Időpont: Július 30., péntek hajnal; Helyszín: Katakombák

Egy belső hang azt súgta Moranis nyomozónak, hogy a professzor evilági története nem ért még teljesen véget, ezért elrejtőzött a katakombák körüli egyik domb mögött. A telihold fényénél világosan látta, ahogy Gerry kilép a bejáraton, félve körülnéz, és gyors léptekkel a fehér furgon felé tart. Motorgyújtás, majd a távolodó autó hangja töltötte be a mindent körülölelő csöndet. Még a tücskök sem ciripeltek e kiszikkadt tájon. A távozó fiút egy másik tekintet is követte. Amint a kocsi eltűnt a dombok mögött, a villogó szempár tulajdonosa felállt, bekapcsolt egy elemlámpát, s elindult a katakombák felé. A felügyelő, tisztes távolságot tartva, a nyomába eredt. A ruganyos járás fiatal, sportos férfira vallott. A nyomozónak nehezére esett a követés, mert neki ügyelnie kellett arra is, hogy az előtte haladó férfi ne vegye észre. Nemsokára a helyszínre értek. Az illető az elemlámpát egy kis sarokba helyezte úgy, hogy az megvilágítsa a kapszulákat. Az üvegen keresztül szemrevételezte, kik fekszenek a fagyasztott térben, megvizsgálta a kapcsolókat, majd miután megértette azok funkcióját, a kiolvasztó funkció gombjára helyezte az ujját.

- Mit ártottak neked ezek az emberek? – hasított bele a sötétségbe a felügyelő kérdése.

A kínai férfi szeme elkerekedett a meglepetéstől.

-  Nem engedhetjük meg, hogy felébredjenek – válaszolta, miután visszanyerte az önuralmát.

-  A professzor a javadat akarta. Hálásnak kellene lenned, nem az életére törnöd – mondta a felügyelő, aki közben felismerte a professzor posztdoktor munkatársát.

- A moralizálást engedjük át a gyengéknek – reagált pontatlan angolsággal Peng Hai, s közben a felügyelő felé vette az útját.

-  Állj meg ott, ahol vagy! – figyelmeztette a nyomozó, s a közeledő férfire szegezte a fegyverét.

A kínai mintha nem hallotta volna a felszólítást, nem törődött azzal sem, hogy közben ellenfele beélesítette a fegyverét. Egy villámgyors határozott mozdulattal kirúgta a kezéből. A felügyelőt egy pillanatra meglepte az ügyes mozdulat, de a reakciója még a fegyver földre esése előtt célba talált: a hírhedt jobbegyenese a földre teremtette támadóját. A kínai nem sokáig szagolgatta az anyaföldet, hanem egy tigrisbukfenccel a felügyelő elejtett pisztolyánál termett, felkapta, majd célzott. Sajnos e reakció megkésett Moranis nyomozó csípőből elhajított rugós késéhez képest, ami a kínai torkába állt. A felügyelő nem szerette a haláltusákat, bár nem sok ilyet látott. Hátat fordítva várta meg a csend újbóli beálltát. Úgy vélte, hogy egy hulla jelenléte nem sok vizet zavar itt a katakombában, ezért a késének és pisztolyának visszavételét követően távozott a helyszínről.    

   ♦ Tiszteljük az eltávozottakat ♦