Egy távoli nap: Ébredés
2015. április 26. írta: Zsolt Boldogkoi

Egy távoli nap: Ébredés

A jövő maga

Időpont: Egy távoli nap a jövőben; Helyszín: Valahol a felhők felett

 Szép új jövő

torony.jpgFény, sötétség, újra fény, de nagyon vakít. Egy identitását kereső elme próbál információkat szerezni a külvilágról. Perceket vett igénybe, amíg a kábulat annyit oszlott, hogy az elme felismerje önnönmagát, de még nem látszott és hallatszott semmi abból, ami a külvilágból érzékszervekkel felfogható. Jack első gondolata az volt, hogy felébredt, tehát sikerült a terve. Mély nyugalom árasztotta el a testét.  Lassan tisztulni kezdett a látása. Körülötte homályos alakok álltak, úgy tízen lehettek. De micsoda emberek, ha egyáltalán azok voltak. Magas, karcsú, büszke-tartású férfiak és nők. Jack látása tovább élesedett. Az idegenek csiszolt elefántcsont-csillogású, testre feszülő fehér ruhát viseltek. Az öltözéküknek különös hatása volt, mintha mázsás súlyú márvány páncél volna. Ha nem mozognának, szobroknak gondolná viselőjüket az ember. A lények arca europid-szerű, de rendkívül szabályos és hibátlan. A szemük volt a legkülönlegesebb: az emberétől nagyobb, gyönyörű ívű, kristálytiszta színekben pompázó, és valami leírhatatlan intelligencia sugárzott belőlük. Magabiztos nyugodtság áradt mindegyikükből. Nem fordítottak túlságosan nagy figyelmet a jövevényre, inkább magukkal voltak elfoglalva. Furcsa módon, nem beszélgettek, mégis - a mimikájukból ítélve - úgy tűnt mintha kommunikációban állnának egymással. Vagy csak a hallásával lenne probléma? Minden olyan hangtalan volt. Jack korábban sokszor eljátszott egy gondolattal. Úgy vélte, a világ, amiben él annyira abszurd, hogy nem lepődött volna meg, ha az ő személye valójában nem is létezne, csupán egy számítógépes játék által generált virtualitás lenne. A játék lényege pedig az, hogy fel kell ismernie ezt a helyzetet ahhoz, hogy felébredhessen és egy magasabb szintű álomban folytathassa a létét. Ez következett volna be? Vagy a Mennyországban lenne? Nem félt egyáltalán, inkább csak csodálkozott.

- Üdvözöllek, Jack – szólalt meg a hozzá legközelebb álló nő angolul, de idegenül hangzó akcentussal. Hangjában fura mennyei dallam csendült. A nő elmondhatatlanul gyönyörű volt, a szeme égszínkék, a haja ébenfekete, a bőre pedig hófehér. Az alakja tökéletes volt, egyenes tartása büszkeséget sugárzott. Így folytatta:

-  A nevem Gleera. Én viselem majd a gondjaidat az elkövetkezőkben.

A Gleera név ismerősen csengett a fülében, de pillanatnyilag nem tudta hová tenni.

- Kik vagytok? Hol vagyok? Milyen évet írunk ma? – záporoztak Jack kérdései.

- Mi az Églakók vagyunk, legalábbis a földi emberek így neveznek bennünket. Ami a többi kérdésedet illeti, hamarosan mindent megtudsz – válaszolta a nő szelíd nyugalommal.

„Meg van! Az üldözős álmaimban kiáltottam ezt a nevet” – villant a férfi agyában a felismerés. Továbbra sem értette, mi történik vele. Megpróbált feltápászkodni, de az izmai egyáltalán nem engedelmeskedtek. Gleera széttárta a karját, aminek hatására egy óriási kétdimenziós kép jelent meg, elválasztva a fekvő férfit a háttérben álló lényektől. A csodaszép nő Jack oldalán maradt, s onnan figyelte nyugodt arccal a videót.

 

Video 1.

Egy ötvenes férfi arc jelent meg a képernyőn.

- Helló, főnök, Gerry vagyok. Készítettem neked egy videót, hogy megértsd, mi történt az elmúlt harminc évben, abban az esetben, ha nem lennék ott, amikor felébredsz majd. Már ha felébredsz, amit szívből remélek - köhécselt zavartan a férfi.

