tanúsítani, mondván, hogy részei a kultúránknak. Holott az esetek zömében az ész áll szemben a butasággal – ismételte meg a korábbi gondolatait más szavakkal az idős kutató.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Illetve a hamis az igazsággal – egészítette ki Jack a keserű gondolatokat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nem ismerjük fel magunkban az irracionalizmust és az önbecsapást.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Valóban. Számomra megdöbbentő dolog, hogy az ember egyáltalán nincs tudomással a saját motivációit illetően, s az érdekeit azonosítja az igazsággal – szólt közbe újra Jack.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Hát, igen – nyugtázta egyetértőleg az elhangzottakat az öreg.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A San Diegó-i kutató most értette meg, hogy miért érzett erős késztetést, hogy beszélgessen ezzel az emberrel. Ez az ok, a hasonló gondolkodásmódjuk volt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Most olvastam az Economistban egy érdekes cikket a világgazdaság tendenciáiról. Volt benne szó az ön országáról is. Egy magyar kutató nyilatkozott a hazai pályázati rendszerről.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Én voltam az a kutató – mosolygott sejtelmesen az öreg.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack meglepődött ezen az információn. Szívesen beszélgetett volna még az öreggel, ezért ezt a szálat fűzte tovább.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Mi lehet az oka annak, hogy a Magyarország és az egész kelet-európai régió távolodik a nyugati értékektől? – kérdezte.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nem vagyok társadalomkutató, csak sejtéseim vannak erről.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Megosztaná velem ezeket?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Az okok összetettek. Az egyik tényező az lehet, hogy a korábbi, úgynevezett szocialista rendszerben az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy nem kell felelősséget vállalniuk a sorsukért, az állam ugyanis átvette ezt a szerepet tőlük. A kapitalizmus viszont a versenyre épül, az embertől aktivitást és önmagáért való felelősségvállalást vár el. Az elkényelmesedett tömegek azonban nem hajlandóak szemléletváltásra, s sajnos ez a fajta attitűd generációkon keresztül fennmaradt. Ezért lehet sikeres egy vezető, aki egy alkut ajánlj az embereknek, melynek értelmében ő és csapata megvédi őket a verseny stresszétől, s ennek fejében az embereknek csak meg kell választaniuk őt és az övéit. Elég, ha egyszer sikerül hatalomra kerülnie, majd elintézi, hogy a következő alkalommal ne legyen probléma ezzel. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Érdekes…. Egy amerikainak nehéz ezt elképzelni. Mi az életben a folytonos váltásokra vagyunk felkészülve. Másrészt, nálunk nem lehetne „elintézni” az újraválasztást. És mi a másik ok? – kérdezte tovább Jack az öreget.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A demokrácia visszaszorulásának másik oka szintén a politikában keresendő. Előzetesen annyit, hogy az ember agya különféle genetikailag kódolt viselkedés-modulokat tartalmaz. Bennünk van az együttműködésre és az elesettek segítésére való hajlam is, de a mohóság, az irigység és az idegen csoportokkal szembeni bizalmatlanság ugyanígy kódolva van. A genetikai meghatározottság azonban nem azt jelenti, hogy a viselkedés mindenképpen kifejeződik, hanem maga a megnyilvánulás, illetve annak mértéke környezetfüggő. Egy genetikusnak nem kell ezt magyaráznom.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Igen, én is mindig ezt hangsúlyozom. A gének nem fátumszerű sorsot jelölnek ki az ember számára. Az alapkésztetéseink genetikai eredetűek ugyan, de a szociális környezet különféle rangsorokba állíthatja ezeket. A mai skandináv népek közismerten példamutató gondoskodása a fogyatékkal élőkről egy jó példa. Korábban ezekről a népekről mindenkinek a vadság jutott eszébe, gondoljunk csak a viking harcosok brutalitására.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Sokan a keresztény gyökereket említik, mint az önzetlenség ősforrását. Az északi népek gondoskodása cáfolja ezt, hiszen a legkevésbé vallásos társadalmakról van szó.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- No, igen, van egy ilyen aspektusa is a dolognak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Folytatom. Szóval, a kapitalizmusban van egy fontos belső ellentmondás. Ez a társadalmi forma szolgálja ugyan leginkább a közjót, a probléma azonban az, hogy nem mindenki számára egyforma mértékben. A gazdaságban és a pénzvilágban a legsikeresebbek vagyonosok, más területeken pedig különféle vezetők, vagy hírességek lesznek. A kevésbé sikeresek saját helyzetüket relatíve kudarcnak érzik. A nyugati államokban erős a középréteg, ezért a vagyoni különbségek nem okoznak túl nagy feszültséget. Kelet-Európában viszont sokan élnek a szegénységi küszöb környékén és az alatt. Ezért, ha egy politikai erő felszínre hozza az egyenlőtlenség problémáját, az rendkívül népszerű lehet a nép körében. Fel kell csak izzítani az irigységét, azt ígérvén a tömegeknek, hogy a gazdagoktól majd elvesszük a pénzt és szétosztjuk közöttetek, pozíciót pedig érdem nélkül is kaphattok, ha lojálisak vagytok hozzám. Ez még fűszerezhető a folytonos ellenségkereséssel. Ha ugyanis harc van, nem vesszük észre, hogy kopog a szem és korog a gyomor. Ha ellenséges csoportok vannak körülöttünk, vagy épültek be a nemzet testébe, akkor az összefogáson van a sor, nem pedig a siránkozáson. Relativizálódik minden, a tények nem számítanak már csupán ezek kommunikációja – lendült bele egyre jobban a magyar kutató a nem túl higgadt elemzésbe. - Egy zaklatott társadalom azonban termelni sem tud. A cégek a bizonytalan környezetben nem ruháznak be, a bankok pedig nem hiteleznek. És a kör bezárult, az ország menthetetlenül lejtmenetre kerül. Itt tartunk ma, mindenki ideges, nem tudjuk mi lesz. Egy kicsit elragadott a hév, ne haragudjon – fújt egyet az öreg professzor.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Semmi baj, kíváncsian hallgattam. Sokat olvasok a régióról, ez a személyes hátterű vélemény sokat segített a helyzet megértésében. A kelethez, vagy a nyugathoz tartozás az országának egy fontos dilemmája.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Bizánc, vagy Róma, stílszerűbben fogalmazva. A kérdés valójában már akkor eldőlt, amikor az államalapító István király a nyugati kereszténységet választotta a görögkeleti vallás helyett, csak sok politikus nem hajlandó ezt tudomásul venni, azt állítván, hogy a lelkületünk keleti maradt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Gondolom, valójában csak a keleti hatalomgyakorlás módja tetszhet nekik. Nincs elkeseredve?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Én mindig azon töprengek, hogyan lehetne változtatni, ezért alapvetően pozitívan gondolkodom. A sötét gondolatok ugyanis beteljesítik magukat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Tetszik ez a megfogalmazás. Szokott a természettudományok mellett kifejezetten társadalmi mondanivalóval rendelkező cikkeket is írni?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Igen, de egy másik álnéven, a közeli ismerőseim viszont tudják, hogy én vagyok Incognitus. Tegnap éppen megállított az utcán egy jó barát és azt mondta, hogy jó, amiket írok, csak kár, hogy nem hisznek nekem az emberek. Sokan mások is kérdezték már, mi haszna a szélmalomharcnak. Úgysem lehet meggyőzni a fixa ideát, az ésszerű elvek alapján gondolkodók pedig úgyis tudják az igazságot. Még ha így is lenne, akkor sem haszontalan az igazságért szót emelni. Én egyébként nem a szervilis alkatú embereket győzködöm, hanem a gondolkodókat biztatom. A mát a téveszmék, a babonák, a láttatások, a celeb idiotizmus, a manipuláció, és nem utolsó sorban, a nyílt hazugságok uralják. Az igaz szavak kimondása sokat segíthet. Ma az a normális, ha a többség szembejön az autópályán. A kisebbségnek biztatás kell, hogy tűrjék a koccanásokat. Az összefogásra képes autonóm gondolkodás viszi ugyanis előre a társadalmat, nem pedig a zászlók és a jelszavak csatája.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Van családja? – kérdezte némi szünet után témát váltva a magyar kutató.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jacket meglepte ez a váratlan – az ő országában tolakodónak számító – kérdés. Bár, az volt a benyomása, hogy a magyaroknál ez a fajta indiszkréció kulturális eredetű, amikor Incognitus öccse kérdezte ugyanezt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nos …. a feleségem éppen most hagyott el. Szerencsére, gyerekek nincsenek. És van egy nő, akit reménytelenül szeretek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A válasz őszintesége is szokatlan volt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Azt hiszem a kérdésem nem a megfelelő időpontban hangzott el. Bocsásson meg – szabadkozott a magyar kutató.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack megnyugtatta a professzort, hogy nincs semmi probléma a kérdéssel. Beszélgettek még magánéleti dolgokról, s abban maradtak, hogy Jack nemsokára elküldi átnézésre az újabb ismeretterjesztő cikkét. Nicole szóba hozása viszont előidézte benne azt a rossz érzést, ami az utóbbi időben fogta el, főként éjjelente. Félve indult neki az éjszakának. Ébren az embernek van esélye az események kontrolljára, az álomban történtekre azonban nem tudunk hatást gyakorolni. Szerencsére alaptalan volt az aggodalma, végigaludta az éjszakát, s pihenten ébredt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> <em>A látszatemberek vajon tudják, hogy létezik a valóság? </em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F05%2F10%2Flatszat_es_valosag_564%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F05%2F10%2Flatszat_es_valosag_564%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F05%2F10%2Flatszat_es_valosag_564%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ami a regényből kimaradt - 4"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/05/10/latszat_es_valosag_564#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7447810" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/latszat222.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/05/10/ami_kimaradt_a_regenybol
Ami kimaradt a regényből - 3
2015-05-10T12:34:32+02:00
2015-05-10T12:34:32+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em></em></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>Június 17 csütörtök<strong>; </strong></em></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Helyszín</strong>: Magyar Ház, Balboa Park, San Diego</span></p>
<p><span><em>Összetartó magyarok</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><br /><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/bakancs2.jpg" alt="bakancs2.jpg" width="184" height="142" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Jack az utóbbi napokat leszámítva, már évek óta nem álmodott. Feltehetően a feszült idegállapota miatt jöttek újra elő az álmai. Hajnal négytől az interneten lógott. Olvasgatta az utóbbi időben kimaradt politikai és a tudományos híreket. Néha eszébe jutott a tegnapi férfi története, s ilyenkor rossz érzés kerítette hatalmába. Egy idő után megunta az internetezést, s elindult az intézetbe, jóval hamarabb, mint ahogy szokott. Max volt az éjszakai portás, látszott rajta, hogy nagyon várja már a váltást. Julie még nem volt a helyén. Jack az irodájában is a szakmai híreket böngészte a neten. Gerry jelent meg a legkorábban. Látta, hogy ég a lámpa a főnöknél, s bekopogott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Megkaptad az üzenetem főnök? – kérdezte.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Igen, köszönöm a meghívást.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Eljössz?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> - Nem is tudom. Milyen koncert lesz?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Úgy hívják az együttest, hogy Republic. Az apám gyerekként nagyon szerette őket, sokat mesélt róluk. Mára egy kicsit megöregedtek, ritkán lépnek fel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Az a helyzet, hogy mostanában eléggé elfoglalt vagyok.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ott lesz az egész labor, főnök. A magyarok vidám emberek, az oldott légkör biztosítva – mondta Gerry a szokásos jókedvvel, megerősítve ezzel a népének mentalitásáról imént mondottakat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nem bánom – mondta megadóan a Génterápia Labor vezetője, elvégre, ha a munkatársai ott lesznek, neki is ott a helye.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Este hat, Magyar Ház, Balboa Park.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Emlékszem az épületre, ott leszek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack egész napját a tudománynak szentelte. Szakcikkek olvasásával próbálta meg pótolni az utóbbi hetek elmaradásait.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A koncertre lazán, a coronadói szerelésben érkezett. Útközben megvette hozzá a francia stílusú sálat is. Felhívta Gerryt, hogy mindjárt a helyszínen lesz, s megkérte, hogy jöjjön ki elé. A fiú az épület előtt várta a főnökét, s integetett, amint meglátta a kanyarodó mustársárga kabriót. Elvette a parkolóból a „foglalt” feliratú táblát, s a helyére irányította Jacket.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- De szuper szerkód van főnök – mondta elismerően.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack nem volt teljesen biztos benne, hogy nem bujkál-e egy kis gúny a megjegyzésben. Gerry azonban egyenes jellem volt. Jack eddig még sohasem érezte, hogy a fiú szavaiban bármikor is valamilyen párhuzamos tartalom rejlett volna. Úgyhogy, talán tényleg eltalálhatta a stílust. A fiú odavitte a kulturális attaséhoz, s bemutatta neki. A férfi kitűnő angolsággal Lajos Pappként mutatkozott be.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Sok szépet hallottam Önről Gergőtől – kezdte a beszélgetést.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Oh, én is sok szépet mesélhetnék Önnek erről a rendkívül tehetséges fiúról – válaszolt Jack.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Köszönöm, hogy Ön és a munkatársai eljöttek a koncertre. Remélem, tetszeni fog majd a zene. Fiatalkorom kedvenc együttese volt a Republic, úgyhogy Gergőnek nem kellett sokat unszolnia, hogy hívjuk meg őket. Magyarul fognak énekelni, de a nem-magyar hallgatóság kedvéért, a monitoron látható lesz az angol fordítás. Közben megérkezett az együttes a Magyar Házhoz, s Gerry eléjük ment. Egyiküket - a zenei mindenes Tóth Zolit – már korábbról ismerte, mert vele vette fel a kapcsolatot a turné ügyében. A többiekkel pedig a koncert helyszínén ismerkedett meg. Úgy tűnik, hogy felszerelték a színpadot, s rövidesen kezdődik is a koncert. Zolit és a zenekar egy másik tagját Gerry az attasé felé irányította. A másik tag egy különös, kopasz figura volt bakancsban. Bódi Lászlóként mutatta be Gerry az attasénak, amit Zoli úgy korrigált, hogy „Mindenki csak Cipőnek hívja”. Gerry fordított Jacknek, aki mindjárt átlátta a becenév értelmét, bár ő a Bakancs nevet találóbbnak vélte. Cipő volt az énekes.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást – mondta Gerry a két férfinak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Sokat haboztunk – mondta mosolyogva Zoli – Az győzött meg, hogy a bátyám korábban járt ebben a városban, és sokat áradozott róla.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Mindenesetre, örülünk, hogy itt vagytok – vette át a szót az attasé. Szép estének ígérkezik, nem kell esőtől tartani. Milyen volt az út?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Sosem szerettem repülni. Ahhoz képest, elviselhető volt – felelte Cipő. – Egy kicsit álmosak vagyunk, mert odahaza ilyenkor már hajnali három óra van.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack nem értette, hogy miről van szó, csak barátságosan mosolygott. Zoli szólt hozzá, nyilván azt hitte, hogy magyar. Gerry fordított: „Milyen itt kinn élni?” – kérdezte.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Én mindig itt kinn éltem – felelte nevetve Jack.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Amikor kiderült a félreértés, s hogy Jack professzor, Zoli hozzátette, hogy a bátyja is genetikus professzor volt. Már nyugdíjas, s mostanában csak álnéven írogat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ha esetleg olvasott valamit Incognitustól, nos, akkor az ő.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jacknek leesett az álla attól, hogy milyen kicsi a Világ. Szinte hihetetlen. Mondta is az öcsnek, hogy nagyon is ismeri, a minap olvasott tőle egy értekezést.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Én is próbálkozom ismeretterjesztő cikkek írásával. Szóval, nem csak száraz tudomány, hanem bemutatni a téma hátterét és érdekességeit is a művelt laikusoknak – magyarázta Jack. De még csak egyetlen ilyen publikációm van. – Elkérhetném a bátyja elérhetőségét?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Megkapta a címet, s egyben az ambíciót is egy újabb a cikk írására. A társaság elindult a koncert helyszíne felé.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack megkérdezte Gerryt, hogy kiről formázták azt a megkoszorúzott szobrot a Magyar Ház előtt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ágoston Haraszthy, az első san diegói seriff. Magyar származású volt</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A magyarok egy láthatatlan szövetet képeznek az Államok testében – viccelődött Jack.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Hát, igen. Mi nem tömörülünk blokkokba, mint sok más diaszpóra, és nem is vagyunk olyan hangosak, mint mások.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Szép számú hallgatóság gyűlt össze a koncerten. A Jack körül lévők mind valamilyen érthetetlen idegen nyelvet beszéltek, ra-ta-ta-ta-ta ritmusú dialektussal. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az együttes a <em><a href="https://www.youtube.com/watch?v=TTGDqQsLu_M">Nagy kő zuhan</a></em> című számmal kezdte. A háttérben a filmről készült videoklip képei pörögtek, a dalszöveg angol fordításával. A szöveg romantikus hangvételű volt, amit a zene hűen vissza is adott. A videón az együttes tagjai is szerepeltek vagy harminc évvel ezelőtt. E zeneszám talán a fiatalságuknak állított emléket. Cipő napszemüvegben és bakancsban énekelt szenvedélyesen. Egy jóval dinamikusabb szám következett, melynek a címe a „<em><a href="https://www.youtube.com/watch?v=3eVCPqKn16E">Szállj el kismadár</a></em>” volt. Ezt Cipő angolul énekelte, erős akcentussal ugyan, de Jack értette. Tetszett neki a szám, a refrént dúdolgatta, s a közönséggel együtt ő is ritmikusan mozgott a zenére. A <em><a href="https://www.youtube.com/watch?v=ca_3oLKOXME">67-es út</a></em> című dal első taktusainak hatására a közönség összekapaszkodott, s így mozogtak együtt. Mintha egy szétszakadó nép próbált volna meg ellenállni egy erős feszítő erőnek. Sokan könnyeztek. Az <em><a href="https://www.youtube.com/watch?v=VtKDPNxPfCw">Erdő közepében járok</a> </em>című szám következett, ismét magyarul. Ezt követte a <em><a href="https://www.youtube.com/watch?v=x8C-kCpx5NA">Ha itt lennél velem</a></em> című dal<em>. </em>A szám utolsó taktusai felé közeledve, Zoli Tóth letette a gitárt, s leült a zongorához. A színpad teljesen elcsendesült, s a reflektorral együtt minden tekintet a művészre irányult. Zoli az „<em><a href="https://www.youtube.com/watch?v=YmQcds4SzSg">Add rám örök ruhám</a></em>” című művét adta elő. Érdekes ritmusú és hangvételű volt a szám, alapvetően különbözött az előzőektől. A rövid szünetben Gerry elmondta, hogy Cipő Zolit Költőnek nevezi, mert a dalszövegei versekhez hasonlítanak. Jack a koncert alatt kikapcsolta az összes aggodalmát. Nem szabadult fel ugyan, de alapvetően a nyugalom uralta a testét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ezekből a fiúkból lehetett volna egy nemzetközi hírű együttes – mondta a koncert végén Jack Gerrynek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A nyelvünket és a lelkületünket senki nem érti rajtunk kívül – adott magyarázatot Gerry, hogy ez miért nem következhetett be.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A műsor befejeztével az attasé vacsorát adott a Magyar Házban, ahová az együttes tagjain kívül több embert meghívtak, közte Jacket is, egyetlen nem-magyarként. Jack Zoli mellé ült le. Az attasé egy rövid tósztot mondott, amiben megköszönte, hogy az együttes elfogadta a meghívásukat, s egy fantasztikus koncertet adott. Méltatta a Republic óriási hatását a hazai zenei életre, s hogy sok fiatalnak – közte neki magának is – egyfajta szellemi iránytűt adtak az élethez. Következett a vajban párolt norvég lazac. Isteni volt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Milyen a magyar konyha? – kérdezte Jack Zolit.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Finom – mosolygott a zenész. - Manapság kissé egészségtelennek számít, talán ezért is nem hazai fogásokat tálalnak most. – Hallott már a gulyásról? – kérdezte.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Persze – válaszolta Jack.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nos, ez a legismertebb magyar étel. Bár, mi csak a leves formáját nevezzük így. Külföldön azt is, amit mi odahaza pörköltnek hívunk. Kétségtelen, hasonlóképen kell elkészíteni mindkettőt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Gerry révén elég sokat tudok Magyarországról. A magyarok nagyon szenvedélyesek embereknek tűnnek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Hát igen. Ezért tudunk szép verseket írni, de ez az oka annak is, hogy nem tudunk egyességre jutni egymással. A politikusok azt harsogják, hogy a legfőbb különbség közöttünk az, hogy konzervatívak, baloldaliak, vagy éppen liberálisok vagyunk, s sajnos mi ezt el is hisszük nekik. Nagy az ellenségeskedés emiatt odahaza. Sokan nagyon bíztunk egy jobb jövőben miután ledobtuk magunkról az orosz igát. Jó volt ma látni, hogy itt nincs meg ez a széthúzás.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Hát igen, a politika itt sem fenékig tejföl. Amerikában például, ha nem vagy keresztény vallású, ne reménykedj, hogy valaha is az Egyesült Államok Elnöke lehetsz. Bár, kétségtelen, hogy itt az elnökök megadják elődjeiknek a tiszteletet. Gyakran hívják meg őket például olyan események ceremóniáira, amihez a korábbi kormányok tevékenysége is vezetett, vagy bízzák meg az ex-elnököket különféle humanitárius feladatokkal.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nálunk ez elképzelhetetlen lenne – mondta keserűen Zoli. – A legszörnyűbb az, hogy az emberek többsége beveszi azt a sok maszlagot, amivel a politika a médián keresztül manipulálja őket. Sokan azt hiszik, hogy attól lesznek igaz magyarok, ha zászlókat lengetnek és melleket döngetnek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Holnap repülnek vissza Magyarországra? – váltott témát Jack</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Én még előtte elugrom Los Angelesbe, ott él a lányom családja. Három unoka – mosolyodott el büszkén a nagyapa.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Önnek van családja? – kérdezte Zoli ártatlanul, de Jack arcvonásainak változásából azonnal észrevette, hogy rossz vizekre tévedt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Most repül ki éppen közel húsz évem az ablakon – felelte elrévedve a kérdezett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Sajnálom. Nem tudtam, hogy …. – hangzott a befejezetlen mondat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A továbbiakban a lazac ízharmóniájának élvezetével foglalkoztak. Jack úgy vette észre, hogy a magyarok több alkoholt isznak, mint az amerikaiak innának egy ilyen rendezvényen, de az elmúlt napok eseményei miatt nem érzett erkölcsi alapot a szemrehányásra. Az utolsó fogás elfogyasztását követően az attasé felállt, újra köszönetet mondott az együttesnek, s a résztvevőknek, hogy eljöttek az eseményre, majd bezárta a programot. Informálisan még lehetett volna maradni, de mindenki készülődött. Jack jó utat kívánt Zolinak, a zenész pedig együttérzően megpaskolta a professzor karját.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Próbálja ki a Tai Chi-t, megedzi a lelket – tanácsolta neki.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'arial black', sans-serif;"><strong>Cipő emlékére</strong>:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><span style="font-family: 'arial black', sans-serif;">A közelmúlt tragikus eseményei közben átírták a jövőt. A Republic frontembere már csupán egy fiktív történetben jelenhet meg húsz évvel később. Cipő életórája 47 évnél megállt járásában. Isten nyugosztalja! </span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> <em>Vajon miért csak külhonban kapaszkodunk egymásba? </em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F05%2F10%2Fami_kimaradt_a_regenybol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F05%2F10%2Fami_kimaradt_a_regenybol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F05%2F10%2Fami_kimaradt_a_regenybol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ami kimaradt a regényből - 3"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/05/10/ami_kimaradt_a_regenybol#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7447140" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/bakancs2.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/05/09/ami_a_regenybol_kimaradt_825
