Időpont: Július 25., vasárnap; Helyszín: Rendőrőrs, San Diego

 Szökni csak terv szerint érdemes

Másnap egy kicsit később kezdődött a kihallgatás, mert a nyomozónak dolga akadt valahol. „Nyilván szombat éjszaka kimulatta magát” – gondolta Jack. Matt Patterson és Brian Davis ügyével folytatódott a kihallgatás. A tiszt elmondta, hogy tisztában van azzal, hogy menekülés közben nem tudott egyidejűleg két embert elrabolni. Azt a lehetőséget azonban, hogy Jack egy bűnszövetkezet tagja, nem lehet kizárni. Eszerint az ő feladata a nő eltüntetése volt.

- A helyzet az, hogy három ember rövid időn belül eltűnt ugyanabból a laborból. Mint már említettem, a kollégáim úgy vélik, hogy a három szál között kapcsolat van – fejtegette értelmes tekintettel a tiszt. – Én azonban azt gondolom, hogy Miss Veronesi sorsa független a két férfiétól – ismételte el a pénteken informálisan elhangzottakat.

Nem szokványos, hogy egy rendőr nyílt kártyákkal játszik, s főként az volt rendhagyó a dologban, hogy a gyanúsítottat is bevonta a nyomozás folyamatába. „Különös ez a nyomozás, és lehet, hogy éppen ez benne a veszélyes” – gondolta Jack.

- Mindazonáltal, tényekkel kell kizárni, hogy önnek valóban nincs köze a professzor és a munkatársa eltűnéséhez – folytatta a nyomozó.

„Lám, lám. Talán mégiscsak játszhatnánk a korábban kiötlött taktikát a kamera-eredményekig” – játszott el a gondolattal Jack.

A lehetőség rövid latolgatását követően azonban sóhajtott egyet, s inkább az őszinteség mellett döntött, legalábbis a két eltűnt férfi ügyében.

- Moranis nyomozó, megpróbálok hasznos információkkal szolgálni önnek Patterson professzor és Brian Davis eltűnése ügyében, ha megengedi.

- Ennek szerfölött örülnék, hiszen a munkámat segítené.

- Ted! – szólt az ügyvédhez - Ne haragudjon, de szeretnék a nyomozó úrral négyszemközt beszélni.

- Úgy vélem, jobb lenne, ha mégiscsak maradnék O’Neil professzor – próbálkozott az ügyvéd.

Jack azonban ragaszkodott a távozásához. Az ügyvéd tudomásul vette védence kérését, s kinn várakozott.

- Nem tudom ugyan kizárni az esetek közötti kapcsolatot, de az kétségtelen, hogy a két férfi eltűnését illetően olyan tényekről tudok, amiknek – legalábbis tudomásom szerint – nincs köze Veronesi kisasszonyhoz – folytatta a professzor.

- Rendben van, válasszuk szét egyelőre a két ügyet – fogadta el az ajánlatot a nyomozó.

- Úgy vélem, hogy a két kutató eltűnéséhez valamilyen állami szervnek, vagy szerveknek van közük: a katonaság és esetleg a CIA, vagy az FBI.

A nyomozó kíváncsian figyelt, de nem sürgette a segítőjét.

Jack elmesélte a csimpánz-kísérlet részleteit. Beszélt arról, hogyan került be a résztvevők körébe, a két idegenről, és arról, hogy megfenyegették őket, ha beszélnek.

- A csimpánz kísérletek ugyanis sikeresek voltak, csak egyet veszítettünk el a hétből. Bár négy állat újraélesztés nélkül elpusztult volna – tette hozzá a tényszerűség kedvéért.