- Sajnos, nem tudok jó hírekkel szolgálni. Mivel eltűntél, a csoportot szélnek eresztették. Jenny New Yorkba került, Peng Hai valószínűleg visszament Kínába, de azóta semmilyen hírt nem hallottam felőle, pedig megpróbáltam felkutatni. Julia hazament Németországba, Michael Kapista pedig, ha jól tudom, jelenleg Indiában dolgozik, bioinformatikusként. A PhD hallgatók is mind elmentek San Diegóból, de úgy tudom, hogy mindegyikük megcsinálta a doktoriját máshol. Szóval, az embereid miatt ne aggódj. Nekem többen is ajánlottak állást, köztük egy volt munkatársad, Beth Cantor, a Cornellről. Azt mondta, hogy sok jót hallott rólam. Gondolom tőled. Végül is az itteni kollégád - Bruce Cohen - ajánlatát fogadtam el, azért, hogy segítsem a rákkutatást, mivel két fontos ember élete függött ettől. Sajnos, nem sokáig tudtunk dolgozni ezen a témán. A közhangulat erősen tudományellenes lett, amit meglovagoltak a populista kormányok és egyben gerjesztették is azt. Nem haladt előbbre a rákkutatás, valójában semmilyen más kutatás sem. Bruce csoportjában természetes alapú fogkrémeket és arckrémeket fejlesztünk. Alakult egy homeopátiás részleg is. Engem akartak kinevezni a vezetőjének, de visszautasítottam. Persze, finoman, nem direkt módon, mert mostanság vigyázni kell. Kevés az állás és figyelnek. Van egy ismerősöm a belbiztonságnál, innen tudom, hogy még nem vagyok rajta a listán. ….. Szóval, így állunk. Megbeszéltem a nővéreddel, s ő is beleegyezett, hogy adjak nektek még harminc évet abban a reményben, hátha addigra változik a helyzet. Suzanne egyébként üdvözöl. …. Karl már nincs velünk. Hidd el, jelenleg jobb mínusz kétszáz fokon lenni, mint testhőmérsékleten. Megpróbálok életben maradni, hogy kiszabadítsalak benneteket, ha eljön az idő. Kitartás, aludjatok jól, főnök.

Elsötétül a kép, majd újra kivilágosodik

- Még egy dolog, főnök. Jackie mindenáron maradni akart, Nicole mellé fektettem. Viszlát.

Elsötétül a kép, majd újra kivilágosodik.

- Tényleg egy utolsó dolog, aztán nem zavarlak már – mondta Gerry, de az arcvonásain előbukkanó zavarodottság jelezte, hogy közben értelmezni próbálja a saját szavait. - Szóval, miután lezártam a kapszulát egy fura, pipázó alak jelent meg a katakombában. Jó szándékúnak látszott, de nem jöttem rá, mit akar. Nem jelentkezett azóta. Találtam viszont egy csontvázat a kapszuláitok mellett.

  

Video 2.

Egy ősz, megfonnyadt, remegő kezű öregember jelent meg a képernyőn.

- Szia, főnök! Megint én vagyok, Gerry. „Megint”, hát igen, harminc éve beszéltünk,… illetve jelentkeztem legutóbb – javított indiszponáltan a „fiú”.

- Sajnos, a helyzet egyáltalán nem javult, sőt …. Egyesültünk Európával, egy új nagy Egyesült Államok jött létre. Kína az egyetlen komoly ellenfél. Mindenki attól tart, hogy háború készülődik. A kínaiak építettek egy óriási tornyot, erre válaszul mi is építettünk egyet. A felhők fölé érnek, innen a Földről nézve igen félelmetesek, de egyben lenyűgöző is a látvány. Az összes kutató és fejlesztő mérnök fenn dolgozik, fél-fél millió ember tornyonként. Állítólag katonai fejlesztések folynak, és talán biológiai kutatások is. Sajnos, rákerültem a listára. Észrevették, hogy nem vagyok megbízható. A bennfentes barátom kerül, ezért nem tudok sokat. Nagyon csalódott lennél a dolgok alakulásával. A butaság és a félelem lett a Földön az úr. A nyugati civilizáció lényegében összeomlott, mivel annak alappillérei egyáltalán nem működnek. A demokrácia kiüresedett. Léteznek még ugyan választások, de például legutóbb a már tíz éve hatalmon lévő elnök a kampány során börtönbe záratta a riválisát, akit azzal vádolt meg, hogy nem elég hazafi, mert háborúellenes programot hirdetett meg. A nép pedig éljenzett ehhez. Mármint a bebörtönzéshez. Tömegek vonulnak naponta az utcán háborút követelve. Érted te ezt? Cudar világ - sóhajtott egy nagyot az öregember, ami köhögésrohamot indított el nála.

A keletkező szünetben Jack alaposon megvizsgálta az arcát. Gerry tekintete elveszítette a régi fényét. Ezt a mindig aktív, optimista és jó humorú embert alaposan megtörte kora és a történelem. Az idős férfi folytatta a gondolatait.