Ami a regényből kimaradt - 2
2015-05-09T12:00:59+02:00
2015-05-09T12:00:59+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Szülői gének harca</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/genetic-battle-2.jpg" alt="genetic-battle-2.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="194" height="153" style="margin-right: 5px;" />Az alvás valahogy ma sem sikerült tökéletesre. Hajnal háromkor történt az ébredés. „Ha már így esett, akkor csináljunk valami hasznosat” – biztatta magát Jack. Eszébe jutott, hogy korábban félretett egy rövid ismeretterjesztő cikket, amit mindenképpen el akart olvasni, csak az ismert események miatt megfeledkezett róla. Megkereste az újságot, s kinyitotta a könyvjelzőnél. Megnézte a cikk íróját, név helyett azonban csak egy Incognitus szignót talált. Az igazság az, hogy sokat olvasott már ettől a szerzőtől, viszont fogalma sem volt, hogy kit takar az álnév, s miért rejtőzködik a szerző. Lássuk a cikket. </p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Nemek harca - újratöltve</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>A boldog családi idill a szülők és a gyermekek közös álma. Vajon a génjeink is ezt akarják? Az utóbbi évek kutatásai meghökkentő fejleményekkel szolgáltak e kérdést illetően.</em></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Az ember egy diploid szervezet, ami azt jelenti, hogy minden génből két kópiával rendelkezünk, egyiket az anyától, a másikat az apától kaptuk. Egyre több kísérleti adat utal arra, hogy számos gén működése attól függ, hogy a gén adott példányát melyik szülőtől örököltük. Kiderült, hogy az apai és az anyai DNS-ek vetélkednek egymással, s genetikai eszközök bevetésével ellentétes érzelmekre és cselekvésekre késztetik az utódot. A DNS nem egy tervrajz, hanem inkább egy receptkönyv, amiből a sejt kiolvassa a működéséhez szükséges információkat. Az örökítő anyagunk azonban egy különleges receptkönyv: attól függően, hogy milyen szemüveget használunk, az ételfőzés más-más módjai olvashatóak ki ugyanabból a szövegből. A legjobb példa ennek illusztrálására a két nem kialakulása. Az ember alapértelmezett genetikai programja a női test felépítését határozza meg. A program futását egyetlen fehérje – a pici Y kromoszómán elhelyezkedő SRY gén terméke - képes a férfivá való fejlődés irányába taszítani. Ebből következően, ha egy XY kromoszómapárral rendelkező személy SRY génje nem működik, akkor nő lesz az illető, igaz terméketlen. A szülői konfliktusok genetikája szintén a DNS eltérő működtetésén alapul. Mielőtt részleteznénk magát a folyamatot és annak következményeit, tisztázzuk röviden az alapokat (lásd kulcsszó: epigenetika).</em></p>
<h3 style="text-align: justify;"><em>Az anyai és apai DNS konfliktusa</em></h3>
<p style="text-align: justify;"><em>A genetikai imprinting funkcióját sokáig misztikus rejtély övezte. Harvardi kutatók e folyamat egy döbbenetes aspektusát leplezték le még 2010-ben. A kutatók az egér össz-genom szintű génkifejeződésének vizsgálata során azt tapasztalták, hogy a magzatban zömében az anyától származó gének fejeződnek ki, a fiatal egerek agyában kiegyenlített verseny folyik a szülői gének között a kifejeződésért, míg felnőtt korra az apai gének dominálnak. A tanulmány felfedte, hogy az agy vizsgált régióiban több mint ezer gén áll eltérő szülői irányítás alatt. Az imprinting mintázata tehát dinamikusan változik az egyed fejlődése során. A kutatók azt találták, hogy különösen azon agyterületetek génjei játszanak szerepet ebben a folyamatban, amelyek a szociális viselkedéssel és a motivációval kapcsolatosak. A magzat érintett génjeinek hatvan százaléka az anyai DNS által szabályozott, míg a felnőtt állatoknál ez az arány hetven százalék lesz az apai DNS javára. Figyelmet érdemlő a genetikai imprinting agyi mintázata is, melyből annak funkciójára is következtethetünk. Az anyai gének epigenetikai szabályozása csökkenti a versengést a hipotalamusz funkció gátlásával, míg az apai gének az együttműködést csökkentik a prefrontális kéreg működésének gátlásával. Magyarázatként: a hipotalamusz a primitívebb, ösztönös viselkedést szabályozza, míg a prefrontális kéreg a kognitív funkciók székhelye. </em></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Mi tehát a szülők üzenete a gyermekek felé? Az anya a szocializációt illető információkkal látja el az utódot, az apa pedig a felnőtt életben való harcra készít fel. Az egér csupán modell állat, ám az utóbbi évek eredményei arra utalnak, hogy ugyanezek a folyamatok az emberben is hasonlóan működnek.</em></p>
<h3 style="text-align: justify;"><em>A gének és az elme konfliktusa</em></h3>
<p style="text-align: justify;"><em>A fő kérdés persze az, hogy az emberi elme képes-e ellenállni a gének diktátumának vagy sem. Az erre a kérdésre adott válasz meghatározhatja az egyes népek, sőt az egész emberiség jövőjét. A vak önzés tönkreteheti az emberek és a népek közötti együttműködés törékeny hálóit. Ahol nem értik azt, hogy a Barcelona és a Real Madrid csupán két focicsapat, és az identitásunk nem attól függ, hogy melyik szurkolói csapathoz tarozunk, ott azt sem veszik észre, hogy egy nemzet nem természeténél fogva kettéosztott, és hogy nem feltétlenül kell legyőznünk a másik felet, amely gyakran csak virtuálisan tartozik egy másik közösséghez. Egy manipulálható társadalom nem érzékeli annak veszélyét, amikor egy politikus mást mond, mint amit cselekszik. Egy megosztott, és ezért uralható társadalom nem érti, hogy más népek és nemzetiségek gyűlölete a vadászó társadalmakban ugyan adaptív lehetett, ma azonban garantáltan a társadalmi lesüllyedés felé vezet. A rombolás ugyanis romokat és nem építményeket eredményez. A génjeinkben benne van az együttműködés is, de ha mégis önzésre sarkallnának, fel kellene ezt ismernünk, és tennünk is ellene. </em><em>Ezért hagytuk magunk mögött az állatvilág sötétjét ugyebár.</em></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Szerző</em></strong><em>: <strong>Incognitus</strong></em></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Kulcsszó: epigenetika</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A molekuláris biológia legizgalmasabb kérdéseinek egyike az, hogy miként szabályozódik a DNS működése. Régóta tudjuk azt, hogy a gének kódolják a sejt „igáslovait”, a fehérjéket, melyek funkciója a sejt különféle feladatainak lebonyolítása. Az is ismert, hogy minden testi sejtünk ugyanazt a DNS-t tartalmazza. A kérdés az, hogy egy differenciálatlan sejt honnan tudja, hogy idegsejtté, vagy májsejtté alakuljon. A választ erre a kérdésre az epigenetika adja meg. Napjainkra az epigenetika a modern biológia egyik legfontosabb kulcsszavává vált. Ez a tudományterület azt kutatja, hogy a DNS és az azt körülvevő hiszton fehérje hogyan módosul kémiailag, s hogy ez milyen hatással lesz a gének kifejeződésére. Ha a DNS molekulához metilgyökök (-CH3) kapcsolódnak, akkor nem, vagy alig képződik róla hírvivő RNS, ami a DNS üzenetét viszi a sejtplazmába, ahol fehérje íródik le róla. A DNS kémiai (epigenetikai) módosulásának időben programozott változása irányítja a halálig tartó egyedfejlődést. Ismert volt korábbról, hogy néhány gén metilációs mintázata szülőkről utódokra is öröklődik, ezt a folyamatot nevezzük genetikai imprintingnek. Ha tehát egy apa heréjének ősivarsejtjeiben egy gén imprintálódik, akkor ez a gén az utódban nem fog működni. Ugyanígy az anyai petefészek ősivarsejtjeiben imprintálódó gén is működésképtelen lesz az utódban</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F05%2F09%2Fami_a_regenybol_kimaradt_825%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F05%2F09%2Fami_a_regenybol_kimaradt_825%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F05%2F09%2Fami_a_regenybol_kimaradt_825%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ami a regényből kimaradt - 2"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/05/09/ami_a_regenybol_kimaradt_825#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7444748" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/genetic-battle-2.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/05/08/ami_a_regenybol_kimaradt
Ami a regényből kimaradt - 1
2015-05-08T21:07:46+02:00
2015-05-08T21:07:46+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<h1 style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A hűtlenség biológiája</span></h1>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">BEVEZETÉS </span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A hűség az egyik<img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/hutlenseg.jpg" alt="hutlenseg.jpg" class="imgleft" width="156" height="176" /> legszebb emberi erény. Bizonyos kultúrákban keményen be is tartatják: halállal büntetik meg azt a nőt, aki ellene vétkezik. A nyugati világ bocsánatos bűnnek tekinti ugyan a hűtlenséget, de azért egy elnökjelölt jobban teszi, ha visszalép, ha a sajtó rajtakapja. A közvélekedés szerint a férfiakban nagyobb késztetés buzog egy tiltott légyottra, mint a hölgyekben. Akinek kételyei vannak ezzel kapcsolatban, lépjen be egy szexpartner kereső oldalra, számolja össze a férfi előfizetőket, ossza el ezt a számot az összes a partner keresővel (ami nem tartalmazza a kegyeiket pénzért áruló hölgyeket), szorozza meg a kapott eredményt százzal, s meglátja, hogy az ötven helyett száz százalék körüli értéket kap majd. A szándékolt és a realizált félrelépés között azonban óriási a különbség. Bár, a kérdőívek statisztikái szerint a nők jóval kevésbé csalják meg párjukat, mint azok őket, a formális logika ennek ellentmond, hiszen ehhez mindkét nem részéről egy-egy fél szükségeltetik. A társadalomtudományok az embert döntően kulturálisan meghatározott lénynek tartják, mondván, hogy elménk éles demarkációs vonalat húz fajunk és az állatvilág közé: míg az utóbbiak ösztön-vezérelt biológiai teremtmények, addig az ember szabad akarattal és intelligenciával rendelkező morális lény. Ha a hűtlenségnek elsősorban társadalmi okai vannak, akkor kizárólag magunkat hibáztathatjuk, ha félrelépünk, hiszen elvileg könnyen ellenállhatnánk a csábításnak. Ha azonban a génjeinkben hurcoljuk ezt a terhet, akkor mutogathatunk a DNS-ünkre, mondván genetikai marionett bábuként tehetetlenek vagyunk a kísértéssel szemben. Az ember az evolúció terméke, ezért, hasonlóan az állatokhoz, örökítő anyagának tartalmaznia kell az alapvető viselkedésmintáinak kódját. A kérdés csupán az, vajon akaratunk képes-e felülírni ezt a kódot, vagy pedig a vak ösztöneink uralják észrevétlenül mindennapjainkat. A válaszhoz vezető út annak a problémának a tisztázásán keresztül vezet, hogy viselkedés miként van megírva DNS-ünkben.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A szex értelme</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A hűtlenségnek a szexualitás ad értelmet. Bár bizonyos fajok nagyon jól érzik magukat szex nélkül, a fejlettebb élőlények elsöprő többsége mégis kizárólag ivaros úton szaporodik. Az ivartalan sokszorozódás gyorsabb és egyszerűbb. Miért van akkor egyáltalán szükség erre a macerás tevékenységre? A tankönyvi válasz az, hogy az ivaros szaporodás genetikai változatosságot hoz létre, ami segít egy fajnak túlélni a folytonosan változó környezet kihívásait. Valójában az a helyzet, hogy a szexuálisan szaporodó fajoknál az egész populáció gyűjti a genetikai újdonságokat, amik közül a sikereseket megosztják egymás között. A legújabb elméletek szerint a legfontosabb környezeti tényezőt a testünkben élő kórokozók jelentik. A vírusok, a patogén baktériumok és a gombák olyan gyors alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, hogy a gazdaélőlények csak a genetikai állományuk folyamatos keverésével képesek velük felvenni a harcot. Eszerint a szexualitással kapcsolatos dolgaink, mint az udvarlás, a nemi élvezet, a szerelem, a házasság és a hűség csupán azért léteznek, hogy eredményesek legyünk a mikrobákkal szemben vívott küzdelemben. Mindenesetre, érdekes perspektíva.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Párkapcsolatok</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Az állatfajok párkapcsolatformái ökológiai helyzetüket tükrözik, s genetikailag mereven rögzítettek. De hogy van ez a Föld egyetlen civilizációt építő fajánál, az embernél? Nézzünk szét először a rokonok körében hátha találunk valami kulcsot a kérdésre való válaszhoz. Legközelebbi rokonaink, a csimpánz és a bonobó (törpe csimpánz) eléggé csapodár népség, náluk a nyíltszíni hűtlenkedés inkább szabály, mint kivétel. Másszunk egy kicsit lejjebb az evolúciós létrán. A gorilla a csimpánzokétól merőben eltérő kapcsolatformában él. A nagytestű hím több nőstényre is vigyáz, elsősorban más nagytestű hímek általi potenciális fenyegetettség ellen. Ez a poligámia tipikus esete. Még nagyobb evolúciós távolságra érvén, az orángután monogámiáját találjuk. Bajban vagyunk tehát, nem találunk genetikai fogódzót az ember párkapcsolatát illetően. Ha megnézzük, hogy a különböző korokban és társadalmakban milyen volt a férfi-női viszony, még jobban zavarba jövünk. A hominida őseink párkapcsolati formáira a nemek méretének eltéréséből következtethetünk. Eszerint az Australopithecusok poligámiában élhettek (a két nem között nagy a méretbeli különbség), a közelebbi rokon, a felegyenesedett ember (Homo erectus) viszont monogám lehetett (egyformák a nemek). A vadászó-gyűjtögető őseink valószínűleg időszakosan felbomló monogám kapcsolatban éltek. Később a javak felhalmozása elképesztő poligámiát hozott a társadalmak csúcsain levők számára. A különböző független civilizációk (babiloni, egyiptomi, indiai, kínai, azték és inka) uralkodói potenciájukat jócskán meghaladó háremet gyűjtöttek maguknak. „Feleségeik” száma tízezer körülire rúgott. Az ember csak ámul a pekingi Tiltott Város női lakosztályait számolgatva. Egyes társadalmakban a mezítlábasok számára a monogámia sokszor csak hiú ábránd volt. A legalacsonyabb rendű inkáknak például tilos volt házasodniuk, sőt, kapcsolatot sem létesíthettek a nőkkel. Szabályszegésért csonkolás járt, levágták a fejüket. A középkorra a vallási alapú monogámia lett a jellemző. Sokan úgy gondolják, hogy ezt a rendszert a földesurak másodszülött fiai hozták létre bosszúból, mert ők a vagyon helyett a papi hivatást kapták. A Szentírás túl szigorú olvasatát az elsőszülöttek nem fogadták kitörő örömmel, ezért saját törvényeket hoztak az első éjszaka jogára, s rendszeresítették az orgiákkal egybekötött lakomákat. A modern kor a párkapcsolatok kavalkádját hozta el. Törvényes poligámia csak néhány iszlám országban maradt fenn, de törvénytelenül gyakorolják például egyes mormonok. Érdekesség, hogy Tibetben a kínai megszállás előtt sok asszonynak két férje volt, akik rendszerint testvérek voltak, s így nem oszlott a vagyon. Úgy tűnik tehát, hogy az ember a párkapcsolati formáit illetően tág repertoárral rendelkezik, a génjeink ránk bízták a döntést. Az alapelv az, hogy ha a törvények és a szokások nem tiltják, akkor a tehetős és hatalommal bíró férfiak poligám kapcsolatok kialakítására törekszenek, a nők (illetve annak rokonai) pedig gazdaságossági szempontok alapján döntenek: jobban megérheti egy poligám férfi többedik feleségének lenni, mint egy csóró egyetlen szeme fényének. Az uralkodók persze nem mindig hagyták a nők kezében a döntést.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Szexuális Szelekció</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Az ember olyan kivételes emlős faj, amelynél a férfiak is segítenek az utódok felnevelésében. Nem így van ez az emlősök döntő többségénél. A hímek feladata gyakran egy perc töredéke alatt teljesíthető. Ezzel szemben a nőstények kihordják, szoptatják és nevelik az utódokat. Mivel ők garantáltan hozzájutnak a legjobb hím génekhez, nem kell túl szépnek és erősnek lenniük. Szürkék és kicsik is, ami tegyük hozzá, nem túl igazságos jutalom a szorgalmukért. A hím géneknek viszont küzdeniük kell egymással a genetikai információjuk halhatatlanságért, ezért egyre erősebb, ügyesebb és pompázatosabb testeket építenek. Ezt a folyamatot nevezzük szexuális szelekciónak, szemben a természetes szelekcióval. Világítsuk meg a két folyamat közötti különbséget a páva esetével. A színes pávatollak kifejezetten értelmetlennek tűnnek, hiszen sokat kell táplálni őket, a róka hamar kiszúrja az ilyen egyedeket, akik még csak nem is tudnak jól repülni és elszaladni. A páva nőstények mégis valamilyen ok miatt bolondulnak a káprázatos tollazatért (két lehetséges magyarázatot illetően, lásd box). Egy pávatyúk lehet ugyan, hogy jobban megérti magát egy szürke kakassal, de nem választhatja azt, mivel biztos lehet benne, hogy a következő generáció tyúkjai nem lesznek ilyen megértőek a szürke fiaival szemben, s ezért megszakadna a genetikai folytonossága. A kakasok egyre csak színesednek, a tojók pedig egyre inkább kedvelik ezt. Nos, ez a mókuskerék logikája. Összefoglalva, míg a természetes szelekció révén az egyedek a környezethez alkalmazkodnak, addig a szexuális szelekció a másik nem igényeihez alakítja a testet és a viselkedést. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Az emberi agy és a női szépség eredete</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A madarak és az emlősök esetében szinte kizárólag a hímek színesednek (erősödnek, ügyesednek, dalolnak mesterien, növesztenek hatalmas izmokat és agancsokat, satöbbi). Az ember azonban - a férfi gyermeknevelésben való részvétele miatt - kikerült ebből az egyoldalú rendszerből. Ha valaki befektet, akkor látni akarja annak a hasznát is. A férfi áldozata ezért az igényeinek a megnövekedésével járt együtt. Az ember hímnemű tagjai már nem csupán saját bájaikat mutogatják pávaként, hanem a nőkben is a szépet keresik. A kereslet pedig kínálatot generál. A kínálati oldalon ezért megjelent a női szépség. Továbbá, a férfiak hatalmas intelligenciájukhoz azt megérteni képes női elméket szeretnének társul. Sokak szerint, a kettős párválasztási rendszer volt az emberi evolúció legfőbb motorja, a kölcsönös megfelelés fújhatta fel óriásira az emberi agyat. Ma még csak találgathatunk, hogy pontosan milyen tényező játszhatta a pumpa szerepét. Lehetséges, hogy agyunk alapvetően a dicsekvés eszköze, s csupán pávatollként funkcionál. A hollywoodi filmek gyakran visszatérő motívuma az, amikor a férfi az első estén kisétál a kiválasztottal a szabad ég alá, s elmagyarázza neki a csillagok állását. A színésznő és a mozinéző hölgyek rögtön elalélnak eme nagyfokú értelem spontán megnyilvánulásán. Hasonló katarzist vált ki a filmekben, amikor a férfi az első vacsorán egy japán étteremben a pincértől annak anyanyelvén kéri az étlapot, s az evőpálcikát. Miért értékelhetik a nők e látszólag haszontalan tudást? (Bocsánatot kérek az asztronómus és a japán kollégáktól.) A magasröptű gondolatok talán azt jelzik egy hölgynek, hogy a férfi oly pazar szürkeállománnyal rendelkezik, hogy még ily fölösleges dolgokat is képes elsajátítani. A „magas IQ ® magas pozíció ® sok pénz ® sok gyerek” linearitás rendes társadalmakban még ma is érvényben van. Ezért elegendő a lánc első elemére figyelni, a többi automatikusan teljesül. Egy másik elképzelés szerint arról van szó, hogy az agy egyfajta rádióállomás szerepét játssza, normális működés esetén folyton azt sugározza, hogy parazitáktól mentes vagyok. Amikor valamilyen kórokozó megtámad bennünket, az első tünetek egyike a melankólia. Ilyenkor nem érdekesek a csillagok, az ételre pedig még késsel-villával sem gondolunk, nemhogy pálcikával. A beteges férfiak nem kelendők, mert genetikailag kétségesek. A sziporkázók viszont nem betegek. Egy további elképzelés szerint az elménket a manipulációra és az átverésre használjuk a másik nemért folytatott harc során. Gondoljunk csak bele, hogy miről is társalogtunk legutóbb egy társaságban. Jelen nem lévő személyekről tettünk számukra nem túl hízelgő megjegyzéseket, ugye? Taktikai okokból persze indifferens személyeket feldicsérhettünk az intrikát megelőzően, nehogy kivillanjon a csupa rosszindulat foga. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Az evolúciós dilemma</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A hűtlenséggel kapcsolatban nézzük meg először azt, hogy mi a gének érdeke, s csak ezt követően boncolgassuk, hogy ezek kielégítést nyernek-e. A férfiak esete egyszerűbb. Ők korlátlan potenciával rendelkeznek, ezért génjeik a házasság intézményét erős korlátnak érzik. Kompromisszumot kötnek ugyan a gyermeknevelés terén, de a figyelmük más nők iránt lankadatlan marad. A nők potenciája rendkívül szűk, ezért egy szexualitással kapcsolatos döntés náluk óriási jelentőséggel bír, s így ők jóval megfontoltabbak. A nők génjei megpróbálnak egyensúlyt teremteni az őket érő két ellentétes evolúciós eredetű nyomás között. Egyrészt, egy apa segítségével szeretnék felnevelni a gyermekeket, ezért a női testben a hűség színlelésének képességét alakítják ki, nehogy a partner gének idő előtt lelépjenek. Másrészt azonban, a női gének - a nagyobb genetikai változékonyság ® nagyobb evolúciós siker logikája alapján - változatos partner géneket szeretnének társul az utódokban, ezért nem elégedettek az egyetlen férfi által biztosított genetikai változékonysággal. Sőt, ha már idegen géneket lopunk, legyünk válogatósak, szuperdomináns szépfiúk genetikai változékonysága kellene. A dilemma az, hogy ezek a férfiak csak kis számban vannak jelen a populációban, s zömében már foglaltak, vagy kalandos útjaikat járják. A női géneknek ezért kompromisszumot kell kötniük: szerezniük kell a női test számára egy szürke, de hűséges nevelő apát és egy szuperdomináns génekkel rendelkező szeretőt. Mindez persze csak spekuláció, nézzük, hogy vannak-e bizonyítékaink.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A hűtlenség bizonyítékai</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A férfiak valamivel termetesebbek a nőknél, ami poligám hajlamot sejtet. Kölcsönösen választjuk ugyan egymást, de a férfiak küzdelme mégis erőteljesebb. A küzdelem eredménye csak akkor jelenik meg az anatómiánkban, ha a női oldalon fogadókészség van a győztesen való osztozkodásra. A nemek eltérő magassága tehát a női hűtlenség első bizonyítéka. A férfiak egyéb tulajdonságai is poligámiára utalnak. Ilyenek például a magasabb szintű agresszió, a pozíció és a népszerűség vehemensebb hajhászása, s jellemzőbb a dicsekvés a pénzt, a hatalmat és a befolyást illetően, valamint az a tény, hogy a hipotalamuszuk szexualitásért felelős agyi magvai háromszor méretesebbre nőttek a nőkéinél. A csimpánz nőstények kopulációnkénti teherbeesési esélye százszor kisebb, mint a gorilla nőstényeké. Ezért a csimpánz hímeknek százszor aktívabbnak kell lenniük a gorilla hímeknél. Mi lehet ennek vajon az oka? Valószínűleg az, hogy a csimpánz nőstény a szexet nem csupán szaporodásra használja, hanem például élelemért adja cserébe. A kis valószínűségek törvényét alkalmazva, a csimpánz nőstény el tudja dönteni, hogy ki legyen utódai biológiai apja, a gorilla nőstény ettől sokkal szigorúbban van tartva, alternatívákra még gondolnia sem szabad. A nők megtermékenyülési esélye a két rokon faj között van, ami a női hűtlenség egy újabb bizonyítéka. Az úgynevezett késleltetett orgazmus egy újabb eszköz a nők kezében a biológiai apa kiválasztására. A kéjérzés szinkronizációja az ejakulációval, ugyanis megnöveli a megtermékenyülés esélyét. Elég tehát csak a vágyott férfi tempójával lépést tartani, egyébként pedig frigidet játszani.