Jack azt is elmondta, hogy mint kutatónak fogalma sincs, miért érdekelheti a Pentagont a hibernáció, s ezt Matthew Patterson sem tudta, legalábbis ezt állította. Moranis nyomozó tisztában volt vele, hogy Jack segíteni akart neki ebben a másik ügyben. Kigyomlált ugyanis egy hamis szálat a történetből azzal, hogy szétválasztotta Veronesi kisasszony sorsát a két kutatóétól, s ezzel gyakorlatilag megerősítette az ő teóriáját. Az, hogy a kísérlet sikeres volt, teljesen más megvilágításba helyezte ugyanis az eseményeket. A nyomozó hálás volt ezért a professzornak, de ezt nem fejezte ki semmilyen észrevehető formában. A titkosszolgálati szál felmerült már benne is, amikor a Salk Intézetben Gerryvel beszélt - gyakorlatilag maga a fiú sugallta ezt - de egészen mostanáig, csak gyenge alapokon nyugvó spekulációnak gondolta. Mégpedig azért, mert úgy tudta, a kísérlet kudarcba fulladt. Vissza is keresték Brian Garrod telefonbeszélgetését, amelyben a majomhullák látványának sokkoló hatásáról beszélt a barátnőjének.  Ha sikertelen a kísérlet, akkor nincs indíték. A siker azonban különféle indítékokat produkálhat. Jack miközben feltárta a valós történetet figyelte a felügyelő arcát. Észrevette, hogy mondandója újdonságként hat. Tehát Gerry nem mondta el neki a Briantől hallott információt, miszerint a kísérlet sikeres volt. Jack erre is számított, mert Gerryt okos fiúnak tartotta. Tudta, hogy veszélyes lehet egy olyan információ, melyből világossá válik, hogy ő tudja mi történt a laborban azon a bizonyos napon.

- Nem érzett szánalmat a csimpánzokkal kapcsolatban? – kérdezte váratlanul a felügyelő.

Jack pislogott néhányat a kérdés hatására, majd így felelt:

- De, nagyon sajnáltam őket. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy ránk néztek. Sejtették, hogy itt a vég, s mintha segítséget próbáltak volna kérni valakitől. 

- Dr. O’Neil, holnap ki kell derítenünk, mit tett a lánnyal, s miért tette ezt. Én úgy vélem, hogy a motiváció a szerelme betegségével kapcsolatos, s már csak a kérdés első felére kell választ kapnunk. Tudnia kell, hogy a törvényeink szerint súlyos büntetést fog kapni, ha megölte a lányt, attól függetlenül, hogy ő maga kérte ezt öntől és, hogy ezzel segítette-e őt, vagy sem.

Jack nyilvánvalóan tudta ezt.

- Be merné vállalni egy halálos beteg lefagyasztását, ha úgy vélné, hogy az ember a csimpánzokhoz hasonlóan reagálna a hibernációra? – tett fel egy következő váratlan kérdést a felügyelő.

Jack pulzusa azon nyomban megduplázódott. Kifogta ezt a nyomozót. Hiba volt a sikeres kísérletről beszélnie. Az a határozott érzése támadt, hogy nem lesz képes túljárnia az eszén. De azért megkísérli, hiszen más lehetősége nincs.

- Miért fagyasztanék le egy halálosan beteg nőt?

- Mert bízik abban, hogy a jövőben a betegség gyógyítható lesz. Nos, mi a válasza a kérdésemre?

- Nem tennék ilyet, mert ha segítség nélkül ébred fel, akkor csak kettő a héthez az esélye a túlélésre, s lehet, hogy a hosszabb hibernációs idő tovább rontja ezt az esélyt.

- De ott lenne ön, és segítene neki. A technika is fejlődik addigra – próbált segíteni a nyomozó.

„Ez az ember belebújik a másik fejébe, s onnan próbálja kitalálni annak a gondolatait” – futott át Jack agyán. 

- Rendkívül rizikós lenne, hiszen negyvenhárom éves vagyok. A technika pedig hiába fejlődik, ha a fagyasztás elroncsolja a szöveteket, azon már nem lehet segíteni.

- Ezzel a rizikóval szemben a másik oldalon a biztos halál állt a döntés meghozatalakor – folytatta a szellemi párbajt a nyomozó.

- De hát ez gyilkosság lenne – válaszolt Jack színlelt felháborodással.

- Igen, ez valóban gyilkosság, függetlenül attól, hogy ésszerű és humánus volt-e a szándék. Egy ilyen cselekedetért valószínűleg a legsúlyosabb kiszabható büntetést kapná – ismételte el rideg hangsúllyal a nyomozó.

