Időpont: Július 29., csütörtök éjjel; Helyszín: San Diego utcáin

Két merev testtartású férfi italozott a Gázlámpás Negyed egyik bárjában. A táncoló félmeztelen nőt mustrálgatták, közben halkan beszélgettek. Valamilyen majomkísérletekről és a kínaiakról volt szó. Az egyik „ezredes úrnak” szólította a másikat, de a hangsúlyából ítélve inkább gúnyolódott, mintsem a másik valós katonai rangjának adott tiszteletet. A hadsereg középbeosztású tisztjei voltak civilben. Egy lazán elegáns öltözékű csinos fiatal nő lépett be a bárba, alaposan körülnézett, majd helyet foglalt a feszélyezetten viselkedő férfiak mellett. A bárpultos megkérdezte, mit szeretne inni, mire a nő hangosan az felelte, hogy még semmit, megvárja, hogy meghívja valaki. A két férfi összenézett, majd megkérdezték tőle, mit szeretne inni. A nő azt válaszolta, hogy valami nagyon bódítót. Vodkát kapott. A férfiak is azt rendeltek maguknak. Nem voltak az udvarlás nagymesterei, de a nő segített nekik. Kikérdezte őket családról, munkáról és egyéb felszínes fecsegési témákról. Az egyébként visszafogott emberek nyelvét megoldotta az alkohol, s a nő viszonylag őszinte válaszokat kapott. Talán a házasságon belüli szabadságukat túlozták el egy kissé. Pedig ma is csak apró hazugságokkal tudtak ellógni hazulról. A két férfi fantáziája folyamatos izgalmi állapotban volt, amit a kacérkodó nő kiválóan manipulált. Amatőrök kerültek egy profi hálójába. Nyíltan megkérdezte tőlük, mit szólnának egy kis hancúrozáshoz. Ez természetesen nem volt a kérdezettek ellenére. A tarifáról érdeklődtek. A nő sértődést imitálva ismételte meg, hogy szórakozni szeretne, nem üzletet ajánl. Egyszerűen izgatja, ha két macsó pasi kényezteti. A férfiak rendezték a számlát, s követték a nőt. A kocsija egy mellékutcában parkolt.

- Várjatok, előbb kiállok, csak aztán szálljatok be – mondta nekik a nő.

- Nem ittál túl sokat a vezetéshez? – akadékoskodott az egyik férfi, de a társa bokán rúgta.

- Nem rendőrök vagyunk, hanem katonák – súgta halkan a másik fülébe.

A nő kifarolt az autóval. A két férfi futást mímelve közelítette meg a kocsit. A sofőr azonban hirtelen gázt adott majd eltűnt az egyik kanyarban. A pofára esett férfiak nem értették a helyzetet, széttárt karokkal, reményvesztetten álltak a szűk utca közepén. Eszükbe sem jutott a helyzet irreális volta. Vajon mit akarhatott volna két szürke és unalmas középkorú pasitól egy fiatal szépség? A válasz hamar megérkezett. A rövid utcácska egyik bejáratánál egy magas széles vállú, a másiknál pedig egy köpcös széles vállú férfi jelent meg, s tartott feléjük határozott léptekkel. A két tiszt elméje azonnal kitisztult, rájöttek, hogy kelepcébe csalták őket, s ebből nagy baj lesz. Civilben fegyvertelenek voltak, nem úgy, mint a közeledő férfiak, akiknek a kezében hangtompítós pisztolyok jelentek meg.

- De miért? – kérdezte elhaló hangon az egyik rémült férfi.

- Árulóknak nincs helye közöttünk – hangzott a válasz, s ezzel egy időben két tompa puffanás. Majd újabb puffanások. A támadók rutinszerűn megragadták a mozdulatlan testek lábait, s a közelben parkoló furgonjukhoz húzták őket. Aztán válluknál fogták meg a hullákat, s egy könnyed mozdulattal bedobták őket az autó hátuljába, az előre elkészített nejlon szőnyegre. Az egyik fej hatalmasat koppant, mire a magasabb férfi felszisszent.

- Ezeknek már mindegy – jegyezte meg az alacsonyabbik, közben előszedett egy nagy papírvatta köteget, s felitatta vele a tett helyszíne és a furgon között húzódó két vércsíkot.

- Kínai vonal felgöngyölve – nyugtázta elégedetten a Sakál névre hallgató ügynök.