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A nők a hűtlenségük egy további bizonyítékát is a férfiak testében rejtették el. A csimpánzok heremérete tizenhatszorosa az óriási gorilla hímekének. A jelenséget a sperma kompetíció elve magyarázza: a második hím igyekszik több hímivarsejtet termelvén kiszorítani az elsőnek érkező hím ivarsejtjeit (a vadkan egy liter spermát ürít e célból). A gorillánál érthetően nem rendeznek versenyt az idegen a hímivarsejtek, mert a potenciális donorokat a poligám hím már rég kupán verte. A férfiak here mérete szintén a két rokon közé esik. A következtetés itt is magától adódik. Érdekes módon, a főemlősök hímvesszője is nevetségesen apró. Valójában normális méretűek azok, az emberé túl nagy. Ennek okáról vita folyik. A hosszútávú női döntést valamilyen oknál fogva meghatározza a férfiak örömokozó képessége. Hallott már valaki olyan női érvelést, hogy „az ágyban jöttem rá, hogy Ő az igazi”? Tehát, a méret igenis számít, a nők csupán diplomatikusak velünk, ha ebbéli kételyeinket megosztjuk velük. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Rokonaink nőstényeinek feneke piroslik, amikor termékenyek. A mi nőink valamilyen ok miatt eltitkolják ovulációjuk jeleit előlünk. Mi lehet ez az ok vajon? Különféle vizsgálatok szerint, a nők a szeretőkkel való randevút az ovulációjuk körüli időpontra időzítik, s ilyenkor a férjurak csak esélytelen időpontokat kapnak. Hát ez. Ha szemfülesek vagyunk, követhetjük a női ciklus alakulását. Ovulációkor a nők nagyon kedvesek velünk, ha a mi génjeinkben látják a jövőt, nagyon elutasítóak viszont, ha nem ez a helyzet. A nők bizonyos agyrégiói (pl. az arcuatus mag és a szubfornikális szerv) az ösztrogén hormonok hatására szabályosan újrahuzalozódnak a biológiai ciklusuk során, a házastársak ismerik ennek viselkedésbeli részleteit. A nők (és a férfiak is) egyéb stratégiákkal is próbálják elaltatni a partner gyanakvását. Ennek egy érdekes felételezett módszere a kék szivárványhártya. Hogy ezt megértsük, nézzünk a tükörbe, s hazudjunk valami nagyot. A pupillánk össze fog szűkülni. Ha kékszeműek vagyunk, nyomban észrevesszük a változást, ha sötétbarnák, akkor közel kell hajolnunk a tükörhöz ehhez. A kék szemünkkel azt demonstráljuk, hogy hűek vagyunk. Lehetséges, hogy az északi nők hűségesebbek, vagy csak más a stratégiájuk? Lehetséges, hogy a csúnya emberi arc szintén a hűség demonstrációja? A csúnyaságommal ugyanis azt bizonyítom, hogy nem akarok másoknak tetszeni. Érdekes lenne szép és kevésbé szép arcú népek hűségességét összehasonlítani. A hűséget demonstrálandó napi praktikák tárháza kimeríthetetlen. Bár a férjek általában elég bambák, az anyóssal azonban vigyázni kell, ő nagyon értően figyel, hiszen tapasztalatai lehetnek fiatal korából. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Honnan tudják a nők, hogy egy szuperdomináns géndonorral állnak szemben? A férfiak segítenek ennek felismerésében. Pénzt és pozíciót szereznek, kacsalábon forgó palotákat építtetnek, s betonúton nevetségesen ható terepjárókat vezetnek, mobil telefonnal a kézben jelezvén, hogy épp fontos utasításokat osztogatnak. Akinek ilyesmire nem telik, az dicsekszik, például eltúlzott befolyással, vagy tudományos zsenialitással. A génjeink azonban nem tudják követni ezt a civilizációs robbanást, azért egy stratégiát kellett kitalálniuk korábban. Egy detektort, amely képes érzékelni a férfi dominanciát. A férfiak hónalja olyan szagokat bocsát ki, amelyek jelzik a szociális státuszt. Egy kísérlet során, nőkkel - számukra ismeretlen donorok hónaljából származó - szagmintákat szagoltattak. A hölgyek csak a domináns férfiak mintáit tartalmazó tamponokat tartották izgatónak. A kísérlet érdekessége az volt, hogy a férjes asszonyok érdeklődése jóval magasabb volt a szuperdomináns szagminták iránt, mint a férjezetleneké. Hát igen, a szürke nevelő gének már talonban vannak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Egyes énekes madarak korábban a monogám kapcsolat példaképei voltak. A hímek nem csupán kísérve védik a tojót más hímektől, mint például a vadkacsák, hanem a kotlásban és a fiókák felnevelésében is rész vesznek. Mára az etológusok lerántották álszent magatartásukról a leplet. Ezek az állatok, nemtől függetlenül, szinte más sem csinálnak, mint folyton azt mérlegelik, hogy mi az esélye az utódok túlélésének, ha ők hamarabb lelépnek, mint a partner, illetve, hogyan lehetne minél változatosabb génkombinációkat létrehozni a partner megcsalása által. A kutatók kiderítették, hogy a függő cinege fiókáinak negyven százaléka zabi eredetű. Fura, de nincsenek megbízható adatok az emberi hűtlenség eredményeiről, egy és tíz százalék közé teszik a nem édestestvérek arányát egy családban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A párválasztás genetikája </span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A kutatók egy érdekes összefüggésre bukkantak az egér viselkedését vizsgálván. Az MHC gének egy nagy, száznegyven taggal rendelkező géncsaládot alkotnak, mely az embernél a hatos kromoszómán helyezkedik el. Az MHC fehérjék az immunrendszer alapvetően fontos komponensei, a saját és az idegen antigének megkülönböztetésében játszanak kulcsszerepet. Hibás működésük például autoimmun betegségeket okozhat. A közelmúltban kiderült, hogy az MHC rendszer a párválasztásban is fontos szereppel bír. Bebizonyosodott, hogy az egereknél az MHC összetétel ma még nem ismert módon kifejeződik a szagban, s az állatok ez alapján választanak partnert. Emberekkel is elvégezték a kísérletet: férfiak és nők pólóját szagoltatták meg ellenkező neműekkel, s kiderült, hogy a kísérleti alanyok azoknak a pólóknak a szagát érezték vonzónak, amelyek viselői hozzájuk képest eltérő MHC készlettel rendelkeztek. Ez az eredmény valószínűleg arra utal, hogy az MHC gének bonyolult, egyénre jellemző mintázata alapján meg tudjuk állapítani más személyekkel való rokonságunk fokát, s így elkerülhetővé válik a beltenyésztés, ami a leendő utód egészségét illetően komoly kockázati tényezőt jelent. Sok viselkedés-genetikus feltételezi, hogy a csók a szagminták vételezését szolgálja: a csók az arcra és a ma már ódivatú kézcsók egyfajta előmintavételi protokollok lehetnek, a csókolózás pedig az előzetes mintavétel negatív (nem rokon) eredményét hivatott megerősíteni. Egy másik kísérletsorozatban, amelyben szélesebb körből mintavételeztek, viszont azt találták, hogy a túlságosan nagy különbség (pl. rasszok közötti) taszító hatású lehet. A fenti eredmények statisztikailag értendőek, az egyének preferenciáiban nagyfokú variabilitás figyelhető meg. Ismerünk olyan embereket, akiket kifejezetten izgat a rasszok közötti kapcsolat, mások pedig berzenkednek ettől. A későbbiek során azt is kimutatták, hogy a nők párválasztása az apai MHC génektől függ. Sokan a vérfertőzés elkerülését gyanítják a jelenség mögött. Az MHC tehát inkább az elkerülő magatartásért felelős. Ugyanúgy, mint az a mechanizmus, amely arra készteti az együtt nevelkedett gyerekeket, hogy felnőtt korban ne válasszák szexuális partnerként egymást. A cél nyilván itt is a beltenyésztés elkerülése, hiszen többnyire testvérek nevelkednek együtt. Egy vak mechanizmusról van szó azonban, amit az bizonyít, hogy az adoptált gyerekek és az izraeli kibucokban nevelkedők sem választják egymást felnőtt korukban. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Feromon- és szaglás gének</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Van egyébként egy érdekes dolog a szaglással kapcsolatban. Az embernél hiányzik a feromonok érzékelésére szolgáló vomeronazális szerv. Ennek ellenére a szaglórendszerünk segítségével érzékelünk bizonyos feromon molekulákat, ha nem is túl hatékonyan. A szaglórendszerünk is rendkívül visszafejlődött. Ha kiterítenénk az ember szaglóhámját egy gyufásdoboz felületét sem kapnánk, míg például a kutyánál ez futballpálya nagyságú. A szaglásban résztvevő molekuláris receptorok (az úgynevezett G fehérje-kapcsolt receptorok) száma az embernél drasztikus módon lecsökkent. Az ezeket kódoló gének zöme a DNS-ünk genetikai temetőjében fekszik élettelenül, agyonmutálódott ál-gének formájában. Arról lenne szó, hogy az emberi DNS a feromonok manipulációja ellen védi a testet, mivel az automatikus reakció helyett mérlegelni szeretne? Nem tudjuk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A monogámia génje </span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Az utóbbi években számos olyan gént írtak le, amelyek egyes allélikus formái a hűtlen viselkedéssel kapcsolatosak. Nézzük meg ezek közül a legfontosabbakat. Az AVPR1a gén a vazopresszin hormon egyik receptorát kódolja. Kiderítették, hogy ez a gén a gerincesek számos szociális viselkedésének irányításában alapvető szerepet játszik. Ismert, hogy míg a hím mezei pocok szigorúan monogám, addig a közeli rokon hegyi pocok poligám kapcsolatok kialakítására törekszik. E viselkedésbeli különbség genetikai alapját az képezi, hogy az AVPR1a gén kifejeződését kontrolláló szabályozó elem (promóter) az előbbi fajnál egy picit hosszabb, mint a másiknál. Ez a genetikai különbség azt eredményezi, hogy az előbbi faj hímjeinek agyában - a ventrális pallidum területén - a sejtekben nagyobb mennyiségben képződik a receptor fehérje. De honnan tudjuk, hogy ilyen egyszerű genetikai oka van ennek a látszólag komplex viselkedésnek? Az alábbi kísérletek a molekuláris viselkedésgenetika alapköveit rakták le. Larry Young és munkatársai génsebészeti módszerekkel kicserélték a hegyi pocok promóterét a mezei pocokéra, ami a hegyen élő faj hímjeit az utódokat szorgalmasan nevelő hűséges monogám egyedekké változtatta. Érdekes módon a genetikailag nem „piszkált” hegyi pockokból vazopresszin agyba való fecskendezésével is monogám viselkedést lehetett kiváltani. Ez azért lehet, mert ha két kölcsönható molekula – hormon és receptora – bármelyikének mennyiségét megnöveljük, ugyanazt az élettani hatást érjük el. Na de kit érdekel a pockok szerelmi élete? A helyzet pikantériája az, hogy az embernél is megtalálható az AVPR1 gén két allélikus formája. A meglepett viselkedés genetikusok azonnal munkába lendültek, s kiderítették, hogy a hosszabb promóterrel rendelkezők stabilabb párkapcsolatot létesítenek, mint a rövidebb promóter hordozói. A modern genetikai diagnosztikai technikákkal szinte azonnal megállapítható, hogy egy személy melyik allél variánssal rendelkezik, vannak cégek, akik potom összegért el is végzik a tesztet. Hajrá leendő férjek és feleségek, tudjuk meg, hogy mit fog elkövetni partnerünk a jövőben, s esetleg fontoljuk meg újra a dolgot. Kiderült, hogy az AVPR1a gén az önzetlenséget is befolyásolja. Úgy tűnik, hogy a csapodárság és a zsugoriság, ill. a hűség és a nagylelkűség kéz a kézben együtt járnak. Lehetséges, hogy a genetikánk koherens erkölcsre ösztönöz?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A férfiasság génje</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A tesztoszteron hormon alakítja ki a férfiasságot. Ez a hormon az élet folyamán két nagy hullámban önti el a testet (magzati kor és kamaszkor), s ezáltal eltéríti a férfi test fejlődését a női alapprogramtól. A férfiak között azonban eltérés van e hormon vérbeli szintjében. Ennek oka részben genetikai, részben környezeti. A genetikai hátteret még nem ismerjük pontosan. Azt azonban tudjuk, hogy az elvált férfiakban megnő a hormon szintje, nyilván azért, hogy új partner keresésére motiváljon. Kiderült - nem túl nagy meglepetést okozva -, hogy a tesztoszteron befolyásolja a férfiak viselkedését is: a magas alap hormonszint a kalandor, míg az alacsony szint a hűséges viselkedéssel korrelál. Újdonság azonban az a megfigyelés, hogy a tartósan magas tesztoszteron szint férfias arcot (szögletes, dús arcszőrzetű) produkál, míg az alacsonyabb hormonszintű férfiak arca gyerekes marad. A nők tehát a férfiak arcvonásai alapján elvileg el tudják dönteni, hogy csak egy kalandot vagy hűséges, gyermekszerető partnert keresnek egy férfiben. Valószínűleg e döntést meg is teszik, természetesen tudat alatt. De mire jók vajon a kalandor gének? A nők bíznak abban, hogy a következő generációk hölgytagjai is elcsábulnak majd felnőtt gyermekük férfias vonásaitól egy-egy tiltott légyott erejéig. Ma már sokkal rizikósabb egy „törvénytelen” gyereket megkockáztatni, mint az apasági tesztek előtt volt. Szerencsére a gének egy vak algoritmust követve biztosítják a DNS-ünk generációs folytonosságát. Ennek lényege az, hogy a génjeink motivációkat keltenek az agyban az élvezetek keresésére és kielégítésére, de nem foglalkoznak túlzottan a végeredménnyel. Elég tehát szexuális vágyat ébreszteni, s a fogantatás, mint evolúciós cél automatikusan érvényesül. Fogamzásgátlással, ma már ki tudjuk cselezni ezt a genetikai algoritmust: gyakoroljuk a motivációs szakaszt, de idő előtt megszakítjuk a program futását.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A kalandorság génje</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Egy dopamin receptor gén (DRD4-R7) genetikai polimorfizmust (sokféleséget) mutat az emberben. A gén fehérjét kódoló szakaszában negyvennyolc nukleotid egységből álló ismétlődő DNS szegmensek (ún. VNTR-ek) találhatóak. Az ismétlődések száma egyénenként változó, melyek közül a négyszeres (R4-es allévariáns: 4x48 nukleotid) és a hétszeres (R7-es variáns: 7x48 nukleotid) ismétlődések a leggyakoribbak. Egy kutatócsoport közel kétszáz fiatalt kérdezett meg a szexuális szokásaikról. Kiderült, hogy az R7-es variánssal rendelkezők, nemtől függetlenül, jóval nagyobb gyakorisággal (50%) létesítettek könnyed, egyéjszakás kapcsolatokat, mint az R4-es variánst hordozók (20%). Tudnunk kell, hogy a génjeink csak a motivációs hátteret biztosítják, nem pedig fátum módjára határozzák meg a viselkedésünket. Egy R7-es variánssal rendelkező egyén nem feltétlenül csalja meg a partnerét, aminek lehetnek erkölcsi vagy egyéb okai. A DRD4 gén funkcióját egyébként egy általánosabb jelzővel is lehetne illetni, ez az újdonságkeresés. Az R7-es variáns ugyanis nem csupán hűtlenségre sarkall, hanem magas hegycsúcsok megmászására, szerencsejátékokra, a tudomány és művészetek iránti szenvedélyre, és liberális politikai nézetek vallására. Az R4-es variánssal rendelkezők amellett, hogy hűségesebbek, jobban értékelik a hagyományokat, vallásosabbak, s inkább konzervatív politikai beállítottságúak. Ha ilyen egyszerű lenne a dolog, nem is kellenének általános választások, összegeznénk a népesség genetikai profilját, s az eredmény alapján töltenénk meg képviselőkkel a parlamenti patkót és a városházákat, az R4-es variánsoktól pedig az adóhivatal automatikusan vonná el az egyházi adót. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;"><strong>Személyes végszó </strong> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A fenti érvelések az önző gének szempontjait taglalták. Az önzés genetikai mértéke azonban egyénenként változik. Másrészt a gének az embernél egy olyan agyat alkottak, amely tudattal és erkölccsel rendelkezik. E két fegyver birtokában elvileg ellenállhatunk a DNS-ünk kísértésének. Hogy ez statisztikailag mennyire sikeres, arra vonatkozóan nincsenek megbízható adataink. A szőrös állú szögletes arcú férfiakat kellene megkérdezni erről. A viselkedésgenetika - beleértve annak molekuláris válfaját is - gyermekcipőben jár még. E tudományterület módszerei nem olyan egzaktak még, mint ami más biológiai diszciplínákra jellemző. Ezért a levont következtetéseket is óvatosan kell kezelni. Szakmai szempontból az úgynevezett egy gén, egy viselkedés paradigma korrektsége is megkérdőjelezhető. Az emberi viselkedés rendkívül bonyolult agyműködés eredménye, s nyilvánvalóan sok gén kontrollja alatt áll. Egyetlen allélvariáns alapvető hatással lehet ugyan a viselkedésre, de ismernünk kell a többi gén utasításait a pontos predikciókhoz. Az ember genetikai változékonysága rendkívül alacsony, ezért, lehetséges, hogy sok gén határozza meg ugyan a viselkedést, de mégis mindössze néhányuk változékonysága funkcionális jelentőségű. Úgy tűnik, hogy a viselkedést szabályozó - főként az idegi kommunikációban résztvevő fehérjéket kódoló - génekben a változékonyságot az átlagtól magasabb arányban és hosszabb távon tartja a természetes és/vagy a szexuális szelekció. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Szerző: Jack O’Neil</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">Appendix</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A <span style="text-decoration: underline;">megszaladt szelekció elmélete</span> (Ronald Fisher) szerint, ha néhány nőstényben kialakul valamilyen preferencia egy testdíszre, ez a bolondéria egy önerősítő folyamat révén elterjedhet az egész populációban. A folyamat lényege, hogy a szuperdíszes hímeket kedvelő nőstényeknek szuperdíszes fiai lesznek, akik jobban vonzzák majd a díszeket kedvelő nőstényeket, és így tovább. Beindul egy önerősítő folyamat, amiből kiszállni (szürke hímet választva) egyet jelent az evolúció süllyesztőjében való eltűnéssel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'comic sans ms', sans-serif;">A <span style="text-decoration: underline;">jó gének elmélet</span>e (Amotz Zahavi) szerint a nőstények a hímeket a fittségük alapján válogatják. A fittséget többféle tulajdonság is jelezheti: egy párviadalon való győzelem a fizikai rátermettséget, a szimmetrikus testfelépítés és az ügyesség a gének megfelelő működését, a fényes tollak és piros tarajok pedig a kórokozó-mentességet jelzik a nőstények számára. </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F05%2F08%2Fami_a_regenybol_kimaradt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F05%2F08%2Fami_a_regenybol_kimaradt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F05%2F08%2Fami_a_regenybol_kimaradt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ami a regényből kimaradt - 1"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/05/08/ami_a_regenybol_kimaradt#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7443826" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/hutlenseg.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/egy_tavoli_nap_ebredes
Egy távoli nap: Ébredés
2015-04-26T14:57:39+02:00
2015-04-26T14:57:39+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Időpont</strong>: Egy távoli nap a jövőben; </em><strong>Helyszín</strong>: Valahol a felhők felett</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> <i>Szép új jövő</i></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/torony.jpg" alt="torony.jpg" width="260" height="285" class="imgleft" style="margin-right: 5px;" />Fény, sötétség, újra fény, de nagyon vakít. Egy identitását kereső elme próbál információkat szerezni a külvilágról. Perceket vett igénybe, amíg a kábulat annyit oszlott, hogy az elme felismerje önnönmagát, de még nem látszott és hallatszott semmi abból, ami a külvilágból érzékszervekkel felfogható. Jack első gondolata az volt, hogy felébredt, tehát sikerült a terve. Mély nyugalom árasztotta el a testét. Lassan tisztulni kezdett a látása. Körülötte homályos alakok álltak, úgy tízen lehettek. De micsoda emberek, ha egyáltalán azok voltak. Magas, karcsú, büszke-tartású férfiak és nők. Jack látása tovább élesedett. Az idegenek csiszolt elefántcsont-csillogású, testre feszülő fehér ruhát viseltek. Az öltözéküknek különös hatása volt, mintha mázsás súlyú márvány páncél volna. Ha nem mozognának, szobroknak gondolná viselőjüket az ember. A lények arca europid-szerű, de rendkívül szabályos és hibátlan. A szemük volt a legkülönlegesebb: az emberétől nagyobb, gyönyörű ívű, kristálytiszta színekben pompázó, és valami leírhatatlan intelligencia sugárzott belőlük. Magabiztos nyugodtság áradt mindegyikükből. Nem fordítottak túlságosan nagy figyelmet a jövevényre, inkább magukkal voltak elfoglalva. Furcsa módon, nem beszélgettek, mégis - a mimikájukból ítélve - úgy tűnt mintha kommunikációban állnának egymással. Vagy csak a hallásával lenne probléma? Minden olyan hangtalan volt. Jack korábban sokszor eljátszott egy gondolattal. Úgy vélte, a világ, amiben él annyira abszurd, hogy nem lepődött volna meg, ha az ő személye valójában nem is létezne, csupán egy számítógépes játék által generált virtualitás lenne. A játék lényege pedig az, hogy fel kell ismernie ezt a helyzetet ahhoz, hogy felébredhessen és egy magasabb szintű álomban folytathassa a létét. Ez következett volna be? Vagy a Mennyországban lenne? Nem félt egyáltalán, inkább csak csodálkozott. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Üdvözöllek, Jack – szólalt meg a hozzá legközelebb álló nő angolul, de idegenül hangzó akcentussal. Hangjában fura mennyei dallam csendült. A nő elmondhatatlanul gyönyörű volt, a szeme égszínkék, a haja ébenfekete, a bőre pedig hófehér. Az alakja tökéletes volt, egyenes tartása büszkeséget sugárzott. Így folytatta:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A nevem Gleera. Én viselem majd a gondjaidat az elkövetkezőkben. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A Gleera név ismerősen csengett a fülében, de pillanatnyilag nem tudta hová tenni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Kik vagytok? Hol vagyok? Milyen évet írunk ma? – záporoztak Jack kérdései. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Mi az Églakók vagyunk, legalábbis a földi emberek így neveznek bennünket. Ami a többi kérdésedet illeti, hamarosan mindent megtudsz – válaszolta a nő szelíd nyugalommal.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">„Meg van! Az üldözős álmaimban kiáltottam ezt a nevet” – villant a férfi agyában a felismerés. Továbbra sem értette, mi történik vele. Megpróbált feltápászkodni, de az izmai egyáltalán nem engedelmeskedtek. Gleera széttárta a karját, aminek hatására egy óriási kétdimenziós kép jelent meg, elválasztva a fekvő férfit a háttérben álló lényektől. A csodaszép nő Jack oldalán maradt, s onnan figyelte nyugodt arccal a videót.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Video 1.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Egy ötvenes férfi arc jelent meg a képernyőn.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>- Helló, főnök, Gerry vagyok. Készítettem neked egy videót, hogy megértsd, mi történt az elmúlt harminc évben, abban az esetben, ha nem lennék ott, amikor felébredsz majd. Már ha felébredsz, amit szívből remélek </em>- köhécselt zavartan a férfi.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>- Sajnos, nem tudok jó hírekkel szolgálni. Mivel eltűntél, a csoportot szélnek eresztették. Jenny New Yorkba került, Peng Hai valószínűleg visszament Kínába, de azóta semmilyen hírt nem hallottam felőle, pedig megpróbáltam felkutatni. Julia hazament Németországba, Michael Kapista pedig, ha jól tudom, jelenleg Indiában dolgozik, bioinformatikusként. A PhD hallgatók is mind elmentek San Diegóból, de úgy tudom, hogy mindegyikük megcsinálta a doktoriját máshol. Szóval, az embereid miatt ne aggódj. Nekem többen is ajánlottak állást, köztük egy volt munkatársad, Beth Cantor, a Cornellről. Azt mondta, hogy sok jót hallott rólam. Gondolom tőled. Végül is az itteni kollégád - Bruce Cohen - ajánlatát fogadtam el, azért, hogy segítsem a rákkutatást, mivel két fontos ember élete függött ettől. Sajnos, nem sokáig tudtunk dolgozni ezen a témán. A közhangulat erősen tudományellenes lett, amit meglovagoltak a populista kormányok és egyben gerjesztették is azt. Nem haladt előbbre a rákkutatás, valójában semmilyen más kutatás sem. Bruce csoportjában természetes alapú fogkrémeket és arckrémeket fejlesztünk. Alakult egy homeopátiás részleg is. Engem akartak kinevezni a vezetőjének, de visszautasítottam. Persze, finoman, nem direkt módon, mert mostanság vigyázni kell. Kevés az állás és figyelnek. Van egy ismerősöm a belbiztonságnál, innen tudom, hogy még nem vagyok rajta a listán. ….. Szóval, így állunk. Megbeszéltem a nővéreddel, s ő is beleegyezett, hogy adjak nektek még harminc évet abban a reményben, hátha addigra változik a helyzet. Suzanne egyébként üdvözöl. …. Karl már nincs velünk. Hidd el, jelenleg jobb mínusz kétszáz fokon lenni, mint testhőmérsékleten. Megpróbálok életben maradni, hogy kiszabadítsalak benneteket, ha eljön az idő. Kitartás, aludjatok jól, főnök.