A két férfi farkasszemet nézett egymással.

- A szerelem más megvilágításba helyezheti a dolgokat, nemde professzor úr? – kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában a nyomozó,

Ebben a pillanatban Jack szemében felvillant a gyűlölet lángja. A férfi számára világossá vált, hogy a nyomozótiszt abszolút tisztában van a valódi eseményekkel, s nem bízhat abban sem, hogy megérti az indokait, s emiatt nem dugja börtönbe. „Az ilyen embert csak a siker élteti. Valószínűleg a jó és a rossz fogalma számára csupán relatív kategória. Mindegy, hogy ki, mit és miért cselekszik, a lényeg az, ha bizonyítani lehet, hogy bűnös, akkor el kell kapni és kész, nincs irgalom” – alkotta meg Jack a nyomozóról a véleményét.

- Most már értem, mit keresett az intézetben múlt szombat délután – jegyezte meg diadalittasan a felügyelő, majd a megjegyzését követően felállt, és sebtében eltávozott.

A fagyasztó folyadékért ment be Jack az intézetbe, s ezt jól kitalálta a nyomozó.

Sears ügyvéd váltotta a rendőrtisztet a szobában, aki nyomban meg is kérdezte a védencét, hogy van-e már terve a szökésre.

- Sajnos nem sikerült semmit kiötlenem – mondta gondterhelten Jack. – Önnek van valami a fejében? – kérdezte.

- Hány ajtón kell átmennie a cellájáig? – kérdezte az ügyvéd figyelmen kívül hagyva a kérdést.

- Hármon, ha beleértjük a bejárati ajtót is, plusz a cellaajtó. Tehát összesen négy bezárt ajtóról van szó – felelte Jack.

Az ügyvéd vette át a szót.

- A külső bejárati ajtó sima kulccsal működik, s az őrök estére benne hagyják a zárban. Legalábbis ez volt a helyzet az elfogásának napján. A második ajtó arra a folyosóra vezet, amiből a tárgyaló is nyílik, s innen kell továbbmenni egy harmadik ajtón abba a terembe, ahol a cella található. Nos, ez a második ajtó kívülről szintén kilinccsel működik, belülről viszont az őrszobában lévő rendőr nyitja ki azt követően, hogy egy kamerán keresztül megbizonyosodott afelől, hogy egy arra jogosult személy akar kijönni. Csengetni kell neki belülről. A kérdés az, hogy mi nyitja a harmadik, legbelső ajtót? – kérdezte az ügyvéd.

- Kilincs befelé, s számkombinációs zár kifelé. Legalább nyolc számjegyű a kód, a pittyegésekből ítélve. És ne feledkezzünk meg a cellaajtó nyitásáról. A mágneskártya érzékelője három méterre van a cellától. Érintős, nem kell bedugni, vagy végighúzni egy résben – fejtegette a részleteket Jack szomorúan, lehajtott fejjel. - Lehetetlen megszökni, négy teljesen különböző feladatot kell megoldani. A legnehezebb az utolsó. Ott a fegyveres őr, de lehet, hogy ketten is vannak.

- Két őr van éjjel, nappal pedig többen is tartózkodnak az őrszobán – pontosított az ügyvéd.

Jack a fejét kezdte vakarni, s reménytelenül nézte a plafont. Az ügyvéd kotorászgatott a táskájában, s elővett két pici kúpszerű tárgyat. Mindkettőből egy vékony zsinór lógott ki. Lecsavarta az egyik kúp alját, s kiütögetett belőle egy gyurmaszerű anyagot. Két ujjal megfogta, úgy mutatta Jacknek.

- Ezeket kell a két kódos doboz aljára ragasztania. Tehát a harmadik ajtóra és a cellát nyitó dobozokra – pontosított. -. Világos? Amint tudja, leszedi őket, s visszaadja nekem. Akkor aktiválódnak, amikor először beütik a kódot, illetve használják a mágneskártyát.

- Ezek valami kódleolvasók?

- Igen.

