Időpont: Július 31., szombat; Helyszín: Rick Moranis nyomozó irodája

A szó elszáll, az üzenet megmarad  

Rick Moranis nyomozó gondterhelten ült az irodájában. A kezében két üzenetrögzítő chipkártya volt. Az egyiket Jack, a másikat Nicole lakásának telefonjaiból szerezte. Volt még három felvett telefonbeszélgetés is a birtokában. Ezeket barátja, a CIA nagyfőnöke adta neki titkos ajándékként, melyeket sajnos a nyomozáshoz nem tudott használni, hiszen ma kapta őket kézhez. A felügyelő elsőként a Nicole lakásából elhozott chipet dugta be a számítógépébe.

Július 17., Nicole üzenetrögzítője

Greg Bradock: Szia, Nicole! Greg vagyok. Megkaptam az üzeneted. Mélységesen le vagyok sújtva. El sem tudom mondani, hogy mennyire fáj nekem, ami veled történt. Megnéztük az O’Neil által készített felvételeket, …

Rövid csönd.

Nem akarlak áltatni, sajnos nem tudunk segíteni. A szakértőink szerint túlságosan előrehaladott állapotban van az a valami a fejedben, az operáció során meghalnál. Úgy gyanítjuk, hogy a kínaiak mérgeztek meg Newarkban valamilyen gyorsan ható rákkeltő anyaggal. Nyilván bosszúból tették, mert a beépített emberükből kiszedted az információkat. Meg kell, hogy mondjam, nagyon rossz érzés volt tudni, hogy az a newarki pasi nap-mint-nap hozzád ért.

San Diegóban is jól haladtak a dolgok, O’Neil már a lábaid előtt hevert, csak ki kellett volna facsarnod belőle a technikáját. Remélem a sportemberünk nem nyúlt hozzád. Csak annyi volt a feladata, hogy féltékennyé tegye O’Neilt. Azért hasznát is vettük. Megmentett, amikor el akartak rabolni a kínaiak, hogy kiszedjék belőled, mit tudtál meg a proftól. Miket beszélek itt, hiszen …. Nicole, el sem tudod képzelni, hogy mennyire sajnállak. Sohasem foglak elfelejteni. Tudod, mit érzek irántad. Ég Veled! Védett vonalról hívlak. Kérlek, töröld ezt az üzenetet.

Július 17., A CIA felvétele

Greg Bradock: Dunaway úr, a küldetése véget ért.

Rick Dunaway: Küldetés! Nevezzük inkább zsarolásnak.

Greg Bradock: Szerintem fogjuk fel üzletként a dolgot. Mindketten jól jártunk. Sőt, még a kínaiak is.

Rick Dunaway: Ha legközelebb üzletelünk, egy kezelhetőbb fruskát kelljen pesztonkálnom, ha kérhetem.

Greg Bradock: Tudja jól uram, hogy nem lesz legközelebb.

Rick Dunaway: Remélem is. A soha viszont nem látásra!

Július 21., Jack üzenetrögzítője

Gerry: Helló, főnök! A rendőrök kerestek reggel fél kilenckor az intézetben. Rám számíthatsz, ha valami gond van. De remélem, nincs semmi komoly probléma.

Július 21., Jack üzenetrögzítője

Patricia: Szia, Jack! Azt szeretném mondani, hogy nagyon megbántam, amit veled tettem. Kérlek, bocsáss meg és adj nekem még egy esélyt. Láttalak a tévében. Majd még hívlak – mondta sírógörcsökkel megszakítva az üzenetrögzítőre a csalfa hitves.

Július 23., A CIA felvétele

Gerry: Ted Sears úrral beszélek?

Ted Sears: Igen, én vagyok az. Mit óhajt?

Gerry: Samuel Beckett ajánlotta önt. Beszélhetnénk egy rendkívül sürgős ügyben?