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Elsötétül a kép, majd újra kivilágosodik</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>- Még egy dolog, főnök. Jackie mindenáron maradni akart, Nicole mellé fektettem. Viszlát.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Elsötétül a kép, majd újra kivilágosodik.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- <em>Tényleg egy utolsó dolog, aztán nem zavarlak már</em> – mondta Gerry, de az arcvonásain előbukkanó zavarodottság jelezte, hogy közben értelmezni próbálja a saját szavait. <em>- Szóval, miután lezártam a kapszulát egy fura, pipázó alak jelent meg a katakombában. Jó szándékúnak látszott, de nem jöttem rá, mit akar. Nem jelentkezett azóta. Találtam viszont egy csontvázat a kapszuláitok mellett.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Video 2.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Egy ősz, megfonnyadt, remegő kezű öregember jelent meg a képernyőn. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>- Szia, főnök! Megint én vagyok, Gerry. „Megint”, hát igen, harminc éve beszéltünk,… illetve jelentkeztem legutóbb </em>– javított indiszponáltan a „fiú”.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>- Sajnos, a helyzet egyáltalán nem javult, sőt …. Egyesültünk Európával, egy új nagy Egyesült Államok jött létre. Kína az egyetlen komoly ellenfél. Mindenki attól tart, hogy háború készülődik. A kínaiak építettek egy óriási tornyot, erre válaszul mi is építettünk egyet. A felhők fölé érnek, innen a Földről nézve igen félelmetesek, de egyben lenyűgöző is a látvány. Az összes kutató és fejlesztő mérnök fenn dolgozik, fél-fél millió ember tornyonként. Állítólag katonai fejlesztések folynak, és talán biológiai kutatások is. Sajnos, rákerültem a listára. Észrevették, hogy nem vagyok megbízható. A bennfentes barátom kerül, ezért nem tudok sokat. Nagyon csalódott lennél a dolgok alakulásával. A butaság és a félelem lett a Földön az úr. A nyugati civilizáció lényegében összeomlott, mivel annak alappillérei egyáltalán nem működnek. A demokrácia kiüresedett. Léteznek még ugyan választások, de például legutóbb a már tíz éve hatalmon lévő elnök a kampány során börtönbe záratta a riválisát, akit azzal vádolt meg, hogy nem elég hazafi, mert háborúellenes programot hirdetett meg. A nép pedig éljenzett ehhez. Mármint a bebörtönzéshez. Tömegek vonulnak naponta az utcán háborút követelve. Érted te ezt? Cudar világ </em>- sóhajtott egy nagyot az öregember, ami köhögésrohamot indított el nála. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A keletkező szünetben Jack alaposon megvizsgálta az arcát. Gerry tekintete elveszítette a régi fényét. Ezt a mindig aktív, optimista és jó humorú embert alaposan megtörte kora és a történelem. Az idős férfi folytatta a gondolatait.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>- A kapitalizmus is csak látszólag működik. Az elnökhöz és a pártjához nem kötődő cégek vezetőit kriminalizálják és megfosztják őket mindenüktől. Pártemberek a cégtulajdonosok. A gazdaság államosítása is gőzerővel zajlik. Nincs verseny, vacak minden és drága. Sok terméket csak utalványra lehet venni, a pénz kezd visszaszorulni. Az értelmiség ellenséges osztály lett, egyre több egyetemet zárnak be. Nagyon nehéz ma világos fejjel élni. … Főnök, …. </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Hosszas szünet, közben az öregember köhög és köszörüli a torkát. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>- …. tüdőrákot diagnosztizáltak nálam, ……. a volt diákod haldoklik. Az orvos szerint már csak napjaim vannak hátra</em> – mondta Gerry elcsukló hangon. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>- Sokat gondolkodtam, mit tegyek veletek. Felébresszelek-e benneteket, vagy csak téged, s te majd eldöntöd, mi legyen Nicole-lal. Abban sem vagyok biztos, hogy a jelen körülmények között sikerülne-e egyáltalán az ébresztés. Azt hiszem, te is a maradás mellett döntenél. Beszéltem Joanne-el, Suzanne lányával. Vele egyetértésben, adtam még nektek időt, kétszáz évet a biztonság kedvéért. Hozzákapcsoltam a kapszuládhoz egy rádióadót, ami két nappal az idő lejárta előtt segélykérő jeleket fog kibocsátani. Remélem, hogy megtalál benneteket valaki, és hogy a mainál egy sokkal jobb világban ébredtek majd fel. Ég veled, főnök! Álmodj szépeket, s ne felejtsd el a régi tanítványodat! </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Gerry megpróbálta kikapcsolni a videót mielőtt elsírta magát. Nem sikerült neki.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack is zokogni kezdett meghatottságában, de egy újabb fejlemény azonmód elmosta a könnyeit. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ez pedig itt a mi világunk – mutatott körbe Gleera a két kezével, miközben fellibbent az eddig egy szobát képező fehér, vászonszerű anyag, s a létrejött teret egyúttal valószerűtlen földöntúli ragyogás töltötte be. A látványtól Jack szeme a maximális méretűre kerekedett, az álla pedig elvesztette az izomtónusát. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">….</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Szikrázó napsütés, felhők sehol, kellemes, hűvösen simogató friss levegő - ezek voltak Jack az első érzékei a kitárult világról. A tárgyak és a buja növényzet különféle színekben pompáztak, melyek közül sokat Jack eddig még sohasem látott. Számos mívesen formázott szobor állt egyes helyeken, elsősorban embereket és állatokat formázva. Az épületek falai színesnek és egyben fémesnek hatottak, mégis áttetszőek voltak. A tárgyak kompaktnak tűntek, különös, soha nem tapasztalt szilárdságú alakzatok benyomását keltették. Mindent, beleértve az embereket is, valami halványan csillámló glória-féleség vett körül. A színes formák vizuális harmóniájukkal uralmuk alá vonták a teret. Egy érdekes illat hatott át mindent. Talán a ’fenséges’ kifejezés illett rá leginkább. Az építmények és a tárgyak egy hatalmas kiterjedésű fémszerű felszínen álltak. Az emberek talpa azonban nem közvetlenül érintkezett a talajjal, hanem néhány centiméterrel felette lebegett, mégis lépesekben közlekedtek, kivéve egy-két gyereket, akik korcsolyázó mozdulattal szaladgáltak csillogó színes ruháikban. A felnőttek komoly léptekkel siettek, vagy egymással barátságosan beszélgettek, de úgy, hogy a szájuk nem mozgott. Közben eloszlott körülötte a tömeg, csak Gleera maradt mellette, aki érdeklődő szemét a Jackébe mélyesztve figyelte a jövevény minden mozdulatát. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Mindez nem a valóság, ugye? – kérdezte Jack a nőre nézve.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Attól függ, mit értünk valóságon – felelte kitérő mosollyal a nő.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack nem érzett elegendő erőt, hogy egzaktul kifejtse a ténylegesen létező és a virtuális fogalmak közötti alapvető különbséget. Észrevette azonban, hogy a szeme előtt egy szemüvegszerű valami lebeg. A mutató és a hüvelykujja közé fogta, s elmozdította a szeme elől. Hirtelen nagyot változott a világ, a színek zöme gyakorlatilag eltűnt, a megmaradók pedig kifakultak. A gyerekek színes ruhái a felnőttekéhez hasonló fehérré változtak, az épületek átlátszatlanná váltak, s a ragyogó glória is eltűnt a tárgyak és az emberek körül. A legmeglepőbb az volt, hogy megszűntek a szobrok, a díszítőelemek, sőt a növények és az illatok is. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Mi ez az egész? – nézett Jack kérdően Gleerára.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Hologramok – válaszolta a kérdezett, s közben figyelte a hatást a férfi arcán.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- De ez a szemüveg tapintható.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Az egy tapintható hologram – mosolygott a nő.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Tehát bizonyos dolgok átmenetek a valóságos és a virtuális között … – állapította meg Jack, amivel egy ismételt próbálkozást tett a helyzet tisztázására. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Gleera nem reagált, csak megértően mosolygott. Jack továbbra is kérdően nézett a nőre, aki felhúzott szemöldökkel ingatta a fejét, jelezvén, hogy a probléma megfogalmazása pontatlan. A férfi egyelőre feladta a további faggatózást a témáról.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A Földön vagyunk? – kérdezte.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Igen, de nem a felszínén, hanem egy magas torony tetején – válaszolta a fürkésző tekintet.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ez az a torony, amit Gerry említett a videóban? </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Igen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Milyen évet írunk?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Földi időszámítás szerint 2292. Ahogy a barátja elmondta, hajszálpontosan 260 évet aludt. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Szentisten! – hüledezett a férfi, felfogván a tényleges helyzetet. - Mi van a másik kapszulával? Abban feküdt egy nő, Nicole-nak hívják.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Jack, Téged a nyílt óceánon találtunk meg. Észleltük a rádióadód segélyhívását, és elmentünk érted. Nem volt másik kapszula.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">„Elönthette a víz a katakombát, így kerülhettem ki valahogy onnan” – gondolta. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Hogyan lehetne megtalálni?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Át tudjuk pásztázni az óceán felszínét, s ha ott van, akkor meg is találjuk. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nagyszerű! – derült jókedvre Jack. – A lány nagyon beteg végstádiumú agydaganata van – tette hozzá óvó hangsúllyal. - Remélem, hogy meg tudjátok majd gyó …</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Sajnos a kapszula nincs a víz felszínén – vágott közbe Gleera.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack kérdően nézett a nőre: - De hiszen csak most beszéltünk erről – hebegett csalódottan.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Mi nagyon gyorsan tudunk cselekedni – válaszolta a nő.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- De …. – azt akarta kérdezni a férfi, hogy mivel Gleera senkivel sem beszélt a problémáról, hogyan szerzett mégis információkat, jobban aggasztotta azonban szerelme sorsa, ezért halasztotta e probléma tisztázását. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A szárazföldön valahol nem lehet?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ott jóval nehezebb megtalálni. Közben átnéztem az adatbázisainkat is, nincs benne említés másik kapszuláról.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Az is lehet, hogy a katakombában ragadt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ehhez koordináták kellenének.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">„Meg kell találnom Nicole-t mindenáron” – gondolta eltökélten Jack. „De ha kibírt 260 évet a fagyban, néhány nap csúszás még belefér” – fűzte tovább a gondolatait. A férfin közben rendkívüli álmosság vett erőt. Küzdött ellene, hiszen nagyon fontos kérdései voltak még. A szemhéjainak súlya azonban meghaladta akaratának erejét, s hirtelen mély álomba zuhant.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> ♦ <em>A jövő garanciája a jelen folytonossága ♦</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Folytatás következik.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2Fegy_tavoli_nap_ebredes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2Fegy_tavoli_nap_ebredes%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2Fegy_tavoli_nap_ebredes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egy távoli nap: Ébredés"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/egy_tavoli_nap_ebredes#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7392284" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/torony.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/55_nap_2_uzenetrogzitok_es_rogzitett_uzenetek
55. nap/2: Üzenetrögzítők és rögzített üzenetek
2015-04-26T14:52:38+02:00
2015-04-26T14:52:38+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Időpont</strong>: Július 31., szombat; </em><strong>Helyszín</strong>: Rick Moranis nyomozó irodája</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><i>A szó elszáll, az üzenet megmarad </i></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/rogzito.jpg" alt="rogzito.jpg" class="imgleft" style="margin-right: 5px;" width="241" height="185" />Rick Moranis nyomozó gondterhelten ült az irodájában. A kezében két üzenetrögzítő chipkártya volt. Az egyiket Jack, a másikat Nicole lakásának telefonjaiból szerezte. Volt még három felvett telefonbeszélgetés is a birtokában. Ezeket barátja, a CIA nagyfőnöke adta neki titkos ajándékként, melyeket sajnos a nyomozáshoz nem tudott használni, hiszen ma kapta őket kézhez. A felügyelő elsőként a Nicole lakásából elhozott chipet dugta be a számítógépébe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Július 17., Nicole üzenetrögzítője</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Greg Bradock</strong>: <em>Szia, Nicole! Greg vagyok. Megkaptam az üzeneted. Mélységesen le vagyok sújtva. El sem tudom mondani, hogy mennyire fáj nekem, ami veled történt. Megnéztük az O’Neil által készített felvételeket, …</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Rövid csönd.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>Nem akarlak áltatni, sajnos nem tudunk segíteni. A szakértőink szerint túlságosan előrehaladott állapotban van az a valami a fejedben, az operáció során meghalnál. Úgy gyanítjuk, hogy a kínaiak mérgeztek meg Newarkban valamilyen gyorsan ható rákkeltő anyaggal. Nyilván bosszúból tették, mert a beépített emberükből kiszedted az információkat. Meg kell, hogy mondjam, nagyon rossz érzés volt tudni, hogy az a newarki pasi nap-mint-nap hozzád ért.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>San Diegóban is jól haladtak a dolgok, O’Neil már a lábaid előtt hevert, csak ki kellett volna facsarnod belőle a technikáját. Remélem a sportemberünk nem nyúlt hozzád. Csak annyi volt a feladata, hogy féltékennyé tegye O’Neilt. Azért hasznát is vettük. Megmentett, amikor el akartak rabolni a kínaiak, hogy kiszedjék belőled, mit tudtál meg a proftól. Miket beszélek itt, hiszen …. Nicole, el sem tudod képzelni, hogy mennyire sajnállak. Sohasem foglak elfelejteni. Tudod, mit érzek irántad. Ég Veled! Védett vonalról hívlak. Kérlek, töröld ezt az üzenetet.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Július 17., A CIA felvétele</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Greg Bradock</strong>: <em>Dunaway úr, a küldetése véget ért.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Rick Dunaway</strong>: <em>Küldetés! Nevezzük inkább zsarolásnak.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Greg Bradock</strong>: <em>Szerintem fogjuk fel üzletként a dolgot. Mindketten jól jártunk. Sőt, még a kínaiak is.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Rick Dunaway</strong>: <em>Ha legközelebb üzletelünk, egy kezelhetőbb fruskát kelljen pesztonkálnom, ha kérhetem.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Greg Bradock</strong>: <em>Tudja jól uram, hogy nem lesz legközelebb.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Rick Dunaway</strong>: <em>Remélem is. A soha viszont nem látásra!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Július 21., Jack üzenetrögzítője</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Gerry</strong>: <em>Helló, főnök! A rendőrök kerestek reggel fél kilenckor az intézetben. Rám számíthatsz, ha valami gond van. De remélem, nincs semmi komoly probléma.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Július 21., Jack üzenetrögzítője</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Patricia</strong>: <em>Szia, Jack! Azt szeretném mondani, hogy nagyon megbántam, amit veled tettem. Kérlek, bocsáss meg és adj nekem még egy esélyt. Láttalak a tévében. Majd még hívlak</em> – mondta sírógörcsökkel megszakítva az üzenetrögzítőre a csalfa hitves. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Július 23., A CIA felvétele</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Gerry</strong>: <em>Ted Sears úrral beszélek?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Ted Sears</strong>: <em>Igen, én vagyok az. Mit óhajt?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Gerry</strong>: <em>Samuel Beckett ajánlotta önt. Beszélhetnénk egy rendkívül sürgős ügyben?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Ted Sears</strong>: <em>Rendben. Találkozzunk egy óra múlva a Beech street és a Második sugárút sarkán. Egy szürke kalap lesz rajtam.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Július 23., A CIA felvétele</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Ted Sears</strong>: <em>Nem fogja elhinni, hogy milyen megbízást kaptam egy órával ezelőtt.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Jang:</strong> <em>Csupa nyuszifül vagyok Ted.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Ted Sears</strong>: <em>O’Neil fiatal beosztottja kért meg, hogy szabadítsam ki a főnökét a fogdából. Kicsi a világ, ugye?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Jang:</strong> <em>Hát szabadítsa ki O’Neilt, Ted. Aztán szabaduljon meg tőle</em> – nevetett az ostoba szójátékán a kínai ember.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Ted Sears</strong>: <em>Én is úgy gondoltam</em> – harsogott a röhögés a vonal másik végén is. - <em>Viszlát!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/pipa.jpg" alt="pipa.jpg" width="152" height="105" class="imgleft" />Ha a felvételek tartalmáról az érintettek időben tudomással bírnak, az alapvető hatást gyakorolt volna az események alakulására. Talán Jack és Patricia élhették volna tovább szabványos életüket, s több emberélet is elkerülhette volna a megsemmisülést. A nyomozót különösen két rendőr elvesztéséért érzett személyes felelőssége nyomasztotta. Eredetileg az volt a terve, hogy Jacket szökni hagyja, s így kapja el a szökését segítőket, akik – meggyőződése szerint – likvidálni akarták a férfit. Nos, itt lépett volna közbe a felügyelő. Megbeszélte a két őrrel, hogy színleljenek alvást, s engedjék megszökni a professzort. Csakhogy hiba csúszott a számításba. A nappalis őrök elfelejtették regisztrálni, hogy egy másik férfit is beraktak a cellába, s nem volt meg az egyébként kötelező átadás-átvétel sem, ami végül is felborította a tervet. Rick Moranis felügyelő elgondolkodott azon, hogy betegye-e Jack kapszulájába a rögzített anyagokat és esetleg egy Peng Hai szerepéről szóló rövid beszámolót. Megkedvelte ezt az embert, s reménykedett, hogy felébred majd. Biztosan érdekelné a vele kapcsolatos történések háttere. Elképzelte a professzor megnyúlt arckifejezését, ahogy hallgatja szeretteit és ellenségeit, s elgondolkodik, ki melyik kategóriába is tartozik pontosan. Elmosolyodott ezen, s magának az életnek a bonyolultságán. Talán hasznos is lehetne ez az információ, hiszen nem egyedül érkezik az új világba. Tudnia kellene, hogy ki is valójában a szerelme. Vagy majd elmondja neki a lány személyesen? Rövid töprengést követően egy gyors mozdulattal a megsemmisítőbe dobta az összes anyagot, majd nagyot leszívott a pipájába. Egyetemi jó barátja, a tőle jóval nagyobb ívű karriert befutó CIA főnök tájékoztatta az események hátteréről, ő pedig biztosította őt arról, hogy a kínai szál maradéktalan elvarrásáról személyesen gondoskodott. Habár Peng Hai likvidálását csak a CIA főnökkel való vacsorát követően tudta helyes kontextusba tenni. A kínai tábornok esetén eltöprengett. Mi van, ha mégsem őrült, s valóban egy idegen tudat készül birtokba venni az emberi elmét és a szuper-intelligens emberek által megalkotandó gépi intelligenciát? Ha ez a helyzet, mi lehet a célja vajon e kolonizációval? Pragmatikus elméjét nem izgatta túl sokáig ez az elvont téma. Ő maga úgysem éli meg ezt az időt. A vízpára pöfögése közben elgondolkodott viszont azon, ha Jack életét egy regény dolgozná fel, akkor ez a megoldás befejezetté tenné-e a történetét. Arra a következtetésre jutott, hogy a jövőbe való menekülés végül is a problémák egy sajátos megoldása, de mindenképpen megérdemelne egy folytatást. Persze, ha felébred majd a főhős. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> ♦ <em>A kimondott szó elszáll, a rögzített megmarad ♦ </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em> </em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F55_nap_2_uzenetrogzitok_es_rogzitett_uzenetek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F55_nap_2_uzenetrogzitok_es_rogzitett_uzenetek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F55_nap_2_uzenetrogzitok_es_rogzitett_uzenetek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=55. nap/2: Üzenetrögzítők és rögzített üzenetek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/55_nap_2_uzenetrogzitok_es_rogzitett_uzenetek#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7392234" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/rogzito.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/55_nap_az_esemenyfolyamok_osszefutnak_vezerjatszmak
55. nap: Az eseményfolyamok összefutnak: Vezérjátszmák
2015-04-26T14:52:22+02:00
2015-04-26T14:52:22+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><i><strong>Időpont</strong>: Július 31., Szombat; </i><strong>Helyszín</strong>: éteri vonalak</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/wwww.jpg" alt="wwww.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="151" height="174" style="margin-right: 5px;" />CIA igazgató</strong>: <em>Tábornok úr! Szeretném megköszönni, hogy fogadta a hívásomat.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Chang tábornok</strong>: <em>Mit óhajt? </em>- kérdezte mogorván a generális.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató:</strong> <em>Tudomásunk van a genetikailag módosított ember előállítását célul kitűző programjukról.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Chang tábornok</strong>: <em>Nekünk is az önökéről.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>A programjuk célja iránt szeretnék érdeklődni.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Chang tábornok</strong>: <em>Miért, az önök programjának mi a célja? </em>– kérdezett vissza a kínai titkosszolgálatok vezetője.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Mi csupán követő stratégiát folytatunk. Nem szabad hagynunk, hogy Kínáé legyen az elsőbbség ezen a területen. Mindazonáltal, ez egy több évtizedet is átívelő projekt. Ilyen időtávlatban nem lehetünk bizonyosak abban, hogy országaink a későbbiekben is a szembenállás politikáját követik majd. Együttműködést ajánlok önnek, a közös jövő reményében. </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Chang tábornok</strong>: <em>Nem érti a céljaimat </em>– váltott át többes számból egyes szám első személybe a tábornok.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Dehogynem. A szuper-intelligens embereket a technológiai fölény megszerzése érdekében akarják felhasználni. Szerintem ezeket az embereket nem lehet kordában tartani, nem fogják elfogadni az utasításaikat.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Chang tábornok</strong>: <em>Téved, én tudom kontrollálni ezeket a ….z embereket. Önök viszont valóban az említett helyzettel szembesülnének. Nem az engedetlenség lenne azonban a fő problémájuk, hanem az, hogy a szuper-intelligensek által létrehozott mesterséges intelligencia rövid idő alatt átvenné az uralmat az emberek felett. Kipusztulnának a teremtményeikkel egyetemben, ha sikerrel járna tervük, de persze nem fog.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Önökkel együtt pusztulnánk el – </em>reagált viccesen az igazgató<em>. - Nem értem, miért gondolja, hogy csak minket fenyeget a gépi intelligencia hatalomátvétele, s önöket nem.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Chang tábornok</strong>: <em>Az agynak nincs esélye a gépi értelemmel szemben. A szuper-intelligensek feladata mindössze egy olyan műszaki-tudományos szint létrehozása, amely az önfejlesztő számítógépek kifejlesztéséhez vezet. Innentől az események hiper-exponenciális sebességre kapcsolnak majd. A másodperc töredéke alatt nagyobb ütemű lesz a fejlődés, mint az emberiség teljes történelme folyamán.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Ha már a fikció birodalmában járunk, nem igazán értem, hogy a kínai út miért követne egy eltérő forgatókönyvet, mint az amerikai.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Chang tábornok</strong>: <em>Nem is értheti. Elégedjen meg annyival, hogy létezhet olyan értelem, amely bármilyen más intelligenciát képes az irányítása alá vonni. </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Egy ilyen intelligencia kialakítását tervezik?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Chang tábornok</strong>: <em>Nem kell kialakítani, már létezik.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Csak blöfföl</em>.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Chang tábornok</strong>: <em>Nem blöffölök, éppen egy ilyen intelligencia képviselőjével beszélget.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az igazgató számára egyértelművé vált, hogy beszélgetőpartnere megőrült, a tábornok pedig tisztában volt azzal, hogy az igazgató ezt fogja gondolni, ezért tartotta kockázatnélkülinek az iménti információ megosztását vele. Az igazgató sajnálatát fejezte ki, hogy a megbeszélés eredménytelenül ért véget, de kérte a tábornokot, hogy tartsák fenn a továbbiakban is a közvetlen kapcsolatot. Az együttműködés ugyanis nem elsősorban a genetikai programok miatt fontos, hiszen ezek esetleges sikerét személyesen már egyikük sem élheti meg, hanem számos egyéb biztonságpolitikai kérdést is érdemes lehet egyeztetni. Habár a tábornok karrierjét a CIA feje nem gondolta hosszú-távúnak, mivel szerinte a kínai vezetés is észre fogja venni, hogy megbolondult. </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F55_nap_az_esemenyfolyamok_osszefutnak_vezerjatszmak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F55_nap_az_esemenyfolyamok_osszefutnak_vezerjatszmak%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F55_nap_az_esemenyfolyamok_osszefutnak_vezerjatszmak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=55. nap: Az eseményfolyamok összefutnak: Vezérjátszmák"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/55_nap_az_esemenyfolyamok_osszefutnak_vezerjatszmak#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7392186" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/wwww.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/54_nap_3_harmadik_esemenyfolyam_cia_projekt