- Nem lesz könnyű, hiszen rendőr kísér, de.… majd kitalálok valamit – töprengett Jack.

- Muszáj lesz – mondta komoly arccal az ügyvéd.

- Magát nem motozzák meg? – kérdezte Jack.

- Csak annyira, hogy kizárják, nem viszek-e valamilyen fegyverként alkalmazható tárgyat. Ezeket a piciket nem nézik.

- De engem igen, nem tudom eldugni őket – felelte keserűen Jack.

- Dehogynem. Mit gondol miért kúp formájúak? – kérdezte ravaszul az ügyvéd.

Jacknek leesett, hogy hová kell elrejtenie ezeket.

- Azért van itt még néhány probléma, Ted.

- Hallgatom, dr. O’Neil – nézett kérdően az ügyvéd, aki valamilyen okból nem volt hajlandó tegeződni. „Mindegy, csak vigyen ki innen” – gondolta Jack.

- Tulajdonképpen négy megoldhatatlannak tűnő probléma van, nevezetesen a három ajtó és a cella kinyitása – aggályoskodott Jack.

- Mire megszerzi a kódokat, addigra meglesz a megoldás.

- De ha a legoptimálisabb esetben holnap viszi el a gyurmákat, és engem már kedden elszállítanak innen, akkor nem lesz elegendő az idő, hogy megtudjam az információt.

- Találunk erre a problémára is megoldást, ebben biztos vagyok – felelte az ügyvéd. Egyszer megpróbálhat hívni engem másodjára is egy nap. De ezt a lehetőséget tartogassuk arra a napra, amikor elkerülhetetlen az újabb látogatás. Úgy készüljünk, hogy ezt nem fogják engedélyezni.

- Oké. Tegyük fel, hogy nálam vannak a kódok. Hogy érem el a cellaajtót?

- Hozok hozzá egy szerkezetet – mondta az ügyvéd

- Ne feledje, engem megmotoznak

- Megoldjuk ezt is, ne aggódjon – válaszolta magabiztosan az ügyvéd.

Jack kezdett komolyan aggódni a projekt sikerén, pedig még számos kérdés várt megválaszolásra.

- A cellát nyitó mágneskártya nem kúp alakú.

- Van rá megoldás, majd meglátja – válaszolta mosolyogva az ügyvéd. Ez volt eddig az első barátságos megnyilvánulása.

- Hogy megyünk át az őrszobába vezető belső ajtón? Azt az őrnek kell kinyitnia.

- Ohh, ezt már megoldottam. Nem mondtam még? – kérdezte huncutul az ügyvéd. Sima gyurmát raktam a zárba, és így az ajtó nyitva marad. De ez csak akkor feltűnő, ha valaki azelőtt nyomja meg az ajtót mielőtt az őrszobán lévő rendőr elektronikusan kinyitja.

- Ügyes – mondta elismerően Jack.

- Az utolsó probléma a bejárati ajtó. Ott fog ülni két rendőr.

- Ez az a probléma, amit önnek kell megoldania professzor O’Neil – felelte jelentőségteljes hangsúllyal az ügyvéd. – Lehetséges, hogy az őrök alszanak éjszaka – próbált segíteni.

Jack gondterhelten masszírozta a homlokát.

- Először a gyurmák felragasztásán legyünk túl – sóhajtott fel.

Az ügyvéd az ajtóban hirtelen visszafordult, s egy dossziét húzott elő az aktatáskájából.

- Gerry barátunk rendkívül okos fiú. Engem például azzal győzött meg, hogy az állásomat, sőt a szabadságomat is érdemes kockáztatni, hogy biztosan alá fogja írni ezt a papírt, s Jack elé tette a lapokat. – Mind a négy példányban, legyen szíves.

Jack elolvasta. Meghökkent ugyan az irat tartalmán, de egyenként odakanyarította a nevét az aláírás helyére.

- Kérem, írja oda a „dr”-t is, mert biztosan benne van a személyi okmányaiban is. Tudja milyen kukacoskodóak ezek a bürokraták.

