24. nap: Matt Patterson előadása
2015. április 25. írta: Zsolt Boldogkoi

24. nap: Matt Patterson előadása

II. fejezet: A jövő vonzásában

Időpont: Június 30., szerda; Helyszín: Salk Intézet, La Jolla

 Motyogó tudomány

glasses.jpgA két csoport kutatói, PhD hallgatói és a szakdolgozók lassan gyülekeztek az Őssejt Labor szeminárium szobájában. Matt a diáit igazgatta a laptopján, néhányat kitörölt, mások sorrendjét megcserélte, és átdátumozta a régi ábrákat. Úgy tűnik, hogy – szokásához híven - a professzor nem túlságosan készült erre a prezentációra sem. Matt bevezetés nélkül tért rá a tárgyra. Azonnal az őssejtek alkalmazásáról kezdett beszélni. 

- Az újraprogramozott  pluripotens őssejtek differenciáltatásával …. bla bla bla …

A rutinos Patterson előadás-hallgatók figyelmi állapota már e félmondat során standby állapotba került, hiszen egyértelmű volt, hogy fölösleges az erőlködés, egy inkoherens prezentációban koherenciát találni. Jack tisztában volt az alapokkal, ezért számára nem volt nehéz megérteni a lényeget, de aki ismeretek nélkül ült be az előadásra annak nagyon fel kellett kötnie a nadrágját. Jack elképzelte, hogy ő hogyan vezetné be a témát.

Egy jó előadó elmondaná, hogy az őssejtek - a differenciált sejtekhez képest – alacsonyabb-szintű elkötelezettséggel rendelkeznek. Rendszerezné az őssejteket. Megemlítené, hogy az embrionális őssejteket (ES sejtek) a hólyagcsíra úgynevezett belső sejttömegéből nyerik ki, majd in vitro (élő szervezeten kívül, szó szerint üvegben) tenyésztik. Speciális anyagok hozzáadásával az ES sejteket differenciálódásra lehet késztetni, más szóval, specializált sejtekké lehet alakítani őket. Ezek a sejtek elvileg közvetlenül is beültethetőek a testbe, ahol azok, felismervén a szöveti környezetet, a megfelelő típusú sejtekké differenciálódnak. A közvetlen transzplantációnak azonban az a veszélye, hogy a beültetett őssejtek bizonyos gyakorisággal speciális tumorokká, úgynevezett teratómákká, alakulhatnak. Korábban ES sejteket próbáltak alkalmazni a sejtcserén alapuló terápiák során. Az etikai kérdéseken való akaszkodás azonban útját állta a továbblépésnek. A probléma abból származott, hogy ezeknek a sejteknek az előállításához petesejt, vagy abortált embrió szükséges. A petesejtekből kétféle módszerrel lehetett ES sejteket előállítani. Egyrészt, mesterséges megtermékenyítéssel zigótát hozunk létre, majd in vitro körülmények között hólyagcsírává differenciáltatjuk. A kutatóknak elvileg sorban kellene állniuk a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó intézetek előtt a beültetésre fel nem használt hólyagcsírákért. A legtöbb országban a fölösleges embriókat inkább megsemmisítik, minthogy a kutatók kezébe adják. A másik lehetőség az, hogy a petesejt sejtmagját kicseréljük egy differenciált sejt (például hámsejt) magjával, majd hólyagcsírát nevelünk belőle. Ez utóbbi technikát nevezzük klónozásnak, hiszen ha embert állítanánk elő belőle, akkor az genetikailag megegyezne a donorral. A lényeg az, hogy ezeket a protokollokat nem engedélyezik, mivel elvileg egy életet oltunk ki azáltal, hogy e sejtekből sejttenyészeteket állítunk elő, nem pedig embereket. Nyilván az ember klónozása is tilos.

Az őssejtek másik típusa, a felnőtt őssejtek, a szervezetben fordulnak elő, s az ES sejteknél magasabb fokú elkötelezettséggel rendelkeznek. Ez annyit jelent, hogy - míg az ES sejtek szinte minden más sejttípussá differenciálódhatnak (kivéve az embrió táplálását végző trofoblaszt sejtekké) - addig a felnőtt őssejtek erre már nem képesek. Például, egy úgynevezett neuroblaszt őssejtből csak idegsejtek és gliasejtek képződhetnek, de hám, vagy májsejtek már nem.  A felnőtt őssejtekkel két fő probléma van: egyrészt, túlságosan elkötelezettek, s ezért kevés sejttípus képződhet belőlük; másrészt, nem tudják őket hatékonyan nagy mennyiségben izolálni.