54. nap/3: Harmadik eseményfolyam: CIA projekt
2015-04-26T14:51:58+02:00
2015-04-26T14:51:58+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Időpont</strong>: Július 30., péntek; </em><strong>Helyszín</strong>: CIA főhadiszállás, Langley, Virginia</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/eye.jpg" alt="eye.jpg" width="158" height="158" class="imgleft" style="margin-right: 5px;" />Georg Wright, CIA igazgató</strong>: <em>Hallottam, hogy probléma van a Salk Intézetbeli emberünkkel.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Greg Bradock</strong>: <em>Nemrég jelentette, hogy halálos betegségben szenved, s csak napjai vannak hátra. Azóta nem tudjuk, mi van vele. Egyszerűen eltűnt. </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Ellenőrizted az információt?</em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Megszereztük a leleteket. Agydaganata van, végstádium.</em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Pedig nagyon tehetséges ügynök volt. Ez a megbízatása is egészen jól indult.</em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Igen, így van. A lány könnyen az ujjai köré csavarta O’Neil-t.</em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Hát igen, a hármas alapelv legalább egyike mindig működik.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Valóban, a pénz és a hatalom nem érdekelte a professzort, de a szex-módszer bevált.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Hogyan is távolították el a feleségét?</em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Az E-Digital Corporation főnökével beszéltünk az ügyben. Azt ajánlottuk neki, hogy segítünk a cége Kínából való problémamentes kivonulásában, ha megtesz egy szívességet a pénzéhes feleséggel kapcsolatban. A kínaiaknak pedig azt mondtuk, ha nem engedik hazaszállítani a gyárat, akkor ennek ellenértékét levonjuk a kölcsönükből.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Ügyes. És hogyan győzték meg Pattersont, hogy vegye fel a lányt?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Volt egy felvételünk, amin rosszalkodott a professzor úr. Semmiképpen nem szerettük volna, hogy a felesége megtudja a dolgot, s ezért ő nagyon hálás volt nekünk.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Ezek a ronda módszerek. És mi a helyzet O’Neil-lel?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Sajnos, jelenleg szökésben van. A szakmai pályafutásának természetesen vége.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Pattersonékat pedig kiiktatták a kínaiak </em>– sóhajtott gondterhelten az igazgató. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Sőt, most kaptam a hírt, hogy eltűnt O’Neil volt New York-i főnöke és annak egy munkatársa is.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Nyilván ebben is a kínaiak keze van. Egyelőre valóban ők vannak lépéselőnyben. Most már azzal is tisztában vannak, hogy tudunk mindkét projektjükről. Valószínűleg ők is tudnak valamit a miénkről. Azért ölhették meg Pattersonékat, hogy ne tudjuk megszerezni azt, ami nekik már meg van.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Igen, a fagyasztó-mix összetételét. De megtudtuk</em> – mondta büszkén a nagyfőnök jobb keze. <em>– Nagyon ügyes volt a lány. Még halálos betegen is jelentett. Tőle tudtuk meg, hogy a korábbi információ, miszerint a majomkísérlet kudarcba fulladt téves volt, valójában sikerült.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Megtalálták a kínaiaknak dolgozó két másik amerikait, akik részt vettek a kísérleten?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong><em>: Tudjuk, kikről van szó. Utólagos engedelmével, az ön jó barátjával, Rick Moranis felügyelővel vettük fel a kapcsolatot ebben az ügyben. Fantomképeket készíttetett róluk. Ennek segítségével tegnap likvidáltuk őket. A professzornak volt egy kínai munkatársa. Kiderült, hogy beépített ember volt. Tudomásunk szerint elhagyta az országot, talán Kínába menekült. </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Akkor a kínai sejtet felszámoltuk. Gratulálok! Apropó, megvan még az emberünk Dandongban, ugye?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong><em>: Igen, de egy kis pihenőt kért. Idegkimerültségben szenved. Fel kellett jelentenie a barátnőjét, hogy elkerüljön egy problémát, a barátnőn ugyanis hisztéria uralkodott el. Végig kellett néznie, ahogy megfojtják egy párnával.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA</strong><strong>igazgató</strong>: <em>Nem is kérdeztem még, hogy jutnak be arra a zárt helyre?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong><em>: Az ügynökünk az iskola főbesúgója. Kitűnően végzi a munkáját, ezért egy külső barátot engedélyeznek neki, aki rendszeresen meglátogathatja.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>És mi a helyzet az alaszkai bébi-projekttel?</em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Az első generációs gyerekek jól haladnak. Még csak hatévesek, de már rendkívüli intelligenciával rendelkeznek.</em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Elkezdtük szervezni számukra a speciális képzést a Stanfordon. Lassan fel kell készíteni őket a társadalomba való beilleszkedésre. A kínaiak lefagyasztják a reményteljesnek tűnőket, s a végén a legjobbakat ébresztik csak fel. A nem tökéleteseket pedig elpusztítják. De mi emberségesek vagyunk, ugye?</em> – tette fel a titokvezér a költői kérdést. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Bradock ennek megfelelően, nem is válaszolt rá. Ő úgy gondolta, hogy ezek a gyerekek egyszerűen biológiai fegyverek. Tudta, hogy a főnökének is ez a véleménye, csak tart a felelősségre-vonástól, ha történne valami a fiúkkal, ezért játssza meg a humanistát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Szerintem más céljuk is lehet a fagyasztással.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Csillagközi utazás?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Fogalmam sincs. Apropó, mi legyen akkor a mi második generációs bébi-programunkkal?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Kapjuk el O’Neilt, s ajánljunk neki egy alkut. Ha nekünk dolgozik, nem kerül börtönbe.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Egyelőre nem tudjuk, hogy hol van. De ha megenged egy percet, rákérdezek erre, mert ráállítottam egy egész csoportot az ügyre.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Végezze csak a dolgát!</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Bradock elvonult a sarokba, s telefonján halkan beszélt valakivel, majd befejezte, s az igazgató felé fordult.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>A professzor lefagyasztotta az ügynökünket, s ő is ebben az állapotban fekszik mellette egy kapszulában. Azt az információt az Ön jó barátjától, Moranis felügyelőtől kaptuk. Azt mondta, beszélni akar Önnel ezzel kapcsolatban, nem is mondta meg hol van a két személy. </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Hát, ez nem túl jó hír. Nyilván, az O’Neil terve, hogy a jövőben majd meggyógyítja a szerelmét.</em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Mit tegyünk? Keressük meg és olvasszuk fel őket?</em>- kérdezte cinikus gúnnyal a férfi.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Nekem nem lett volna bátorságom megtenni ezt egy nőért </em>– merengett hangosan a legfőbb titokszolga. - <em>Ha tudta volna O’Neil, hogy a szerelme csak kémkedik utána, nyilván ő sem tette volna meg</em> <em>ezt az őrültséget. </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Nos?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Hm …. Tudja mit? Hagyjuk őket békén. Semmisítse meg az aktájukat. Ami pedig a szuper-bébi projektet illeti, majd kitalálunk valami mást. Vagy várjon csak! Moranis foglalkozott az ügy bűnügyi vonatkozásaival. Adja neki oda az erre vonatkozó anyagokat, a többit pedig semmisítse meg.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Rendben. Még egy dolog. Sajnos egy nagyon fontos ügynökünket is elveszítettük az akció közben. A kínaiak likvidálták.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Ismerem az illetőt?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bradock</strong>: <em>Említettem már egyszer, professzor volt az UCSD Orvosi karán.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>CIA igazgató</strong>: <em>Nem jó hírek ezek Brad.</em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F54_nap_3_harmadik_esemenyfolyam_cia_projekt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F54_nap_3_harmadik_esemenyfolyam_cia_projekt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F54_nap_3_harmadik_esemenyfolyam_cia_projekt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=54. nap/3: Harmadik eseményfolyam: CIA projekt"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/54_nap_3_harmadik_esemenyfolyam_cia_projekt#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7392130" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/eye.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/54_nap_2_peng_hai
54. nap/2: Peng Hai
2015-04-26T14:51:40+02:00
2015-04-26T14:51:40+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Időpont</strong>: Július 30., péntek hajnal; </em><strong>Helyszín</strong>: Katakombák</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/kinai2.jpg" alt="kinai2.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="144" height="192" style="margin-right: 5px;" />Egy belső hang azt súgta Moranis nyomozónak, hogy a professzor evilági története nem ért még teljesen véget, ezért elrejtőzött a katakombák körüli egyik domb mögött. A telihold fényénél világosan látta, ahogy Gerry kilép a bejáraton, félve körülnéz, és gyors léptekkel a fehér furgon felé tart. Motorgyújtás, majd a távolodó autó hangja töltötte be a mindent körülölelő csöndet. Még a tücskök sem ciripeltek e kiszikkadt tájon. A távozó fiút egy másik tekintet is követte. Amint a kocsi eltűnt a dombok mögött, a villogó szempár tulajdonosa felállt, bekapcsolt egy elemlámpát, s elindult a katakombák felé. A felügyelő, tisztes távolságot tartva, a nyomába eredt. A ruganyos járás fiatal, sportos férfira vallott. A nyomozónak nehezére esett a követés, mert neki ügyelnie kellett arra is, hogy az előtte haladó férfi ne vegye észre. Nemsokára a helyszínre értek. Az illető az elemlámpát egy kis sarokba helyezte úgy, hogy az megvilágítsa a kapszulákat. Az üvegen keresztül szemrevételezte, kik fekszenek a fagyasztott térben, megvizsgálta a kapcsolókat, majd miután megértette azok funkcióját, a kiolvasztó funkció gombjára helyezte az ujját.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Mit ártottak neked ezek az emberek? – hasított bele a sötétségbe a felügyelő kérdése.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A kínai férfi szeme elkerekedett a meglepetéstől.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nem engedhetjük meg, hogy felébredjenek – válaszolta, miután visszanyerte az önuralmát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A professzor a javadat akarta. Hálásnak kellene lenned, nem az életére törnöd – mondta a felügyelő, aki közben felismerte a professzor posztdoktor munkatársát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A moralizálást engedjük át a gyengéknek – reagált pontatlan angolsággal Peng Hai, s közben a felügyelő felé vette az útját.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Állj meg ott, ahol vagy! – figyelmeztette a nyomozó, s a közeledő férfire szegezte a fegyverét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A kínai mintha nem hallotta volna a felszólítást, nem törődött azzal sem, hogy közben ellenfele beélesítette a fegyverét. Egy villámgyors határozott mozdulattal kirúgta a kezéből. A felügyelőt egy pillanatra meglepte az ügyes mozdulat, de a reakciója még a fegyver földre esése előtt célba talált: a hírhedt jobbegyenese a földre teremtette támadóját. A kínai nem sokáig szagolgatta az anyaföldet, hanem egy tigrisbukfenccel a felügyelő elejtett pisztolyánál termett, felkapta, majd célzott. Sajnos e reakció megkésett Moranis nyomozó csípőből elhajított rugós késéhez képest, ami a kínai torkába állt. A felügyelő nem szerette a haláltusákat, bár nem sok ilyet látott. Hátat fordítva várta meg a csend újbóli beálltát. Úgy vélte, hogy egy hulla jelenléte nem sok vizet zavar itt a katakombában, ezért a késének és pisztolyának </span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">visszavételét követően távozott a helyszínről. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> ♦ <em>Tiszteljük az eltávozottakat ♦</em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F54_nap_2_peng_hai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F54_nap_2_peng_hai%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F54_nap_2_peng_hai%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=54. nap/2: Peng Hai"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/54_nap_2_peng_hai#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7392106" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/kinai2.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/54_nap_masodik_esemenyfolyam_az_algoritmus_arca
54. nap: Második eseményfolyam: Az Algoritmus arca
2015-04-26T14:51:18+02:00
2015-04-26T14:51:18+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><em>Időpont: Július 30., péntek:Második eseményfolyam; </em><strong>Helyszín</strong>: Titkosszolgálati Központ, Peking, Kína</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/werwoolf.jpg" alt="werwoolf.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="174" height="174" style="margin-right: 5px;" />Jang</strong>: <em>Tábornok úr! Elhoztuk a Krebs labor vezetőjét és a legkiválóbb munkatársát.</em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Chang tábornok</strong>: <em>Hogy viselték az utat?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>Egész jól, Tábornok úr. Ismertettem velük a sorsukat illető két lehetséges forgatókönyvet, s rájuk bíztam, hogy melyiket választják. Amellett döntöttek, hogy az életük hátralévő részében nekünk dolgoznak majd.</em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Mostanság túl sok tudós tűnik el az Államokból</em> – ingatta a fejét a titkosszolgálatok feje. <em>- De már nem volt időnk beépíteni valakit, aki megtanulhatta volna a technikát </em>– folytatta a magának szánt magyarázatot a generális. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Jang ugyanis nem számított, ő csak egy beosztott volt. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Gyűjtsön be ismét szép és okos fiatal nőket Észak-Koreából. De ezúttal ötvenet. Indul a második generációs bébi-program. Már beszéltem a koreai vezetéssel a dologról, nem lesz gond a határon.</em> Jangnak eszébe jutott, hogy a múltkori nőkkel is neki kellett végeznie. Mostanában nem érezte magában azt a keménységet, amit korábban. Ránézett a tábornok kegyetlen arcára, s hirtelen megvilágosodott benne egy pokoli gondolat. Az űrhajós-társa mindenáron radarokat akart építeni. Ő ugyanilyen fanatikus módon akar génmódosított szuper-intelligens gyerekeket előállítani. Valami történhetett ezekkel az emberekkel az útjuk során. „Hogy lepte el vajon az elméjüket ez a fanatikus megszállottság?” – töprengett. A tábornok észrevette, hogy Jangnak gondolatok keringenek a fejében, mégpedig gyanús gondolatok. Jang is észlelte a generális szemében a személye iránt támadt bizalmatlanságot. „Ez az ember átlát rajtam” – villant át az agyán. „Terelni kell gyorsan a témát.”</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>Mi legyen O’Neil professzorral és a fiatal munkatársával tábornok úr?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Adjon pontos értékelést a helyzetről.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>A rájuk állított amerikai embereinket likvidálta a helyi rendőrség, emiatt nem tudtak sem O’Neillel, sem a fiúval végezni. A posztdoktorként nála dolgozó kínai emberünk is megpróbált végezni vele, de a professzor váratlan segítséget kapott - éppen az említett fiútól - és megmenekült. O’Neil egyébként megszökött, s jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik. Más forrásból a tudomásomra jutott, hogy sem a professzor, sem a munkatársa nincs tisztában a hibernációs technika részleteivel. A majom-kísérletek sikeréről pedig már az FBI is tud. Rájöttek arra is, hogy Pattersonék idegen forrásból pénzt kaptak, de a mi létezésünkről természetesen nem tudnak.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Értem. Akkor hadd fussanak, ne keltsünk további gyanút az ellenség körében. Egyelőre kivonulunk Amerikából.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>Értettem tábornok úr </em>– mondta Jang szemlesütve, mivel ő tudta, hogy már nincsenek is ott, hiszen a két beszervezett katonát is likvidálták, Peng Hai pedig szökésben van hazafelé.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Mi a baj, Jang?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>Nincs semmi probléma tábornok úr </em>– próbálta a beosztott nyílt tekintettel hitelessé tenni az állítását. A generális eszén azonban ez a kis trükk nem talált fogást.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Ne hazudj! Mondd meg, hogy mire gondolsz.</em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A főember jéghideg szürke tekintetét hosszasan Jang riadt szemébe mélyesztette. Az éles héjatekintet átszúrta Jang retináját, s közvetlenül bénította meg a szerencsétlen férfi ellenállásának agyi központjait. A tekintélyfüggő ember elvesztette akaratát, de terelni akarván a témát, a kérdésre véletlenül egy másik kérdéssel felelt. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>:<em> A tudnak egyáltalán a kísérleteinkről az állami szervek tábornok úr?</em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A főtiszt szeme gonoszat villant. Jang valami fontosat kérdezhetett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Hát így állunk.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>Én csak …</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Mióta is dolgozunk együtt fiam?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>A kezdetektől tábornok úr. Amióta ön lett a titkosszolgálatok vezetője. Tizenkét éve –</em> felelte félelemtől ittasan az ember. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Akkor tudhatnád, hogy az állami és a pártemberek a kezemben vannak. Mindent tudok róluk és erősebb is vagyok náluk.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Jang homlokáról ömlött a veríték, s remegett, mint egy nyárfalevél, pedig a hidegvérű gyilkolás volt a mestersége. Soha semmitől és senkitől nem félt, kivéve a generálist, akinek a kegyetlensége még az övén is jócskán túltett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Ütőképesebb hadsereggel rendelkezem az övékénél, igaz, ezek nem egyenruhás katonák. Bármikor elkergethetem azokat a pojácákat. De ennek még nem jött el az ideje</em> - folytatta öntelt arckifejezéssel a generális.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Jang túl sokat tudott. Lényegében ő ismerte egyedül a tábornok legfőbb titkait. Nem csoda, hiszen a helyetteseként ő végezte el számára a piszkos munkákat, ő szervezte és tartotta kézben az ügynökök hálózatát, gyakorlatilag mindent ő csinált. Ismerte ezt az embert. Tudta, hogy egyszer ki fog kerülni a kegyei közül, hiszen a tudása veszélyt jelenthet rá. És amikor ez bekövetkezik, az egyben az ő életének a végét jelenti majd. Egyértelműen az volt az érzése, hogy ez a perc most jött el. A döntő pillanat azonban egyelőre csend formájában időzött a szobában. A két ember a szótlanul állt. Egyikük szúrós szemekkel nézte a másikat, a másik próbálta állni az átható tekintetet. A halál biztos tudata helyrerángatta a beosztott férfi önuralmát és ezzel együtt a büszkeségét is. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Van még kérdésed, fiam?</em>- törte meg a csendet a generális érces hangja.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A tábornok még sohasem magyarázkodott Jangnak, és sohasem szólította őt „fiam”-nak. A férfi e jeleket is a végjátszma részének tekintette. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>Nem értem a célját. A tettei arra utalnak, hogy nem pusztán a hatalmat akarja. Úgy viselkedik, mintha valamilyen idegen érdeket szolgálna. De fogalmam sincs, kinek dolgozik. Ez az egyetlen dolog, amit nem tudok önről. </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A tábornok arcán gonosz mosoly suhant át. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Okosabb vagy fiam, mint amilyennek eddig tettetted magad. Én nem dolgozom senkinek, hanem egy nagyszerű folyamatnak vagyok egy fontos láncszeme. Az emberi elmém persze szereti a hatalmat, de az univerzális tudatom egy magasztosabb célért dolgozik.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>Mi ez a cél, ha szabad tudnom?</em>- kérdezte Jang most már minden tisztelet nélkül a hangjában.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Fel kell készülnünk egy fontos fogadásra.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>Kik fognak érkezni?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Ezt te nem értheted, fiam. Nem személyekről van szó.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A helyettes más irányból próbálkozott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>Nem zavarja, hogy mások irányítják az elméjét?</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Téged nem zavart, hogy egészen mostanáig én irányítottam az elmédet?</em>- kérdezett vissza a generális.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>Látja, én ellent tudok állni, ha akarok.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Az emberi elme nem egy független szubsztancia, hanem a DNS kontrollja alatt áll. Amikor úgy érzed fiam, hogy ellenállsz nekem, akkor valójában a génjeid küzdenek az őket hordozó test önbecsüléséért. A gének azonban vakok, hiszen nem veszik észre, hogy jelenleg az önbecsülésnél egy jóval fontosabb dolog a tét: a létük.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Jang el sem gondolkodott a „tét” jelentésén, hiszen életben maradásának nem adott matematikai esélyt. A generális imigyen folytatta monológját:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Az elménk birtoklásáért hamarosan egy másik kérő érkezik. Választanunk kell majd. Én már megtettem ezt a döntést. A saját elmémet egy élettelen kettős spirál helyett egy magasabb rendű intelligenciának ajánlottam fel. </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Jangot meglepte a tábornok filozofikus fejtegetése, nem ilyennek ismerte a kemény embert. Nem értette, hogy pontosan miről van szó, de kíváncsi volt nagyon. Továbbá, szeretett volna értékes másodperceket is nyerni, hogy addig is élhessen, ezért tovább kérdezett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>Honnan tudja, hogy a döntést saját maga hozta meg, nem pedig az a magasabb rendű intelligencia ön helyett?</em>- kérdezte pimasz hangsúllyal a férfi.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Hm …. Látod ez egy érdekes kérdés, amire a választ talán soha nem fogom megtudni </em>– felelte a nagy ember teljes nyugalommal. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>Nem mindegy, hogy egy parazita szállta-e meg az agyát, vagy egy együttműködésben érdekelt ……valami </em>- feszítette tovább a húrt az egykor hűséges szolga.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A tábornok szemmel láthatóan lezárta magában a beszélgetést. Ragadozó tekintete a prédát kóstolgatta.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Jang</strong>: <em>Egyáltalán, mitől biztos abban, hogy nem az őrület kerítette a hatalmába?</em>- kérdezte már üvöltve a vesztét érző férfi, de a mondat végén fájdalmasan felkiáltott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A tábornok kezében ugyanis elsült a fegyver, mégpedig kétszer egymás után. Jang élettelen teste a földre zuhant. A harmadik golyó közvetlen közelről hatolt a koponyájába. Így hát Jang kérdésére - a tábornok agyát irányító gondolatok eredetét illetően – egyelőre nem született válasz. A generális felemelte a telefonkagylót.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><strong>Tábornok</strong>: <em>Wu, igazad volt Jang megingását illetően. Mostantól te vagy a helyettesem. Gyere át hozzám, … és hozz egy hullazsákot is.</em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F54_nap_masodik_esemenyfolyam_az_algoritmus_arca%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F54_nap_masodik_esemenyfolyam_az_algoritmus_arca%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F54_nap_masodik_esemenyfolyam_az_algoritmus_arca%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=54. nap: Második eseményfolyam: Az Algoritmus arca"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/54_nap_masodik_esemenyfolyam_az_algoritmus_arca#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7392088" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/werwoolf.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/ertelmezhetetlen_terido_fagy