- A kapitalizmus is csak látszólag működik. Az elnökhöz és a pártjához nem kötődő cégek vezetőit kriminalizálják és megfosztják őket mindenüktől. Pártemberek a cégtulajdonosok. A gazdaság államosítása is gőzerővel zajlik. Nincs verseny, vacak minden és drága. Sok terméket csak utalványra lehet venni, a pénz kezd visszaszorulni. Az értelmiség ellenséges osztály lett, egyre több egyetemet zárnak be. Nagyon nehéz ma világos fejjel élni. … Főnök, ….

Hosszas szünet, közben az öregember köhög és köszörüli a torkát.

- …. tüdőrákot diagnosztizáltak nálam, ……. a volt diákod haldoklik. Az orvos szerint már csak napjaim vannak hátra – mondta Gerry elcsukló hangon.

- Sokat gondolkodtam, mit tegyek veletek. Felébresszelek-e benneteket, vagy csak téged, s te majd eldöntöd, mi legyen Nicole-lal. Abban sem vagyok biztos, hogy a jelen körülmények között sikerülne-e egyáltalán az ébresztés. Azt hiszem, te is a maradás mellett döntenél. Beszéltem Joanne-el, Suzanne lányával. Vele egyetértésben, adtam még nektek időt, kétszáz évet a biztonság kedvéért. Hozzákapcsoltam a kapszuládhoz egy rádióadót, ami két nappal az idő lejárta előtt segélykérő jeleket fog kibocsátani. Remélem, hogy megtalál benneteket valaki, és hogy a mainál egy sokkal jobb világban ébredtek majd fel. Ég veled, főnök! Álmodj szépeket, s ne felejtsd el a régi tanítványodat!

Gerry megpróbálta kikapcsolni a videót mielőtt elsírta magát. Nem sikerült neki.

Jack is zokogni kezdett meghatottságában, de egy újabb fejlemény azonmód elmosta a könnyeit.

- Ez pedig itt a mi világunk – mutatott körbe Gleera a két kezével, miközben fellibbent az eddig egy szobát képező fehér, vászonszerű anyag, s a létrejött teret egyúttal valószerűtlen földöntúli ragyogás töltötte be. A látványtól Jack szeme a maximális méretűre kerekedett, az álla pedig elvesztette az izomtónusát.

….

Szikrázó napsütés, felhők sehol, kellemes, hűvösen simogató friss levegő - ezek voltak Jack az első érzékei a kitárult világról. A tárgyak és a buja növényzet különféle színekben pompáztak, melyek közül sokat Jack eddig még sohasem látott. Számos mívesen formázott szobor állt egyes helyeken, elsősorban embereket és állatokat formázva. Az épületek falai színesnek és egyben fémesnek hatottak, mégis áttetszőek voltak. A tárgyak kompaktnak tűntek, különös, soha nem tapasztalt szilárdságú alakzatok benyomását keltették. Mindent, beleértve az embereket is, valami halványan csillámló glória-féleség vett körül. A színes formák vizuális harmóniájukkal uralmuk alá vonták a teret. Egy érdekes illat hatott át mindent. Talán a ’fenséges’ kifejezés illett rá leginkább. Az építmények és a tárgyak egy hatalmas kiterjedésű fémszerű felszínen álltak. Az emberek talpa azonban nem közvetlenül érintkezett a talajjal, hanem néhány centiméterrel felette lebegett, mégis lépesekben közlekedtek, kivéve egy-két gyereket, akik korcsolyázó mozdulattal szaladgáltak csillogó színes ruháikban. A felnőttek komoly léptekkel siettek, vagy egymással barátságosan beszélgettek, de úgy, hogy a szájuk nem mozgott. Közben eloszlott körülötte a tömeg, csak Gleera maradt mellette, aki érdeklődő szemét a Jackébe mélyesztve figyelte a jövevény minden mozdulatát. 

- Mindez nem a valóság, ugye? – kérdezte Jack a nőre nézve.

- Attól függ, mit értünk valóságon – felelte kitérő mosollyal a nő.

Jack nem érzett elegendő erőt, hogy egzaktul kifejtse a ténylegesen létező és a virtuális fogalmak közötti alapvető különbséget. Észrevette azonban, hogy a szeme előtt egy szemüvegszerű valami lebeg. A mutató és a hüvelykujja közé fogta, s elmozdította a szeme elől. Hirtelen nagyot változott a világ, a színek zöme gyakorlatilag eltűnt, a megmaradók pedig kifakultak. A gyerekek színes ruhái a felnőttekéhez hasonló fehérré változtak, az épületek átlátszatlanná váltak, s a ragyogó glória is eltűnt a tárgyak és az emberek körül. A legmeglepőbb az volt, hogy megszűntek a szobrok, a díszítőelemek, sőt a növények és az illatok is.

