22. nap/2: Húzódik az esküvő
2015. április 24. írta: Zsolt Boldogkoi

22. nap/2: Húzódik az esküvő

II. fejezet: A jövő vonzásában

Időpont: Június 28., hétő; Helyszín: Salk Intézet, La Jolla

Gurul a jegygyűrű, csak fel ne kapja más

wedding_ring.jpgJack a munkatársai gyűrűjében ment ebédelni. Legnagyobb meglepetésére Nicole is ott ült a Patterson laboratórium emberei között. - „De rövidre sikerült a nászút!” – gondolta, s közben odabiccentett a lánynak, aki arcjáték nélkül fogadta a köszönést. Annak idején ők is kutyafuttában esküdtek Vegasban. Nem maradtak ott sokáig, s máshová sem mentek nászútra, de már nem emlékezett, miért. Rendszerint Pat időbeosztása fúrta meg a kirándulás célú utakat is, kivéve a jó előre betervezett nyaralást, ami gyakran télre esett. Hirtelen elöntötték az emlékképek. Az emlékek sajátsága az, ha az agy nosztalgiázó része szemezget belőlük, akkor csak a szépek jönnek elő, ha azonban a hibáztató központok lépnek működésbe, akkor a rossz emlékeké a terep. Jack agyában egy darabig vetélkedett a két agyterület, végül is ez utóbbiak győztek. Hirtelen meglátta az örökké elégedetlen nőt, aki folyton próbálta volna kedvesét előrefelé lökni a ranglétrán. Jack korábban azt hitte, hogy neki akar jót a felesége, most azonban rájött, hogy az ő emelkedésének az volt a puszta értelme, hogy a nő rangját emelje. „De minek kellett Patnek a rang?” – tette fel a kérdést magában. „Lehet, hogy már ekkor valaki másban gondolkodott, s ő csupán eleve egy átmeneti figura szerepét játszotta? Ezért nem akart vajon gyereket? Lehetséges” – vonta le a konklúziót. „De nem hiszem, hogy ez tudatosult volna Patben, hiszen ez gonoszság” – zárta le felesége emlékeit egy időre az elhagyott férfi. Merengéséből Gerry kérdése zökkentette ki. A fiú az iránt érdeklődött, hogy hozhat-e a főnöknek egy italt? Jack igennel válaszolt, mert elfelejtett venni. Ebéd közben a főnök röviden megbeszélte a munkatársaival a heti teendőket, mivel a mai labormegbeszélés elmaradt. Ennek oka pedig az volt, hogy a professzornak délelőtt vendége volt a Stanford Egyetemről. Egy lehetséges együttműködésről beszélgettek e molekuláris biológus kollégával. Ebéd után Jack egy kis koffeinre vágyott, ezért odament a pulthoz, s rendelt egy latte macchiato-t, de „macsiátó”-nak nevezte az italt. Azt hitte, hogy mindenki más rosszul ejti, mert nem tudnak olaszul, s majd ő helyreteszi a nyelvi pontatlanságot. 

Egy háta mögötti hang azonban kijavította a „cs” hangot „k”-ra, a szót hibátlan olasz dallammal ejtvén ki, úgymint „makhiátó”.

- Így mondják helyesen olaszul - kapta meg Jack a magyarázatot. Nicole állt mögötte széles porcelán mosollyal.

- Szia, Nicole! De hát te nem is beszélsz olaszul. Mellesleg, gratulálok! Sok boldogságot kívánok!

- Köszönöm Jack, boldogok vagyunk, de papi áldást egyelőre még nem kaptunk rá.

- Mi történt? – kérdezte meglepetten a férfi.

- James péntekre kapott időpontot egy fontos állásinterjúra, és este már nem akartunk elindulni Vegasba.

- Hát … akkor legközelebb. Nem arról volt szó, hogy nem vállal állást a barátod?

- Megpróbálja ezt is, aztán meglátjuk. Egyébként, én készen állok a munkára, bármikor kezdhetünk.

Egy új esély fuvallata suhant át a termen, de tapintatosan kikerülte a lelkileg összetört ember érzékszerveit. Jack az események mögött csak egy technikai problémát érzett, nem pedig a sors kezének aktív közreműködését. Nem hitt ugyanis a transzcendentális erők fátumszerű hatásában, természettudósként tagadta ezek létezését.    

- Szerintem, várjuk meg Matt előadását, s utána essünk neki a munkának. Ha máris nekilátunk, akkor úgy fog tűnni, mintha értelmetlen lenne az előadás, hiszen azt éppen a brainstorming miatt határoztuk el Matt-tel – füllentette a többes számot a professzor.

– Nem kell sokat várni rá. Most beszéltem Mattel holnapután megtartja az előadást – mondta Nicole.

- Jó tudni – mondta az őt is érintő információból ismét kimaradó kolléga.

- Nagyon várom már a munkát – mondta izgatottan Nicole.

A lánnyal való rövid beszélgetést követően Jack belemerült a munkájába. Részletesen kikérdezte a munkatársait, eligazította őket, s elkezdte javítani Gerry rövid kéziratát, amit főnöke egy nagyon jó lapba akart elküldeni, de még nem döntött, hogy pontosan melyikbe. Aznap már nem futott össze Nicole-lal.

♦ A pap viszont nem csenget kétszer ♦

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sandiego2032.blog.hu/api/trackback/id/tr627380018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sabangela 2015.04.25. 11:51:11

"Az emlékek sajátsága az, ha az agy nosztalgiázó része szemezget belőlük, akkor csak a szépek jönnek elő, ha azonban a hibáztató központok lépnek működésbe, akkor a rossz emlékeké a terep..."
Ez mitol fugg ? Az elohivasra gondolok. Ez tolunk fuggo vagy fuggetlen hogy mit hozunk elo emlekeinbol?

sabangela 2015.04.25. 12:54:08

Ami meg eszembe jutott a stressz kezelesek lehetosegeirol az a
Scientists create the sensation of invisibility
ki.se/en/news/scientists-create-the-sensation-of-invisibility
Ezt is valahogy belepithetne a kovetkezo reszekbe;-)

Zsolt Boldogkoi 2015.04.25. 13:09:22

A szemezgetéses rész nem tudományos alapú, inkább viccesnek szántam :-)

Zsolt Boldogkoi 2015.04.25. 19:15:19

Stressz kezelés: már nem változtatom meg szöveget, esetleg a 2. kötetben lesz róla szó.
süti beállítások módosítása