Időpont:Június 29., kedd; Helyszín: Salk Institute, La Jolla

Kettős élet?

Másnap Jack viszonylag korán ért be az intézetébe, és azonnal elkezdett dolgozni. Szakmai oldalakon böngészett a témájában megjelent legújabb közlemények után. Egy vezető kutató munkaidejének jelentős részét a szakirodalom tanulmányozásával tölti. A molekuláris genetika rendkívüli sebességgel ontja az új adatokat, ezért ezen a területen különösen fontos a friss eredmények ismerete. Az interneten minden fent volt. A délelőtt hamar elszaladt. Az ebédlőben összefutott Gerryvel. A munkatársai közül a magyar fiúról tudott a legtöbbet, mivel a többieknél gyakrabban beszélgetett vele. Nem csak az intellektusa, hanem az örök optimista felfogása is tetszett a fiúban. A magyarokról kérdezte a főnök a doktorandusz hallgatót.

- Állítólag pesszimista nemzet a tiéd. Ami – téged ismerve – nehezen hihető.

- Szerintem csak szeretünk panaszkodni, s ez tűnik pesszimizmusnak. A magyar tevékeny nép, de még nem voltunk képesek levetkőzni a szovjet rendszerből ránk ragadt „majd megcsinálja helyettem más” mentalitást. Sajnos, nem szeretjük, ha valaki kiemelkedik közülünk, pedig egy társadalmat a rendkívüli teljesítmények visznek előre. Talán ezért van az, hogy külföldön sokkal könnyebb karriert csinálni, mint otthon.

- Sok magyar dolgozik Amerikában?

- Nem tudok pontos adatokat. A környező országokhoz képest, mi magyarok nem vagyunk túlságosan mobilisek. Kivesztek a hódító génjeink – válaszolta mosolyogva a fiú.

- Milyenek vagyunk mi amerikaiak egy magyar szemével?

- Hát, először is Európában az amerikai kultúrát túlzottan individualistának tartják. Ez szerintem csak részben igaz. Az egyének valóban erős versenyben állnak egymással, de egy csoport tagjaként jóval erősebb az együttműködés, mint más népek között. Egy magyarnak nehéz beilleszkedni Amerikában, mert más a kommunikációs rendszerünk. Egy amerikai jóval nagyobb figyelmet szentel a beszélgetőtársának, mint egy magyar, s közben folyamatosan a másik szemébe néz. Nekünk gyakran meg kell szakítanunk a szemkontaktust, mert az egy másfajta szándékot jelezne.

Jack elmosolyodott ezen.

- Másrészt viszont az amerikaiak személyes távolsága jóval kisebb a miénkénél. Itt normálisnak számít, hogy bejön valaki reggel a laborba, leül melléd anélkül hozzád szólna. A magyarok ezt úgy fogják fel, hogy a másik figyelmen kívül hagyja őket, s megsértődnek. Valószínűleg a két dolog összefügg, arról lehet szó, hogy az amerikaiak csak annak szentelnek figyelmet, akivel kommunikálni szeretnének.

Jack figyelmesen hallgatta a fiú amatőr szociálpszichológiai fejtegetéseit, s közben érdeklődően hümmögött. Beszéltek még mindenféléről. Gerry rákérdezett a magánéleti problémáira is, mondván, hogy mindenféle pletykák keringenek az intézetben, s biztosította a főnökét, hogy, természetesen nem fogja kiadni az információkat. Jack röviden vázolta a helyzetét, nem említve persze Nicole-t. Vagány, de szimpatikus fiúnak tartotta Gerryt a főnöke, s emberként is megbízott benne. Már majdnem végeztek az evéssel, amikor megcsörrent a fiú telefonja. Gerry ránézett a számra, felállt, s elnézést kérve Jacktől a nyitott étterem egy távolabbi részébe húzódott. Telefonálás közben hevesen gesztikulált. A szél éppen abból az irányból fújt, ezért néhány szófoszlányt elkapott a beszélgetésből, ami - nagy meglepetésére - valamilyen szláv nyelven folyt, talán oroszul. Gerry valamilyen dokumentumokat emlegetett. Jack benyomása az volt, hogy Gerry ilyesmikkel foglalkozik, s sikeresen teljesített egy kérést. A fiú egy kis idő múlva befejezte a beszélgetést és visszatért az asztalhoz, de néhány másodperc múlva ismét csörgött a telefonja. Gerry ismét megnézte a számot.

- Ez egy kicsit hosszabb lesz, ne várj meg, főnök – mondta szabadkozva és ismét a sarokba vonult.

Jack még elkortyolgatta a kávéja maradékát, s próbált hallgatózni, hátha megért valamit, mivel felkeltette a figyelmét Gerry új oldala. Most angolul beszélt a fiú és halkabban, mint az előbb, talán mert ezt a nyelvet más is értheti. A szélnek köszönhetően azonban Jack el tudott kapni néhány szót. Kifejezetten az volt az érzése, hogy a fiú illegális dolgokkal foglalkozik, ami a vagányság kategóriába belefért, de a becsületességébe nem igazán. Gerry az asztal felé nézegetett, ezért Jack – nem lévén indoka a további maradásnak – felállt, s a kezével búcsút intett a fiúnak, aki viszonozta ezt. A prof elgondolkodott a történteken, s elhatározta, hogy beszél Gerryvel. Egy ilyen tehetséges embert nem szabad hagyni, hogy elsüllyedjen a bűnözés mocsarában. De lehet, hogy nem is erről van szó, csak félreértette a helyzetet. Mostanában összeesküvés elméleteket sző. „Kontroll alatt kell tartanom az elmémet, nehogy elveszítsem a kapcsolatot a valósággal” – gondolta. Jack délután folytatta az elméleti munkát, csak este hatkor zökkentette ki gyomrának korgása e tevékenységből. Bepattant az autójába, s otthon már csak a vegetatív szükségleteinek elintézése maradt hátra.

  ♦ Az alvilág gyűlöli a fényt ♦