Őssejt terápiára – igaz, egyelőre még csak állatmodelleken - ma már inkább az úgynevezett indukált pluripotens őssejteket (iPS sejtek) használnak. Az iPS sejteket differenciált sejtekből állítják elő (például hámsejtekből, vagy egyes kötőszöveti sejtekből) epigenetikai újraprogramozással. Ez azt jelenti, hogy a differenciált sejtek elkötelezettségét - ami a DNS és a hiszton fehérjék kémiai módosulásában nyilvánul meg – különféle módszerekkel eltörlik. Egy japán kutató 2012-ben Nobel-díjat kapott a módszer kifejlesztéséért. A technika hőskorában négy, úgynevezett transzkripciós faktor gént vittek be ezekbe a sejtekbe, amelyek elvégezték a differenciált állapotot jellemző epigenetikai memória törlését. Ma már jóval egyszerűbb módszereket használnak. Az iPS sejtek alkalmazásával elkerülték az etikai problémákat. Egy hámsejtről ugyanis épeszű ember nem fogja azt állítani, hogy ebből egy ember is kialakulhatott volna. Pedig tulajdonképpen ez a helyzet, csakhogy, az ellenzők nem értenek ehhez.

Nos, ez volt az a didaktikai módszer, ahogyan Jack bevezette volna a témakört. Matt azonban tovább motyogott. Ez a magánéletben oly harsány ember az előadásait rendkívül kuszán és érthetetlenül tartotta. Valószínűleg azért, mert a tudományos előadásokat időpazarlásnak gondolta, s nem akarta elvesztegetni a drága idejét az ezekre való felkészüléssel. Jack annyira elkalandozott, hogy észre sem vette, hogy Matt az előadásának végére ért. Az tűnt fel neki, hogy megszűnt a háttérzaj, amit előzőleg az előadó hangja produkált. Nem valószínű, hogy a professzor olyan dolgokról beszélt, amit Jack ne tudott volna már, illetve, ha mégis ez lett volna a helyzet, akkor azt az előadásból nem biztos, hogy megértette volna. Az órájára pillantott, több mint egy órán át tartott a monológ. A hallgatóságra nézett, az unott arcok azt tükrözték, mintha már egy egész napot vett volna igénybe a megpróbáltatás.

Jack tisztában volt azzal, hogy Matt ódzkodik a genetikai állomány megváltoztatásától, az iPS sejtek azonban potenciális tumorképző sajátságuk miatt veszélyesek lehetnek. Az FDA, az engedélyező hatóság, sokáig húzná az időt, s rengeteg kontroll kísérletet követelne meg, mire pecsétet adna a klinikai kísérletekre, ha egyáltalán adna. Az előadás közben Jack eszébe jutott egy ötlet, hogyan lehetne ezt a problémát a rekombináns géntechnológiai módszerekkel kiküszöbölni, ezért szólásra emelkedett. Azt ajánlotta Mattnak, hogy próbáljanak olyan genetikai változásokat eszközölni ezekben a sejtekben, amelyek megölik az esetlegesen elfajuló sejteket. Felvázolt egy lehetőséget is a probléma kiküszöbölésére. A lényeg az volt, hogy Jack csoportjának – a Génterápia Laboratóriumnak - egy olyan genetikai mechanizmust kellene kifejleszteniük, amelyet a ráksejtek nem tudnak kijátszani. Matt elgondolkozott a lehetőségen, s azt felelte, hogy: „Rendben, próbáljuk meg”. Talán annak köszönhető ez a változás a hozzáállásában, hogy Jack küldött neki egy összefoglaló cikket genetikai és epigenetikai beavatkozásokról (az eredeti terv csak az utóbbi, az új terv pedig mindkét típusú módszert alkalmazná), s rájött, hogy a két módszer alapja ugyanaz: a gének kifejeződésének megváltoztatása.

Jack az előadást követő vita végén rákérdezett Matték hibernálással kapcsolatos eredményeire.

- Hát igen, ez egy másik téma. A jövő héten lesz a nagy kísérlet, akkorra jönnek meg a csimpánzok. Ha érdekel a dolog, gyere át.

- Feltétlenül részt szeretnék venni a kísérletben – kérte Jack.

- Rendben – válaszolta Matt.

Az előadás után Nicole odasomfordált Jackhez.

- Te nyilván értetted, hogy miről van szó – nézett rá kérdően.

- Azt hiszem, igen – válaszolta hunyorogva Jack. Ebédnél elmondom neked a lényeget, ha van hozzá kedved.

- Azt megköszönném – mondta Nicole, majd megbeszélték a „randi” időpontját.

„A nők genetikailag késnek” – gondolta Jack – s nem várta tovább az ebédje hűlését, hanem nekikezdett az evésnek. Ebben a pillanatban megjelent Nicole, s szabadkozott a késés miatt.

- Matt behívott az irodájába, s elég nehezen tudtam szabadulni.

- Mit akart az öreg? – kérdezte Jack gyanakodva.

- A témámról beszélgettünk, de kicsit elkanyarodtunk a magánéletem felé – válaszolta a lány olyan arckifejezéssel, ami azt jelezte, hogy az akarata ellenére jött létre e kanyar.

- Értem – konstatálta a helyzetet Jack, majd nekikezdett az őssejtek és a rák biológiájának magyarázáshoz. Közben valóban elhűlt az étele. Ő is szívesen rátért volna Nicole magánéletének taglalására, de észben tartotta, hogy milyen arcjátékkal kommentálta a lány Matt ilyen jellegű érdeklődését, s ez eltántorította ettől. Megjött azonban a segítség.

- James Phoenix-be utazik holnap, kick-box versenye lesz – váltott témát váratlanul a lány.