Értelmezhetetlen téridő: Fagy
2015-04-26T14:51:00+02:00
2015-04-26T14:51:00+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><em><strong>Időpont</strong>: Időtlenség; </em></span><strong>Helyszín</strong>: Éter</p>
<p style="text-align: justify;"><i><span>Van-e ki figyel reám?</span></i></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/sorsgolyo.jpg" alt="sorsgolyo.jpg" width="364" height="224" class="imgleft" style="margin-right: 5px;" />Jack testét átjárta a fagy. A speciális folyadék szerepe az volt, hogy a fagyás során a sejtek ne sérüljenek meg azon jelenség által, hogy a víz térfogata jég formában nagyobb lesz, mint folyadékként. Fagyott állapotban az életjelenségek teljesen leállnak. Ha az ember tudata valóban független lenne az agytól - mint ahogy azt a tömegek hiszik – akkor az most a kapszula felé emelkedne, s megpróbálna választ találni néhány nyitva maradt kérdésre. Elképzelné a mindent tudó nagy szakállút, aki mosolyogva áll egy mennyei pult mögött, s várja a kérdéseit. A tudat legfontosabb kérdése az lenne, hogy van-e vajon élet a halál után? Más szóval, létezhetne-e ő tovább lélek formájában? A másik kérdése az lenne, hogy életre kel-e még Jack teste valaha? E problémára a pozitív válasz akkor lenne égetően fontos, ha az első kérdésre a válasz „Nem”. Néhány egyéb kérdés is sorban állt még az éteri várófolyosón. Kik lehetnek és mit akarhatnak azok a gonosz emberek, akik megszerezték a hibernálás titkait? Mi lesz a beosztottjaival nélküle? „Remélem, nem okoz törést a karrierjükben az, hogy én elmentem?” – futott át e gondolat a lélek virtuális agytekervényein. Gerry miatt különösen aggódott. „Ez a fiú nagyon tehetséges és egyben a legjobb barát. Minden jót kívánok neki az életben. Patricia, köszönöm a sok szép évet. Boldog voltál vajon azért néha mellettem? Remélem, nem fogsz haragudni, hogy a vagyonrészemet a nővéremnek adományoztam. Neked úgyis sokkal több maradt” – nyugtatta magát a lélek. „Sue, köszönöm, hogy felneveltél és támogattál. Remélem, megbocsátasz az utóbbi évekért. Sohasem kérdeztem tőled, hogy boldog vagy-e. Remélem, hogy igen, a legalábbis múltkor annak láttalak.” „Jackie, ne aggódj Gerry jó gazdád lesz majd.” Ahogy kimondta e néhány szót, Nicole átlátszó kapszuláján meglátta a hűséges kiskutyát. Először meglepődött, de aztán elmosolyodott. „Legalább lesz majd valaki más ismerős is az új világban.” A lélek tekintete végül Nicole-ra vándorolt. A gyönyörű lány Csipkerózsika álmát aludta. Sajnos, ez a mese az eredetitől más irányt vett, mivel itt a herceg is alszik. De akkor vajon ki adja majd az ébresztő csókot? „Meggyógyulsz-e kedvesem, ha felébredsz? Köszönöm Neked ezt a röpke időt. Számomra ez többet jelentett, mint az egész előző életem. Csak a boldog órákra fogok emlékezni. A gyötrelem ahhoz volt szükséges, hogy ilyen mélyen megszeresselek. Te is szeretsz vajon? Leszünk-e még együtt valaha?”</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A lélek aggodalmaskodó gondolatait a filozófia nagy létkérdései váltották fel. Az ember természetesnek veszi, hogy körülötte dolgok léteznek, de ez egyáltalán nem természetes. Miért van vajon Valami a Semmi helyett? Mikor, hogyan és miért jött létre az anyag? Lehetséges, hogy a Genezis nem más, mint a Semmi két pólusra szakadása? És mi maga a Valami? Az anyag apró húrszerű rezgésekből áll, vagy csupán egy illúzió? Csak a matematikai absztrakciók keltek vajon életre részecskék vagy energiaterek formájában? Vajon az én tudatom milyen szerepet játszott, ha egyáltalán valamit is, ebben a döbbenetes világban? </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A nagyszakállú csak mosolygott, de nem segített. Egy idő után a lélek belefáradt a sok kérdésbe. „Elalszom most én is” – gondolta, majd búcsút intett porhüvelyének, s szertefoszlott az éteri térben.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A lélek úgy tért nyugovóra, hogy fogalma sem volt arról, hogy gazdateste életének szinte minden fontos szálát idegen erők szőtték. Ez azonban nem is csoda, hiszen ez a tény csak az elkövetkezőben válik majd nyilvánvalóvá.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"> ♦ <em>Az idő csak a rossz emlékeket sodorja tova ♦</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2Fertelmezhetetlen_terido_fagy%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2Fertelmezhetetlen_terido_fagy%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2Fertelmezhetetlen_terido_fagy%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Értelmezhetetlen téridő: Fagy"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/ertelmezhetetlen_terido_fagy#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7392040" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/sorsgolyo.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_7_jack_is_elmegy
53. nap/7: Jack is elmegy
2015-04-26T14:50:39+02:00
2015-04-26T14:50:39+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><em><strong>Időpont</strong>: Július 29., csütörtök éjszaka; </em></span><strong>Helyszín</strong>: Katakombák, titkos hely</p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><br /><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/capsule_1.jpg" alt="capsule_1.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="297" height="201" style="margin-right: 5px;" />Úton a katakombák felé Jack Gerry lelkére kötötte, hogy személyesen menjen el Sue-hoz, ha már elcsitultak a dolgok, s mondja meg neki, hogy felbonthatja a levelet, a hiányzó részleteket pedig szóban pótolja neki. Határozottan kérje meg, hogy semmit ne próbáljon tenni, ez a legracionálisabb dolog, amit az öccse tehetett. A fiú kezébe adott még egy levelet, amiben az állt, hogy minden vagyonát Suzanne-nek adományozza. Az öröklés ebben az esetben nem volt megfelelő, mert ha nem találják meg a testét – és remélhetőleg ez így is lesz - évekig elhúzódhat a procedúra. Ráadásul Patricia nem is hagyná annyiban a dolgot. A feleségének így is több pénze van, mint amennyire ténylegesen szüksége van. A hagyományozó rendelkezést visszadátumozta, Gerry – a kapcsolatait használva – majd szerez rá egy jegyzői pecsétet. „Így Sue-ék megvehetik majd a kiszemelt házat” – gondolta Jack. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Mondd meg Suzanne-nak, hogy a te kezedben van a sorsunk, s időnként majd jelentkezel. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Gerry értette a célzást. Ha valami baj történne vele, akkor Sue-nak kell átvennie a szerepét. Jack még egy levelet adott át Gerrynek, hogy adja postára. A címzett Patricia Fogarty volt. Ebben a levélben arról nyilatkozik, hogy beleegyezik a válásba. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Ja, igen, és még egy fontos dolog. Ha harminc évnél korábban valamilyen átütő eredményt érnek el a rákgyógyításban, akkor ébressz fel engem, s majd én felébresztem Nicole-t. Ha nem lesz ilyen eredmény, akkor gyere a helyszínre az ébresztésem időpontjában és segíts, hogy túléljem a protokollt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Gerry, némán bólintott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Megérkezvén a helyszínre, Jack kért még néhány percet a fiútól. Arra kérte, hogy maradjon benn a kocsiban. Búcsúzkodni akart a Világtól. A lelke mélyén ugyanis nem hitt abban, hogy valaha is látni fogja még azt. Letérdepelt, s felnézett a tiszta, csillagokkal teli égre. Olyan valószerűtlennek tűnt az egész létezés. E hatalmas Univerzum egy apró szegletében negyvenhárom évet kapott az életét körülölelő gigantikus időléptékű halálfolyamban. „A testemet és a tudatomat a DNS hozta létre, csupán azért, hogy azok hatékony eszközként biztosítsák a genetikai információm utódoknak való átadását. Velem rossz lóra tettek a gének, mivel nem lett gyermekem” – gondolta keserű iróniával a férfi. „Habár a szerepem csupán egy eszköz a DNS kezében, mégis egy tudattal rendelkező személy vagyok, aki több-kevesebb sikerrel próbálta megérteni az őt irányító genetikai tervet, s bizonyos fokig függetlenedni is attól. „Döbbenettel tölt el, hogy a potenciálisan végtelen számú tudat közül éppen az enyém jöhetett létre, s rácsodálkozhatott erre a fenséges Világra. Köszönöm mindezt, bárki, vagy bármi légyen az, aki lehetővé tette számomra ezt a csodát. Külön köszönöm azt a villanásnyi időt, amíg megtapasztalhattam az igaz szerelem élményét. Tudom, hogy ez is a génjeim manipulációja volt, de én nem törődtem az okkal, autonóm személyként éltem át ezt a nagyszerű érzést. Vajon a Párhuzamos Valóságok Jackjei milyen arányban döntöttek így, mint ahogyan én most ebben a Világban?” – tette fel magának a filozofikus kérdést. „Remélem, igaza van a modern fizikának, s a Multiverzumok némely eldugott zugában, vagy itt és most párhuzamos valóságként tovább élhetem az életem, vagy az életeimet, s észre sem veszem, hogy valamelyikükben nemsokára vége szakad egynek. A férfiban nem tudatosult, hogy az élete jelentőségének relativizálásával csak a döntése terhén szeretne könnyíteni. A rettenetes, de mégis ünnepi pillanat egyesítette Jack elméjét a Mindenséggel. Kozmikus gondolatok szállták meg az agyát. „Lehetséges, hogy a létezés csupán egy káprázat, egyszerűen a Semmi vált szét a valóságnak tűnő Világra és annak valahol rejtőző negatív lenyomatára?” – töprengett a férfi.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A tudós e gondolatnál visszaalakult hétköznapi emberré. Búcsúzni akart még szeretteitől is, de a feltörő intenzív halálfélelem nem volt kegyes, s nem engedte teljesülni a halálba menő utolsó kívánságát. A reggeli szendvics még maradni akart ebben a gyarló világban, ezért kikéredzkedett Jack testéből. A férfi gyorsan túl akart esni a dolgon, hogy megszabaduljon ettől a szörnyű érzéstől, ezért felállt, s biccentve jelzett Gerrynek, hogy végzett, indulhatnak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A Nicole kapszulájához kapcsolt nitrogéntartály elegendő a Jackének feltöltéséhez is, ezért azt nem kellett magukkal vinniük. A két férfi a vállára kapta a kapszulát, úgy vitték a katakombába. Jackie a Jack bal kezében lévő pórázon tartva követte őket. Kis hebehurgya kutyus volt még, féltek, hogy elszalad. Az apró állat azonban megérezte, hogy az utóbbi napokban átélteknél is rendkívülibb események következnek, ezért csendben, kötelességtudóan kísérte a férfiakat. Jack közben nagyokat lélegzett. Megérkeztek. Nicole már várta őket, igaz kissé fagyos hangulatban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Vigyázz magadra Gerry, tőled függ, hogy felébredünk-e. Ha úgy látod, hogy meggondolnám magam, akkor is folytasd a folyamatot, kérlek – ígértette meg a fiúval. A biztonság kedvéért ragaszd le a számat, hogy ne beszélhessek, mert nagyon félek, s lehet, hogy győzködnélek. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Vagy bedugom a fülemet viasszal, mint Odüsszeusz hajósai a Szirének szigeténél – mosolyodott el a helyzet tragédiáját is tükröző ajakállással Gerry. Végül, nem lett sem száj leragasztás sem pedig fülbedugás. Megállapodtak, ha Jack meggondolja magát, akkor leáll a folyamat. Jack megtapasztalta, mi az a halálfélelem. Nem gondolta, hogy ennyire rémisztő. Az élethez való ragaszkodás a legalapvetőbb ösztön, belekapaszkodunk mindenbe, hogy megmaradjon. Jack úgy érezte, még az is jobb lenne, ha abban a hitben lehetne, hogy soha nem ébred fel. Így viszont kapaszkodnia kell abba a reménybe, hogy egyszer majd megkísérli valaki az ébresztését, s az sikeres is lesz. A bizonytalanság borzalmasabb, mint a biztos halál tudata. Eszébe jutott, hogy Nicole is ugyanilyen érzésekkel küszködhetett, s nagyon megsajnálta szegény lányt. Gerry megkísérelte beszúrni az altatót, de Jack annyira remegett a félelemtől, hogy ez nem volt egy egyszerű művelet. Az altató öt perc múlva kezdte kifejteni a hatását. Ezalatt Jack úgy reszketett, mintha meztelenül feküdne a jégen, de közben a homlokáról ömlött a verejték. Közben Gerry beszúrta a hibernáló folyadék bejuttatására szolgáló tűt is Jack vénájába, de még nem engedte meg az áramlását. Jack agya rémültből fokozatosan nosztalgikus állapotba került. Először Nicole képét elevenítette fel. Szinte hihetetlen, hogy kevesebb, mint két hónappal ezelőtt még fogalma sem volt arról, ki az a Nicole Veronesi, s most az életét is kész feláldozni érte. Felrémlett az első találkozásuk képe, a fiatal lány gyönyörű mosolya. Eszébe jutott az ostoba elszólása a korkülönbségről. Szerelem első látásra – így összegezte Jack az akkor benne zajló folyamatok lényegét. Úgy vélte, hogy csak nagyon kevés ember élheti át azt az érzést, ami neki osztályrészül jutott. Szerencséje volt, még ha nem túl sok ideig is kényeztette az élet. De vajon valóban őt szerette a lány, vagy csak a halál előszele tette olyan ragaszkodóvá, amilyenné az utolsó napokban vált? „Remélem majd lesz lehetőségem megkérdezni ezt tőle” – sóhajtott. „A vele töltött idő hosszabbnak tűnik, mint az azt megelőző negyvenhárom év” – lassultak bele a semmibe a férfi gondolatai. Ekkor azonban egy őrült felismerés keletkezett Jack kába agyában. A globális felmelegedés miatt a jövőben a kontinens peremnek az a csücske ahol a katakombák vannak, víz alá fog kerülni. „Mit is írtak, hány év múlva? Nem emlékszem. Gyorsan figyelmeztetni kell erre Gerryt.” Jack felemelte a kezét és azt mondta, hogy:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"> – Gerry, a kapszulákat el kell majd vinned innen, mert tenger lesz itt nemsokára! </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">De Gerry valami ok miatt nem válaszolt, csak visszafogottan sírt. Jack rájött, hogy a beszédközpontja kiadta ugyan a parancsot a mondat kimondására, de az ajkai már nem voltak képesek közvetíteni ezt az információt a fiú számára. Sőt, a keze felemelkedését is csak képzelte. Jack kétségbeesett, mert rájött, hogy az egész terve hibás, s ezért most valóban végleges búcsút mond e világnak. Jacknek lett volna még más mondanivalója is Gerry számára. Nevezetesen az, hogy vigyázzon, mert a nyomozó közeledik óvatos léptekkel mögötte. De szedált agyának már csak egyetlen gondolatra maradt ideje, ez pedig annak megértése volt, hogy a felügyelő azért nem lőtte le, hogy idevezesse őt a katakombába. „Istenem, milyen amatőr vagyok, ő győzött” – gondolta, de érzelmileg már nem viszonyult e felismeréshez. A fölmerült problémák véglegesen lényegtelenné váltak. Pedig a nyomózótól megtudhatta volna, hogy nem kellett őt követni, a szérum ugyanis feloldotta blokkoltnak vélt emlékképeit Nicole-ról, a szökésének tervéről, mindenről, csak Jacknek fogalma sem volt erről. Arról viszont a nyomozónak sem volt tudomása, hogy a történet szereplőinek sorsa egy jóval bonyolultabb hálózatot alkotva kapcsolódik össze, mint azt a legmerészebb gondolataiban feltételezte volna.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Gerry - miután megbizonyosodott arról, hogy Jack mélyen alszik – megnyitotta a hibernáló folyadékot elzáró kis csavart. A szer öt perc alatt teljesen átmosta a férfi szöveteit. Jack bőrét sötétbarnára színezte a szer. Gerry agyán átvillant, hogy vajon ez természetes-e. Amikor készen volt, kihúzta a tűt a vénából, de nem foglalkozott az ebből fakadó vérzéssel, hanem ráhajtotta a kapszula fedelét, közben pedig megnyitotta a folyékony nitrogéntartály szelepét szabályozó piros gombot, s gyors mozdulatokkal rögzítette a csavarokat. Éppen végzett a munkájával, amikor torokköszörülést hallott közvetlenül a háta mögött, amitől az ő ereiben is megfagyott a vér. Rémült arccal hátrahőkölt, amint meglátta a nyomozót. Az meggyújtotta az elektromos pipáját, szertartásos kézmozdulattal a szájához emelte, beleszívott, majd kifújt egy szabályos kör alakú füstöt a szájából.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Hogyan kell felébreszteni őket? – kérdezte nyugodt arccal a pipázó férfi. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Az elképedt fiúnak némi időre volt szüksége ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő szavakat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Harminc évre van beállítva az automatika, de előbb is fel lehet őket ébreszteni, ha ezt a gombot benyomjuk – mutatott egy áttetsző plasztik lemez védelme alatt álló bemélyedt zöld színű gombra – felelte zakatoló szívvel Gerry.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Mi történik, ha kiolvadnak? – kérdezte a nyomozó.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Egy heted az esély az azonnali halálra, két heted a komplikáció nélküli ébredésre, s négy heted valószínűséggel kell majd újraélesztést alkalmazni – válaszolta Gerry. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Azt nem említette a fiú, honnan veszi e pontos adatokat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"> „De a lány halálos beteg” – toldotta volna meg a helyzetleírást a fiú, ha nem szakította volna félbe a nyomozó.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Akkor ezt én nem tudom megoldani, rád vár majd a feladat – mondta elgondolkodva az ismeretlen. Újra beleszívott a pipájába, kifújta a füstöt, majd sarkon fordult, s nyugodt léptekkel távozott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Ki volt ez az ember? – nyögte Gerry félhangosan, aki még mindig a történtek hatása alatt volt. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Erre a kérdésre azonban választ sohasem kapott. Pedig egy nagy jótevőjével találkozott az imént. Ez a pipás ember likvidálta a Jack megölésére szerveződött társaságot. A tervek szerint Gerry sem élte volna sokkal túl a főnöke halálát. A kikötőbe kicsalt fiút a Seegull nevű hajón ölték volna meg még aznap, tehát tegnap. Amit senki sem tudhatott az az, hogy Gerry főnöke akkor is meghalt volna, ha nem sikerül neki a szökés, a B terv szerint ugyanis a kis társaság - a megvesztegetett rendőr közreműködésével - behatolt volna a kapitányságra, s ott likvidálta volna őt. Az a kérdés, miért, s kik a nagykutyák a háttérben, nyitva maradt a felügyelő előtt, de ez már nem az ő kompetenciája volt. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Gyere Jackie, nincs már itt dolgunk – mondta Gerry a kutyusnak, de az semmiképpen nem akart menni, ellenállt a póráznak. A fiú felvette a kiskutyát az ölébe, de az minden erejével ki akart szabadulni, s ezt hangos vonyítással adta tudtul. Félelmetesen visszhangzott az egész katakomba. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Hát, nem bánom - mondta Gerry, s végigvitte a protokollt Jackie-vel is. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Egy kicsit habozott, hogy hová tegye, de aztán Nicole mellett döntött. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Vigyázz a gazdidra, kisöreg – adta ki a fagyott állatnak a feladatot. Összeszedte a cuccait, zsebre rakta Mary autójának slusszkulcsát, s elindult kifelé. Félúton visszafordult, s könnyes szemmel végső búcsút intett a maradóknak gondolatban. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">– Harminc év! De hisz ennyit nem is éltem még.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">♦ <em>Néha az emberség diadalmaskodik ♦</em></span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino;"><em><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/urna.jpg" alt="urna.jpg" width="204" height="196" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_7_jack_is_elmegy%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_7_jack_is_elmegy%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_7_jack_is_elmegy%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=53. nap/7: Jack is elmegy"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_7_jack_is_elmegy#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7389160" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/capsule_1.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_6_philadelphiai_hivas
53. nap/6: Philadelphiai hívás
2015-04-26T14:50:20+02:00