Ted Sears: Rendben. Találkozzunk egy óra múlva a Beech street és a Második sugárút sarkán. Egy szürke kalap lesz rajtam.

Július 23., A CIA felvétele

Ted Sears: Nem fogja elhinni, hogy milyen megbízást kaptam egy órával ezelőtt.

Jang: Csupa nyuszifül vagyok Ted.

Ted Sears: O’Neil fiatal beosztottja kért meg, hogy szabadítsam ki a főnökét a fogdából. Kicsi a világ, ugye?

Jang: Hát szabadítsa ki O’Neilt, Ted. Aztán szabaduljon meg tőle – nevetett az ostoba szójátékán a kínai ember.

Ted Sears: Én is úgy gondoltam – harsogott a röhögés a vonal másik végén is. - Viszlát!

Ha a felvételek tartalmáról az érintettek időben tudomással bírnak, az alapvető hatást gyakorolt volna az események alakulására. Talán Jack és Patricia élhették volna tovább szabványos életüket, s több emberélet is elkerülhette volna a megsemmisülést. A nyomozót különösen két rendőr elvesztéséért érzett személyes felelőssége nyomasztotta. Eredetileg az volt a terve, hogy Jacket szökni hagyja, s így kapja el a szökését segítőket, akik – meggyőződése szerint – likvidálni akarták a férfit. Nos, itt lépett volna közbe a felügyelő. Megbeszélte a két őrrel, hogy színleljenek alvást, s engedjék megszökni a professzort. Csakhogy hiba csúszott a számításba. A nappalis őrök elfelejtették regisztrálni, hogy egy másik férfit is beraktak a cellába, s nem volt meg az egyébként kötelező átadás-átvétel sem, ami végül is felborította a tervet. Rick Moranis felügyelő elgondolkodott azon, hogy betegye-e Jack kapszulájába a rögzített anyagokat és esetleg egy Peng Hai szerepéről szóló rövid beszámolót. Megkedvelte ezt az embert, s reménykedett, hogy felébred majd. Biztosan érdekelné a vele kapcsolatos történések háttere. Elképzelte a professzor megnyúlt arckifejezését, ahogy hallgatja szeretteit és ellenségeit, s elgondolkodik, ki melyik kategóriába is tartozik pontosan. Elmosolyodott ezen, s magának az életnek a bonyolultságán. Talán hasznos is lehetne ez az információ, hiszen nem egyedül érkezik az új világba. Tudnia kellene, hogy ki is valójában a szerelme. Vagy majd elmondja neki a lány személyesen? Rövid töprengést követően egy gyors mozdulattal a megsemmisítőbe dobta az összes anyagot, majd nagyot leszívott a pipájába. Egyetemi jó barátja, a tőle jóval nagyobb ívű karriert befutó CIA főnök tájékoztatta az események hátteréről, ő pedig biztosította őt arról, hogy a kínai szál maradéktalan elvarrásáról személyesen gondoskodott. Habár Peng Hai likvidálását csak a CIA főnökkel való vacsorát követően tudta helyes kontextusba tenni. A kínai tábornok esetén eltöprengett. Mi van, ha mégsem őrült, s valóban egy idegen tudat készül birtokba venni az emberi elmét és a szuper-intelligens emberek által megalkotandó gépi intelligenciát? Ha ez a helyzet, mi lehet a célja vajon e kolonizációval? Pragmatikus elméjét nem izgatta túl sokáig ez az elvont téma. Ő maga úgysem éli meg ezt az időt. A vízpára pöfögése közben elgondolkodott viszont azon, ha Jack életét egy regény dolgozná fel, akkor ez a megoldás befejezetté tenné-e a történetét. Arra a következtetésre jutott, hogy a jövőbe való menekülés végül is a problémák egy sajátos megoldása, de mindenképpen megérdemelne egy folytatást. Persze, ha felébred majd a főhős. 

   ♦ A kimondott szó elszáll, a rögzített megmarad ♦