- Mi ez az egész? – nézett Jack kérdően Gleerára.

- Hologramok – válaszolta a kérdezett, s közben figyelte a hatást a férfi arcán.

- De ez a szemüveg tapintható.

- Az egy tapintható hologram – mosolygott a nő.

- Tehát bizonyos dolgok átmenetek a valóságos és a virtuális között … – állapította meg Jack, amivel egy ismételt próbálkozást tett a helyzet tisztázására.

Gleera nem reagált, csak megértően mosolygott. Jack továbbra is kérdően nézett a nőre, aki felhúzott szemöldökkel ingatta a fejét, jelezvén, hogy a probléma megfogalmazása pontatlan. A férfi egyelőre feladta a további faggatózást a témáról.

- A Földön vagyunk? – kérdezte.

- Igen, de nem a felszínén, hanem egy magas torony tetején – válaszolta a fürkésző tekintet.

- Ez az a torony, amit Gerry említett a videóban?

- Igen.

- Milyen évet írunk?

- Földi időszámítás szerint 2292. Ahogy a barátja elmondta, hajszálpontosan 260 évet aludt.

- Szentisten! – hüledezett a férfi, felfogván a tényleges helyzetet. - Mi van a másik kapszulával? Abban feküdt egy nő, Nicole-nak hívják.

- Jack, Téged a nyílt óceánon találtunk meg. Észleltük a rádióadód segélyhívását, és elmentünk érted. Nem volt másik kapszula.

„Elönthette a víz a katakombát, így kerülhettem ki valahogy onnan” – gondolta.

- Hogyan lehetne megtalálni?

- Át tudjuk pásztázni az óceán felszínét, s ha ott van, akkor meg is találjuk.

- Nagyszerű! – derült jókedvre Jack. – A lány nagyon beteg végstádiumú agydaganata van – tette hozzá óvó hangsúllyal. - Remélem, hogy meg tudjátok majd gyó …

- Sajnos a kapszula nincs a víz felszínén – vágott közbe Gleera.

Jack kérdően nézett a nőre: - De hiszen csak most beszéltünk erről – hebegett csalódottan.

- Mi nagyon gyorsan tudunk cselekedni – válaszolta a nő.

- De …. – azt akarta kérdezni a férfi, hogy mivel Gleera senkivel sem beszélt a problémáról, hogyan szerzett mégis információkat, jobban aggasztotta azonban szerelme sorsa, ezért halasztotta e probléma tisztázását.

- A szárazföldön valahol nem lehet?

- Ott jóval nehezebb megtalálni. Közben átnéztem az adatbázisainkat is, nincs benne említés másik kapszuláról.

- Az is lehet, hogy a katakombában ragadt.

- Ehhez koordináták kellenének.

„Meg kell találnom Nicole-t mindenáron” – gondolta eltökélten Jack. „De ha kibírt 260 évet a fagyban, néhány nap csúszás még belefér” – fűzte tovább a gondolatait. A férfin közben rendkívüli álmosság vett erőt. Küzdött ellene, hiszen nagyon fontos kérdései voltak még. A szemhéjainak súlya azonban meghaladta akaratának erejét, s hirtelen mély álomba zuhant.

   ♦ A jövő garanciája a jelen folytonossága ♦

Folytatás következik.

A bejegyzés trackback címe:

https://sandiego2032.blog.hu/api/trackback/id/tr417392284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gémkapocs 2015.04.26. 22:26:25

Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége. :)

József Jóri 2015.04.28. 17:09:01

Nagyon tetszett, gratulálok!
Remélem, lesz időd az írásra és hamarosan olvashatjuk a befejezés(eke)t.

Zsolt Boldogkoi 2015.04.28. 21:43:14

@József Jóri: Köszönöm. Ez csak szárnypróbálgatás volt, most már tudom, hogy kell megírni egy izgalmas regényt :-)

alicecsodaorszagból 2015.05.06. 12:22:49

@Zsolt Boldogkoi: Már készen van valamennyi variáció?

Zsolt Boldogkoi 2015.05.06. 18:50:37

nem, még csak A Föld és Ég (2. kötet) első napja. A koncepció persze készen van. Igazából, a 2-4 kötet koncepciója volt meg először, s San Diego csak bevezetésnek készült.
süti beállítások módosítása