Mialatt Jack pótolta a szokásos hiányosságát, az ügyvéd megjegyezte:

- Remélem, nem tart hiénának, de bárhogyan is alakulnak a dolgok, önnek már úgysem lesz szüksége rá. Készpénze meg ugye nincs. Jack tisztában volt a helyzetével, mégis nehéz szívvel gondolt a San Diegó-i életét végigkísérő hűséges Mustangra. Sokan szerették volna megszerezni tőle ezt a limitált darabszámú Shelby GT Panther kiadást, de horribilis összegekért sem volt hajlandó lemondani róla. Változnak az idők. „Na várj csak, Gerry, szabaduljak ki innen, majd ….” – gondolta maga sem komolyan a fenyegetést. Tudta, hogy Gerry okos fiú. A készpénz megszerzése bizonytalan, de ő megtalálta az egyetlen módot, ahogyan rá tudott venni egy ügyvédet a nem szokványos feladatra. „Hol szerezhette vajon Gerry ezt a különös figurát?” – töprengett Jack, miután elment az ügyvéd. ”Most már övé a kocsi, nem érdeke, hogy segítsen. Remélem, nem hagy cserben.”

Alapos motozást követően az őr megbilincselte, majd a cellája felé kísérte. A két kúp egyáltalán nem érezte jól magát a szűkös helyen, s mindenáron ki akartak szabadulni onnan.

- Valami baj van Mr. O’Neil? – firtatta a furcsa járás okát a rendőr.

- Egy kicsit csikar a hasam, legyen szíves, siessünk.

Közben azonban figyelte a rendőr mozdulatait, s azon töprengett, hol lehetne néhány óvatlan pillanatot elcsípni, amikor felragaszthatja, meg leveheti a gyurmákat. Hát, bilincsbe fogott kezekkel, ez szinte lehetetlen feladat. A cellaajtó nyitva volt, mivel ma mind a három cellatársat mind elvitték. Két lehetőség egyike következhetett be: elengedték, vagy börtönbe zárták őket. Egy problémával kevesebb. A cellatársak csak akadályozták volna a szökést. Éjszaka Jack azon gondolkodott, hogyan jusson ki a bejárati ajtón. Az erőszak nem megoldás, mert a rendőrök azonnal lelövik. Nem jutott semmire, sőt esélye sem lesz rá, hogy eljusson oda, mert hamarabb elviszik innen, minthogy meg tudná szerezni a kódot. De nem is tudja megszerezni. A kételyek száma elért egy kritikus, kezelhetetlen mennyiséget, ami már nem feszültségnövelő hatású volt, hanem álomba ringatta e rémtörténet főszereplőjét. Álmában üldözték. A fő probléma az volt, hogy úgy érezte mintha ólomból lenne a lába, s hiába van előnye, az üldözők egyre csak közelednek felé. Már majdnem elkapták, amikor hirtelen zuhanni kezdett egy végtelen szakadékba. Ekkor ébredt fel. Már hajnalodott. Lassan megnyugodott, s hanyatt fekve hallgatta a madarak énekét. Ezt a zenebonát képes volt úgy is hallgatni, mint egy művész. Ilyenkor a kis apróságok áriaénekesek voltak, akik andalító szerelmes dallamaikat zengték. Jack agya azonban képes volt értelmezést váltani, s kutatóként hallgatni a madarak énekét. Ilyenkor lefordította a dalszöveget emberi nyelvre. A dallamból üvöltözés lett, amely így hangzott: „Takarodjatok innen fiúk, ez az én territóriumom. Aki ide merészkedik, azt széttépem! Kedves lányok benneteket viszont szeretettel várlak. Itt lehet fészkelni, jó a kéró, én pedig a dalnokok bajnoka vagyok, amint azt hallhatjátok.” - Hát igen, az életben minden értelmezés kérdése. A legnemesebb tett is beállítható gazemberségnek, a legnagyobb gazemberség is értelmezhető erkölcsös cselekedetként. Ő maga is egy ilyen értelmezési szituációba keveredett. A probléma az, hogy a negatív értelmezés hívei kezében van a bilincs kulcsa.

   ♦ Nincsenek tények csak értelmezések ♦