A kínálkozó alkalom labdája hirtelen a magasba lendült. „Le kellene gyorsan ütni” – villant át sebesen Jack agyán.

- Akkor szabad vagy, mint a madár – próbálkozott az ajánlandó szabadidős tevékenység bevezetésével.

Közben járt az agya, hogy mi is lehetne ez.

- Hát, igen felelte a lány, játékos szomorúságot imitálva.

- Éppen Matt előadása előtt szólt vissza az egyik barátom, hogy nem tud eljönni a holnapi Padres meccsre, de a jegyeket már megvettem. Nincs kedved helyettesíteni?

Ebben az ajánlatban két hazugság is volt, az egyik a jegyek, a másik pedig a barát. New Yorkban tele volt barátokkal, itt San Diegóban viszont nem volt társasága. New Yorkban egyébként főként családi barátaik voltak. Patriciával mindig együtt mentek látogatóba, illetve fogadtak látogatókat. A felesége nem szerette a facér haverokat, mert félt, hogy rossz útra viszik a férjét. Nem szerette a gyerekes párokat sem, talán ez volt az egyetlen közös a barát-preferenciájukat illetően. Az anyukák olyan részletesen tudták magyarázni a gyerekkel kapcsolatos eseményeket a pelenkázástól a gyerek mindennapjainak taglalásáig, hogy megegyeztek Patriciával, elég volt belőlük. 

- Hm… Miért is ne? – válaszolta mosolyogva Nicole.

Jack számára a délután a jegyvétel és egyéb nem szakmai tevékenységek jegyében telt el. A férfi este abszolút optimista állapotban volt, dudorászott, újságot olvasott - bár a cikkek tartalmát nem biztos, hogy fel tudta volna pontosan idézni - s vacsorát készített magának. Volt egy kedvence étele, amit főként akkor csinált, amikor Patricia már megvacsorázva jött haza. Egy kevés bacon szalonnát megsütött olívaolajban, majd apróra vágott hagymát pirított, ebbe különféle mirelit zöldségeket tett, pár perc dinsztelés után három tojást ütött a zöldségekre, majd levette a lábast a tűzről, s végül sajtot reszelt az ételre. Szerette ezt az ízkombinációt, ráadásul nagyon gyorsan készen is volt. A szobában felszabadultan tett-vett, közben a propelleres ventilátora követte a levegőben, s hűs levegőt biztosított a gondolatai számára. Megnézte az emailjeit, de csak spameket kapott. Egy kicsit újra elgondolkodott a baráttalanság kérdésén. Az lehet a probléma, hogy a régi barátok nem emelkedtek szakmailag ilyen magasra, mint ő, s ezért nem keresné a társaságukat? Ezek a barátok egyébként már csak egyfajta nosztalgia-barátok lennének, hiszen szinte kivétel nélkül a keleti parton élnek. Nem lehet csak úgy kiugrani velük sörözni, vagy elmenni egy baseball-meccsre. Túl magasra került volna a mérce azzal, hogy professzor lett, s azért nem talál itt senkit? Igaz, nem is nagyon kereste a lehetőségeket, nem járt sehová, lekötötte a munkája. Pedig San Diegóban már Patricia sem gátolta volna a barátkozásban, hiszen alig látták egymást. Eltöprengett, hogy a felesége vajon már New Yorkban is folyton pasizott, vagy csak az az egy valakije volt, akit Sue említett. Mindegy, ennek a történetnek már úgyis vége. Még szerencse, hogy nem hatvanéves korában történt a szakítás, így van esélye az újrakezdésre, akár gyereke is lehetne még. És éppen ez ügyben készül tenni egy fontos lépést holnap. Hajrá, hajrá. És eljött az éj, belepvén a boldog férfi agytekervényeit, egy pihentető álmot hozván reá. Jack álmában sem szembesült azzal az ellentmondással, hogy az elmúlt napokban gyakorlatilag lemondott Nicole-ról, mivel esélytelennek látta a vele való komolyabb kapcsolatot, ma viszont újrakezdhetőnek vélt mindent, s mi sem természetesebb annál, hogy közös programot terveznek. Ez a gyökeres változás szinte észrevétlen zajlott le benne, s érdekes módon nem okozott különösebb kognitív konfliktust az elméjében. Éjjel felébredt, mert eszébe jutott a Rosemaryvel való tegnap elmaradt randevú. Az ágyból aktiválta a levelezőprogramját a számítógépén, s bediktálta az elektronikusan elküldendő levelét. Ebben a nő elnézését kéri, s magyarázatként egy váratlan esemény közbejöttét nevezte meg konkrétumok nélkül. Mivel Jack éles fordulatot vélt felfedezni az élet őt érintő játszmájában, nem is jelölt meg egy új lehetséges időpontot a randevúra. Ez elég bántó lehetett a fogadó fél számára, de az emberek önzőek, s a boldogság képtelenné teszi őket a mások iránti empátiára.   

   ♦ Érted, hogy nem értem? ♦

A bejegyzés trackback címe:

https://sandiego2032.blog.hu/api/trackback/id/tr447380354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása