Időpont: Július 30., péntek; Helyszín: CIA főhadiszállás, Langley, Virginia

Georg Wright, CIA igazgató: Hallottam, hogy probléma van a Salk Intézetbeli emberünkkel.

Greg Bradock: Nemrég jelentette, hogy halálos betegségben szenved, s csak napjai vannak hátra. Azóta nem tudjuk, mi van vele. Egyszerűen eltűnt.

CIA igazgató: Ellenőrizted az információt?

Bradock: Megszereztük a leleteket. Agydaganata van, végstádium.

CIA igazgató: Pedig nagyon tehetséges ügynök volt. Ez a megbízatása is egészen jól indult.

Bradock: Igen, így van. A lány könnyen az ujjai köré csavarta O’Neil-t.

CIA igazgató: Hát igen, a hármas alapelv legalább egyike mindig működik.

Bradock: Valóban, a pénz és a hatalom nem érdekelte a professzort, de a szex-módszer bevált.

CIA igazgató: Hogyan is távolították el a feleségét?

Bradock: Az E-Digital Corporation főnökével beszéltünk az ügyben. Azt ajánlottuk neki, hogy segítünk a cége Kínából való problémamentes kivonulásában, ha megtesz egy szívességet a pénzéhes feleséggel kapcsolatban. A kínaiaknak pedig azt mondtuk, ha nem engedik hazaszállítani a gyárat, akkor ennek ellenértékét levonjuk a kölcsönükből.

CIA igazgató: Ügyes. És hogyan győzték meg Pattersont, hogy vegye fel a lányt?

Bradock: Volt egy felvételünk, amin rosszalkodott a professzor úr. Semmiképpen nem szerettük volna, hogy a felesége megtudja a dolgot, s ezért ő nagyon hálás volt nekünk.

CIA igazgató: Ezek a ronda módszerek. És mi a helyzet O’Neil-lel?

Bradock: Sajnos, jelenleg szökésben van. A szakmai pályafutásának természetesen vége.

CIA igazgató: Pattersonékat pedig kiiktatták a kínaiak – sóhajtott gondterhelten az igazgató. 

Bradock: Sőt, most kaptam a hírt, hogy eltűnt O’Neil volt New York-i főnöke és annak egy munkatársa is.

CIA igazgató: Nyilván ebben is a kínaiak keze van. Egyelőre valóban ők vannak lépéselőnyben. Most már azzal is tisztában vannak, hogy tudunk mindkét projektjükről. Valószínűleg ők is tudnak valamit a miénkről. Azért ölhették meg Pattersonékat, hogy ne tudjuk megszerezni azt, ami nekik már meg van.

Bradock: Igen, a fagyasztó-mix összetételét. De megtudtuk – mondta büszkén a nagyfőnök jobb keze. – Nagyon ügyes volt a lány. Még halálos betegen is jelentett. Tőle tudtuk meg, hogy a korábbi információ, miszerint a majomkísérlet kudarcba fulladt téves volt, valójában sikerült.

CIA igazgató: Megtalálták a kínaiaknak dolgozó két másik amerikait, akik részt vettek a kísérleten?

Bradock: Tudjuk, kikről van szó. Utólagos engedelmével, az ön jó barátjával, Rick Moranis felügyelővel vettük fel a kapcsolatot ebben az ügyben. Fantomképeket készíttetett róluk. Ennek segítségével tegnap likvidáltuk őket. A professzornak volt egy kínai munkatársa. Kiderült, hogy beépített ember volt. Tudomásunk szerint elhagyta az országot, talán Kínába menekült.

CIA igazgató: Akkor a kínai sejtet felszámoltuk. Gratulálok! Apropó, megvan még az emberünk Dandongban, ugye?

Bradock: Igen, de egy kis pihenőt kért. Idegkimerültségben szenved. Fel kellett jelentenie a barátnőjét, hogy elkerüljön egy problémát, a barátnőn ugyanis hisztéria uralkodott el. Végig kellett néznie, ahogy megfojtják egy párnával.

CIAigazgató: Nem is kérdeztem még, hogy jutnak be arra a zárt helyre?

Bradock: Az ügynökünk az iskola főbesúgója. Kitűnően végzi a munkáját, ezért egy külső barátot engedélyeznek neki, aki rendszeresen meglátogathatja.

CIA igazgató: És mi a helyzet az alaszkai bébi-projekttel?

Bradock: Az első generációs gyerekek jól haladnak. Még csak hatévesek, de már rendkívüli intelligenciával rendelkeznek.

CIA igazgató: Elkezdtük szervezni számukra a speciális képzést a Stanfordon. Lassan fel kell készíteni őket a társadalomba való beilleszkedésre. A kínaiak lefagyasztják a reményteljesnek tűnőket, s a végén a legjobbakat ébresztik csak fel. A nem tökéleteseket pedig elpusztítják. De mi emberségesek vagyunk, ugye? – tette fel a titokvezér a költői kérdést.

Bradock ennek megfelelően, nem is válaszolt rá. Ő úgy gondolta, hogy ezek a gyerekek egyszerűen biológiai fegyverek. Tudta, hogy a főnökének is ez a véleménye, csak tart a felelősségre-vonástól, ha történne valami a fiúkkal, ezért játssza meg a humanistát.

Bradock: Szerintem más céljuk is lehet a fagyasztással.

CIA igazgató: Csillagközi utazás?

Bradock: Fogalmam sincs. Apropó, mi legyen akkor a mi második generációs bébi-programunkkal?

CIA igazgató: Kapjuk el O’Neilt, s ajánljunk neki egy alkut. Ha nekünk dolgozik, nem kerül börtönbe.

Bradock: Egyelőre nem tudjuk, hogy hol van. De ha megenged egy percet, rákérdezek erre, mert ráállítottam egy egész csoportot az ügyre.

CIA igazgató: Végezze csak a dolgát!

Bradock elvonult a sarokba, s telefonján halkan beszélt valakivel, majd befejezte, s az igazgató felé fordult.

Bradock: A professzor lefagyasztotta az ügynökünket, s ő is ebben az állapotban fekszik mellette egy kapszulában. Azt az információt az Ön jó barátjától, Moranis felügyelőtől kaptuk. Azt mondta, beszélni akar Önnel ezzel kapcsolatban, nem is mondta meg hol van a két személy.

CIA igazgató: Hát, ez nem túl jó hír. Nyilván, az O’Neil terve, hogy a jövőben majd meggyógyítja a szerelmét.

Bradock: Mit tegyünk? Keressük meg és olvasszuk fel őket?- kérdezte cinikus gúnnyal a férfi.

CIA igazgató: Nekem nem lett volna bátorságom megtenni ezt egy nőért – merengett hangosan a legfőbb titokszolga. - Ha tudta volna O’Neil, hogy a szerelme csak kémkedik utána, nyilván ő sem tette volna meg ezt az őrültséget.

Bradock: Nos?

CIA igazgató: Hm …. Tudja mit? Hagyjuk őket békén. Semmisítse meg az aktájukat. Ami pedig a szuper-bébi projektet illeti, majd kitalálunk valami mást. Vagy várjon csak! Moranis foglalkozott az ügy bűnügyi vonatkozásaival. Adja neki oda az erre vonatkozó anyagokat, a többit pedig semmisítse meg.

Bradock: Rendben. Még egy dolog. Sajnos egy nagyon fontos ügynökünket is elveszítettük az akció közben. A kínaiak likvidálták.

CIA igazgató: Ismerem az illetőt?

Bradock: Említettem már egyszer, professzor volt az UCSD Orvosi karán.

CIA igazgató: Nem jó hírek ezek Brad.