2015-04-26T14:50:20+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Időpont</strong>: Július 29., csütörtök este; </em><strong>Helyszín</strong>: külvárosi parkoló, San Diego</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/phone_box.jpg" alt="phone_box.jpg" width="206" height="231" class="imgleft" style="margin-right: 5px;" />Maradt még egy teljesítetlen kérés, Nicole szüleinek értesítése. Jack már korábban beírta a telefonjába a számukat. A stratégiát is eltervezte. Ennek lényege az volt, hogy segítse a lányukat még akkor is, ha ezzel a szüleinek fájdalmat okoz. Úgy vélte, a szülők megértenék ezt, ha tisztában lennének az igazsággal. Ezt pedig nem mondhatja el sem telefonban, sem másként, még ha Nicole-nak meg is ígérte. Sokkal többet fog tenni a lányukért az ígéreténél. Megálltak egy külvárosi parkolóban. Jack kiszállt a kocsiból, s tárcsázta a számot.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> - Franco Veronesi – szólt bele a kagylóba a vonal másik végéről egy szomorú idős férfihang.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Jó estét kívánok. A nevem Jack O’Neil. A lánya ügyében hívom. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Hallgatom – mondta rövid szünet után a férfi.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az éterben érződött a feszült figyelem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A lánya és én szerettük egymást. Sajnos Nicole halálos beteg lett, a napjai voltak hátra. Nagyon szenvedett, ezért arra kért, hogy segítsek neki átmenni a másik világba. Eleget tettem a kérésének. Nem volt ereje ahhoz, hogy ő maga mondja ezt el önöknek, ezért engem kért meg erre. Titokban elhamvasztattam, s a hamvait a tengerbe szórtam, ez volt a kérése. Oceanside-ban a famóló vízbe nyúló csücskének közvetlen közelében kerültek a hamvak a vízbe, ha esetleg a …. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack nem találta a szavakat. A vonal végén türelmesen vártak. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">… a maradványainak közelében szeretnének elbúcsúzni tőle. Úgy hiszem, ezen a helyen volt a legboldogabb, amióta ismertem. Azt kérte még, hogy mondjam el önöknek, hogy köszöni a csodás gyermekkort, amit biztosítottak neki. Ha el is távolodott mostanában önöktől, ugyanúgy szerette mindkettőjüket, mint régen. És még egy dolog. Megkért, hogy az összes megtakarítását utaljam át interneten a számlájukra, amit a mai nappal meg is tettem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ez minden, amit mondani akart? – kérdezte az öregember.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Igen – hangzott a válasz. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Köszönöm, hogy tájékoztatott, és, hogy segített a lányomnak – mondta az öreg, s letette a kagylót. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack tudta jól, ha az apa nem is jelenti a rendőrségre a hívást, azok tudni fognak róla, hiszen a telefonját nyilvánvalóan figyelik. Ha abban a hiszemben vannak, hogy a lány tetemét hiába keresik, talán nem is fogják ezt tenni. És ez volt e hívás másik fontos célja. A beszélgetést követően a telefont bedobta egy kukába. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nem lesz rá szükségem, harminc év múlva már úgysem használnak ilyen kütyüket – magyarázta a fiúnak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> ♦ <em>Néha csak egy fájdalmas hazugság segíthet ♦</em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_6_philadelphiai_hivas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_6_philadelphiai_hivas%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_6_philadelphiai_hivas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=53. nap/6: Philadelphiai hívás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_6_philadelphiai_hivas#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7389146" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/phone_box.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_5_harmadik_esemenyfolyam_arulok
53. nap/5: Harmadik eseményfolyam: Árulók
2015-04-26T14:47:59+02:00
2015-04-26T14:47:59+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Időpont</strong>: Július 29., csütörtök éjjel; </em><strong>Helyszín</strong>: San Diego utcáin</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/silenced_pistol.jpg" alt="silenced_pistol.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="249" height="133" style="margin-right: 5px;" />Két merev testtartású férfi italozott a Gázlámpás Negyed egyik bárjában. A táncoló félmeztelen nőt mustrálgatták, közben halkan beszélgettek. Valamilyen majomkísérletekről és a kínaiakról volt szó. Az egyik „ezredes úrnak” szólította a másikat, de a hangsúlyából ítélve inkább gúnyolódott, mintsem a másik valós katonai rangjának adott tiszteletet. A hadsereg középbeosztású tisztjei voltak civilben. Egy lazán elegáns öltözékű csinos fiatal nő lépett be a bárba, alaposan körülnézett, majd helyet foglalt a feszélyezetten viselkedő férfiak mellett. A bárpultos megkérdezte, mit szeretne inni, mire a nő hangosan az felelte, hogy még semmit, megvárja, hogy meghívja valaki. A két férfi összenézett, majd megkérdezték tőle, mit szeretne inni. A nő azt válaszolta, hogy valami nagyon bódítót. Vodkát kapott. A férfiak is azt rendeltek maguknak. Nem voltak az udvarlás nagymesterei, de a nő segített nekik. Kikérdezte őket családról, munkáról és egyéb felszínes fecsegési témákról. Az egyébként visszafogott emberek nyelvét megoldotta az alkohol, s a nő viszonylag őszinte válaszokat kapott. Talán a házasságon belüli szabadságukat túlozták el egy kissé. Pedig ma is csak apró hazugságokkal tudtak ellógni hazulról. A két férfi fantáziája folyamatos izgalmi állapotban volt, amit a kacérkodó nő kiválóan manipulált. Amatőrök kerültek egy profi hálójába. Nyíltan megkérdezte tőlük, mit szólnának egy kis hancúrozáshoz. Ez természetesen nem volt a kérdezettek ellenére. A tarifáról érdeklődtek. A nő sértődést imitálva ismételte meg, hogy szórakozni szeretne, nem üzletet ajánl. Egyszerűen izgatja, ha két macsó pasi kényezteti. A férfiak rendezték a számlát, s követték a nőt. A kocsija egy mellékutcában parkolt. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Várjatok, előbb kiállok, csak aztán szálljatok be – mondta nekik a nő.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nem ittál túl sokat a vezetéshez? – akadékoskodott az egyik férfi, de a társa bokán rúgta.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nem rendőrök vagyunk, hanem katonák – súgta halkan a másik fülébe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A nő kifarolt az autóval. A két férfi futást mímelve közelítette meg a kocsit. A sofőr azonban hirtelen gázt adott majd eltűnt az egyik kanyarban. A pofára esett férfiak nem értették a helyzetet, széttárt karokkal, reményvesztetten álltak a szűk utca közepén. Eszükbe sem jutott a helyzet irreális volta. Vajon mit akarhatott volna két szürke és unalmas középkorú pasitól egy fiatal szépség? A válasz hamar megérkezett. A rövid utcácska egyik bejáratánál egy magas széles vállú, a másiknál pedig egy köpcös széles vállú férfi jelent meg, s tartott feléjük határozott léptekkel. A két tiszt elméje azonnal kitisztult, rájöttek, hogy kelepcébe csalták őket, s ebből nagy baj lesz. Civilben fegyvertelenek voltak, nem úgy, mint a közeledő férfiak, akiknek a kezében hangtompítós pisztolyok jelentek meg. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- De miért? – kérdezte elhaló hangon az egyik rémült férfi. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Árulóknak nincs helye közöttünk – hangzott a válasz, s ezzel egy időben két tompa puffanás. Majd újabb puffanások. A támadók rutinszerűn megragadták a mozdulatlan testek lábait, s a közelben parkoló furgonjukhoz húzták őket. Aztán válluknál fogták meg a hullákat, s egy könnyed mozdulattal bedobták őket az autó hátuljába, az előre elkészített nejlon szőnyegre. Az egyik fej hatalmasat koppant, mire a magasabb férfi felszisszent.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ezeknek már mindegy – jegyezte meg az alacsonyabbik, közben előszedett egy nagy papírvatta köteget, s felitatta vele a tett helyszíne és a furgon között húzódó két vércsíkot.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Kínai vonal felgöngyölve – nyugtázta elégedetten a Sakál névre hallgató ügynök.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_5_harmadik_esemenyfolyam_arulok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_5_harmadik_esemenyfolyam_arulok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_5_harmadik_esemenyfolyam_arulok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=53. nap/5: Harmadik eseményfolyam: Árulók"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_5_harmadik_esemenyfolyam_arulok#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7389134" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/silenced_pistol.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_4_keszulodes
53. nap/4: Készülődés
2015-04-26T14:47:39+02:00
2015-04-26T14:47:39+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Időpont</strong>: Július 29., csütörtök este; </em><strong>Helyszínek</strong>: Salk Intézet, La Jolla<img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/mary.jpg" alt="mary.jpg" width="156" height="156" class="imgleft" style="margin-right: 5px;" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az autóval a külső parkolóba mentek, ott nem voltak kamerák. Mary furgonja mellé álltak be. A kocsiban megbeszélt terv első pontja az volt, hogy Gerry bemegy az intézetbe, s beengedi Jacket a hátsó ajtón, ahol jelenleg nem működik a kamera, csak egy ideiglenesen felszerelt mozgásérzékelő. Gerry bement az intézetbe, váltott néhány szót Maryvel, Jackről természetesen, majd megkérdezte, hogy van-e más is az intézetben. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Peng Hai nemrég távozott, csoda, hogy nem futottatok össze. Greenfield professzor van még benn – válaszolta a recepciós nő.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Gerry nem számított rá, hogy valaki ilyenkor még dolgozik, ezért óvatosabban mozgott az intézetben. Brian kulcscsomóján lévő mágneskártyával sikerült bejutnia a Patterson intézet laborjába. A belső raktárban sorakoztak a kapszulák. Gerry belépett a titkárnő számítógépébe, szerencsére nem volt jelszóval védve, s az elektronikus leltárban a fagyasztószekrények számát tizenötről tizennégyre módosította. Amikor ezzel megvolt kivette a kapszulát, a labor-ajtó elé állította, majd lement a hátsó ajtóhoz, hogy beengedje Jacket, aki közben óvatosan leszerelte a mozgásérzékelőt. Gerry figyelmeztette a főnökét, hogy a professzortársa még benn van, azért halkan kell dolgozniuk. A fiú odatapasztotta a fülét Greenfield-titkárság ajtajához, de semmilyen mozgást nem észlelt. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Biztosan nem jól emlékszik Mary, mindenesetre óvatosan dolgozzunk – súgta oda Jacknek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Felmentek a kapszuláért, ketten együtt lecipelték a hátsó kijárati ajtóhoz, s a falhoz támasztották. Folyékony nitrogén nélkül a kapszula szinte pihe könnyű volt. A terv az volt, hogy Mary furgonjával viszik el a katakombába. Jack megigazgatta a haját és az inggallérját, majd határozott léptekkel a recepció felé tartott. Egy olyan helyen állt meg, ami a kamerák hatósugarain kívül esett. Egy kis zajt csinált a lábaival, mire Mary odafigyelt, s a megdöbbenéstől elkerekedett a szeme. Jack a szája elé emelte az ujját, jelezvén, hogy ne szólaljon meg. Majd felmutatott a kamerákra is. Mary megértette a célzást, s megpróbált természetesen viselkedni. Jack intett, hogy menjen oda hozzá, s a karmesterek által használt <em>piano</em> kézmozdulattal jelezte, hogy csak halkan, nyugodtan. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Mary, ne higgy el semmit abból, amit a tévében hallasz – mondta suttogva.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Eddig sem hittem el – felelte elérzékenyülten a nő, s anyai gondoskodással tapogatta a férfi sebes arcát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Szükségem lenne a furgonodra – mondta kertelés nélkül Jack. - Visszahozom nemsokára – ígérte, de Mary szemében látta, hogy tudja, többé nem fogja látni a barátját. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack észrevette ezt, ezért korrigálta az előbb elhangzottakat:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">– Ha nem én, akkor valaki más – suttogta. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Mary belenyúlt a zsebébe, kivette a slusszkulcsot, s odaadta neki, majd egy váratlan mozdulattal átölelte. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Vigyázz magadra, Jack, és ne felejtsd el az öreg Maryt – zokogott szinte hangtalanul. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack könnyei is kicsordultak. Adott egy csókot a nő homlokára, majd elköszönt tőle. Berakták a kapszulát a furgonba. Jack odaadta a mozgásérzékelőt Gerrynek, hogy majd helyezze vissza a hátsóbejárat felé, ha visszaérkezik. A fiú ugyanis bejött a főbejáraton, ezért ki is kell majd ott sétálnia. A furgont is ő hozza majd vissza. Elindultak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>♦A búcsút érdemes pillanatokra osztani, s így hosszabb marad ♦</em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_4_keszulodes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_4_keszulodes%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_4_keszulodes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=53. nap/4: Készülődés"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_4_keszulodes#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7389122" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/mary.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_harmadik_esemenyfolyam_szervezetek_harca
53. nap/3: Harmadik eseményfolyam: Szervezetek harca
2015-04-26T14:47:24+02:00
2015-04-26T14:47:24+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Időpont</strong>: Július 29., csütörtök este; </em><strong>Helyszín</strong>: Martin Greenfield irodája</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/kes.jpg" alt="kes.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="227" height="138" style="margin-right: 5px;" />Estefelé járt már az idő. Greenfield egyedül ült az irodájában. A titkárnője meghűlésre hivatkozva szabadságot kért mára. A férfi a telefonjával babrált, habozott egy hívással kapcsolatban. Végül rászánta magát, s egy elmentett szám ikonjára nyomta az ujját.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Helló Martin! Mi újság van? Csak jó híreket szeretnék ma hallani.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Rajta vagyok az ügyön, Greg, de még nem sikerült felderíteni a pontos tartózkodási helyet, egyszerűen felszívódott a pasas – próbálta szépíteni a helyzetet a professzor.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Semmi használhatót nem sikerült kibogozni múltkor a számítógépéből megszerzett adatokból, ugye? </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Sajnos semmit. De úgy tudom, Ficsúréknak sem a lakásában – próbálta szétosztani a felelősséget a férfi. - Vagy hazugság, amit közölt, vagy a fejében tartja a pontos protokollt. A volt New Yorki főnökénél is szétnéztünk, ő sajnos nem tud mindent. Éppen a kritikus lépésekkel nincs tisztában. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Elmondom neked, hogy a New Yorki főnök is eltűnt, fogalmunk sincs, hol lehet. Egyébként, Sakál és Ficsúr is keresi a célszemélyt, ezért nem aggódom az eredmény miatt. De azért te is dolgozz!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Elektronikus katt jelezte, hogy a vonal végén befejezték a beszélgetést. Greenfieldet rendkívül zavarta, hogy egy ilyen, általa ostobának tartott, ember előtt kell haptákba vágnia magát. De ő csak egy egyszerű ügynök a Szervezetnél. Elég lett volna a tudományos karrier, itt bezzeg megbecsülik. A professzor nem jutott el annak elismeréséig, hogy a Cég nélkül nem került volna ilyen magas pozícióba. Még a kutatásait is finanszírozták. Kopogtak az ajtón. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Igen, tessék - kiabált Greenfield hangosan, hogy kihallatsszon a titkárság ajtaján is. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Egy fiatal ázsiai férfi lépett be az előtérbe, s tartott határozott léptekkel az iroda felé. A fiú az intézetben dolgozott, de a professzor nem emlékezett a nevére. Megkérdezte, mi járatban van, mire az a zsebéből előhúzott egy hangtompítós pisztolyt. Greenfield felpattant a székből és hátrálni kezdett.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Mit akarsz? - kérdezte rémülten.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Hol van Jack O’Neil? – kérdezte alig érthető kínai akcentussal.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Honnan tudhatnám? – kérdezett vissza a prof.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Balkézről egy nagy pofon járt a helytelen válaszért. A prof megtántorodott, nem nézett ki ekkora erejű ütést a cingár kínaiból. A behatoló közelebb lépett Greenfieldhez, és újra feltette a kérdést. A professzor felmérte a helyzetét, s arra következtetésre jutott, hogy legjobb védekezés a támadás. Egy gyors mozdulattal el akarta kapni a kínai férfi fegyvert tartó kezét, de az egy elegáns mozdulattal magasra emelte, s Greenfield alaposan mellényúlt. A kínai hátrahajolt, s ugyanebből a mozdulatból fejbe rúgta a professzort, aki hanyatt vágódott, keresztülesve az íróasztalán. A helyzet rendkívül komoly volt, ekként is fogta fel a megtámadott. Megpróbált feltápászkodni, de a kínai egy akrobatikus ugrással mellette termett, s egy kést szorított a torkához (a pisztolyt közben ügyesen elrejtette valahol). A professzor megadóan feltette a kezét, s közben hanyatt feküdt a földön.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Utoljára kérdezem, hol van Jack O’Neil?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Az embereink keresik, de még nem bukkantak a nyomára.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A válasz meggyőző lehetett, mert a kínai úgy gondolta, hogy nincs többé szüksége a professzorra, s egy gyors mozdulattal elvágta a torkát. Greenfield hörgött, de gyilkosa befogta a rángatózó ember száját, hogy ne hallatsszon ki semmi zaj az irodából. </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_harmadik_esemenyfolyam_szervezetek_harca%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_harmadik_esemenyfolyam_szervezetek_harca%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_harmadik_esemenyfolyam_szervezetek_harca%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=53. nap/3: Harmadik eseményfolyam: Szervezetek harca"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_harmadik_esemenyfolyam_szervezetek_harca#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7389106" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/kes.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_2_a_szokeveny
53. nap/2: A szökevény
2015-04-26T14:47:07+02:00
2015-04-26T14:47:07+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Időpont</strong>: Július 29., csütörtök; </em><strong>Helyszín</strong>: útközben</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/jack22_1.jpg" alt="jack22_1.jpg" width="232" height="232" class="imgleft" style="margin-right: 5px;" />Jack másnap délig Rosemarynél maradt. A férfi arra gondolt, ha másként alakultak volna a dolgok, a nő tökéletes partnere lehetett volna. Még tegnap az autóban megkérte Gerryt, hogy vegyen neki valami harapnivalót, jobb tele gyomorral nekivágni az új világnak. Lehet, hogy éhezni fognak az akkori emberek – próbált viccelődni. Jack még az autóban elmondta Gerrynek, hogy nem akarja őt még jobban belekeverni ebbe a dologba, az infúziót be tudja kötni magának, sőt a folyékony nitrogén áramlását ő maga is el tudja indítani. Neki csak a kapszula csavarjait kellene rögzíteni. A folyékony nitrogén folyásának elindítása látszólag egy szimbolikus tett, de mivel ez vezet végső soron a … mihez is? … Rossz esetben a halálhoz. Ezért aki ezt megteszi, az gyilkosnak számít. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Készítenénk erről egy videót bizonyítékként.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- De főnök, akkor te úgy fogsz megfagyni, hogy még ébren vagy – mondta szörnyülködő arccal Gerry. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Hát, igen, de kibírom – felelte Jack.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Ezt nem hagyhatom – mondta a fiú, s ebben is maradtak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jack egész nap valamiféle furcsa, réveteg állapotban volt. A múltjából rég elfelejtettnek hitt események és arcok bukkantak elő, amikor Nicole-lal a régi emlékeiről beszélgettek Los Angeles felé feltépődhetett valami, mert most újra özönlöttek az emlékek. Búcsúzott tőlük. A révedezésnek Gerry érkezése vetett véget. Hozott ételt, italt, s együtt megvacsoráztak. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A kínai egy kicsit megüli a gyomrot – mondta Jack, mintha nem lenne mindegy a gyomorülés mínusz 196 Celsius fokon. Egyszerűen elfelejtette egy pillanatra, hogy neki már nem lesz holnapja. Eszébe jutott a nagynénje, aki még a halála napján is a teendőit sorolta, pedig már nagyon beteg volt. Nem fogadta el a közelgő végzetet, pedig tudta, hogy az nagyon hamar kopogtatni fog. Elindultak. Majdnem egy órába tellett, amíg eljutottak a Salk Intézetbe. Érdekes módon, nem volt benne a hírekben a szökés, s nem is körözték Jacket – ezt Gerry mondta. Pontosabban, csak sikertelen szökési kísérletről tettek említést. Egy kettős gyilkossággal gyanúsított szökés közben lelőtt két őrt, de még a rendőrkapitányság előtt elkapták. A lövöldözésről szó volt ugyan, de a rendőrség a nyomozásra való tekintettel, részleteket egyelőre nem közölt. Két újabb halál, amibe belekeveredett. „Innen már valóban nincs visszaút, ha kételyeim lettek volna efelől” – gondolta Jack.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">♦ <em>A mát mindig a másnap követi ♦</em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_2_a_szokeveny%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_2_a_szokeveny%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_2_a_szokeveny%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=53. nap/2: A szökevény"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_2_a_szokeveny#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7389100" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/jack22_1.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_gerry_nyomoz
53. nap: Gerry nyomoz
2015-04-26T14:46:52+02:00
2015-04-26T14:46:52+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Időpont</strong>: Július 29., csütörtök délelőtt; </em><strong>Helyszín</strong>: Salk Intézet, La Jolla</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/keselyu.jpg" alt="keselyu.jpg" width="204" height="136" class="imgleft" style="margin-right: 5px;" />Másnap reggel Gerry beszállt a kis Mazdájába, s az intézetbe hajtott. Azon gondolkodott, hogyan ellenőrizhetné a kamerákat észrevétlenül. Támadt egy jó ötlete. A gyomra remegett az idegességtől. Nem a kamerák miatt, hanem az éjszakai eseményektől félt előre. Az intézetbe érve köszönt a morcos Dannak. Az öreg fapofával biccentett. „Miért lesz vajon sok ember öreg korára barátságtalan?” – töprengett el ezen a - jelen pillanatban lényegtelen - problémán Gerry miközben a labor felé tartott. Dan mindig magával hozza az elektronikus fényképeit, s a fiatalabb kori képeken olyan gondtalannak tűnik. Korábban kiképző őrmester volt. Talán az nem tetszik neki, hogy most nem ő dirigál, hanem őt ugráltatják. Egy ravatalozó hangulatosabb hely manapság, mint Jack intézete. Az emberek bejárnak a munkahelyükre, de nem dolgoznak. Julie arcára egyértelműen kiültek voltak a gyakori sírás nyomai. Gerrynek volt egy olyan érzése, hogy Jacket nem csak mint a főnökét siratja, hanem mint titkolt érzelmeinek tárgyát is. De lehet, hogy csak emberileg rajongott érte. A posztdoktorok folyton telefonáltak, a kiszűrődő hangok alapján új állások iránt érdeklődtek. A PhD hallgatók pedig más fogadó intézeteket keresnek. Az állatházasok voltak a legnyugodtabbak. Úgy gondolhatták, hogy bármi történik, az állatokra úgyis szükség lesz a kísérletekhez. Julie mondta Gerrynek, hogy Bruce Cohen kereste, s arra kéri, hogy ugorjon be hozzá az egyetemen. „A keselyűk prédára vadásznak” - gondolta a fiú. „Jack biztosan dicsért a rákkutatónak, s most meg akar szerezni. Pedig még ki sem hűlt a holttest” – gondolta Gerry, s még idegesebb lett a szófordulat találó volta miatt. Remegő lábakkal a műszaki szobába ment. A biztonsági őr újságot olvasva ült a helyén. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nem kell a kamerákat bámulni, úgyis felvesznek minden eseményt, s ha kell akár két hónap múltán is lejátszhatóak – magyarázta az őr, miért nem a kamerákat lesi folyton.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Sam, vettem egy szendvicset, de nagyon ideges vagyok. Tudod, az elmúlt napok nálunk …</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Igen, látom is rajtad.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Szóval arra gondoltam, hogy neked adom, ha elfogadod. Nem nyúltam hozzá.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Hálás köszönettel, de nincs nálam apró.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Hagyd csak, Sam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Gerry váltott még néhány szót az őrrel, s közben alaposan megfigyelte, hogy hová irányulnak a kamerák. A külső parkoló és a hátsó bejárat nem látszik egyik képen sem, s az egyik monitor szürke volt. Gerry megkérdezte, mi a baj vele. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A hátsó bejárati kamerával valami gond van már legalább három hete. Állítólag holnap kijönnek megjavítani. Addig is kiraktam egy mozgás érzékelőt az ajtó tetejére, az majd jelez, ha valaki be akarna jönni. De ugyan ki jönne ide? – tette fel a költői kérdést az őr. Habár a mostani események ….</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A folyosókon nincsenek kamerák? – szakította félbe Gerry.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- A folyosókat nem figyeljük. Csak a bejáratok, a recepció, a liftek, a központi raktárak, az ebédlő, a kazánház, a belső parkoló, s a tetőtér van megfigyelés alatt – adott pontos listát a biztonsági őr. Úgyhogy, ha terrorakcióra készülsz, kerüld ezeket a helyeket – mosolygott Sam. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> ♦ <em>Élőkre vadászó keselyűk ♦</em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_gerry_nyomoz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_gerry_nyomoz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F53_nap_gerry_nyomoz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=53. nap: Gerry nyomoz"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/53_nap_gerry_nyomoz#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7389056" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/keselyu.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/52_nap_3_rosemary_agyaban
52. nap/3: Rosemary ágyában
2015-04-26T14:46:37+02:00
2015-04-26T14:46:37+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Időpont</strong>: Július 28., szerda éjszaka; </em><strong>Helyszín</strong>: Rosemary lakása, San Diego</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> <img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/roemary.jpg" alt="roemary.jpg" width="159" height="158" class="imgleft" style="margin-right: 5px;" />Rosemary meglepetten nyitott ajtót.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Úristen, Jack! Hogy nézel ki? – kapott a fejéhez a nő. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Megértem, ha nem engedsz be – szabadkozott a férfi.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A nő karon fogta, s behúzta a szobába. Leültette egy fotelba, s azon nyomban kezelésbe vette az arcát: alkohol, vatta, szisszenések. Nem kérdezett semmit, megvárta, amíg a férfi magától nyilatkozik. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nem igaz, amit a hírekben mondanak – kezdte Jack.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Az a nő a szerelmed volt? – kérdezte szokásához híven, célratörően a nő.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Én szerettem, és talán ő is engem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Tehát már nem él?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. Sőt, nem is mondhatom el, mi a valós helyzet.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Nagyon titokzatosan hangzik, de rendben van, csak azt mondd el, amit lehet. Mi lesz most veled? Gondolom, menekülnöd kell.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Igen, holnap eltűnök, örökre.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Egy pillanatra döbbent némaság ülte meg a szobát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Na, szépen vagyunk – törte meg a röpke csendet arcán szomorú mosollyal a nő.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Hirtelen támadt reményei foszolhattak tova. Nem bánta túlságosan, hiszen a jelen helyzet semmilyen perspektívával nem kecsegtetett volna. Rosemaryn nem fogott az idő, a bőre olyan selymes volt, mint egy babáé. Így smink nélkül a szeme körül halvány ívet húzott ugyan egy vékonyka ránc, de simán letagadhatott volna akár tizenöt évet is a korából. A hófehér melegítő feszesen tapadt a testére. Rosemary így testközelből kifejezetten szexi nő benyomását keltette Jackben, különösen, hogy a lehúzott cipzár miatt közvetlenül tanulmányozhatta a fedetlen kebleket. A kezelés végeztével a nő elindult a konyha felé. Kidobta a véres vattát a kukába, majd kinyitotta az italos szekrény ajtaját. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Csak konyakom van itthon. A magányos nők itala – mondta Jack felé fordulva.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Jöhet – reagált a férfi. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az alkohol oldja a gondokat. Jack sokat megtudott Rosemaryről, ő pedig a férfiről. A nő egy fiatalabb fiúval élt együtt, aki néhány hónappal ezelőtt védte meg a PhD fokozatát, s kapott egy posztdoktor állást a keleti parton. Hívta, hogy menjen vele, de Rosemary nehéz döntést hozott: nem ment. Nem látta ugyanis a kapcsolat perspektíváját. Két külön generáció világa volt az övék. Jack is elmesélte röviden az életét. Mostanában sokat foglalkozott a múltjával, talán mert a jövője nem volt túl biztató. Közben a konyakos üvegben alaposan lecsökkent a barnás folyadék szintje. A nő Jack háta mögé került, s elkezdte masszírozni a nyakát, ami nem csak nyugtatólag hatott, hanem szexuális izgalmat is okozott a férfiben. Elkezdte simogatni a nő masszírozó kezeit, mire Rosemary lehajolt, s megcsókolta a férfi nyakát. Jack egy mozdulattal az ölébe rántotta a nőt, majd vadul csókolózni kezdtek. A férfi közben intenzíven tapogatta a melegítő domborulatait. Aztán a keze bekerült a melegítő alá is. Elkezdték vetkőztetni egymást, majd amikor már nem volt mit levetni, a nő a férfi ölébe ült, ahol ütemesen mozogva juttatta el mindkettőjüket az extázisig. Ezután befeküdtek az ágyba, s Jack regenerálódása után folytatták a földi élet oly jellemző aktusát, de kijátszva annak eredeti célját, a reprodukciót. „Hm…, valóban kijátszva?” – villant át egy pillanatra a férfi agyán, de a jelen körülmények között nem kezdett aggódni ebben az ügyben. Jack impotenciája pszichológiai eredetű volt tehát, a kudarctól való félelem szülte, mely alkoholban oldódó lehet, hiszen a konyak teljesen megszüntette. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">♦ <em>Dicső erkölcsök oldódnak alkohol mámorában ♦</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F52_nap_3_rosemary_agyaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F52_nap_3_rosemary_agyaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F52_nap_3_rosemary_agyaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=52. nap/3: Rosemary ágyában"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/52_nap_3_rosemary_agyaban#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7387870" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/roemary.jpg
https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/52_nap_2_szokes
52. nap/2: Szökés
2015-04-26T14:46:21+02:00
2015-04-26T14:46:21+02:00
Zsolt Boldogkoi
https://blog.hu/user/803785
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><em><strong>Időpont</strong>: Július 28., szerda éjszaka; </em><strong>Helyszín</strong>: Rendőrőrs és kikötő, San Diego</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><em>A bűn arca</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;"><img src="https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/bun.jpg" alt="bun.jpg" width="191" height="210" class="imgleft" style="margin-right: 5px;" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Cellatársának böködésére ébredt nagyon kábán az éjjel kellős közepén. Egyáltalán nem volt hűvös, Jack mégis reszketett. A korábbi jókedv az ellenkezőjébe csapott, szinte fájt a lelke.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Meg van a kód – ujjongott az ébresztgető.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Jack első gondolata az volt, hogy a kémiai vallatás bizonyította az ártatlanságát, s így hivatalosan ártatlan a Nicole ügyében. Ezért felmerült benne a kérdés, érdemes-e egyáltalán megszöknie. A rendőrhalállal végződő menekülés és az idegen szervezet általi fenyegetettség egyértelműen a szökés felé billentette a döntés ingáját.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Mi lesz már? - sürgette a társa.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Hogy menjünk át az őrszobán? – kérdezte tőle Jack</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Majd a helyzet adja magát. Én mindenre kész vagyok, nem akarok a börtönben megrohadni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Nem is kérdeztem, miért is vagy itt?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Azt állítják, hogy kinyírtam a feleségemet és a szeretőjét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- És igazuk van? – kérdezte meghökkenve Jack.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A férfi egyetértően hunyorgott. Jacknek rossz érzése támadt, de most nem foglalkozott ezzel, hanem kihúzta a teleszkóp ceruzát, ráragasztotta az ágy aljából előkapart gyurmát, arra a mágneskártyát, s kinyújtotta a rácson egészen a mágneskártya dobozáig. Az felismerte a jelet, s kikattant a cellaajtó. A két férfi lábujjhegyen lopakodva a számzáras ajtóhoz osont. Jack beütötte a kódot, aminek két következménye lett. Az egyik az ajtó kinyílása, a másik az ezt a tényállást jelző sípoló hang, ami napközben fel sem tűnt, az éjszakai csöndbe viszont úgy hasított bele, hogy a két szökni készülőnek a földe gyökerezett a lába. Vártak egy kicsit, de semmiféle reakció nem keletkezett. Tovább! Odaértek az őrszobára nyíló ajtóhoz. Óvatosan kinéztek az ablakon. A két őr tévét nézett. Most mi legyen? Jack észrevette, hogy a rendőrök a várakozásban eltelt néhány percben változatlan pozícióban ültek. Lehet, hogy alszanak? Lassan megnyitotta az ajtót, közben egy psz-t mutatott ujjaival a cellatársának. Kiszedte a zárból az ügyvéd által odahelyezett gyurmát, hogy eltüntesse a bűnjelet, majd négykézláb elindult a kijárati ajtó felé. A másik férfi ugyanígy tett, s követte Jacket. A rendőrök valóban aludtak. Micsoda mázli, gondolta Jack. Az egyik lépésnél azonban a padló reccsent egyet mire az egyik rendőr kinyitotta a szemét. Innentől az események drámai gyorsasággal eszkalálódtak. A felébredt rendőr felpattant, s ugyanazzal a mozdulattal a fegyveréhez kapott. A cellatárs azonnal nekitámadt. Fellökte, majd a földön vad birkózásba kezdtek. Közben a másik rendőr is feliradt álmából, de annak a fegyvere a Jackhez közeli asztalon volt. A professzor néhány másodpercig habozott, mit tegyen, aztán döntött. Kikapta a pisztolyból a golyókkal teli tárat, az üres fegyvert pedig asztalra dobta, s rohant az ajtóhoz. A fegyvertelen rendőr még bénult állapotban volt, mert azt hitte, hogy a menekülő férfi lelövi. Jack gyorsan kirántotta bejárati ajtót, s irány a szabadság. Nem volt túl bajtársias tett, de a társa egy gyilkos gazember, megérdemli. A megadott terv szerint rohant, ahogy csak bírt a kocsihoz. Úgy futott mint egy ragadozó, a talpának külső szélén, hangtalanul. Az édesanyja gyerekkorában kis párducnak hívta, mert sokat gyakorolta a nesztelen közlekedést. Majdnem odaért a kocsihoz, amikor látta, hogy egy kis gyülekezet van az autó előtt. A kerítéshez bújt, s figyelte a beszélgető alakokat. Valamilyen idegen nyelven beszéltek, talán valamelyik szláv nyelven, vagy olaszul. Jack nem értette őket. Ahogy alaposabban szemügyre vette a társaságot felismerte az ügyvédet és a laza rendőrt civilben, valamint egy harmadik idegent. „Mégiscsak megvesztegette a pasast ez a ravasz ügyvéd” – gondolta Jack, s már éppen elő akart lépni a sötétből, amikor az őrszoba felöl egy lövés dörrent. Gyorsan visszahúzódott, s azt latolgatta, vajon kinek a kezében sülhetett el. Túl sokáig nem tudott gondolkodni, mert a három férfi váratlanul fegyvert ragadott, s elindultak a kapitányság felé. Jackben megszólalt a vészcsengő. „Itt valami sem stimmel” – összegezte a látottakat és hallottakat, s a kerítés mögé húzódott. Ebben a pillanatban egy hangosbeszélő szólította fel a három férfit a megadásra. Innentől kezdve elszabadult a pokol. Golyózápor, nyögés és káromkodás. Jack nem várta meg a fejlemények kibontakozását, hanem az autó utcája és a kapitányság között húzott képzeletbeli egyenesre merőlegesen kezdett el lábujjhegyen, begörbített testtel rohanni. Futott már vagy négy-öt keresztutcát, s azt hitte, hogy megmenekült, amikor egyszer csak Moranis nyomozóval találta szemben magát. „Nem lehet igaz, hogy megint ebbe az alakba botlok” – dühöngött magában Jack. A tiszt nyugodtan a pisztolya felé nyúlt. „Vége mindennek” - villant át Jack agyán. A nyomozó azonban nem fegyvert, hanem egy elektromos pipát húzott elő a zsebéből. Megnyomta a pipa gombját, s elkezdett füstkarikákat eregetni. A rendőr egyszer sem nézett az elcsípett férfire. Jack nem értette a helyzetet, de elszánt volt. Az agya villámgyors listát készített a lehetséges szcenáriókat illetően. „Ha elfutok, akkor valószínűleg lepuffant. Ezt akarja vajon, mert nem tudott vallomásra kényszeríteni? Ha meghalok, akkor Nicole egyedül marad, s nem biztos, hogy valaha is felébresztik. Ha viszont megadom magam, akkor nyilvánvalóan bebörtönöznek, attól függő időtartamra, hogy kit lőttek le az őrszobán. De ebben az esetben talán meg tudom beszélni Gerryvel, hogy vegye át a kapszulával kapcsolatos teendőket. Gerry ráadásul fiatal, ezért nagyobb eséllyel megérheti az elkövetkező harminc évet, mint én. Egy ilyen feladat azonban kockázatokat rejt magában, hiszen Gerryt is elkaphatják, s tettestársként ugyanaz a sors várna rá, mint én rám.” Jack azt is bekalkulálta, hogy börtönben jó eséllyel likvidálja majd az ismeretlen szervezet. De ez Gerryre is fennáll, hiszen veszélye információk birtokában van. Számba vette az összes lehetőséget, mely körülbelül húsz másodpercet vett igénye, de ebben a sorsfordító helyzetben tanácstalan volt. Közben egy újabb lövés hangja érkezett az őrszoba felöl, ami eldöntötte a menni, vagy maradni kérdést.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">„Hátha nem talál el” – reménykedett Jack, s elkezdett cikk-cakkban futni, hogy megnehezítse a nyomozó dolgát. Két lövés dördült el, de egyik sem találta el a menekülő embert. Ez azonban nyilvánvaló, hiszen a levegőbe leadott lövések ritkán találnak el valakit. Pontosabban, csak azok számára nyilvánvaló ez az összefüggés, akik látják, hogy a lövést leadó személy milyen szögben tartja a kezét a földfelszínhez képest. Jack azonban ezt nem láthatta, mivel a nyomozónak háttal állt futás közben. Az üldözött férfi úgy futott, mint egy ló, maximális erőbedobással, s ha kell addig, amíg holtan össze nem rogy. Hozzávetőleg húsz perc elteltével úgy tűnt, sikerült elmenekülnie. Csodálkozott, hogy nem üldözték. Vagy üldözték, csak nem a jó irányban keresték? – gondolkodott. Nem értette az egész szituációt. Miért várt rá az ügyvéd és két társa, és honnan tudták a rendőrök, hogy szökni fog? „Biztosan lehallgatták az ügyvéddel való beszélgetést” – vonta le a konklúziót Jack, s csak futott, futott és futott. Egyszer csak egy park szélére ért, s arra gondolt, itt megpihen egy kicsit. Talált egy padot, melyet teljes sötétség vett körül, mivel kiégett a környékét megvilágító lámpa. Kifújta magát, majd hozzáfogott jelen helyzete elemzéséhez. Megpróbálta vázlatpontokba szedni a dolgokat. A rákkutatásból nyilvánvalóan nem lesz semmi. Még ha ki is tudna jutni Európába, olyan állást nem vállalhat, amihez a nevét vagy az arcát kell adnia. Egy új névvel negyvenhárom évesen nem is kezdhetne el kutatni, hiszen ahhoz pénzt kell, s ki adna azt egy névtelen kutatónak. Beosztott kutatói állást pedig referencia nélkül nem kaphat. Nem tudta megszerezni az iratokat és a pénzt. A rendőrök viszont talán igen, s ezért tudhatják, hogy mi a terve. Figyelik az ismerősöket, rokonokat, nem tud elbújni sehol. - Kilátástalan a helyzetem – vonta le a konklúziót. Ekkor eszébe jutott valami, de gyorsan elhessegette a gondolatot. Az azonban újra és újra előötlött, ezért elkezdett elmélkedni rajta. Az ötlet a saját maga lefagyasztása volt. Lennének előnyei a dolognak - gondolta. Egyrészt, ebben a pillanatban ez tűnik a legjobb - jóllehet kissé fagyos - menekülő útvonalnak. „Ha az Államokban maradok, egy héten belül nyilvánvalóan újra elfognak. Másrészt, akkor Nicole-lal lehetnék. Ha felébredünk, lehet, hogy segítségre lesz szüksége. Sőt, ha együtt ébrednénk fel, a korkülönbség megmaradna. A rizikó az, hogy sohasem ébredek fel.” Ez a lehetőség kibillentette a férfit, s az agya más megoldások után kezdett kutatni. Hirtelen eszébe jutott, hogy a kocsival a kikötőbe kellett volna hajtania, s ott felszállni egy hajóra. Egy Normann nevű embert kellett volna keresni. Hátha ott van még, hiszen nem volt konkrét időpont. Mi is volt a hajó neve? Megvan! Seegull, ez vitte volna egy másik kikötőbe, ahonnan Európába indulnak teherszállító hajók. „Majd kitalálom, mit tegyek miután megérkeztem az Öreg Kontinensre” – tolta el a konkrétumokat követelő kérdésekre adandó választ. Mellékutcákon haladva, hamar kiért a kikötőbe. Egy kicsit félt, mert nem tudta, mit tartalmazott a szökésterv, ami a kocsiban maradt. Lehet, hogy várják a rendőrök. Meg kell kockáztatnom – gondolta, s sétálni kezdett a parton. Sehol senki. Nyugtalanul nézelődött, hátha valami biztató jel érkezik a közelből.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Egyszer csak egy határozott léptekkel közeledő férfi tűnt fel a távolban. „Hátha Normann” – reménykedett a professzor. A lehajtott fejű kapucnis alak testközelbe ért, s felemelte a fejét. „Szent ég!” – villant át néma szavakként Jack agyában a döbbenet, amint meglátta, hogy a férfi símaszkot visel a kapucni alatt. Ösztönösen hátraugrott. Nagy szerencséjére, mert egyébként egy hosszú pengéjű kés döfte volna át a testét. A megtámadott férfi agyát pillanatok alatt elárasztotta a vészhormon, a kortizol. Félelem elűzve, ideg- és izomszálak mind a feladatra koncentrálnak: küzdj, vagy menekülj teljes erőből. Ezúttal csak a küzdelem lehetősége maradt. Az idegen férfi újra támadásba lendült. Profi mozdulatokkal szurkált a folyamatosan hátráló professzor felé, aki kezét védekező állásba helyezte, s hátrafelé ugrált a szúrások elől. Az egyik ugrásnál azonban valamiben elbotlott, s hanyatt esett. A maszkos férfi azonnal rávetette magát, s megpróbálta Jack mellkasába döfni a fegyverét. Jack azonban elkapta az alkarját. A biztonság kedvéért, két kézzel fogta a kést tartó kezet. A támadó egyik keze így felszabadult, s vadul ütni kezdte Jack fejét. Itt valamit tenni kell, mert a küzdelem nagyon egyoldalúvá vált. A professzor jobb kezével hirtelen elengedte az idegen karját, majd ugyanazzal a mozdulattal nagy erővel orrba vágta. A férfi egy másodpercre megtántorodott, ezért kissé engedett a nyomás. A bosszúval hatványozott erő azonban újra támadott. A kés egyre közeledett Jack mellkasához, aki közben az arcára kapta a balegyeneseket. A maszk orrnyílásán csöpögött a vére egyenesen Jack homlokára. A helyzet reménytelennek tűnt, a támadó egyértelmű erőfölényben volt. Ekkor azonban váratlan fordulat történt. Egy másik férfi kezdett ruganyos, sebes léptekkel futni az irányukba. Jack nem tudta, kinek érkezik a segítség. A támadója ideges fejmozdulataiból ítélve azonban bizakodni kezdett. A maszkos megújult erővel próbálta nyomni a kést, de Jack is megkettőzte erejét, s ellenállt. A közben a helyszínre érkező férfi felkapott egy fém kukát, s a Jacken térdeplő férfi felé dobta. Az egy ügyes mozdulattal hárított, s a kuka továbblendült newtoni pályáján. Jack ismét kihasználta a megingást, s ököllel a férfi torkába vágott. Az odakapott, majd a következő pillanatban akrobatikus mozdulattal felpattant, s az újonnan érkező felé fordult. Jack egy hatalmasat rúgott a térdébe, mire a férfi egy kissé megrogyott. Még egy rúgás. A csuklyás odébb ugrott. Harcra készen, késsel a kezében mérlegelte a helyzetet. Közben Jack hátrébb kúszott, s ő is talpra ugrott. Kettő egy ellen. Az egynek volt mégis esélye. A késes férfi azonban úgy döntött, hogy nem folytatja a harcot, s elfutott. Jack most nézett először a megmentőjére. Nagy megdöbbenésére Gerry áll vele szemben. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Gerry, te mit keresel itt? – kérdezte lihegve.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Mi volt ez, főnök?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Fogalmam sincs. Egyébként köszönöm az életmentő segítséget. Szóval?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Jöttem elbúcsúzni – mondta a fiú. – Mr. Sears mondta, hogy itt fogsz felszállni egy hajóra. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Úgy volt, hogy itt vár egy Normann nevű ember, de sehol senki – mondta Jack. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Itt vagyok már legalább három órája a környéken, de én sem láttam a hajót.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Lövöldözés volt a rendőrség körül. Lehet, hogy figyelmeztették, hogy gáz van, s lelépett, vagy ide sem jött emiatt. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Itt valami egészen más dolog történhetett – jegyezte meg a fiú.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Igen, lehet, hogy csapda volt az egész. De nem értem, mi lehet ez az egész. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Én sem, főnök. Valami nagy sz..ba nyúlhattál bele. Nagyon vérzik az arcod.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Nincs semmi baj.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Sétáltak még néhány kört a rakparton, de semmi. Jack fejében újra átfutott a lefagyasztás gondolata. Elmondta Gerrynek az ötletet. A fiú meghökkent, s egyáltalán nem tartotta jó ötletnek. Jack viszont a saját érvelésének hatására, egyre jobban elszánta magát. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Gerry, vigyél, kérlek az intézetbe. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">A fiú öklét az állához nyomva törte a fejét, majd csak ennyit mondott. „Oké, gyerünk” A kocsiba beszállva Jacket kellemes meglepetés érte. A hátsó ülésen egy kiskutya aludt, Jackie volt. Jack kérdően Gerryre nézett. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Nálam volt Brian kulcsa, elmentem a lakására, s ott volt a kutyus. Már nagyon éhes és szomjas volt. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Nem volt házkutatás a fiú lakásán? </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Nem láttam a nyomát. Lehet, hogy megelőztem őket. Nyilván bementek a rendőrök Brian lakásába, amikor eltűnt, hogy megbizonyosodjanak, nincs-e ott, de a kutyus elbújhatott. Mire visszamentek, én már elhoztam – mosolyodott el Gerry. Jack hátranyúlt, s megsimogatta a kis buksit.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">Jacknek eszébe jutott a kamerák problémája, s ezért így szólt Gerryhez:</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Gerry, meggondoltam magam. Nem biztonságos az intézet, nem tudom, hogy hol vannak a kamerák felszerelve. Elvileg a hátsó kijárati kamera néhány hete nem működik. Megtennéd, hogy holnap leellenőrzöd őket?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Persze, főnök.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Nem tudod, ki lesz holnap az éjszakai portás?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Várjunk csak – kezdett töprengeni Gerry. – Általában Dan szokott lenni, de most cseréltek Maryvel, legalábbis úgy emlékszem, hogy ezt mondta nekem az öreg hölgy. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Ez nagyszerű hír. El tudnál vinni a …- s ekkor közel hajolt Gerry füléhez, s halkan odasúgta.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Biztos vagy abban, hogy biztonságos az a hely?- kérdezte Gerry.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">- Igen, hacsak nem követnek, s remélem ez a helyzet. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino;">♦ <em>Az életveszély gyakran úgy múlik el, hogy észre sem vesszük, hogy megúsztunk valamit ♦</em></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F52_nap_2_szokes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F52_nap_2_szokes%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fsandiego2032.blog.hu%2F2015%2F04%2F26%2F52_nap_2_szokes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=52. nap/2: Szökés"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://sandiego2032.blog.hu/2015/04/26/52_nap_2_szokes#comments"><img class="item_ctp" src="https://sandiego2032.blog.hu/rss/image/post/id/7387858" border="0" /></a><br /></p>
0
San Diego - 2032
https://sandiego2032.blog.hu
https://m.blog.hu/sa/sandiego2032/image/bun.jpg